Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 105. szám

3964. május 7. 2 Csütörtök 1—2 árnyékok Kuba felett A világ nagyvárosaiban ezek­ben a napokban nem tartják kedvezőtlennek a nemzetközi helyzetet, s a légkör meglehetősen enyhült. A világpolitika bonyo­lultságához azonban hozzátarto­zik, hogy az enyhülés általános irányzata nem zárja ki veszedel­mes, vésztjósló árnyékok felbuk­kanását a világ valamelyik sar­kában. Ilyen árnyék jelent meg né­hány nappal ezelőtt a nemzetközi életiben. Az árnyék formája na­gyon is jól ismert. Repülőgép alakja van. Méghozzá nem is akármilyen, hanem különleges, nyújtott testű, hosszú szárnyú repülőgépé ez az árnyék, amely­nek nevét is nagyon jól ismeri a világ közvéleménye. U—2-nek hívják, s az amerikai titkosszolgá­lat felderítő szerveinek talán leg­fontosabb légieszköze. A nemzet­közi közvélemény valószínűleg sokáig nem fogja még elfelejteni a nagy „U—2 válságot”, amely Eisenhower elnökségének utolsó szakaszában rombadönitött egy készülő csúcsértekezletet, s a fe­szültség egy viszonylag rövid, de veszedelmes fellángolását ered­ményezte. Akkor az U—2 repü­lőgépek a Szovjetunió légiterét sértették meg, s a botrány az amerikai agresszív politika fáj­dalmas vereségéhez vezetett. Wa- stngton — miután kétszer is ha­zugságban maradt — kénytelen volt hivatalos elnöki ígérettel megtiltani a szovjet terület felett végzett U—2 repüléseket. (Nem is beszélve arról, hogy a szovjet légelhárítás e drámai konfliktus során bebizonyította, hogy a me­sék világába tartozik az ameri­kai U—2 gépek sebezhetetlensó- ge.) Az U—2 ügy után következő legsúlyosabb nemzetközi konflik­tus az emlékezetes kubai válság volt. Ennek feloldódása vezette be a nemzetközi enyhülés ma is tartó szakaszát. Nem szabad azon. ban elfelejteni, hogy a kubai vál­ságnak megvoltak a maga agresz- szív „utórezgései” az amerikai politikában. Ezek közé az „utórez­gések” közé tartozott és tartozik az, hogy Washington minden titkoló­zás nélkül nyíltan és rendszeresen folytat U—2 repüléseket Kuba te­rülete felett, megsértve ezzel a forradalmi sziget légiterének szu­verenitását. Fidel Castro néhány nappal ezelőtt bejelentette, hogy kormánya nem tűrheti tovább az ország jogainak ezit a nyűt és dur­va megsértését.! Hruscsov egy nappal később már az egész probléma mély elvi jelentőségére is felhívta a figyel­met. Arra intette Washingtont, hogy a békés egymás mellett élés elve nemcsak a nagyhatalmak egymás közötti ügye, hanem a ...És a jenki nagyharang! Az United Press International (UPI) amerikai hírügynökség má­jus elsejei, nyugat-berlini fotója *— pittoreszk látvány. A derék amerikai fotóriporter lencsevégre kapta Erhardot és Willy Brandt­at, amint a .felvonuló nyugat­berlini munkásoknak integetnek. Brandt az üres tenyerét mutatja, ami rendben van. Erhard vastag szivarral a kezében, behúzott nyakkal, mosolytalan, rideg kép­pel — figyel. All right. Ezt láttatja velünk az amerikai fényképész. Erhard ezután elmondott egy szabályos hidegháborús beszédet. visszatér a bukott politikusok po­litikai kriptájából. Willy Brandt, természetesen, nem túlságosan akart lemaradni sem az ígérgeté­sekben, sem az ócsárolgatásokban, Nem szabad elfeledni: Németor­szágban is választásokra készül­nek, fontos megnyerni a szavazók kegyeit. De ami ezt a nyugat-berlini „szabad” május elsejét illeti, ezt aztán végleg „szabaddá” tette az a „Szabadságharang”, amelyet jobboldali és szélsőjobboldali amerikai szervezetek öntettek a „derék németek” számára. Ez a jenki „Szabadságharang” — Szólt az önrendelkezésről, a ki­zsákmányolásról, a népek szolida­ritásáról, saját békeszeretetéről, a Bundeswehr szerepléséről a NA- TO-ban és más hasonló jókról. Közben minősíthetetlen hangon aposztrofálta a Szovjetuniót és az NDK funkcionáriusait. Ezt adta, s mindez megfelel Adenauer szelle­mének, amely — íme ■— vissza­csengve-bongva-csilingelve — fes­tette alá a hivatalos szónokok szólamait. De aki csak egy kicsit is odafigyelt, az jól kihallhatta a jenki „Szabadságharangból” az amerikai négerek igazi szabadság­követeléseit is. És a tanulság? Zengett a szép szó Nyugat-Berlinben — és a jen­ki nagyharang.;. nagyhatalmak és a Isis országok viszonyára is vonatkozák. Valóban egy politika mély erkölcstelensé­gére és opportunizmusára mutat, ha azt a törvénytelein módszert, amelyet egy másik nagyhatalom­mal szemben már nem mer al­kalmazni — gátlástalanul alkal­mazza „veszélytelenebb­nek” hitt területen, kis ország­gal szemben. Az akció emellett nemcsak elvileg és erkölcsileg tarthatatlan, hanem rendkívül veszedelmes is. Veszedelmes általában azért, mert az atomkorszakban helyi konfliktu­sok is gyorsan terjedhetnek, te­hát egy ilyen provokáció kataszt- 1 ofáilós eredményékkel járhat és rendkívüli felelőtlenségre mutat. Veszedelmes emellett kü­lönösen azért, mert éppen Kubá­ról van szó, amely változatlanul a választások előtt álló amerikai politika legneuralgiku­sabb góca. Már a Kennedy ide­jében kitört kubai válság is jelez­te, hogy az amerikai ultrák és a jobboldal a közvélemény mester­ségesen keltett hisztéria-hangula­tát kihasználva ezen a ponton akarja jóvátehetetlen akciókba provokálni a józanság jeleit mu­tató kormánypolitikát. Most ismét az a helyzet, hogy a Johson-kor- mány ellen megindult republiká­nus támadások (mint a köztársa­sági párt tanácsának néhány nappal ezelőtt kiadott közleménye) elsősorban a kormány kubai po­litikáját bírálják. A szélsőjobb túlságosan „enyhének” tartja ezt a politikát, s a tanács ismét áldást foglalt a Kuba elleni katonai agresszió politikája meMett. Az első kubai válság idején megmutatkozott: milyen rendkí­vüli veszélyekkel jár, ha a was­hingtoni kormány így „m ene- k ü l” saját szélsőjobboldali ellen­feleinek nyomása elől. Sajnálatos, hogy e „jobbra menekülés” jelei ezúttal is felbukkantak: Johson elnök a támadások pergőtüzében próbálta „megvédeni” és „jogos­nak” nyilvánítani a Kuba felett végzett U—2-es repüléseket... Minden jel arra mutat, hogy az amerikai választási harc heveseb­bé válásával a kormány kubai politikája kerül a szélsőjobb ag­resszív hadjáratának tengelyébe. Az amerikai választásokért azon­ban a világ nem fizethet a hi­degháború kiújulásával, s végső soron az amerikai népnek, sőt a kormányzó demokrata párt politi-, káján-ak is alapvető érdeke, hogy ne meneküljön — hanem álljon helyt e támadásokkal szemben. Egy ilyen helytállás el­ső és legközvetlenebb lépése — mondhatnánk próbaköve — pedig feltétlenül a Kuba feletti törvény­telen U—2 repülések beszün­tetése. Sokoldalú eredményes tudományos, kulturális együttműködés a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország között A Magyar Népköztársaság és a hette meg a két ország képzőmű- Német Demokratikus Köztársa- vészetét. ság közötti kulturális, tudományos együttműködés az elmúlt években számos kiemelkedő eredménnyel gazdagította a két országot. Az államközi egyezményeken kívül a különböző hivatalok, tu­dományos, oktatásügyi, művésze­ti intézmények, gazdasága szerve­zetek között több mint hatvan szerződés jött létre. A szerződé­sek alapján csupán az elmúlt há­rom évben több mint négyezer magyar szakember, művész, tu­dós ismerkedett meg az NDK-val és hasonló számban fogadtunk mi is német vendégeket. Gyümölcsözőek voltak a művé­szeti, irodalmi életben kialakult kapcsolatok is. 1962 óta 27 német művészeti delegáció, illetve író­küldöttség látogatott hazánkba. A magyar, illetve a német kö­zönség számos kiállításon ismer­A német irodalmat, színházmű­vészetet Magyarországon jól is­merik. Sokoldalú, szoros kapcsolatok alakultak ki a két ország okta­tásügyi intézményei között. Tizen, nyolc főiskola, egyetem tart rend. szeres összeköttetést az évenként megújított közös munka tervek alapján. Évenként ötszáz-hatszáz egyetemi hallgató utazik nyári termelési gyakorlatra csereala­pon. Rendszeres az egyetemi elő­adók cseréje és mindkét ország számára nagyon hasznosak a szakemberek között létrejött ki­terjedt kapcsolatok is. Csupán egy év alatt 27 híres német orvospro­fesszor, tudományos kutató vett részt egészségügyi konferenciáin­kon, tudományos üléseinken, s minden alkalommal meghívják a mi szakembereinket is hasonló ta­nácskozásokra. (MTI) A bűnügyi rendőrség szerint... „Telefonhívásra házhoz megyek” — Táncosnő „mellék”-foglalkozást keres — Kartoték a vendégekről A bonni szövetségi bűnügyi sta­tisztika szerint évente 6000 fér­fit, nőt, felnőttet és fiatalkorút állítanak bíróság elé kerítés, faj­talanság és nyilvános botrány­okozás vádjával. Minden, bíró tisztában van véle, hogy az előtte álló vádlotthoz hasonló „foglal­kozást” az őrizetbe vették leg­alább tízszerese folytat. Az utóbbi években a prostitú­ciónak új vállfája alakult a szö­vetségi köztársaságban. A gazda­gabb kalandomők, a Nitribitt-ti- pusok Mercedes 190-es kocsival Indulnak férfivadászatra. Külö­nösen a magasraogú megszálló tiszteket, állami tisztviselőket és konszernek képviselőit kedvelik. Aki tudja a megfelelő telefon- számot, már pedig „jobb” körök­ben hamar elterjed egy kis szá- mocska, telefonon is magához kéretheti valamelyik call-girlt. Újszerű újítás az iparágban egyértelmű hirdetések feladása, s a szövegben a hirdető nem ker­tel foglalkozását illetően. Egy ügyes nyugatnémet bűn­ügyi riporter, aki a Norbert Nor­ton álnév mögé rejtőzött, hóna­pok óta az alvilág új jelenségei­vel, a hirdető görlökkel foglalko­zik. Számos nagy nyugatnémet lapban is találkozott hirdetésük- keí. Röviddel ezelőtt az egyik bajor újság hirdetési rovatában a kö­vetkező szöveget olvashatták az előfizetők: „Csinos, jól öltözött fotómodell, akinek nincs minden ideje lefog­lalva, mellékfoglalkozást keres.” Franciaország az Egyesült Államok tiltakozása ellenére mozdonyokat szállít Kubának Párizs A marseillei kikötőben kedden hajóra rakták a Kubának gyártott francia camionokat. A francia Beliet-gyár összesen 310 tehergép­kocsit szállít Kubának. A három évre szóló hitelt a francia kor­mány szavatolta. így egyidejűleg Kuba 20 Diesel-elektromos moz­donyt rendelt Franciaországban, 20 millió frankért, hasonló felté­telek mellett. Washington diplomáciai úton tiltakozott a francia kormánynál a Kuba elleni gazdasági „veszteg­zár” megszegése miatt. A francia kormány ezzel szemben arra hi­vatkozik, hogy a vasúti mozdo­nyok nem képeznek „stratégiai anyagot” egyszerűen arra szolgál­nak, hogy a cukrot és a cukorná­dat a kikötőkbe szállítsák. A moz­donyok szállítására megkötött szerződés egyébként lehetővé te­szi, hogy a piaci nehézségekkel küzdő Boissenau-gépgyár elkerül­je 300 munkás elbocsájtását. (MTI) Norton válaszolt a jeligés hir­detésre és megérdeklődte: „Vajon a hölgy hajlandó len­ne-e esti és éjjeli órákban is el­foglaltságot vállalni?” A válasz parfömös, géppel írott levélben érkezett és semmi két­séget sem hagyott afelől, mivel is foglalkozik a „hölgy”. „ .. .bármely időpontban fel tudom önt keresni, autóm van, akár éjjel is. De ön is eljöhet hozzám minden időpontban, meri egyedül lakom.” A levélhez fénykép is volt mel­lékelve. A fotómodellt ábrázolta teljes felvételben, de a fényké­pen textíliának még a nyomát sem lehetett látni. Az egyik délnémet újságban Norton a gazdasági rovatiban a következő jeligés hirdetésre buk­kant: „Fiatal hölgy, aki az egyik sza­lonban maneken, 600 márkás köl­csönt ledolgozna, — mint maile­ken” Csaknem ugyanazon a napon egyik kölni lapban hasonló hir­detés jelent meg: „Fiatal hölgy, aki manekenként dolgozik, jó alakkal elmenne fo- tómodellnek hivatalos órán kí­vül.” Norton kiderítette, ugyanarról a fiatal lányról, egy bizonyos Connyról van szó, aki az utóbbi hónapokban az egyik divatos fel- ső-bajorországi üdülőhelyen lakik. Ugyanez a Conny is válaszolt Norton több, különböző aláírás­sal elküldött levelére. Ajánlatai éppen annyira egyértelműek vol­tak, mint az első esetben, s min­den leveléhez mellékelt egy akt- képet. Norton kérdésére a kiadóhiva­talban azt válaszolták, egy-egy ilyen hirdetésre 3—500 válasz is érkezik, köztük számos neves köz­életi személyiségtől, akik a po­litikai és gazdasági életben tevé­kenykednek. A „maneken” frank­furti elődjéhez, Nitribitthez ha­sonlóan minden vendégéről lapot fektethet fél, s szükség esetén megzsarolhatja ismerőseit. Norton íróasztalán méter ma­gasan állnak a levelek, hirdeté­sek és bizonyítékok a „hirdetett prostitúcióról”. Állítólag az a szándéka, hogy könyvet ír tapasz­talatairól, az erkölcs rothadásá­ról abban az országban, ahol pén­zért minden kapható. (Sz. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents