Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
W64. május 10. 4 Vasárnap A rehabilitálás sovány vigasz,.. Balesetforrások nyomában a békéscsabai téglagyárban A békéscsabai téglagyár 1-es A beindulásból nem lett sem- telepének 1-es számú présháza- mi, mert a Békés megyei Téglában április 28-án be akarták in- és Cserépipari Vállalat mun- dítani a gerinccserepet készítő kavédelmi előadója, Kőszeghy prést. Lajos nem járult hozzád. Vajon miért? A magyarázat kézenfekvő: nem biztosították a munkavégzés balesetmentességét. A nyers cserepet pucoló, tisztító rounkásnő munka- padja és a cserépszállító szalag között még egy fél méternyi távolságot sem hagytak, holott tudhatták, hogy a munkásnőnek a pad és a szalag között kell serénykednie^. Csak akkor kezdődhet a termelés, ha a 80 centiméter széles szalagot 30—35 centisre cserélik fel. Egy balesetforrással kevesebb lesz a gyárban, ahol ma jóval kisebb a balesetveszély, mint évekkel ezelőtt volt, de még mindig akad jócskán. 1968-ban 127 kisebb-nagyobb baleset történt. Az idén április végéig 38. Dr. Tóth Mihály üzemorvossal és a szakszervezeti bizottság részéről Lengyel András társadalmi munkavédelmi felügyelővel vallatjuk a baleseti naplót. Tanúsága szerint a legtöbb sérülés az anyagmozgatás közben történik. ,,Fél tégla esett a lábára”, „Az ujja beszorult a téglák közé”, „A csille kiesett a sínről, visszarakása közben megrándult a lába”. Ujj- horzsolások, lábficamok, köröm- leverések, fájdalmas szószegések az orvosi rendelőben, bepólyáit A 3-as és 4-es présnél automatikus vezérlésű csillebedőntőt szereltek fél. A dolgozó megnyomja az indító gombot, a mennyezeti csörlő drótja kienged, a diót végén lévő horgot • csak bele kell akasztani a csille peremébe. Üjabb gombnyomás, megfeszül a drót, billen a csille, elnyeli tartalmát a garat. Nagyon hasznos, értékes újítás, könnyebb, gyorsabb a munka_ De:.. Előírták, hogy a horgot a csálleperem közepén kell elhelyezni. A 4-es garatnál Lengyel Andrással együtt láttuk, hogy a perem szélére akasztotta be a horgot a dolgozó. Kevés kell ahhoz, hogy lepattanjon onnan a feszítésekor és fejbevágja a munkást. Ki lesz a hibás? Csakis 5, mert kényelmes- kedik. Mindössze a sínpályán mozgó villanymotor lenyúló toló- rúdját kellene közelebb vonnia a csilléhez a huzal húzogatása helyett! Éppen a 4-es prés mellett volt alkalmunk látni, hegy milyen bajok származhatnak a kisvasúti szállítás során. A keskeny sínen robogó kismotor vezetője későn vette észre, hogy a váltó rosszul áll. Motorostól leszaladt a sínről, Szerencsére nem borult fel. Sok a fegyelmezetlenség a kisa végtagok, táppénz, termeléskiesés, | vasúton. Néha száguldanak _ a többieknek szorosabb „hajtás , : motorosok, versenypályának nézik a síneket. Néhányan már ráfizettek erre. Mindennapos dolog, hogy a sínről lefutnak a csillék. Visszarakásuknál ficamodhat ki mert a munka nem állhat meg. De őrzi a napló más balesetek emlékét is. Hatvani István esztergályosnak április 20-án-meleg vasforgács pattant a szemébe, mert nem viselt védőszemüveget esztergálás közben. Már meggyógyult. Talán tanul saját esetéből. Vagy itt van Dohányos János, 56 éves melegőr esete. December 7-én a szárítóban a forró gőzt szállító gumitömlő kilyukadt és a gőz éppen az arcába csapódott. Hét napig szorult ápolásra. Ez a gumitömlő még most is bal. esetforrás. Ha napokig van benne atmoszféranyomás, elvékonyodik, kipukkanhat és alaposan lepiríthat lábat, kezet, arcot. Lengyel András szerint nemsokára felcserélik a gumitömlőt vascsővel. Kuka János és Molnár Lajos még 1963 decemberében beadta rá az újítást. A kivitelezés késik. De, ha vascsövet szerelnek fel, még nem szűnik meg teljesen a veszély. Előfordul ugyanis, hogy ha nincs senki a közelben, a szárítóban dolgozók a gőzvezeték elosztófején lábasban vizet melegítenek. Egy nagyobb csavarás a szelepben a szándékoltnál és máris bekövetkezhet a forrógőzös égés. Mondják friss ismerősein« a dóktól-, a felügyelő, az üb-titkár, hogy a garatoknál (ahol az agyagot, szenet keverik, öntik össze) már sok baleset történt. Tavaly egy kisebbfajta agyrázkódásra volt példa. Amikor a dolgozó borította a csillét, az visszaesett és a falhoz, pillérhez nyomta őt. Ezután kiütöttek néhány pillért, most el tud ugrani a dolgozó. Hát igen, ez is valami. De csak valami. Ahogy láttam, most is csak egy ember borít egy csillét, kötött csak kettőnek szabad. a láb, amiről a doktor is beszélt. Hosszasan elnéztük a téglaJki- hordók, kemencemunkások munkáját Lengyel Andrással. A kezükön védőgumi, a lábukon köny- nyen lerúgható gumipacsni. Félmeztelenül vagy csak alsónadrágban dolgoznak. A meleg pernye a lábukra, lábszárukra hull. Ilyenkor lerúgják a pacsnit és sziszegnek. Hogy hány helyen pirította már meg a bőrüket a pernye, azt aguk sem tudják. Nem lehetne nekik rendszeresíteni vékony gumikötényt, ami megvédene őket a forró pernyétől? Vaslemezeket raknak sorba, azon tolják ki a kemencéből a szabadba háromkerekű kocsijukat A lemezek felhajtanak, megsérthetik a lábat. A világ minden kincséért nem fordítanák meg őket két—három óránként. Mintha nem érnének rá Hétórás a munkaidejük, de ha 5—6 óra alatt kihordják a porciójukat mehetnek haza. Igyekeznek, hogy mehessenek. Keveset törődnek a vaslemezekkel, meg az egészségükkel. Ok láthatják kárát. A doktor említette, hogy azokat, akik súlyosan megsérülnek, vesztenek munkaképességükből egy baleset után rehabilitálják, könnyebb munkára osztják. Ez humánus cselekedet, az emberért, jövőjéért érzett felelősség megnyilvánulása, de az érintetteknek bizony elég sovány vigasz. Ezt ők is érzik, mások is tudják. Az többet használ, ha, a felfedett baleseti forrásokat megszüntetik, elejét veszik a kisebb- nagyobb sérüléseknek, betartják és másokkal is betartatják a munkavédelmi rendszabályokat. A szakszervezeti bizottságnak a dolgozók körében az eddiginél még odaadóbban szükséges szorgalmazni a munkaközben elever, odafigyelést. Annál is inkább, mert felelős gazdája a gyári mun- kásvédélemnek. Pallag Róbert Nyikolaj Toman: Ual&za a UUíúei után A vezérigazgató persze tudta, hogy Szabiin az állambiztonsági bizottságnál teljesít szolgálatot s amikor a tábornok kijelentette, hogy szolgálati ügyben akar vele találkozni, visszautasítani vagy másnapra odázni a találkozót kellemetlen lett volna. Amikar eszébe jutott, hogy Szabiin hamarosan itt lesz, akaratlanul összeráncolta homlokát és rágyújtott. „Vajon mit akarhat? — gondolta szórakozottan. — Remélem, nincs összefüggésben valami kellemetlen dologgal?!...” Szabiin pontosan fél hatkor érkezett. Ez alkalommal nem egyenruhában volt, hanem egyszerű civilruhában s olyan ember benyomását keltette, aki nem sokra vihette az életben. Ez kissé megnyugtatta és nyomban megszokott bizalmas hangján szólalt meg: — Á, kedves Iljám! — kiáltott fel vidáman s felkelt, hogy Szabiin elé menjen. — Gyere csak, gyere! Hadd nézzelek meg, öregem. Hát bizony megőszültél, barátocskám! De hiszen mi — ahogy mondani szokták — egy- ívásúak vagyunk. — Te viszont alig változtál valamit, legfeljebb kicsit kövérebb lettél — mondta Szabiin, szintén mosolyogva és kezet fogott a vezérigazgatóval. Már reggel, amikor telefonon beszélgettek, nem tetszett neki a Száztizennyolc százalékra teljesítette első negyedévi termelési tervét a Mezöberényi Műszaki és Villamossági Ktsz A kisipari szövetkezetben az év első három hónapjában 700 háromajtós Öltözőszekrényt készítet, tek a VOSZK-nak. A Csepel és Danuvia motorkerékpár gyárak megbízásából jelentős mennyiségű garanciális javítást végeztek. Első negyedévi tervüket 118 százalékra teljesítették, ami 2 millió 600 ezer forintot tesz ki. A második negyedben a tervek szerint ezer öltözőszekrényt gyártanak a Hajdú-Bihar megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat részére. Gondolnak a gyermekekre is. A játékkészítő részlegben öt-öt ezer felhúzós traktort és kiskardot készítenek. A már meglevő hat felvevőhely után április 1-től Füzesgyarmaton és Körösladányban létesítettek begyűjtő részleget, ahonnan hetenként kétszer a kisipari szövet, kezet gépkocsival Mezőbe rénybe szállítja a javításra szoruló rádió, kát, tv-ket és háztartási gépeket. Fejlesztik a kereskedelmi hálózatot Pusztaföldváron Pusztaföldváron a Csanádapá- cai Körzeti Földművesszövetkezet TÜZÉP-telepén eddig csak tüzelőanyagot vásárolhatott a lakosság. Építőanyagért a 6—7 kilométerre levő Csanádapácára kellett elmennie, ami a fuvarköltséget jelentősen növelte. A földszöv ebben az évben építőanyaggal, faszénnel és minden más szükséges áruval ellátja a telepet. A községben a meglevő szikvíz- üzemet korszerűsítik, hogy a lakosság igényei teljes mértékben kielégíthetők legyenek. Az újfalusi italboltnál nyári kerthelyiséget alakítanak ki. Újfaluban a vegyesbolt árualapját is megkétszerezik és olyan körülményeket teremtenek, hogy a lakosság a legfontosabb (rövid-, kötöttárut, háztartási, vegyi, vas-műszaki) cikkeket helyben beszerezhesse. Sor kerül minden egység belső és külső tatarozására is és a bolti dolgozók részére öltözőszekrényeket biztosítanak. Hegesztő-tanfolyam Békéscsabán, Mezőberényben és Gyomén Május 6-án délután hegesztő- tanfolyam megnyitójára került sor Békéscsabán, a Technika Házának emeleti termében. A tanfolyamot a Gépipari Tudományos Egyesület megyei csoportja szervezte azzal a céllal, hogy elősegítse megyénkben a hegesztő szakmunkások számának gyarapodását. A két évvel ezelőtt tartott hegesztő-tanfolyam sikere után a most indult tanfolyam is sikeresnek ígérkezik. Nyolcvanan jelentkeztek hallgatónak. A résztvevők hét hónapon át ismerkednek az ív és lánghegesztés elméleti és gyakorlati tudományával. A tanfolyam befejeztével — sikeres vizsga esetén — szakmunkás bizonyítványt kapnak. A foglalkozásokat három csoportban tartják: Békéscsabán, Mezőberényben és Gyomán, mivel e két utóbbi helyen is nagy volt az érdeklődés. Az előadásokat oktató szakfilmek felhasználásával színesítik. hangja, most azonban mái- határozottan tudta, hogy legénykori barátja nagy embernek tartja magát. — Miért nem adtál hírt magadról? — folytatta Voznye- szenszkij és finom cigarettával kínálta Szabiint. — Még mindig az áűlambiztonságnál vagy? Sajnos, hőstetteitekről nem igen inkáinak a lapok. — Ez igaz — mosolyodéit el Szabiin. — Szerény a mi munkánk. Viszont teróiad éppen a lapokból tudok sokmindent. — Én meg teróiad semmit — tárta szét karját Voznyeszensz- kij. — Még kérdezősködni sem merek, hisz nálatok minden titok. — No aziért az én személyes életem már nem olyan titok — nevetett Szabiin s akaratlanul ezt gondolta: „Nyilván fél, hogy panaszkodni fogak a sorsomra, s protekciót akarok kérni...” — Különben sincs mivel dicsekedjem — tette hozzá hangosan. A vezérigazgató türelmetlen pillantást vetett az órájára s ezzel értésére adta vendégének, hogy nincs sok ideje és sietnie kell. — Nem sokáig tartalak fél — szolalt meg Szabiin, észrevéve türelmetlenségét — Tulajdonképpen csak egy kérdésem volna. Viszont telefonon nem tehettem fel, ezért jöttem él személyesen. Te persze jól vagy tájékozódva a Perevalszk—Kizil- tau vasútvonal építkezéséről? — Ki lehetne jobban tájékozódva, mint én? — csodálkozott Voznyeszenszki j; bozontos szemöldöke felhúzódott s összeráncolta magas homlokát. — Nem akartalak megsérteni — mosolyodott él Szabiin. — Efelől nem volt kétségem, mindössze arról van szó, hogy a nagy távolságra gondoltam. Amikor több ezer kilométerről van szó, megengedhető, hogy az ember nincs eléggé tájékozódva. — Egy jó főnöknek tízezer kilométeres távolságból is tudnia kell, mi történik azon a részlegén — mondta a vezérigazgató még mindig zsémbesen. — Te viszont túl sokáig kerülgeted a forró kását. — A kérdés tehát a következő: hatalmas földmunkák folynak ott nálatok, meg sziklákat robbantgattok. Alkalmaztok-e ahhoz atomenergiát? A vezérigazgató bozontos szemöldöke a csodálkozástól ismét félhúzódott: — Hannán veszed ezt? — Sehonnan, egyszerűen csak kérdem — felelte nyugodtan Szabiin. — Nagyon fontos tudnom ezt... Szabiin nem mondta meg, mihez kéll ezt tudnia, de Voz- nyeszenszkij sejtette, hogy nyilván nincs is joga ezt megmondani. (Folytatjuk)
