Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

1964. május 13. Saerda A fél eredmény nem elég Hogyan valósul meg . a kooperáció az építkezések és a Mokk-üzem között? Méltán mondhatjuk, a megye egyik legkiterjedtebb építkezése folyik a békéscsabai volt vásárté­ren. A sok színben pompázó, új szövetkezeti lakóházak tövében még hatalmas anyagraktárak, só­derhegyek, tégla- és blokk tömb­sorok között szorgoskodik renge­teg ember, s teszi a dolgát seré­nyen. A tér egyik végén néhány hete még sima volt a terep. Ma már a második szintre emelik be a 3,50-es blokkelemet a munkások. Egészen kicsinek tűnik Barna Géza darus arca, ahogy fülké­jéből kissé kihajolva kérdésünk­re lekiabál: — „Jó itt a fecskék társaságá­ban” — véljük hallani, pedig csak azt mondja: — Nincs hiba, halad a munka szépen... — Hergyán György segédmun­kás ötpercenként jlleszti a nagy­blokkokat a daru hatalmas vas- pofájába, aztán leláncolja őket, s máris emelkedik a nagy teher. A ZB—45-ös torony játszi köny­— Nincs. A blókküzem folya­matosan szállítja a kért eleme­ket. Legalábbis egyelőre... „Igen. Ez már annak a megbe­szélésnek az egyik eredménye, amit az építőipari vállalat és a téglagyár vezetői márciusban folytattak a kooperáció megjaví­tásáért” — gondoljuk, de Rokszin elvtárs félbeszakítja gondolatun­kat. — ...Csak a blokkok minőségé­vel, méreteivel van baj..: Mutatja az élőbb feltett blok­kot, amely bizony a vógefelé 5—6 centiméterrel eláll attól, ame­lyikhez tapadnia kellene. — Rengeteg habarcsot haszná­lunk fel a pontatlan méretezés miatt, jóval többet az előírtnál, merthát be kell tömni a réseket, így nem hagyhatjuk... „A közös megbeszélés tehát ezek szerint eddig csak fél ered­ményt hozott? folytatjuk az előbbi gondolatsort. Ügy látszik, fóleredményt, mert a blokkok be­Készül a középfal, de még sok hibával. nyedséggel mozgatja a faleleme­ket: Már fogják is ott fönt Boka Györgyék. Helyére illesztik, le- iüggőzik, s cementes habarccsal a mellette lévőhöz ragasztják. Boka társa, Rokszin Terentius mondja" — Nem mi következnénk, ha­nem Gulyásék. De, amíg ők ké­szítik az állásokat, addig se áll­jon a daru... — Nincs most semmiben sem fennakadás? — kérdezzük őket. szerelésénél ugyan sikerült meg­valósítani a kettős műszakot, fo­lyamatossá vált az anyagszállítás, de a minőséggel változatlanul baj van.” — Mi a helyzet ebben? — Ezt mór a téglagyár blokküzemében kérdezzük Kliment Mihály mű­vezetőtől. — Éppen tegnap volt itt a ma­gasépítő vezérkara és kifogásol­ták a minőséget — mondja Kli­Tizenkétezer Körös-vidéki hallgató a Magyar Vöröskereszt téli tanfolyamain A Körös-vidék városaiban és falvaiban, sőt a tanyavilágban is egyre jobban nő az érdeklődés az egészségügyi kultúra iránt. 1963—64 telén például megyeszer- te a tervezett 372 egészségügyi tanfolyam helyett 548-at tartottak a lakosság kérésére. A téli egész­ségügyi tanfolyamokon tizenkét­ezernél többen vettek részt. A közegészségügyi tanfolyam pél­dául igen népszerű volt. Ebből százat tartottak, zömét a mező- gazdasági üzemekben. Tótkomló­son például a három termelőszö­vetkezet állatgondozóinak közös tanfolyamot rendeztek. Szarva­son, a Táncsics Tsz tehenészei szintén kollektíván tanulmányoz­ták az egészségügyi kérdéseket. Nagyon népszerűek voltak az „anyák iskolája” tanfolyamok. Az orvosok, védőnők -fáradhatatlanul dolgoztak azért, hogy már a le­endő kismamakat xn,egtjgjtg^t a csecsemőgondozásra, az édes­anyákat pedig a gyermekek he­lyes táplálására, öltöztetésére és az egészségügyi kultúra betartá­sára. Az anyák iskolájának 23 százalékát a tanyaközpontokban tartották. A békési, orosházi, szarvasi és szeghalmi járás ta­nyavilágában igen sokan tanul­nak az egészségügyi tanfolyamo­kon. Általában megyeszerte sokat hozott az egészségügyi oktatás. A lakosság szépérzékének fejleszté­sében, a tisztaságmozgalóm kiszé­lesítésében nagy a tanfolyamok szerepe. Egy év alatt 16 ezer ház érte el például a tisztasági moz­galom száz pontját. Rengeteg a friss meszelés, százezer-számra ül­tetik a rózsatöveket, az évelő és egynyári virágokat, üdezöld pá­zsit virít a városok, falvak te­rein, utcáin. „Szép környezet, egészséges ember” — ez jellemző a Körösök vidékérg. ötpercenként illesztenek be egy blokkéi emet. ment elvtáns, majd hozzáteszi: — Jogosan. — Dehát azon a megbeszélésen (Kliment Mihály is ott volt), úgy határoztak, hogy a szállítási és minőségi kifogások megelőzése céljából az építők a blokküzembe küldenek egy szakembert, aki majd segít. — Itt is van egy elvtárs, csak hát jobbára a szállítások üteme­zésének betartását ellenőrzi. A minőség valóban kifogásolható. Miért? Ma május 10-e van, de a blokk­üzem ebben az évben, még nem kapott folyami homokot. Nem gondoskodott erről a vállalat, pe­dig a folyami homok a jó minősé­gű blokkgyártás feltétele. A bá­nyahomok, amivel eddig, ragasz­tottak, nem köt úgy, nagy a szennytartalma, s ezért fugák ke­letkeznek a blokkokban. — A magasépítőktől kaptunk most kölcsön húsz vagon folyami homokot, ami 15 napra lesz ele­gendő — mondja Kliment élv­társ. Naponta 90—100 darab 3,50-es elemet készít húsz munkás az üzemben. Egyelőre ugyan nincs fennakadás az építkezések blokk­ellátásában, de hamarosan lehet, mert a napi terv 128 darab. Há­rom munkás egy hónapja hiány­zik, s emiatt naponta egyórás ki­esésük van, mert reggelente ahá- nyan csak vannak, a téglák szál­lítását kell lebonyolítaniuk. Mi­ért nem veszi észre eat is a válla­lat vezetősége? Azon a közös megbeszélésen (szerkesztőségi ankéton) a tégla­gyári elvtársak azt mondták: nincs kihasználva a blokiküzem 'kapacitása, sokkal több falelemet tudnának gyártani, csak nem je­lentkezik az igény. Nos, az építő­ipari vállalat ez évre 11 483 köb­méter blokkelem szállítására nyújtott be igényt. Ennyi szük­séges a folyamatos termelésük­höz, terveik teljesítéséhez. A blokküzemnek azonban csupán csak 880 köbméter az ez évi ter­ve. Május van, s arról, hogy töb­bet kellene termelniük év vé­géig ennél a mennyiségnél, nem tud a művezető sem. Pedig, ha ki akarják elégíteni a szükséglete­ket, már most két vagy nyújtott műszakra kellene áttérniük, eset­leg egyéb módon gondoskodni a kapacitás bővítéséről... Jó dolog, hogy ottjártukkor a jobb kooperáció végett utaltak erre az építőipari vállalat veze­tői. Más szóval az, hogy menet­közben is figyelik, hogyan való­sulnak meg azok az elképzelések, amelyekben megállapodtak a szerkesztőségben tartott ankéton, s amelyek megvalósulása szüksé­ges a munka termelékenységének növeléséhez, „ _ Varga Dezső Amiről a versenytáblák beszélnek... Versenytáblák a gyárkapu alatt. Az egész üzem tükrei. Közlemé­nyeik a gyáregység egész életét, termelésének helyzetét, mozgalmi szerveinek tevékenységét tükrö­zik. Legalábbis a Férfifehómemű- gyár Békéscsabai Gyáregységében. A műszak közbeni negyedórás pihenőkön munkások csoportjai tódulnak ki a folyosóra, s ki-ki nemének, korának vagy érdeklő­désének megfelelően megáll egy- egy tábla előtt. A lépcsőfel járat­tól egészen az irodákig tíz faliúj­ságot számoltunk össze hirtelené- ben. Szembeötlik a versenytábla, amelyre a szakszervezeti bizott­ság naponta kiteszi a varrodák versenyének értékelését. Mit mond a május 5-i jelentés? Azt, hogy a 2-es varroda áll a legjob­ban, mert itt napi tervét a „leg­gyengébb” szalag is 101,7 száza­lékra teljesítette. A legjobb a 121- es szalag, amelyik háromszáz- nyolcvankilenc fiú flanell inget ké. szített, ez 121 százaléka a napi normának. Az 1-es és 2-es számú varrodákban átállások miatt visz- szaesett a termelés, s ez is tükrö­ződik a 80, 90 százalékokból; Nem messze a versenytáblától láthatjuk a dicsőségtáblát, amely­re az üzem legjobb munkásadnak fényképeit tették ki. Azokét, akik az iménti százalékokat, száraznak tűnő kimutatásokat eleven mun­kával, tartalommal töltik ki. S mellettük az üzem technikumot végzett dolgozóinak tablója áll. A sok közül ők nem elégedtek meg meglevő tudásukkal, technikumi szinten növelték szakmai hozzá­értésüket, hogy eredményesebb legyen a munkájuk, az üzem és saját maguk számára. Valóban az egész üzem lüktető életének fényképe ez a ruhagyári folyosó. Amit csak óhajt, megta­lál az ember a különböző táblá­kon. Az újítók híradóján például az a tettre serkentő felhívás áll, amely ez év legeredményesebb újítóinak 12 napos külföldi juta­lomüdülést és külön ezer forintos cél jutalmat kínál. Az üzemi fali­újságon az 1964-es célkitűzéseket írták ki az éhizem-szánt elérésé­hez, valamint a verseny cél jutal­mait Más táblákon a dolgozók társadalmi és egyéb tevékenységé­nek eseményei szerepelnek. A KISZ-híradó például közli azokat a fényképeket, amelyek nemrég a katonák üzemlátogatásairól ké­szültek. A szakszervezeti híradó a mozgalmi élet tevékenységéről tá­jékoztat, csakúgy, mint az MHS- ho'rek táblája. Még az is megtalál­ható ezeken a híradókon, hogy milyen újonnan megjelent köny­veket lehet vásárolni, s kinek mennyi szabadsága van stb. Ám nem használják ki minde­nütt jól az írásos agitációnak, a faliújságok tájékoztató és mozgó­sító erejének a lehetőségét. Akad­nak üzemek, amelyekben üresen feketéiiik a versenytábla, mint például a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat Il-es számú telepén is. Négyszáz munkás dol­gozik pedig itt, akiknek tájékozta­tásáról ilyen módon nem gondos­kodik a szakszervezet. Talán nincs mit írni a faliújságra? Vagy olyan gyengék az eredmények, amelyekkel nem érdemes dicse­kedni? A faliújság arra is alkal­mas azonban, hogy bíráljon, se­gítsen a fogyatékosságok meg­szüntetésében. Nem sokkal jobb a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat ver­senytáblája sem, de ez legalább nem áll teljesen üresen. Sőt, na­gyon is helyes, hogy szinte min­den brigád ez évi versenyváUalá- sa szerepel itt. A Kállai Éva, a Hámán Kató szocialista címért küzdő brigádok, a rakodócsoport, a karbantartók, az Április 4. bri­gád nagyszerű vállalásokat tett, hogy elnyerhesse a büszke címet. Külön írás foglalkozik a Békés­csaba felszabadulásának tisztele­tére indított verseny összesített célkitűzéseivel. Másik faliújságon egy fegyelmi ügy határozatát tették közszem­lére — nagyon helyesen. Mellette, az újítók tábláján, három beje­lentett újítás szerepel abból a cél­ból, hogy a dolgozók esetleges észrevételeiket megtegyék hozzá. Mindez hasznos és jó dolog. Egy azonban hiányzik ezekről a fali­táblákról. Mégpedig a versenyben álló brigádok munkájának rend­szeres értékelése, a jó kollektí­vák népszerűsítése, s általában az, amit így nevezünk: a verseny nyilvánossága. V. D. I JHfal e gij i zev... Vannak dolgok, amelyek az életben ismétlődnek. Termé­szetszerű, hogy elő­fordul velünk is; egyszer-egyszer visszatérünk olyan dologra, amiről ko­rábban már írtunk. Hogy aztán ez mennyire jó vagy mennyire hasznos, azt már nehéz lenne eldönteni. Az tör­tént, hogy valame­lyik nap újra egy esős 'reggelen össze­találkoztunk az au­tóbuszmegállóban ismerősök. Beszél­gettünk. — Látod, megír­tad a múltkor, hogy nem takarítják le ezt az autóbuszmeg­állóhely-patkát és most megint sár van, megint „to­tyoghatunk” benne. Valamit válaszol­tam, s aztán az ju­tott eszembe, hogy vajon a kertészeti vállalat kötisztasági részlegénél hányszor kell szólni egy ilyen — alapjában véve piciny — ügy mi­att? Érdemes meg­írni mégegyszer? A másik ügy sem először szerepel la­punk hasábjain. Szóvá tettük már a jaminai híd lépcső- l'ejáratát. Most egy dühös járókelő alá­írással kaptunk le­velet, amelyben azt tették ismét szóvá, hogy hónapok óta várják annak elké­szültét. Ügy látszik, van- sak nehezen meg­oldható dolgok. Ha­marabb felépülhet egy híd, mint az ahhoz vezető lépcső, hamarabb tiszta lesz a város, mint az a két négyzetméter alapterületű vára­kozóhely. Vajon miért? Ezek a sokszor megválaszolhatatlan kérdések apró bosz- szúságok okozói késztetnek bennün­ket arra, hogy újra és újra szinte már magunk számára is unalmasan vissza­térjünk rájuk. (—czL)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents