Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-13 / 110. szám
1964. május 13. 5 Szerda A „Aulich Gyula” Kulturális Szemle 1964. évi szeghalmi járási döntője Ha mindenki »sívét adja, akkor sikerül Jk „Kulich Gyula Kulturális Szemle” 1964. évi szeghalmi járási döntőjének megrendezését a járási KISZ-bizottság és a művelődésügyi osztály Vésztő községre bízta, s mivel ennék a bizalomnak a legmesszebbmenőkig szerettünk volna megfelélni, alapos előkészítő munkával fogtunk március elején a szemle megrendezéséhez. (A járási döntők április 12-én voltak.) Az előkészítést és lebonyolítást a községi művelődésügyi bizottság, a KlSZ-szerve- zetek, a szakmaközi bizottság és a tanács művelődésügyi állandó bizottsága közös feladatának tekintette, s ennek megfelelően aktíváikkal együtt derekasan ki is vették részüket a feladatok megtervezéséből és végrehajtásából. Járásunkban a szemle tula jdonképpen már az év elején megkezdődött, s a benevezett csoportok helyi, valamint vendégszereplésként vidéken tartott műsoraikkal alaposan felkészültek a körzeti bemutatókra. Itt dőlt el, hogy mely csoportok és szólisták vehetnek részt majd a vésztői döntőben. A Füzesgyarmaton és Kö- rösladányban megrendezett körzeti bemutatókon a fellépők már bizonyították jó felkészültségüket. Ez nem volt véletlen, hiszen például a később döntőbe jutott 5 színjátszó csoport előzetesen összesen 32 bemutatót tartott! A körzeti döntők után mindkét zsűri tudomásunkra hozta, kiket engedett tovább. A döntőbe került 21 csoport és 29 szólista külön meghívót kapott tőlünk, s valószínűleg ennék tudható be, hogy a döntőről mindössze egy szólista (betegség miatt) és egy csoport (utazási nehézségek miatt) maradt távol. Időben megkezdtük a közönség- szervezést is. Itt elsősorban a szakmaközi bizottság aktívahálózata tett sokat. Propagandamunkánkhoz felhasználtuk a járási KISZ-bizottság által nyomtatott plakátokon kívül a községben található hangosbeszélőket is. Így értük el, hogy a szemle előtti hét közepéig a nappali műsorra közel 400 darab 6 forintos jegyet adtunk él elővételben, s a szemle időtartama alatt — reggel 9 órától délután 6 óráig, majd az esti díszelőadáson is — állandóan zsúfolt volt nézőterünk. A csoportok vezetőit előzetesen részletesen tájékoztattuk a szemle egész napos programjáról, forgatókönyv formájában. A pontos időbeosztást úgy tudtuk elkészíteni, hogy minden döntőbe került csoport előzetesen közölte velünk a műsoridejét, s ezzel együtt még néhány — a rendezéshez szükséges — adatot. Az időbeosztás jól sikerült, s a percnyi pontossággal kezdődő program végig zökkenőmentesen folyt le. Ezt elősegítettük azzal is, hogy minden fellépő csoporthoz egy helyi KISZ-tag, „házigazda” volt beosztva azzal a feladattal, hogy segítse őket, s a program szerint időre, szereplésre készen vezesse be a csoportot a színpad előtti helyiségbe; a pontos időrendet lesokszorosítottuk, s azt minden szereplő — és minden néző — kezébe adtuk, így mindenki tudta ki mikor kerül sorra. A szemle színvonalát az alábbiakkal igyekeztünk még emelni: — A vendégcsoportokat reggel az állomásnál úttörő díszsorfal, majd az állomás előtti téren a művelődési állandó bizottság tagjai fogadták, a bizottság elnöke pedig rövid üdvözlőbeszédet mondott. Az egyes csoportok kivétel nélkül egy-egy ajándéktárgyat kaptak valamelyik vésztői szervezettől (fmsz, ktsz, MÁV, KISZ stb.), amit ezek képviselője a színpadon adott át, s egyben megköszönte a csoport szereplését. A művelődési otthon klubjában a művelődési otthon szakköreinek kiállítása várta a vidéki szereplőket és a nézőket. A kiállítás anyaga a kézimunka, szabó-varró, gyűjtő, eszperantó és képző- művészeti szakkör anyagaiból tevődött össze. A nagyteremben az MSZBT egyik kiállítási anyagán kívül a szemlén szereplő művészeti ágakat szimbolizáló totómon- tázzsal megoldott dekoráció tette ünnepélyesebbé a rendezvényt. A szemle színvonalának elemzése helyett ezúttal csak arra szorítkozom, hogy ismertessem a kiemelkedő teljesítményt nyújtó csoportokat, akik a járási KISZ- bizottság által adományozott 10 szép kivitelű tiszteletdíjra méltónak bizonyultak. Ezek: a körös- ladányi művelődési otthon színjátszó csoportja, a szeghalmi művelődési otthon tánccsoportja, a füzesgyarmati művelődési otthon énekkara, bábcsoportja, tánczenekara, a vésztői művelődési otthon színjátszó csoportja, irodalmi színpada, énekkara, tánczenekara és népitánc csoportja. A szólisták közül aranyfokozatot értek él: Nyakas Anikó zongora (körösladányi művelődési otthon), Pusztai Etelka táncdal- énekes és Mendre Jánosné népdalénekes (szeghalmi művelődési otthon), Kovács Sándor táncdal- énekes, Farkas Sándomé népdalénekes (füzesgyarmati művelődési otthon) és Varga Győző népdal- énekes (vésztői művelődési otthon). A szemlét esti díszelőadás fejezte be, ahol a legjobbak léptek fel. Szép színfolt volt, amikor a díszelőadás résztvevői a műsor előtt a nézők széksorai között kéz a kézben vonultak be, jelképezve a járás kulturális egységét, s a járásban levő öntevékeny művészeti csoportok tagjainak szoros vagy éppen ezen a napon kialakult barátságát. Kiss József a vésztői művelődési otthon igazgatója Csak IS beteg gyerekről, vagy másról van-e szó? Elismerik, hogy a kérés jogos és mégsem teljesítik Egy levél érkezett. Aki írta, nem nevezte meg magát. Ez a levél mégsem olyan névtelen levél, amilyen akkor gondol az ember, ha ezt a szót hallja. A névtelenség oka itt egészen más, és érthető. Édesanya írta a levelet. Egy édesanya, akinek gyermeke súlyos beteg, nem testileg, szellemileg. Olyan édesanya írta, aki talán az életét is odaadná, ha kislánya meggyógyulna és olyan lenne, mint mások seemefénye. Ezért a névtelenség, ezért nem olyan névtelen levél ez, mint a többi, és ezért idézünk belőle: „Végtelenül örülnék, ha mindenki, aki a mi problémánk megoldásában illetékes, olyan figyelemmel olvasná ezt a levelet, ahogy azt mi, sajnálatra méltó édesanyák írtuk, akik minden nap félve nézzük meg a gyógypedagógiai iskola falán a régi feliratot, ott van-e még, s aggódva várjuk, hogy mikor teszik ki az új táblát, amire az lesz írva: „Kisegítő iskola”. Ha ez így lesz, a mi gyermekeink nem járhatnak többé oda, „foglalkoztató iskolába” kerülnek, ennek azonban még a névtábláját sem rendelték meg, mert ilyen iskola nincs, mert nincs számára tanterem. Mi lesz akkor a mi gyermekeinkkel? Mi lesz azokkal, akik nem járhatnak a kisegítő iskolába, (az iskolareform előírja, hogy a szellemileg fogyatékos gyermekek közül az enyhe eseteket külön kell választani a súlyos esetektől. Az előbbi gyermekek „kisegítő”, az utóbbiak „foglalkoztató” iskolába járnak majd. Ilyen azonban Békéscsabán még nincs, — a szerk.) mi lesz velünk, akik ma még minden nap elkísérjük őket a gyógypedagógiai iskolába, egész nap nyugodtan dolgozhatunk, és naponta reménykedünk, bizakodunk, hogy a mi gyermekeinkből is embert nevelnek. Hazafelé menet, remegve figyeljük, volt-e valami eredménye az aznapi gyógypedagógiai munkának? Rendületlenül hiszünk abban, hogy egyszer ők is eljutnak legalább arra a szintre, hogy nem jelentenek majd terhet a társadalom számára... Higgyék el, akik ezt a levelet olvassák, nem kívánjuk mi senkinek, hogy úgy ismerjék a gyógypedagógiai nevelők munkáját, mint ahogy mi ismerjük. Ma 90 tanuló jár a békéscsabai gyógypedagógiai iskolába. Közülük kb. 15 azoknak a száma, akiket nem ide, hanem intézetbe kellene adni, ahová azonban férőhely hiányában nem jutottak be. Ök lesznek azok, akik majd a foglalkoztató iskolába járnak, ha lesz ilyen iskola. Csak két kis helyiség, 100 négyszögöl udvar, s legalább annyi kert kellene a mostani iskola közelében ahhoz, hogy a mi „súlyos esetnek” számító gyermekeink küzdelmes nevelése, tanítása továbbra is. biztosítható legyen. Gondoljanak arra, hogy a mi problémánk a város többi dolgaihoz viszonyítva kicsinek tűnik, de nekünk mégis',ez a legnagyobb és a legfontosabb. Nem lépünk fel nagy igénnyel, kérésünket mindenütt jogosnak, szerénynek, teljesíthetőnek találták, mégsem teljesítették azt ezideig. Aláírás: egy szülő a tizenöt közül.” • A levélből kicsendülő féltés és őszinteség félreérthetetlen. Vajon ezt nem érezték meg azok, akiknek intézkedniük kellene? • Szanyi Antal, a békéscsabai gyógypedagógiai iskola igazgatója pontosan körvonalazza, miit is kérnék ezek az édesanyák, és
