Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

WH. május 10. 5 Vasárnap „Mi búcsúzunk és elmegyünk4. Ballagási ünnepségek megyeszerte Békéscsabán a közgazdasági technikum végzős hallgatói közül érettségi után sokan munkát vállalnak. A IV./a osztályban Maczák András osztályfőnök Ljscka Mária, Miklós Irma és Kiss László munkakönyvkérö lap­jainak kitöltését ellenőrzi. Ebből az osztályból különben tizennégyen tanulnak tovább, az osztálynak több mint a fele pedig dolgozni akar. éAA/WVWWWVWW>A/WWWW>WVWV\AAAAAWWSAáAV\WiAAAá /VWVSA/NAA/W Gyűrött levelek a kötényzsebekben A régi épületet modem beren­dezéssel, függönyökkel gyarapít­ják, tatarozzák, festik, csinosítják állandóan az elmúlt hét év óta, mióta megalakult az eleki gyer- gyerméknevelő otthon. Melegség, puhaság, zártság, védettség: ott­hon — jut a látogató eszébe. A folyosóra zsongás és kaiiálcsöröm- pölés zaja hallatszik ki. A legki­sebbek, a háromévesek szobájá, ban leplezetlen érdeklődés fogad belépéskor. A fejecskék — ritkán láttam ennyi szép gyereket együtt — ebédelés közben is, mint a nap­raforgó, úgy kísérik a nevelő né­nit. A nagyobbak, az 5—6 évesek már komolyan veszik — hogy ők komolyak. Jó-na-pot kí-vá-mok — köszönnek, s hátrateszik a kezü­ket, miközben kiosztják nekik a salátafőzeléket, rántott húst. Nyolcvan óvodás korú fiúcska, kislány, nyolc pedagógus és húsz főnyi kisegítő személyzet — ebből áM intézetünk — tájékoztat Szoy- ka Lászlóné igazgatónő, kivel pár mondat után már az itteni prob­lémák kellős közepénél tartunk. Az otthoni élmények Ezek a gyerekek nem árvák. Van egy másik, aki, ha váratlanul rászólnak, védekezőén maga elé kapja a kezét. Krisztina nagyon szép, sápadt arcú, fekete szemű kislány. Nehe­zen oldódik fel. Megdicsérem a szép frufrus frizuráját. (Itt nincs egyforma hajviselet, s ez tetszik. „Mi egyéniségek vagyunk, nem egyenruhás számok” — hirdeti, egy kis cigánylány gyönyörű feke­te lófarok frizurája, egy Ovomal- tin-reklám baba göndör, gyűrűs haja, s Krisztina frufruja is). Krisztinát megkérdem, hol lakott azelőtt. Elővesz a zsebéből egy rajzot: házikó, nyárfák. — Tanyán. — Itt jobb vagy otthon? — Otthon, Mert tudnunk kell, hogy ezek a gyerekek szeretettel dédelgetik sokszor fájdalmas emlékeiket is. A közöny Egy kis számú, de elszomorító­im közönyös rétegről tanúskodik az a tény, hogy a nyolcvan ápolt, szép, jól nevelt, szeretetne vágyó gyerek közül mindössze húsz iránt érdeklődnek, igencsak rend- szertelenül, levél vagy egy-egylá- Csékély kivételtől eltekintve ve-1 toga tás erejéig, s állandóan, rend. szelyeztetett környezetből jöttek. 1 szeresen alig néggyel törődnek (Idekerülésük oka: szüleik vagy szülei. Néggyel a nyolcvanból. durvák, vagy iszákosak, vagy el­váltak stb.) A gyámügy, az anya­könyvi hivatal, a szociológiai és if­júságvédelmi bizottságok alapos kömyezettanulmányozás után irá­nyították őket állami intézetbe. Egyik sem könnyű eset. Sebzett lelkű gyerekek ők. Két-hároméves kori emlékeikre pontosan, gondo­san emlékezve, megfigyeléseiket szemérmesen elrejtve hordozzák. Mert soha egy szülő se felejtse el: a kicsi figyel, észrevesz és megje­gyez. Az ötéves, vaskos lábú, kerek fejű Zsiga az ölembe ül. Barátko­zunk. Mesélni kezd az apuról, hogy mennyit keresett, hogy hány forintot ivott el (!), hogy összetör-' Az ideérkező leveleket lapozom. Budapesten él, de inkább válla­lom az ide-oda utazást, mintsem elbúcsúzzak a gyerekektől, akiken mi, nevelők naponta felfedezhet­jük saját kezünknyomát — mond­ja az igazgatónő. — A pedagógusnak tehát, aki sokszorosan felfedezi itt hivatása minden szépségét, jó itt. És á gye. retkeknek? Mit mond erről — a pedagógus? — Hamis lenne feltételezésünk, ha azt képzelnénk, hogy a családi otthont teljesen pótolja intéze­tünk. Erről tanúskodnak a kö­tényzsebekbe gyűrt levelek, a rendszertelen látogatások hóna­pokig tartó fájdalmas-reményke­dő nyomai. Mi értelmileg el tud­juk indítani a gyereket az életnek, de érzelmileg, lelkileg csak meg­próbáljuk. A gyerekek itt túl könnyen, magától értetődően kapják a tisz­taságot, a ruhát, az ételt. (Otthon a gyerek látja: anyu mos, hogy tiszta ruhám legyen, apu dolgozik, hogy meglegyen mindenem.) A nagyobbak, az iskolákból kikerült gondozottak példája bizonyítja, később, hogy e védettségből aztán nagyon hirtelen, átmenet és elő­zetes ismeret nélkül kerülnek a mélyvízbe, s kétséges, hogy tud­Ezéket a sorokat legtöbbször pil- | nak-e majd úszni?,.. Itt az inté­lanatnyi hangulat, rövid felbuz­dulás íratta. A kicsik elkérik a le­veleket, rongyolódásig hurcolják a kötényükben. Legjobban a képes­lapnak örülnek. Persze az ilyen rendszertelen érdeklődés, a félközöny a legrosz- szabb. Váratlanul éljön az édes­anya, megígéri, hogy nyáron együtt hazamennek, s akkor min­dig fagylaltot esznek majd. Egy hónap múlva megint benéz. Aztán esetleg még egy levél, majd egy évig semmi... Tárgyilagos beszélgetés az otthonról zetben egyelőre úgy próbálunk se­gíteni ezen, hogy a gyerekek nagy részét községi óvodába járatjuk: szokják meg, hogy van egy kinti világ is. Padányi Anna Azt mondják, hogy a május a legszebb tavaszi hónap, s ez így is,van; de hogy május 9-e a leg- ! szebb tavaszi nap volt érettségiző í diákjaink számára, az is bizonyos. j Ünnep volt azonban ez a nap a \ szülők életében is, akik szintén j felejthetetlen emlékként őrzik meg leányaik, fiaik ballagásának felemelő perceit. A gyulai gimnáziumban i négy negyedik osztályt búcsúzt a t- ! tak, 126 érettségiző diák indult el a középiskolából az életbe. A bal. lagási ünnepség délelőtt 10 órakor j kezdődött, ekkor küldöttségek jártak a városi pártbizottságon, a városi tanácsnál, majd visszatér* I ve déli 12 órakor sorakozott fel a búcsúzó diákság az iskola udva­rán. Jeges Sándor igazgató meleg i szavai után Szalatnai Endrévé, a szülői munkaközösség elnöke szólt í a diákokhoz. A ballagás záróaktu­saként a negyedikesek megkoszo­rúzták az iskola előcsarnokában elhelyezett Erkel szobrot, majd a I szovjet hősök emlékművét, a ta­nácsháza előtti Erkel szobrot és a Vörös Katona szobrát a Népkert­ben. Békéscsabán, a szlovák gimnáziumban virágokkal díszített folyosón és tantermekben jártak a ballagó diákok, majd az iskola kertes­lombos udvarán, a búcsúzó ün- i népségén Knyihár János igazgató mondott útra valót az iskola 16 végzős növendékének, akik nevé­ben Kucsara Mátyás fogadta meg, hogy elhagyva a középiskolát, ne­velőik tanításának szellemében igyekeznek élni és dolgozni. Az ünnepségre Békés megye távoli szlovák lakta községeiből is ér­keztek szülők. Román tannyelvű gimnázium. Gyula Délelőtt 11 órakor kezdődött meg a búcsúzó diákok hagyományos balla­gása. A gimnázium feldíszített udva­rán elsőnek Tyirityán Katalin osztály­főnök búcsúztatta diákjait, majd Mé­száros Jánosné, az iskola szülői mun­kaközösségének einöknője emlékeztet­te a negyedikeseket az iskolában el­töltött négy esztendőre és kérte őket, hogy tanáraikra szeretettel gondolja­nak vissza. Szilágyi Péter, a Magyar- országi Románok Demokratikus Szö­vetségének főtitkára szólt ezután, majd Szántó Katalin igazgatónő kí­vánt az életbe indulóknak sok sikert. A negyedikesek nevében Argyelán György fogadta meg, hogy szüleik és tanáraik útmutatásait mindenben meg­tartják. Az út-, híd- és vízmű építési technikumban, Békéscsabán, három osztály 97 érett­ségiző tanulója ballagott. Meglátogat­ták az osztálytermeket, a kollégiumok, a tanműhelyek szobáit, majd az udva­ron gyülekeztek, ahol a Himnusz hangjai után dr. Barna Bálint -Igazga­tó. dr. Szekeres Béla, a pedagógus- pártszervezet titkára, Hosszú Lajosné, a szülői munkaközösség elnöke mon­dott rövid beszédet. A ballagók nevé­ben Irházi Lajos, a IV/c osztály ta­nulója ígérte, hogy hazánk becsületes polgáraivá lesznek valamennyien. A továbbiakban Szabó Erzsébet Szeren­csés Lászlóné tanárnő alkalmi versét szavalta el, majd az iskola ifjúsága ne­vében Pavuk Julianna búcsúzott bal- : lagó társaitól. Az iskola tanulói az ünnepség után megkoszorúzták Ku­lid» Gyula Szabadság téri mellszobra.. Orosházán, a Táncsics Gimnáziumban délután 3 órakor kezdődött a bal­lagási ünnepség azzal, hogy az is­kolától búcsúzó 5 negyedik osztály 167 tanulója megkoszorúzta a szovjet hősök emlékművét. Az ünnepélyes búcsúztatás négy óra­kor kezdődött, amikor a harmadik osztály növendékei átadták aján­dékaikat a negyedikeseknek, akik ezután osztályfőnökeik — Rácz István, Dandé Andrásné, Korom Erzsébet, Tóth Lajos és Kisvár- dai Károly vezetésével — elindul­tak a ballagok hagyományos út­jára. Az ünnepséget a gimnázium tornacsarnokában rendezték meg, ezen Süli István, az iskola volt KISZ-titkára a negyedikesek ne­vében búcsúzott az iskolától, majd Keller József igazgató em­lékezett meg az öt végzős osztály négy esztendei munkájáról. Befe­jezésül az iskola zászlaját a Szó­zat hangjai mellett adták át a ne­gyedikesek a harmadikosoknak. Mezőkovácsházán is szombaton, déli 12 órakor volt a búcsúzó negyedikesek ballagási ün­nepsége. Itt a fiatalokkal együtt a le­velező tagozat 33 végzős hallgatója is részt vett a ballagáson. Kiss Árpád igazgató köszöntötte az ünneplőket, majd a kedves és felemelő program után az iskola énekkara az Inlemaci- onáléi énekelte el. A szarvasi gimnázium | három negyedik osztályának 106 diák­ja, az iskola többi tanulói és mintegy 150 szülő és érdeklődő vett részt a hagyományos búcsúztatáson. Dr. Gáb­ris József igazgató közvetlen szavak­kal emlékeztette diákjait az iskola falai között eltöltött négy esztendőre, mind arra, amit tanultak, és kérte őket, hogy életükben mindig a becsü­let útját járják. Ha ezt teszik, akkCi­liivel: maradnak iskolájuk eszméihez. Rózsa Ferenc Gimnázium. Békéscsaba Megható perceit: zajlottak le szombaton délelőtt a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban is. Az iskola hat negyedik osztályá­nak 238 diákja délelőtt 10 órakor — a lányok fehér matróz blúzban, sötétkék szoknyában, a fiúk ün­neplő feketében — vonultak fel a Szabadság térre, ahol a városi pártbizottságnak és a városi KISZ-bizottságnak köszönték meg mindazt a támogatást, melyet ré­szükre négy esztendő, alatt nyúj­tottak. Az iskolai ünnepség 11 órakor kezdődött, s azon Böör Fa. renc igazgató mondott beszédet. A Sebes György Közgazdasági Technikumban, Békéscsabán, 120 végzős hallgató ballagott május 9-én délelőtt. Több száz érdeklődő hallgatta megindultan a diákok énekét, amint kéz a kézben végigjárták az iskola termeit: „Mi búcsúzunk és elmegyünk...” Az ünnepi be­szédet az iskola igazgatója, Kir- csi István mondotta el, majd Gaj­dács Mihályné, a szülői munka- közösség elnöknője szólt a diákok­hoz. Az ünnepség után az iskola tanulóifjúsága megkoszorúzta a techikum névadója, Sebes György emléktábláját. S. E. te a nagytükröt. Szoykáné elmondja, hogy egy — Aki egyszer ebbe a hivatásba hároméves kisgyerek csak álmá- j belekóstol, nem tudja otthagyni, bau arról, mi volt otthon.! Az én családom, férjem például j SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK 1964. július 24 — augusztus 20-ig JEGYÁRUSÍTÁS: MÁJUS 10-TÖL BUDAPESTEN: az IBUSZ-irodákban és a Nemzeti Színház szervezési irodájában (Vili., Rá­kóczi út 35—37); SZEGEDEN: a szervezési irodában (Kárász u. 15.), az Idegenforgalmi Hivatalnál (Klauzál tér 7.), az IBUSZ-irodában (Klauzál tér 2.). VIDÉKEN: ... az IBUSZ-irodákban és a körzeti szervezési irodákban. 3836

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents