Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

1984. május 24. 5 Vasárnap Séta a vásárban Nemcsak a baj\ a segítség is házhoz jöhet Sok érdeklődő keresi fel a szovjet pavilont. A három bűvös betű: a BNV már hetek óta látható a Budapes­ti Nemzetközi Vásárra hívogató falragaszokon. Mindössze három betű, amely azonban a valóságban annyi sok széppel és szemet gyö- nyödködtetővel halmozza el a lá­togatókat mostanában. Induljunk egy rövid sétára a vásárvárosban. A magyar ipar feL légvára, a kohó- és gépipar ki­állítása rendkívüli gazdagságával olyan, hogy itt akár egy napig is elnézelődhetnénk. Sokan megáll­nak az önműködő körfűrész-élező_ nél. Érdekes. Egy szikrasugár és egy fűrészfog máris éles, jöhet a következő. Jön is, erről gondosko­dik a továbbító. Ötletesebbnél öt­letesebb szerszámgépek, berende­zések láthatók mindenfelé. Az em­ber végigjárva a kiállítást, majd- hogy nem gépiszonyt kap, amint azt egy látogató megfogalmazta. Nagyon szépek a gyermekkerék- párok. A gyermekek bizonyára szívesen kipróbálnák a tetszetős kis ,, vasparipákat”. Se szeri se száma azoknak, akik felkeresik a mindig látványos és tanulságos szovjet pavilont. Tárház a kiállítás, amely méltán tükörképe a kommunizmus építé­sének. Még felsorolni is sok lenne mindazt, ami ott látható. Néhány érdekesség mégis tollvégre kíván­kozik. Sokan megcsodálják a hordozható, gépkocsiban is elhe­lyezhető kis televíziós készülé­ket. Nem kevésbé érdekesek a vi­lág legkeskenyebb, mindössze 2,9 milliméter „vastagságú’’, 29 kö­ves, rendkívüli pontos karórák. Különösen a nők nézegetik hosz- szú ideig a szebbnél szebb bun­dákat és más ruházati, divatcik­keket. De hát ez nem csoda! A kubai pavilonban ajándék­kal kedveskednek a látogatóknak. Mindenki szívesen viszi magá­val Fidel Castro levelezőlap nagyságú fényképét. Mennyire népszerű Castro, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a láto­gatók hosszú sorban állnak egy- egy fényképért. Sok a látogatója a jugoszláv háromszoba, összkomfortos, ízlé­sesen berendezett lakásának. A megnyilatkozásokból kitűnik: tetszik, hasonlót majdcsak min­den látogató elfogadna. Kevés olyan vásárlátogató van, aki elmulasztaná megnézni a nem­zetközi gépkocsi kiállítást. Leen­dő gépkocsitulajdonosok szemlé­lik árgus szemekkel az autókat, de nemcsak a gépkocsiknak van sike­re, hanem az ott osztogatott pros­pektusoknak is. Akinek sikerül hozzájutnia, majd csak olyan örömmel viszi, mintha legialábbis gépkocsit kapott volna. Nagy-Britannia pavilonját is ÁLLAMI GAZDASÁGOK! GÉPJAVÍTÓ ÜZEMEK! TERM ELŐSZŐ VETKEZETEK! F I G ¥ E L E M A SZARVASI ! VAS-FÉMIPARI KISIPARI TERMELŐ SZÖVETKEZET JÚNIUS HÓ 1-TŐL VÁLLALJA A Diesel-adagolók BEÁLLÍTÁSÁT, JAVÍTÁSÁT, VALAMINT FELŰ J ÍTÁSÁT. sokan látogatják. A belépőket ma­gyar nyelvű szöveg köszönti: Üd­vözöljük az angol pavilonban, S ez a figyelmesség, akárhogy is vesszük, jólesik. Az egyik angol prospektus ezt a címet viseli: Jól jár, ha Angliától vásárol. Mi másnak lehet ezt tekinteni, mint felhívást a keringőre. Lám, a há­rom bűvös betű, a BNV így is hozzájárul a békés egymás mel­lett élés elvének erősítéséhez, a kereskedelmi kapcsolatok szünte­len bővítéséhez. (podina) A májusi nap számolatlanul szórta ragyogó sugarait, mintha csak kárpótolni akarta volna az embereket a kíméletlen, zord tél miatt. Fényözönben úszott min­den, és talán ez is oka volt an­nak, hogy az általánosnál sokkal nyomasztóbban hatott rám egy gyászruha. Aki viselte, ott 'ült maga elé me­redten az Állami Biztosító szépen rendezett helyiségében, Békésen. Az ajtónyitásra ösztönösen fel­emelte a fejét, de a még be nem heggedt sajgó belső sebek termel­te könnyek fátyola miatt talán nem is látott semmit. Megismer­tem. Derűs kedvemet pillanatok alatt beborította az emlékezés ke­serűsége. Pankotai Laci — így ismerte és szerette mindenki — személyes jó­barátom, köztiszteletben álló em­ber volt. Sok jótulajdonsága kö­zül arra emlékszem vissza legszí­vesebben, hogy az ellenforradalom után az elsők között volt, akik az öntevékeny színjátszó csoportba jelentkezve, a kultúra szolgálatá­val segítették eloszlatni a fejekben még uralkodó zűrzavart. Kedves egyénisége, közvetlensége, ember­sége, segítőkésasége vonzotta és nevelte is a fiatalokat. A békési járási kultúrház színjátszó cso­portjának éveken keresztül vezér­alakja volt. „Civilben” a gépállomás üzem­gazdászaként dolgozott, munka­társai szerették, becsülték, örök- vidám természettel áldotta meg a sors, az egész ember maga volt az életerő, egészség. Mindenki így tudta. Ő maga is. Mégis március vége felé valahogy nem jól érezte magát, & bement Csabára felül­vizsgálatra. Gyors műtét lett a vé­ge, de már későn: a gyilkos kór anyira előrehaladott állapotba r volt, hogy már csak két hét volt az élete. Igaz embert, jó barátot veszítettünk el benne, szinte má­ról holnapra. Még ma is hihetetlennek tűnik a megváltoztathatatlan, de szomo­rú bizonyítékként magam előtt látom a megtört fényű szemekkel maga elé meredő gyászruhás asz- szonyt, a feleségét. Beszélgettünk egy néhány szót. így tudom meg, hogy azért hívat­ták az Állami Biztosítóhoz, mert férje halála előtt pár héttel cso­portos élet- és balesetbiztosítást kötött, és így most 15 000 forintot kap utána. Furcsán hangzik, de ez szerencse a szerencsétlenségben. Felesége, két gyerek kereső nél­kül, a Három hónappal ezelőtt vá­sárolt bútor, akkor tehernek nem számító részlete most súlyos adós­sággá válva, tehát a lelkifájdalom anyagi gondokkal is tetézve: talán több is, mint amit egy asszony el­bír. Ha valakinek, úgy Pankotai- nénak nagyon jól jött ez a — mondhatni — váratlan segítség. Nem propagandából, hanem as árván maradt családnak nyújtott gyors segítségadás reám gyakorolt hatása alatt írtam meg e — úgy gondolom — mindenki számára tanulságos esetet. A megtörténtet megváltoztatni nem lehet, de ebben az esetben nemcsak a baj, hanem a segítség is házhoz jött. Ó. Kovács István KRESZ szellemi vetélkedő Békéscsabán, Gyulán és Orosházán A Megyei Közúti Balesetelhárí­tási Tanács május 31-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel Békés­csabán, Gyulán és Orosházán a városi tanács nagytermében KRESZ szellemi vetélkedőt ren­dez. A győztesek értékes tárgy. jutalomban részesülnek. A ve­télkedőin nevezési díj nélkül, korra és nemre való tekintet nélkül bárki részt vehet. A neve­zés a helyszínen lesz délelőtt 9 óráig. A belépés a szellemi vetél­kedőre díjtalan. Nyikolaj Toman: Uai&za a UUéután Kémregeny Fordította: Sárközi Gyula „Azonnal utazzék Akszakalszk- ha — utasította Zsijenbajev. — Menjen be a kézi poggyászmeg­őrzőbe. Megkapja az én bőrön­dömet. A jegyét és a szükséges dokumentumokat a régészeti ké­zikönyvben találja szobájának asztalán. A bőrönddel azonnal térjen vissza. Várja a további utasítást...” Kis szünet után Zsijenbajev folytatta: „Valami legény van a nyo­munkban. Érdeklődött felőlem a régészeti telepen. Legyen óva­tos.” Ezzel a rádióadás végétért. „Kinyomozták Malinovkint, vagy Zsijenbajev a régészeti telep öreg vezetőjének szavaiból sej­tette meg?-—gondolta Jersov ag­godalmasan. — Avagy ez a Te- mirbek Zsijenbajev szolgálatá­ban ál! és Malinovkin'; figyeli? Nagyon is lehetséges. Tehát még óvatosabbnak kell lenni...” Az őrnagy gondolatai vissza­kanyarodtak Zsijenbajev utasí­tásához: „Vajon nem csapda-e ez? Bizony, lehet, hogy csapda — felelte saját magának —, de a bőröndért akkor is el kell mennem...” Tizenkettő negyvenötkor az őrnagy érintkezésbe lépett Ma- linovkinnal. Közölte vele, hogy Szabiin rádiógramját már is­meri, s utasította a hadnagyot, hogy jelentse a tábornoknak Zsi­jenbajev új megbízatását. Az­tán megparancsolta Malinovtkin- nak, hogy sürgősen cseréljen la­kást s közölje új címét poste restante. Kikapcsolta a készüléket, s visszament a házba. Aszkár már rég aludt, vagy legalábbis úgy tett, mert szobájából hangos hor­kolás hallatszott. Terrdrbek még reggel elutazott az építkezéshez. Az őrnagy belépett szobájába, s üzenetet írt Aszkámak. Közöl­te vele, hogy a múzeum megbí­zatásából sürgősen él kell utaz­nia. Az üzenetet házigazdája szo­bájának asztalán hagyta. Kora reggel érkezett meg Ak- szakalszkba, és minden különö­sebb baj nélkül megkapta a kézi poggyászmegőrzőből a bőröndöt arra az elismervényre, amely egy Rahimov nevű vasúti kalauz ne­vére volt kiállítva. A közepes nagyságú bőrönd valódi bőrből készült. Két belső zára volt, a kulcs hiányzott. Jer­sov eleinte arra gondolt, betér­jen-e a kerületi állambiztonségi osztályra, hogy ott megpróbálja kinyitni a bőröndöt. De nyom­ban el is vetette ezt a gondola­tot. Figyelhették, s ez elronthat­ta volna az egész ügyet. Jersov beszállt a vonatba, s alaposan megnézte a bőröndöt. Amikor a kupéban nem volt sen­ki, acéldróttal megpróbálta fel­nyitni a zárait. Eközben arra is gondolt, hogy esetleg a bőrönd hirtelen kinyílik, és a levegőbe repül! Ez lehetett volna az a bi­zonyos meglepetés. Ám a bőrönd nem nyílt ki, bármennyit erőlkö­dött is Jersov. Elhatározta, hogy Malinovkinnal kettesben mégis megpróbálják kinyitni Pere- valszkban. (Folytatjuk) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents