Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

WM. május 24. 4 Vasárnap Amit megérdemelne Orosháza is Négyszáz társadalmi munkás áll készenlétben Riportereink jelentik: Túl sok kárt szenved a társadalmi tulajdon! Legjobb tudomásom szerint 1952-ből keltezhető Orosházán' a szabadtéri színpad építésének: gon­dolata, illetve az e gondolat körü­li* vita és bonyodalom, mely hosz- szabb-rövidebb fellángolás és 12 esztendő után még mindig ott tart, ahol kezdetben tartott. Már maga a tény is, hogy Bé­kés megye második városában nincs szabadtéri színpad, és a mű­velődési ház vezetői jobban félnek a nyártól — a máshol anyagi erő­gyűjtésnek számítható szezontól — mint a tűztél; több irányban is elgondolkoztató. Azt nem mond­hatjuk, hogy ahol,nincs szabadtéri színpad, ott a művelődés ügye is stagnál, ez így nem lenne igaz. De a gondolat felvetődésétől máig el­telt 12 év eseményeit vizsgálva és mérlegelve — sajnos — azt kell megállapítani, hogy a szabadtéri színpad körüli huzavona egy kissé tükre az egésznek is, tükre annak, hogy Orosházán miért esett vissza a kulturális munka, miért lany­hult el a művelődési élet. (A ki­emelkedő eredmények ellenére! — ezt hangsúlyozni kívánjuk. A ten­dencia mutatójának irányáról van szó, és ez a nyugtalanító.) Nem hisszük, hogy az a régi, és egyáltalán nem haladó hagyo­mánynak számító vetélkedés gá­tolná az egészséges fejlődést, amely annak idején a városi és a járási tanács között zajlott a mű­velődési ház . támogatását és hovatartozását illetően. Azt, hogy a fogaskerék hol ugrik, hol hiányos: az orosházi művelő­dési aktívák sokkal jobban tudják, ha nem tudják, könnyebben meg­találhatják, mint az, aki nem ér­zékelheti közvetlenül a művelő­dési élet apró részleteit. Gondolatmenetünk tehát a leg­kevésbé támaszkodhat szubjektív megítélésekre, csak objektív té­nyekre — és ez, ebben az esetben még jobb is. A tények viszont ha­tározottan érdekesek, ha kirakjuk belőlük az esemény-láncot, mely 1952-től napjainkig húzódik; Vegyük tehát sorjában! Tizen­két évvel ezelőtt, 1952-ben a volt gimnázium, most 2-es számú álta­lános iskola udvarán kívántak sza­badtéri színpadot építeni, hiszen a város lakossága már nagyon hiá­nyolta ezt. és megyeszerte köztu­dott volt kulturális igényéről. Ek­kor valóban széles társadalmi ösz- szefogás körvonalai bontakoztak ki, a téglagyárak felajánlották az alapozáshoz szükséges téglát, a gépállomás a fuvart. Meg is kezd­ték a szállítást, az alap egy részét le is rakták, aztán — a visszaemlé- kezők szerint — csúnya, esős idő­járás következett, a szállítás abba­maradt, és vele együtt az egész építkezés. (A részben elkészült alap állítólag még most is az. ud­varon, az udvar földjében talál­ható.) Telt-múlt az idő, mígnem valaki megint csak nem bírta to­vább, és „felvetette” a szabadtéri színpad ügyét, mondván, hogy már majdnem mindenütt van, csak Orosházán, a megye második legnagyobb városában nincs, stb... Eltelt öt év. 1957-ben Gyopárosra akarták tenni a szabadtéri színpa­dot, aztán a Ságváry-ligetbe, a sportpálya mellé azzal az indok­kal, hogy a félig lebontott tribünt újjáépítik, a liget felőli részén bü­fét nyitnak, ez a színpad közön­ségét is elláthatná. Ma 1964 van, a tribün pedig teljesen eltűnt, mint­ha lebombázták volna. Nem méltó ez Orosháza sikerdús sporthagyo­mányaihoz; de a Ságváry-ligeti szabadtéri színpadból sem lett semmi, indok: sorompó van út­közben, és belefütyülnek a moz­donyok az előadásba, legyen a Könd utca végén, a régi piacté­ren! Ez az ötlet hamar kimúlt, ak­kor született meg utána: legyen a kórház mellett! Ez viszonylag hosszú ideig tartotta magát, (még földet is hordtak oda), de aztán kiderült, hogy ott mégsem lehet szabadtéri színpad, mert akkor hol épül fel az új kórház? Gyorsan megszületett a mentőjavaslat: a Kiss István-gödörbe kell építeni a szabadtéri színpadot! (Sajnos, mé­teres víz áll benne jelenleg is.) Közben, 1958 táján egy küldöttség járt Makón, ahol a nagyrészt tár­sadalmi erőből felépített szabad­téri színpadot nézték meg, a jelek szerint nem gyümölcsöző ered­ménnyel. A felsorolás ezzel be is fejező­dött, a jelenbe értünk. A tényék­hez még hozzá kell tennünk, hogy az 1959. évi városi költségvetésben 95 ezer forintot, 1962-ben 50 ezer forintot, plusz 10 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát, 1963-ban már 120 ezer forintot és 80 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek a szabadtéri színpad költségeire: a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya is többször biztosított 50—50 ezer forintot, hogy segítse felépíteni a lassan harmineötezres nagyváros sza­badtéri színpadát. Szabadtéri szín­pad azonban nincs:.. A Jókai Színház az idén nyáron nem szerepel Orosházán, mert a gimnázium udvarán legutóbb is tönkreáztak a drága székek, me­lyeket részben Gádorosról és Tót­komlósról!! kértek kölcsön. Ezt még egyszer nem vállalják a mű­velődési ház vezetői, az esetenkén­ti színpad-ácsolás is alapos aka­dályokba ütközik, pedig egy-egy szabadtéri előadás után 15 ezer fo­rint tiszta jövedelmük maradna, ez pedig nagy pénz! Hallottuk, hogy a környéken legutóbb a tótkomlósiak csináltak szabadtéri színpadot, és most vár­ják a nyarat, mely remek szóra­kozást ígér; vendégül láthatják a legjobb zenekarokat, színészeket, énekeseket. Orosházán négyszáz társadalmi munkás, művelődési aktíva (diák, katona, üzemi mun­kás, termelőszövetkezeti tag) all készen, hogy felépítse végre azt a szabadtéri színpadot, melyet meg­érdemelné ez a város. Nem rajtuk múlt eddig, hogy nem sikerült. Sass Ervin Egyre többen foglalkozunk a társa­dalmi tulajdon, a népvagyon védelmé­nek ügyével. De csoda ez? Még nincs ok megnyugvásra. A bírósági tárgya­lások, rendőrségi nyomozások, sajtó- tudósítások sok momentumából tűnik ki, hogy nem vonultak nyugalomba az enyveskezűek, prédalesök, az alkalmat kihasználó fosztogatók, nem minde­nütt van biztosítva népvagy ónunk jó őrzése. Riportereink rövid tudósításait — ehhez a témakörhöz kapcsolódva — gondolat- és felelősségébresztőnek szánjuk. Aki akár, az okulhat belő­lük... Szabad portyázás — Felbontott konzerves üvegek, megromlott savanyú uborka Néhány héttel ezelőtt, pontosan május 4-én este 11 órakor két is­meretlen ember kereste fel a Bé­késcsabai Konzervgyárat. Háborí­tatlanul hatoltak áit az ötös kapu nyitott bejáratán, de ugyanígy mehettek volna a kettes kapun át, vagy a nagy területű üzem kerí­tés nélküli részein. Végigportyáz- ták az egész üzemet s nem talál­koztak senkivel. Előttük itt is, ott is szabadon tárolt készáruk he­vertek. Még ott sem volt rájuk zárva az ajtó, ahol erre lehetőség van, a TMK-épület ideiglenesen raktárnak használt helyiségeiben. A nagy téglahegyek tövében min­denféle szétszórt ládák (a gyárban ládahiány van), targoncák, s ki­sebb gépek heverték, egyszóval, mindenünnen bőven kínálta ma­gát az alkalom: most használj ki, s emeld el, amit érsz, nem veszi észre senki... így jellemezhetné a körülmé­nyeket mondjuk egy rendőri je­lentés, amely a nevezett napon eltűnt közvagyon tárgyában szü­lethetett volna. Ám a késői láto­gatók ezúttal hivatalos emberek, ellenőrök voltak. S hogy mégis a fenti szellemiben kerültek jelenté­sükbe a tapasztaltak, ez azért van, mert a közvagyon védelme nem­csak május 4-én, hanem azóta is rossz lábon áll a konzervgyárban. Fiatal, épülőfélben lévő üzem­ről van szó. Ez igaz. Mégis na­gyobb gondot kellene itt is fordí­tani a vagyonbiztonságra. Novem­ber óta azonban nincs üzemren- dészük, s ezrek, tízezrek mennek veszendőbe különböző hanyagsá­gok, kártevések miatt. A helyte­len tárolás következtében százá­val törnek össze üvegek. A gön­gyöleg sárban hever. Tizenhárom vagon uborka fagyás miatt ma­radt eladatlan, nagy mennyiségű hagyma jelentős értékcsökkenést szenvedett hasonló okokból. Sajnos, aki akar, bemehet mun­kaidő után a két nyitott kapun s a kerítés nélküli helyeken. Ezért is aztán tucatszámra találhatók mindenféle felbontott konzerves üvegek, amelyekbe belekóstoltak s a többit otthagyták ismeretlen tettesek. Főleg az uborkásüvegek­re „szállnak rá”, mert nyilván, a jó zsíros ebédhez, esetleg vacsorá­hoz jólesik az uborka. Ki gátolja őket abban, hogy ne tegyék? A lel ki ismeretük biztosan itten. De sajnos, egyelőre nem akad a konzervgyárban, .aki eré­lyes kézzel fülönfogná az ubor­kaevőket, göngyölegpusztítókat, közvagyonrongálókat. Az intézke­dések is késnek a közvagyon foko. zottabb védelmére. Vajon meddig? (Varga) Miért nincs üzemrendész ? Az Orosházi Üveggyár végleges bejárata már hetekkel ezelőtt el­készült. A kapus-szolgálatot is megszervezték. Reményi Henrik, az éppen szolgálatban lévő portás azonban nem találja megnyugta­tóan biztosítottnak a társadalmi tulajdon védelmét: — Aki itt jön be, vagy megy ki, ellenőrizzük. De lehet a keríté­sen át is közlekedni. A kerítéssel bizony baj van. Az építkezés és az anyagszállítás mi­att egyes helyeken csak a marad­ványai láthatók. Éjszaka szabad az út, akár teli zsákokkal is. Valószí­nűleg ezért lehet — ahogy beszél­nek róla — a városban itt-ott szó­dát (az üveggyártás alapanyagát) vásárolni — kézből, vagyis az ál­lami kereskedelem kiiktatásával. Két hete az egyik dolgozó Pannó­nia motorkerékpárja is eltűnt. A tolvaj bizonyára nem a kapun ment ki. Mert aki erre jár, iga­zoltatják, aki pedig máshol, annak nincs „tilos” jelzés. A kapunál sem alakult még ki megnyugtatóan a helyzet. A dol­gozók között több fegyelmezetlen- kedő akad, aki nem teljesíti az előírt szabályokat. Bizonyos, hogy idő kell a nagyüzemi körülmé­nyekbe való beleilleszkedéshez. Csak nehezíti az ellenőrzést, hogy az üveggyárban még mindig épít­kezések, szerelési munkák foly­nak. Sokan járnak be és iki a ka­pun, naponta számos gépjármű is megfordul az üzem területén, fo­kozottan szükség lenne tehát a társadalmi tulajdon védelmére. Hatalmas a gyár, igen sok az ér­tékes anyag. Már régen megérett a helyzet arra, hogy üzemrendészt állítsanak be! — Amíg az országos vállalat nem biztosít státuszt, addig erre nem kerülhet sor — közli Czina János főmérnök. Pedig már kérték, indokolták. Ki másra bízzák ezt a feladatot ilyen viszonyok között, amikor/ még mindig forrásban, érésbep van minden? Az egyes reszortfer lelősöket teljesen leköti a sajá/i munkájuk. Mellékfeladatként nem lehet az üzemrendészeti teendő­ket is ellátni. Dr. Szabó Tibor, a gyár jogta­nácsosa eddig csupán két esetben tett feljelentést. Az öltözőkből vit­tek d néhány holmit. Társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lo­pásról nincs tudomása, bár neki iá az a megállapítása, hogy lazák a biztonsági intézkedések. Tenni keli tehát valamit. Első­sorban üzemrendészre van szük­ség, mégpedig minél élőbb. Ha nem előzzük meg a lopásokat, ha­nem mint tényt, csak utólag meg­állapítjuk azokat, akkor rendsze­rint már csak bottal üthetjük a tolvajok nyomát. (pásztor) Mindig lehessen találkozni az éjjeliőrökkel! Békéscsabán, a vásártéri lakó­házakat az ÉM Békés megyei Épí­tőipari Vállalatának dolgozói épí­tik. Két műszakban végzik az ala­pozást, a vakolást és a válaszfala­zást. A délutánosok este 10 órakor fejezik be a munkát, s néhány perc múlva már senki nincs közü­lük a hatalmas építkezés környé­kén. Azért persze nem maradnak majd árván az épületek, a 30—40 vagonnyi kavicstenger, a 6—7 va­gon oltott mész, a blokktégla-hal­maz, és az egyéb anyagok. Két éj­jeliőr: Dézsi Imre és Székely Já­nos vigyáz rájuk. Segítenek a ref­lektorok' és a kutyák is. Csak... ketten ügyelnek éjszaka a társa­dalmi vagyonra. Ottj értünkkor egyikük a cementet vette ált, a másikuk pedig egyedül rótta meg­szokott útját. Fél óráig járkáltunk az épületek között azzal a remény­nyel, hogy csak találkozunk éjje­liőrrel. De sehol senki... A felvonulási épület egyik szo­bájában lámpa pislákolt. Nemes elvtárs, az inspekciós művezető tartózkodott bent. Elindultunk, hátha több szerencsével járunk ezután. Az egyik éjjeliőrrel, Dézsi Szabad portyázás... Miért nincs üzemrendész? Mindig lehessen találkozni f Tékozló utasok — megdézsmált szállítmányok Imrével — aki két éve dolgozik a vállalatnál — találkoztunk. — Ne csodálkozzanak az elvtár­sak, hogy nem láttak. Ilyen ha­talmas területet bejárni alig le­het... A V—6-hoz invitált — Éppen most tettem a helyére egy pallót, az út közepén hagyták -r mondja az éjjeliőr. Pedig egy­szer már megjártuk: elloptak egy satut. Akad érdekesség is: a múltkoriban egy idős ember kért, hogy adjak deszkát néki, az uno­káinak akar kis széket csinálni... Persze, hogy nem adtam. De mi lett volna, ha nem találkozik ve­lem, s meg se kérdez?!... Helyes lenne, ha a megyei épí­tőipari vállalat vezetői úgy ügyel­nének a vagyonvédelemre, hogy aki hívatlanul jár az építkezése­ken, mindenkor találkozhasson az éjjeliőrökkel... (dékány) Tékozló utasok — megdézsmált szállítmányok Bármelyik egyiptomi, Nílus mentén küszködő fellah megirigyelte volna — ha tud létezéséről — azt a vízkiemelő szerkezetet, melyet néhány éve egy Tápió-pairti honpolgár készített a Vb- natfüikékből éveken át összelopkodott fém hamutartókból; Ennek az embernek a garázdálkodá­sa. ma is sűrűin emlegetett, -eklatáns példa a vasutas körökben, amikor a kocsi-berendezések rongálódása, van­dal csonkítása, lopkodása kerül szóba Sajnos, a rontópáaok ide is kiterjesz­tették csápjaikat az utóbbi években. A tékozlás szenvedélye hajtja őket; a könnyű szerzési vágy. Mindkettő méH tatLacn szocialista társadalmunk embe­réihez. Közülük többen feltehetően kleptomániásak. Sokszor olyan, holmi­kat lopnak el, amit sehol az égvilágon nem tudnak hasznosítani, de viszik; mert nem tudnak eMentáHni a kísér­tésnek. Ezek a kisstílű haramiák acz állam vagyonát pusztítják. A sók kis berendezési tárgyat pótolni keH, ez pénzt emészt fel, kevesebb jut másra az amúgy is lassan korszerűsödő va­súton. A külföldi szállítmányok hiá­nyáért valutával kelt fizetni! A békéscsabai futőház műszaki ko- csiszolgálatának művezetője, Dancsó Géza papírt tesz elém: íme, a tavalyi számla. Elloptak eszerint a Budapest, Lőkösháza, Szeged, Kötegyán felől be­érkező személykocsikból 122 villany­égőt (1462 Ft), 76 vManykapcsoüót (2071 Ft), 31 darab függönyt (4026 Ft), két kalaphorgot, nyolc hamutartót, 13 szappanadágolót s felvágtak egy ülés­huzatot! Ablaktörés is, tükörrongálás is előfordult jónéhányszor. Az utazó- közönség túlnyomó többsége elítéli ezeket a tolvajlásokat, rongálásokat, de sajnos, nem egy esetben — elnézi, elhallgatja s ezzel cinkosságot vállal a bűnösökkel! A megyei rendőrfőkapitányság tár­sadalmi tulajdonvédelmi osztályán el­mondották, hogy mennyire nem tiszte­lik egyesek a teherszáliít mányokat. Csak tavaly 299 esetben történt ki- sebb-nagyobb dézsmálás, fosztogatás. A sók kicsi sokra ment: 70 ezer forint értékű átnu tűnt el; Az ismeretlen tettesek” leszerelik a pótkocsiikról a prizmákat, a külföldre irányított sze­mélykocsikról a visszapillantó tükröt, sőt olyasmi is történt, hogy a kocsi­rádiót kiszerelték. Csavarok, feszmé- rők, sár hány ó-gumjk, szerszámok tűn-, nek^ el, leszaggatják az ókxmzárat. Az éber vasutasok a vasúti rendőrség se­gítségével jó néhány károkozót fülel­tek már le, de mindet nem tudták ár­talmatlanná tenni. Mi segít itt? A nagyobb felelősséggel végzett ellenőrzés, az elevenebb oda­figyelés, az utazóközönség felelősség­érzete, a rontópálok nagyon szigorú fenyítése. A fosztogatókkal szemben nem lehetünk sehol sem elnézők, hu­mánusak! HELYI MUNKÁINKHOZ parképítésben jártas dolgozókat és kubikosokat alkalmazunk. Fizetés megegyezés szerint. Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. KERTÉSZETI ÉS KÖZTISZTASÁGI VÁLLALAT, Békéscsaba, Szent István tér 7. 98542 (pallag)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents