Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-13 / 110. szám
19M. május 13. 3 Szerda Ezerháromszáz vagon búza felvásárlására készül a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat gyomai kirendeltsége Egy kis beszélgetésire ültünk le Szujó Gergellyel, a Gabonafelvá- sáiáó és Feldolgozó Vállalat gyomai járási kirendeltségének vezetőjével. Legalább négy éve ismerjük munkabírását, mégis meglepődtünk, amikor csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy egyúttal ő a gyomai takarmánykeverő üzem vezetője is, immár két éve. Amolyan egyedüli kísérlet ez a megyében, hogy képes-e egy ember a kirendeltség felvásárlási és szerződéskötési ügyeinek intézése mellett a keverő üzemet is irányítani. Szujó Gergely képesnek bizonyult erre, s munkáját jelentős összegű pénzjutalom mellett az „Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója” jelvény adományozásával elismerték. S most térjünk rá beszélgetésünk tulajdonképpeni céljára, arra, hogy mit termel az idén a gyomai keverőüzem, s mennyi gabona felvásárlására készül a járási kirendeltség; — A megye második legnagyobb kapacitású takarmánykeverő üzeme a gyomai. Óránként csak három mázsával állít elő kevesebbet, mint az első helyen álló kondoméi, annak dienere, hogy a mienk egy korszerűtlen épületben, mondhatni kényszerhelyen, üzemel. — Mi az eredményes munka titka? — Az, hogy szorgalmas dolgozóink és hozzáértő szakembereink vannak. Balogh József műszaki vezető például most kapott Kiváló Dolgozó oklevdet. Kovács József is jól érti a dolgát, aki korábban molnár szakmában dolgozott. Nem könnyű pedig a dolguk, mert koncentrátum-gyártás is folyik az üzemben. Olyan mennyiségben, hogy az orosházi keverővei együtt látjuk d a megye ilyenirányú szükségletét. A mi üzemünk emellett még a hidasháti, a halaspusztai, a körösi, a tövisikesi és az ÖRKI gazdaságait is ellátja! konoentrátummal. Természetesen kilenc fajta takarmánytápot is gyártunk. — Estek után szeretnénk néhány szót hallani az ez évi felvásárlási feladatokról. — A jdek szerint az idén könnyen tudjuk teljesíteni fdvá- sárlási terveinket. Mindent egybevetve 1300 vagon búzát kell átvegyünk a járás gazdaságaitól. Az irányszámonként kapott 777 vagon kenyérgabona hdyett 810 vagonra kötöttünk szállítási szerződést. Ipari árpából is 41 vagonnal szerződtünk a tervezett 25 vagon hdyett. Különösen sok gabonára kötött szállítási szerződést a hu- nyai Hunyadi, a gyomai Üj Élet, a gyomai Dózsa, a dóvaványai Aranykalász és a dóvaványai Lenin Tsz. — Nem lesznek zökkenők a felvásárlaadó gabona tárolásában? — Ügy igyekszünk megoldani, hogy ne legyenek. A felvásárlás megkezdéséig jdenlegi tárolóhelyeink bővítésére Gyomán 5, Dé- vaványán pedig három nagyobb, azaz 9x21, illetve 18x32 méteres színt építünk. Ezenkívül megkapjuk a gyomai Tisza-malom gépházát, amdyet 100 vagon gabona elhelyezésére alakítunk ki. Ugyanott van egy fészer is, amelynek tetejét ki akarjuk toldani és további hatvan vagon gabona tárolására alkalmassá tennénk. A beszélgetés végén azt is megtudtuk, hogy a járási kirendeltség és a takarmánykeverő üzem 56 dolgozója között április végén 4200 forint pénzjutalmat osztott ki Szujó Gergdy. Mondani sem kdl, jól rászolgáltak erre. K. I. Kosos dolgaink hálókészítő Tótkomlóson dolgozik a környék leghíresebb hálókészítője, Vajasdi Nagy László. Már ötven éve készíti a szárítóköteleket, nyaklókat és kötőfékeket. Képünk munka közben mutatja. tásált, javításóit dlátó műszaki személyzeten nyugszik majd. Ahhoz, hogy a gépek igazán segítőivé váljanak a mezőgazdasági termelésnek, szakmailag jól felkészült, előrelátó vezetőkre és jól képzett traktoros, és szakmunkás, gárdára van szükség. Rövid idő alatt a termdőszövetkezeti traktorosképzést társadalmi üggyé, moz. gálámmá kdl tennünk. Az a célkitűzés, hogy valamennyi 30—45 év alatti termdőszövetkezeti tag rövid idő alatt megtanuljon bánni a traktorokkal és a legfontosabb gépekkel. Olyan közhangulat kialakítása szükséges, hogy a gépekhez való hozzáértés, azokkal való bánni tudás megbecsülést jelentsen a termelőszövetkezeti tagoknak. Azdőtt a faluban csak azt tekintették igazi parasztembernek, aki értett a lóhoz. Szinte szégyen, számban ment, ha valaki nem értett a lovak ápolásához, gondozásához, befogásához. Most, amikor a gépek vették át a lovak szerepét, rövid idő alatt d kell érni, hogy szinte szégyennek számítson az, ha a fiatalabb termelőszövetkezeti tagok nem értenék legjobb segítőtársuknak, az embert, a nehéz fizikai munkától mentesítő gépeknek a kezeléséhez és karbantartásához. A gépek üzemeltetése nemcsak előnyt jelent a termelőszövetkezetek számára, hanem komoly fele. lősséget, gondot is. Ügy, ahogy a lovakat napról napra etették, itat. ták, ápolták, fedél alá vitték, úgy a gép is megkívánja mindezt! An. nád is inkább, mivel egy-egy trak. tor ára többszöröse egy-egy pór lófogatnak! A gépeket is el kdl látni naponta üzem- és kenőanyaggal, biztosítani kdl a rendszeres karbantartásukat és az időjárásra, fagyra érzékeny gépeket fedél alá kdl helyezni. Szükséges néhány szó arról is, hogy milyennek képzeljük el az átszervezés után a gépjavító állomásokat. Először egy félreértést kdl eloszlatni. Több helyen hallani, hogy a gépállomások megszűnnék. Erről szó sincs. A gépállomások nem szűnnék meg, hanem átalakulnak gépjavító állomásokká és a már említett okból megtartják a mezőgazdasági gépek kisebb hányadát is. Ez azt jelenti, hogy a jdenlegi gépállomások műszaki törzsgárdájára továbbra is feltétlenül szükség lesz a' gépjavító állomásokon, ideértve azokat a tapasztalttraktorosakat is, akiknek kedve, hajlama van megszerezni a szerelő-szakmunkás ké_ pesítést. Nagy hiba lenne hát, ha a jelenlegi átmeneti állapot ezeket a dolgozókat bizonytalanná tenné és ők — teljesen feleslegesen — dhdyezkedési gondot csinálnának maguknak. A gépek folyamatos átadásával egyidejűleg minden renddikezésre álló eszközzel folytatjuk a gépállomásoknak korszerű és szakszerű javítás követelményeit kielégítő gépjavító bázissá való fejlesztését. A termelőszövetkezeteket Kiszolgáló 42 000 darab traktor és több tízezer munkagép éves javítód költsége ma már évente másfél milliárd forintot tesz ki. A javításhoz szükséges munkaórák száma pedig meghaladja a 35 millió munkaórát, ami mintegy 15—16 ezer fő egyéni munkaidejének felel meg. A gépállomásokon, gépjavító állomásokon a meglevő gépszínekből jelentős műhdytór bővítést hajtunk végre. Gyors ütemben fejlesztjük a szerszámgép-állományunkat. Jelentős számban képezünk ki ipari tanulókat és a gyakorlott traktorosokból szerelőket. Kialakítjuk a fejlettebb javítási technológiákat és korszerű javítási módszereket. A termdőszövetkezetek részére megszervezzük a rendszeres műszaki szaktanácsadást, amdy magában foglalja a gépbeszerzéssel, üzemeltetéssel, karbantartással, javítással, géptárolással, balesetés tűzvédelmi előírásokkal kapcsolatos tennivalókat. A gépállomások új feladatai semmi vd sem kisebbek, mint az a munka, amit a gépi munka szolgáltatással másfél évtizeden át végeztek. A terméseredmények állandó növelése továbbra is jelentős mértékben az ő munkájuktól függ. A termelőszövetkezetek előtt álló feladatok csak a gépállomások (későbbiekben gépjavító állomások) és a termdőszövetkezetek jó együttműködésével, kapcsolatuk állandó erősítésével oldhatók meg eredményesen. Mészáros István F. M. Gépállomási és Gépesítési Főigazgatóság mb. vezetője M inéi több eredményt érünk 4 * el a szocialista társadalom építésében, jövünk rá, hogy még mimindent kell csinálnunk. A múltkoriban jártam egy szövetkezeti sertéstelepen, ahol villanyboylerből csapolták a meleg vizet, s az ólban neonfény és infralámpa égett. Voltam gyárban, ahol a dolgozók egészségvédelmére hideg-melegvíz fürdőt avattak. Amikor Békéscsabán teljes kivilágítást kapott a Tanácsköztársaság útja, jöttünk rá, a város nagyforgalmú útjai ehhez képest sötétek. Elnéztem és még nézni, hallani fogom azokat a méltatlankodókat, akik faluról azért utaznak városra, hogy a. búboskemence helyére csempekályhát vásároljanak, s közülük csak keveseknek adódik ilyen szerencse. Nőnek az igények! Néhány évvel ezelőtt még megfelelt a festett háló, ma a 19 évvel ezelőtti kapott, mázolt bútorral is beérő ember, lányának politúrozott kombináltszo-/ bát vesz, ha kap, mert ebből a cikkből egyelőre még nem tud eleget gyártani az ipar. Az egyik vállalat vikkendház építését tervezte a Balaton partján, s a dolgozók a szoba mellé hideg-meleg vizet, csempe mosdókagylót és vízöblítéses beépített vécét kértek, mondván, a munkában szerzett fáradtság „összkomfortos”, miért ne legyen a pihenőszoba is az? Alig két éve, hogy az egyik paraszt bácsi a városi tanács műszaki osztályán vitatkozott, mert a háza bővítését két szobára csak azzal a feltétellel engedélyezték, ha fürdőszobát is csináltat. Két éve még valósággal rá kellett tukmálni erre az emberre a mai lakást nélkülözhetetlen tisztálkodó helyiségét. Ez az ember ma már nem úgy gondol vissza az akkori vitákra, hogy egy felesleges költségbe kergették, hanem megértéssel, s főként igazat ad a mérnöknek, mert munka után, ha a tsz-ben még nem adatott mód a fürdésre, esténként odahaza jólesik nyakig ülni a meleg vízben, s újjászületni a verejtékre rakódott porból. H közelmúltban jó néhány szövetkezet egyesült, hogy közös erővel munkálkodjanak a távlati terv kialakításán, az üzemtelepítési elgondolások megvalósításán. Évről évre milliókat, de mondhatnánk azt is, hogy milliárdokat költ az állam beruházásokra, a munka- és életkörülmények javítására. Az igények a szövetkezetekben felfokozódtad: úgyannyira, hogy a szakszerűen épített, és többé- kevésbé jól üzemelő szerfás- épületek ma már nem rríegfele- lőek, újabbakra, korszerűbbekre tartanak igényt. Épülnek is az új és a korszerű épületek. S ami a legfontosabb: ma már egyik szövetkezeti vezetővel sem kell vitatkozni azon, hogy a tsz holnapja miként legyen. A parasztság zöme már nemcsak arra a felkelő napra gondol, amely este le is nyugszik, hanem a többire, az ezután következőkre is. Szorgalmasan gyarapítják a közös vagyont, tervezik a holnapot, erősítik fiaik, lányaik örökségét. Lassan mindenhol kialakulnak a nagyüzemi gazdálkodás központjai. Majorok jönnek létre, magasfeszültségű villanyvezetékek sorjáznak, az új és a régi központokba bekötőutak épülnek. Az a parasztember, aki öt évvel ezelőtt az árral, tele kétkedéssel sodródott a tsz-be, a lüktető, az épülő és az újuló éle forgatagában mindjobban magáénak érzi a mai helyzetet. Vannak még és lesznek is * gondjaink. De ezek a gondok minőségileg mások mint a húsz évvel ezelőttiek. Akkor a létbizonytalanság kardja lebegett a fejek felet1 A létbizonytalanság ma csal ott és olyan családokra ha! ahol a normális élet egyensú lyát, a túlhajszolt szenvedélyek béklyózzák. De ez a bizonytalanság sem olyan könyörtelen mint a korábbi volt, mert a társadalom a bajbajutott hozzátartozóin segít. Tanácsot adnak a barátok, tömegszervezetek, a teljes értékű emberré váláshoz. Aki az élet ösvényeiről visszatér arra az útra, amelyen a mi nemzetünk a holnap felé tart. és ennek a nemes küzdelemnek megérti a lényegét: saját erőnkből, emberek életkörülményeinek jobbá tételét, az tud lelkesen, a munka értelmét látva dolgozni még akkor is, ha a hé! fejű sárkány okozta gondo!. bajt kell leküzdenünk. A szocializmusban a társadalom kocsija nem golyóscsapágyon fut. Nem bizony! A kemény, férfias munkában jócskán van előrelépés, de olykor akad megtorpanás és erőgyűjtés egy újabb előrelépéshez. Sok, igen sok a közös gondunk. Az emberek életkörülményeinek jobbá tétele elválaszthatatlan mindennapi munkánktól. Bár az utóbbi evekben évszázadok történelme kapott méltó befejezést, s a könyvben új bekezdések nyíltak az ember számára elérhető emberséges világról. H i utóbbi hónapokban is- mét felütötte fejét az úgynevezett fridzsider-szocia- lizmus. Akik országépítő munkánk eredményeit a családok jólétének és kényelmének növelésére fordított hasznot a fridzsider-szocializmusban látják testet ölteni, lényegében tagadják az alkotó ember jogát a munkához és a jóléthez. Ezek az emberek a társadalmi célkitűzések megvalósítását oly módon képzelik, hogy a munkás- osztály és a parasztság ne termelje meg mindazt, amire lehetősége, szüksége van, mert összkomfortossá válik az élete, s lanyhul forradalmi tettre készsége. A fridzsider-szocializmust valló emberek az elért vívmányok birtokbavételétől féltik, óvva intik a társadalmat. Ezek az emberek egyszerűen képtelenek, kicsinyhitűségüknél fogva szembenézni önmagukkal, nyitott szemmel járni a világban. Legszívesebben a tunyaság korlátái közé szorítanák azokat az alkotóerőket, amelyek ma, a mindennapi élet szebbé, színvonalasabbá tételére, küldetésüket teljesítik. Ezek az emberek azt tartják, hogy a nyomorúság, az emberiség árnyéka, és csak akkor szocializmus igazán a szocializmus, ha az alkotók között a lumpenek viszik a prímet. Ilyen nézetet csak a szocializmus építésének renegát jai vallhatnak. A mi társadalmunk büszke arra, hogy az igen veszélyes proletár-kultúra karmaiból kiragadta önmagát és magas fokon valósítja meg a dolgozó emberek igényes közösségét. Dupsi Károly
