Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-14 / 111. szám
1964. május 14. 2 Csütörtök Hruscsov Asszuánba érkezett Asszuán Szerdán reggel repülőgépen Kairóból Asszuánba érkezett Hruscsov szovjet miniszterelnök. Vele együtt utaztak a nagygát felavatására Nasszer, az EAK elnöke, Szalal jemeni köztársasági elnök, valamint az EAK alelnökei és Ali Szabri miniszterelnök. Asszuánban már kora hajnaltól talpon volt a város apraja nagyja. A környék minden településéből teherautókon és, gyalogszerrel sok ezer ember indult az asszuáni repülőtérre, ahol a vendégek fogadására felsorakoztak az EAK miniszterelnökhelyettesei, miniszterei, a nemzetgyűlési képviselők, az ország körzetének vezetői. Amikor Hruscsov, Nasszer és Szalal megjelent a repülőgép ajtajában, a sok ezer ember lelkes éljenzése köszöntötte az arab- szovjet barátságot. (MTI) Megkezdődött a Nílus elrekesztése Asszuánnál Asszuán Mint már jelentettük, Hruscsov, Nasszer és Szalal megérkezett Asszuánba. A vendégek a repülőtérről egyiptomi és szovjet zászlókkal integető lelkes tömeg sorfala közt nyitott gépkocsin a Nílushoz hajtattak és a Ramszesz hajó fedélzetére szálltak. A hajó felvitte utasait a zárógát 90 méteres, még nyitott réséhez. Itt Hruscsov, Nasszer és Szalal három gránitkövet hajított a folyóba, s ezzel hivatalosan megkezdődött a folyómeder elrekesztése, amelyet 70 óra alatt fejeznek be. Az aktust a parton álló tömeg hatalmas örömujjongással fogadta. A munkások táncraperdültek, egymás kezét rázták, összeölelkeztek. Mindenfelől zúgott a „Hruscsov— Nasszer” kiáltás. A gránitköveken ez a felirat olvasható: E köveket 1964. május 13-án a Nílus elrekesztésének alkalmából dobták a folyóba”. Ezután a vendégek megtekintették a csatornát, a hatalmas sziklába vájt alagutakat és az építendő erőmű beton talapzatát. A folyó élrekesztésén háromezer munkás dolgozik. 85 billenő teherautó és nyolc önkirakodó hajó három napon át óránként ezer köbméter sziklás kőzetet zúdít a folyóba, hogy elrekessze a gát rését, elzárja a Nílus útját. A nagyszerű eseményről a leülés belföldi lapok, rádió- és televíziós állomások újságíróinak egész hada tudósít. Az EAK televíziója, néhány egyiptomi lap és több külföldi sajtóügynökség külön helikoptereket bérelt, hogy felvételeket készíthessen a gátról. A BBC és több amerikai hírügynökség közvetlen rádiókapcsolatban van központjával, hogy azonnal továbbíthassa a híreket, felvételeket. (MTI) „Főfoglalkozásunk Magyarországon a semmittevés volt“ Szemérmetlenül tagadnak Eichmann cinkosai Bonn Dobsa János, az MTI bonni tudósítója jelenti: Eichmann cinkosai, a magyar- országi deportálásókat végrehajtó Krumey és Hunsche továbbra is körömszakadtáig tagadnak az ellenük folyó per frankfurti tárgyalásán. Krumey váltig hangoztatja, hogy neki tulajdonképpen semmi köze nem volt a deportálásokhoz, mert azt a „magyar csendőrség bonyolította le” és az általa vezetett budapesti SS-különítmény voltaképpen teljesen felesleges szerv volt”. — Fő foglalkozásunk Budapesten a semmittevés volt — jelentette ki cinikusan a vádlott —, teniszeztünk, társaságba jártunk és egyszer-kéts2er vendégeskedtünk Eichmannál is, a deportálásokkal azonban nem foglalkoztunk, sem azok előkészítésével, sem azok lebonyolításával. Később ugyan tudomást szereztünk arról, hogy mi is történik az országban, de ez nem a mi feladatunk volt. Azt biztosan a magyarok csinálták. Ugyancsak szemérmetlenül tagad Hunsche is és azt hangoztatja, az ő feladata csak az yolt, hogy „tanácsot adjon a magyar kormánynak újabb zsidótörvények előkészítésére”, „de engem sohasem kapcsoltak be sem a letartóztatásokba, sem az elkobzásokba” — mondotta, majd amikor az( elnök megkérdezte tőle, hogy tu-, lajdonképpen mit is csinált Magyarországon, Hunsche így válaszolt: „mi csak lézengtünk”. (MTI) Washington szövetségesei nem tülekednek segítséget nyújtani Dél^Vietnamban Bonn Alig tette be maga mögött az ajtót Mcnamara amerikai hadügyminiszter, aki az Egyesült Államok dél-vietnami hadjáratához nyújtandó segítségért házalt Bonnban, a nyugatnémet külügyminiszter szóvivője máris kijelentette, hogy az Erhard-kor- mány nem foglalkozik Washington kívánságának mérlegelésével. Hangoztatta, az NSZK fenntartja gazdasági kapcsolatait Dél- Vietnammal, de többről nem lehet szó. A DPA-tudósftó arról értesült, hogy Washington nagyon örülne,! ha a bonni kormány — egy tá-1 bori kórházat küldene Dél-Viet-j namba. Ugyanakkor az AFP Tokióból j jelenti, hogy Japán Amerik a-b a-! rát kormánya igyekszik eleget I tenni Washingtonnak, de szintén j óvatos formában. A kormány ked- j den tartott minisztertanácsát kö- j vetően Ohira japán miniszterei-! nők kijelentette, hogy kormánya gyógyszerek, műtrágya, orvosok és mezőgazdasági szakemberek rendelkezésére bocsátásával hajlandó segítséget nyújtani — pénzbeli támogatásról nem lehet szó. J Levél Csepregi Ferencnek Svédországba Laoszi hazafias erők bevonultakThaThomba Vientiane Vientianebe érkezett jelentések szerint a laoszi Hazafias Eront fegyveres erői kedden ismét bevonultak Tha Thom városába, amelybe a laoszi reakciós erők katonai egységei — megszegve a tűzszünetet — még 1962-ben befészkelték magukat. Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök környezetéből származó értesülések szerint megérkezett Vientianebe Szufanuvong miniszterelnökhelyettes üzenete. (MTI) Sokba kerül az amerikai elnökválasztás Az elnökválasztás közeledtével az amerikai lapok megírják, milyen sokba kerül egy ilyen választás. A New York Times szerint a republikánus és a demokrata párt négy évvel ezelőtt összesen kétszázmillió dollárt költött. Nem tudják még, hogy az idei választási kampány mennyi pénzt fog felemészteni, de szakértők szerint semmiesetre sem kevesebbet kétszázmilliónál. n francia kormány őszre halasztotta a bérek rendezését és felemelte a postai díjszabást Párizs A francia kormány szerdán közölte a szakszervezetekkel, hogy csak ősszel hajlandó tárgyalni a közüzemi dolgozók bérének rendezéséről. A kormány ezzel másodszor halasztotta el az eredetileg 1963 őszére, majd ez év tavaszára ígért béremelést. A döntés előreláthatóan újabb sztrájkhúl- lámot vált ki. A kormány, mint azt Pompidou miniszterelnök a hét elején ismét leszögezte, ragaszkodik „stabilizációs tervéhez”, nem engedélyezi a bérek és az árak emelését. Negyvennyolc órával később azonban a postaügyi miniszter bejelentette: május 19-ével „módosítják” a postai díjszabásokat. Valójában lényeges áremelésről van szó. (MTI) Kedves Barátom! zeretném röviden megírni IS éves érettségi találkozónkat, mivel Te ezen nem vettél részt. Gondolom, érdekel, hogy mi is történt azokkal, akik 1945-től 49-ig jóban, rosszban együtt voltak az orosházi mezőgazdasági középiskolában. Szivünk ismét átforrósodott, amikor beültünk az Alma Mater padjaiba, a régi helyekre, az akkori ülésrend szerint. Számadásra készültünk. A tanári asztalnál volt osztályfőnökünk barátja, Nagy Sámuel, a mi Samu bácsink foglalt helyet. Fehérbe csavarodó fejjel, volt tanáraink közül már csak egyedül van a városban. Akik annak idején a mezőgazdasági tudományt plántálták fejünkbe, máshol kaptak katedrát vagy elköltöztek az élővilágból. Osztályfőnökünk, Wéber Tóni bácsi tavaly nyár végén, amikor a fák levelei sárgulni kezdtek, meghalt. Egykori tanítványai — Vlucskó Lajosék — húszéves találkozójuk alkalmából betegágyánál látogatták meg. Napjai már akkor számlálva voltak. Az öröm, melyet a váratlan látogatók arcán láthattak, nem sokáig melengethette. Mosolya megfagyott, s magával vitte. Az osztály néma csenddel adózott emlékezetének... Sajnos, az elmúlás és a külföldre szakadás a sorokból nemcsak egy embert ragadott ki. Sulyok Zoltán, az iskola egykori igazgatója és Holecska Gyula bácsi nem él. Te pedig Svédországba szakadtál. Édesapádat vagyoni helyzeténél fogva kuláknak bélyegezték, s 1949 után, mint ilyen leszármazott, nem kaphattál helyet az egyetemen. Most, mint leveledben írtad, egy fagylaltüzemben gyártásvezető-helyettes vagy. Vegyészmérnöki egyetemre jársz. Annak idején azért hagytál el bennünket, mert megbántva érezted magad. Nem láttad a holnapot. Mi bíztunk abban, hogy saját erőnkből kialakíthatjuk majd a mát és megvethetjük a holnap alapját, amely mtt%- den embernek jólétet hoz. Idehaza nagyot fordult a világ. Nem tudom, életünkről kapsz-e híreket. Az egyetemi kapuk kitárultak a tanulni akarók előtt, bárkiről is legyen szó. Meg arról, hogy az akkor kuláknak minősített emberek a törvény előtt és mindenhol a közéletben egyenlőséget élveznek. A mi nagy családunk mélységesen emberséges. Mindazoknak, akik, ha vétettek is a Értékesítő Központja nemrég ta- p asztalatcsere-látoga tást szervezett Soroksárra, amelyre termelőszövetkezeti brigád vezetőket és MÉK-agronómusokat hívott meg. A tapasztalatcsere résztvevői a Soroksári Kertészeti Főiskola kítársadülom célkitűzései ellen, de tévedésüket belátják, az emberi közösség megbocsát, sőt a munka elkezdéséhez, folytatásához támogatást ad. Szeretnénk, ha egyszer visszajönnél és megismernéd a mostani valóságot, osztálytársaid munkáját. amelyet mi úgy tartunk kötelességünknek, ahogyan 1949-ben az érettségi tablóra írtuk: A tanulás hazádnak tett eskü! Mi ennek szellemében dolgozunk társadalmunk anyagi, kulturális életének jobbá tételéért, az emberi célok, vágyak beteljesedéséért. Az osztály egykori tanulói jól vannak. Sebestyén István igazgató egy Pest-vidéki állami gazdaságban, Gye- nes András, a zsadányi Búzakalász Tsz-ben, mint elnök igyekszik a munka romantikáját meglelni, és a jó gazda gondosságával a sok nélkülözést átélt küzdőtársakkal együtt a termelékenység egyre magasabb szintjét megközelíteni. Boros Mihályt, a közelmúltban a Dévaványai Gépállomás igazgatójává nevezték ki, Héjjas Béla, az orosházi járás főagronómusa, Szöl- lősi Béla, a Mezőhegyest Állami Gazdaság elismert kerületvezetője, a Kómár-ikrek és Győri Béla, a magtermeltető vállalatnál szakemb ereszednek, Fülöp Zoltán, az egyik Nógrád megyei gépállomás főmezőgazdásza, Dómján István, a Békés megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Központ közgazdásza, Horváth Feri, a 200 ezer holdas Békés—Csongrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán tervelőadó, Farkas Pista testnevelő tanár Orosházán, Horváth Béla pedig Kecskeméten, a felsőfokú óvónőképzőben tanít. Héjjas Lórándot, a hozzád legközelebb álló osztálytársunkat sem kis büszkeség élteti, mert az orosházi Űj Élet Tsz-ben az ország legnagyobb Rajnai-lúd törzsének kialakítására kapott megbízást. Jövőre 10 ezer törzslibát tartanak itt. Ebben a tsz-ben már olyan életkörülmények vannak, hogy a közösség saját erejéből az idős gazdák állami nyugdíját 500 forintra egészíti ki. Pataki Sándor, a Budapesti Kertészeti Főiskola technológusa. Sorolhatnám tovább a neveket, s mindegyik öreg diákhoz fűzhetnénk valamilyen megjegyzést, mert ki itt, ki ott áll helyt, s töretlenül dolgozik még a rokkant Zábrák Sándor is az emberek boldogságáért, annak szellemében, ahogyan az érettségi tablóra írtuk. Osztálytársaid nevében üdvözöl: Dupsi Károly tekintették a korai szabadföldi termelést és a műanyagfólda használatának módszereit. A főiskola tudományos szakembereitől a délutáni ankétem választ kaptak a közben elhangzott kérdésekre. Soroksárra látogatott 30 tsx-brígádrexető és MEK-agronómus megyénkből A Szövetkezetek Békés megyei sérleti telepére látogattak, meg§add el Aali Űj mederben Afrika folyamőriása — Termővé válik a sivatag — Tizenhét piramis, négy Eiffel torony — A Győzelem tava A nagy piramist méltán emlegették az ókori világ hét csodája között. Százezer rabszolga húsz éven át robotolt, amíg kemény, asszuáni gránitból felépített Cheops fáraó gigászi síremlékét. A Sadd el Aali, ahogyan az arabok a nagy gátat nevezik, ugyancsak asszuáni kővel készül. De tizenhétszer akkora lesz, mint a gizehi piramis, a vasból és acélból, amit magába fogad, négy Eiffel-to- rony telne ki. Szabad emberek építik, az alkotás élő emlékeként... Nem kell Egyiptom földjére lépni, elég a repülőgép ablakából lepillantani, hogy megértsük, mit is jelent a nagy gát. Mert az ország uralkodó színe a sárgásbarna, a sivatag homokja, és csak a Nílus kék csíkja mellett jelezheti vékonyka zöld a megművelt területet. Földben igazán nincs hiány, hazánknál tizenkétszer nagyobb az Egyesült Arab Köztársaság, de a föld, amelyen aratni is lehet, alig nagyobb a Dunántúlnál. Évszázadok óta foglalkoztatja az embereket a gondolat, hogyan lehetne azt az ötmilliárd köbméter vizet — amelyet a Nílus a Földközi tengerbe visz — öntözésre, a sivatag termővé tételére felhasználni. Így született meg a terv, hogy Asszuánnál, ahol a körülmények a legmegfelelőbbek, új mederbe tereljék a folyamóriást, létrehozzák a világ egyik legnagyobb víztárolóját. Az első terveket nyugati szakemberek készítették, s úgy volt, hogy az Egyesült Államok, Anglia, valamint a Világbank fogja finanszírozni a páratlan beruházást. 1956 júliusában, a Szuezi- csatorna államosítása után, a Nyugat — megtorlásul — lemondta a tervet. „Mégis megépítjük” — mondta akkor Nasszer elnök, de Washingtonban és Londonban nem hitték ezt. 1958-ban szovjet— egyiptomi szerződést kötöttek, s a Szovjetunió vállalta, hogy pénzzel, gépekkel, szakemberekkel segíti a nagy gát felépülését. Az előkészületek rohamléptekkel haladtak, s 1960 januárjában hétszáz tonna dinamittal megtörtént az első robbantás. Ma Asszuán egyetlen építőtelep, megszakítás nélkül folyik a munka a trópusi nap hevében, amikor 70 fokot is mutat a hőmérő, akárcsak éjszaka, fényszórók sugárözönében. A cementgyárak, villanytelepek, az exkavátorok és emelődaruk mellett frissen
