Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-21 / 117. szám
0994. májas 21, 2 Csütörtök t Mikojan találkozója japán üzletemberekkel Improduktív munkaidő Oszaka A Japánban tartózkodó szovjet parlamenti küldöttség vezetője, Anasztasz Mikojan kedden, az ország egyik legfontosabb kereskedelmi és gazdasági körzetébe, Kanszajba látogatott. Oszakában üzletemberekkel találkozott. Mikojan a találkozón mondott beszédében rámutatott: az élet rácáfolt egyes küldföldi üzletembereknek arra a véleményére, hogy a Szovjetunióban folytatott terv- gazdálkodás szinte majdnem kizárja a tőkés országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlődését. Hangoztatta, hogy a szocialista tervgazdálkodás előirányozza a tőkés országokkal való együttműködést is. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a Szovjetunió, amely a második világháború előtt a világkereskedelemben a tizenhatodik helyen állt, 1963-ban már az ötödik helyre került. Mikojan elmondotta, hogy a Szovjetunió nemcsak nyersanyagban gazdag, hanem fejlett gépgyártással rendelkező ipari ország is. Az amerikaiak — mondotta Anasztasz Mikojan — technikai fölényükkel dicsekedtek. Eisenhower 1955-ben azt mondta, hogy az első mesterséges holdat ők fogják kilőni: nem is gondoltak Amerikában arra, hogy valamelyik ország megelőzheti őket. S mégis a Szovjetunió volt az, amely 1957- ben útjára bocsátotta az első mesterséges holdat. Az amerikaiaknak még három év kellett ehhez. KGST-hírek A Szovjetunió egész külkereskedelmi forgalma elérte a 14,2 milliárd dollárt. Ez is azt bizonyítja, hogy a szovjet—japán, illetve a nemzetközi külkereskedelem fejlesztéséhez nagy lehetőségek vannak — fejezte be felszólalását a szovjet parlamenti küldöttség vezetője. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége Anasztasz Mikojan vezetésével szerdán Hirosimába érkezett. A vendégeket a pályaudvaron a prefektura kormányzója és a város polgármestere fogadta. A szovjet küldöttség találkozott azokkal a hirosimai lakosokkal, akik túlélték a város ellen intézett 1945-ös atomtámadást. (MTI) A Központi Bizottság múlt év decemberi határozata megszabta az 1964. évi tervvel kapcsolatos feladatokat. A követelmények nőttek, s ezek megvalósítására a KB-határozat ad útmutatást. Megyénkben is abból kell kiindulni, hogy ebben az évben az ipari termelést hét, a mező- gazdaságit négy-öt százalékkal szükséges növelni, hogy a lakossági fogyasztás a tavalyihoz képest öt százalékkal magasabb lehessen, az életszínvonal egyenletesen emelkedhessen. Mindehhez — népiesen szólva — jól meg kell ragadnunk a kapa nyelét, mert az eredmények nem jönnek maguktól. A termelés növelésének sok belső tartaléka van, amelyet mindenféle beruházás nélkül is ki lehet mindenütt használni. A Békéscsabai Vegyesipari Vállalatnál például azzal sikerült termelékenyebbé tenni a munkát, hogy kiküszöbölték a korábban jelentős elfecsérelt munkaidőt. Gépátcsoportosításokat hajtottak végre, mely átal megszűnt a dolgozók ide-oda szaladgálása, szervezettebbé, folyamatosabbá vált a termelés. Nagyon sok munkaidő fecsér- Iődik el üzemeinkben, vállalatainknál improduktív módon. Azzal, hogy indokolatlanul járkálnak vagy üldögélnek, részben önhibán kivül is, mert nem kapják meg időre az anyagot, szerszámokat stb. De azzal is, hogy habár kéznél van minden, mégis oly ráérős a mozgás, mintha amit ma lehet, csak holnap kellene elvégezni. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy bárki is a régi hajcsár szerepkört hiányolja üzemeinkben. Ezek hangoskodása a kapitalizmus kísérő zenéje volt. De a másik véglet is éppen olyan káros, amikor művezetők, brigádvezetők eltűrik, hogy szemük láttára semmittevéssel töltsék egyesek az értékes munkaórákat. Eszükbe sem jut, hogy a termelési tanácskozáson a munka jobb megszervezéséről hallottak, s ennek megvalósítása az ő feladatuk lenne. Vagy, ha eszükbe villan, vigyáznak arra, hogy meg ne sértsék a lúgosokat és ekképpen szólnak: „Ejnye, emberek! Nincs ez így rendjén, nagy a szervezetlenség. Hol az egyikük ül le, hol a másikuk, nem lehet ezt így csinálni! Rajta, üljünk le egyszerre, nagyobb fegyelmezettséggel...” Persze, túlzás az ilyen beállítás, de tegyék szívükre a műszaki vezetők a kezüket: hányszor mentek el az indokolatlan semmittevés mellett szó nélkül! Termelési tanácskozásokon legtöbbször szó kerül a „kapun belüli munkanélküliségről”, a munkaidő elégtelen kihasználásáról. De ha csak ott beszélünk róla, vajmi kevés lesz ebben az előrehaladás. Lehet, hogy rosszulesik azoknak, akiknek szólnak emiatt. De uram bocsa’, a közösségnek, az egész népgazdaságnak még rosszabbul esik, még nagyobb kára származik abból, ha a tisztességes fizetésért nem dolgoznak lelkiismeretesen egyesek. Azok, akik azért másokkal, a munkaidőt becsületesen ledolgozókkal együtt számítanak arra, hogy ennek az évnek a termelése alapján öt százalékkal emelkedni fog a lakosság fogyasztási alapja. Varga Dezső PRÁGA Prágában véget ért a KGST könnyűipari állandó bizottságának második ülése, amelyen a tanács nyolc tagállamának küldöttségei vettek részt. Megfigyelőként Korea, Kuba és Vietnam megbízottjai voltak jelen. Az állandó bizottság megvitatta a főbb köny- nyűipari ágazatok 1966—1970. évi terveinek egybehangolásával kapcsolatos kérdéseket LENINGRAD A KGST légiforgalmi állandó bizottsága Leningrádban ülésezett május 13-tól 19-ig. Ajánlásokat dolgozott ki a járatok sűrítésére, elsősorban a román és bolgár fekete-tengeri üdülőhelyek forgalmának lebonyolítására. A bizottság foglalkozott a jegykezelés egyszerűsítésével, a poggyász-, teher. és postaszállítás kérdéseivel, az idegenforgalmi légiutak további megkönnyítésével. Az ülésen kidolgozták a tagállamok légiforgalmi műszaki-tudományos együttműködési tervét az 1964—65 évekre. Mint a sajtóközleményekből ismeretes A. I. Mikojan vezetésével szovjet parlamenti küldöttség tartózkodik Japánban. A szovjet delegáció vezetője ez alkalomból a szovjet—japán kereskedelem bővítéséről és a két ország közötti békekötés szükségességéről nyilatkozott. A Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese hangsúlyozta, hogy a békeszerződés megkötése esetén a Szovjetunió tekintetbe venné Japán bizonyos területi kívánságait a Habo- maj és Sikotan szigetekkel kapcsolatban. Sikotan és a Habomaj-szigetek a Kuril-szigetek külső ívéhez tartoznak, összefoglaló nevük: Kis- Kuril-szigetek. Amíg a 180 km2 nagyságú Sikotan — az 1200 km hosszan húzódó Kuril-lánc valamennyi belső tagjához hasonlóan — vulkanikus eredetű, addig a Habomaj szigetcsoportot üledékes kőzetek építették fel. A Kis-Kuril-szigete- ket a belső ívtől mintegy hetven km széles, Hokkaidótól pedig csupán néhány km széles, mindkét esetben sziklákkal és szirtekkel Autósok! Kirándulók, turisták figyelem! Ha Budapestről Békéscsabára vagy Békéscsabáról Budapestre utazik, vagy kirándulás alkalmából FELTÉTLEN KERESSE FEL A SZARVASI FÖLDMŰVES- SZÖVETKEZET CSABAI ÚTI ARANYKALÁSZ FALATOZÓJÁT (örménykút és Szarvas között), ahol frissensültek, hideg-meleg ételek, jégbehűtött frissítő italok, fagylalt és cukrászsütemény-különlegességek, valamint presszókávé minden időben kapható! VÁRJA KEDVES VENDÉGEIT ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁN A SZARVASI FMSZ VEZETŐSÉGE / X Bővül a csehszlovák parlament hatásköre A Csehszlovák KP Központi Bizottságának elnöksége határozatot hozott, a csehszlovák nemzet- gyűlés hatáskörének bővítéséről. A tervezetet, annak országos megvitatása után, törvényjavaslatként a nemzetgyűlés elé terjesztik. A tervezet leszögezi, hogy növelni kell a nemzetgyűlésnek az államapparátus felett gyakorolt ellenőrző szerepét, bővíteni kell a kapcsolatokat a nemzetgyűlés, valamint a kormány és az állam- igazgatás egyes főbb szervei között. A határozat előirányozza a nemzetgyűlés bizottságai szerepének növelését is. (MTI) Termelés, piac, fogyasztó Nem öncél a termelés teletűzdelt, átlagosan ötven méter mély tengerszoros választja el. A Kuril-szigetek, melyek közigazgatásilag Szahalinhoz tartoznak — mint térképünkön is látható — a Kamcsatka félszigetet kötik össze a japáni szigetcsoporttal. A télen hideg és havas, nyáron pedig hűvös (ködös) éghajlatú szigetek a Csendes-óceán és egyik beltengere az Ohotsziki-tengeren halászó flottilák fontos támaszpontjai. „Tizenöt százalékkal többet termelhetnénk, lenne hozzá kapacitásunk, anyagunk. Így a sorozatnagyság növelésével nem kevesebb, mint ötmillió forintot nyerhetnénk csupán az önköltségben. A minisztérium mégsem engedélyezi a terv túlteljesítését. Ilyen formán nincs értelme a versenynek, a tartalékok feltárásának.” Körülbelül ez volt a lényege az egyik értekezleten elhangzott panaszos hangú felszólalásnak. Több más üzemben is felbukkantak hasonló kérdések: vajon milyen „magasabb szempontok” szólnak egyes üzemek termelésének visszatartása, kapacitásának kihasználatlansága mellett? Valóban vannak olyan vállalatok, amelyek nem használják ki megfelelően termelési lehetőségeiket, és ez igen gazdaságtalan, rossz dolog. Az ilyen esetekben azonban nem az a baj, hogy az irányító szervek nem terveznek maximális kapacitáskihasználást, hanem az, hogy a vállalat termékeire nincs szüksége a népgazdaságnak, mert korszerűtlenek, elavultak, gazdaságtalanok. Egyszer s minden, korra már a múlté az a gyakorlat, amely kizárólag a termelés mennyiségi növelését, az erőforrások mindenáron való kiaknázását szorgalmazta, megfeledkezve a fogyasztók igényeiről, a népgazdaság szükségleteiről. Évekkel ezelőtt gyakran hangoztatott jelszó volt, hogy a szó. cializmusban a legfőbb érték az ember, a gazdaságpolitika mégis másodlagos feladatának tekintette a lakosság ellátását. Igaz, hogy a lakosság szükségleteinek maximális kielégítése nemcsak a ma, hanem a holnap törvénye is, s a jövő még nagyobb jólétet, előrelátást, beruházást, a termelés bővítését igényli. Az ötvenes éveikben a hibás gyakorlatot még „elmélettel” is igazolták, mondván: a termelés hasztalan növekszik szüntelnül, mégis mindig elmarad a szükségletek, a vásárlóerő mögött. És amikor hiány volt fogyasztási javakban, csakúgy, mint beruházási eszközökben, elkelt minden áru, lehetett bármilyen silány és korszerűtlen. Akkor a termelő diktálta a feltételeket. Az utóbbi években a szemünk láttára válik nagykorúvá a fogyasztó, a rendelő, aki ma már igényeket támaszt, megszabja, hogy mit is kapjon pénzéért. A termelés közvetlen célja a szükségletek kielégítése, ami mindinkább érvényesül a tervezésben is. Ezt tükrözi többek között az az általánossá váló gazdaságpolitikai gyakorlat, amely megtiltja az üzemeknek a termelést, ha nincs a gyártmány iránt kereslet és konkrét rendelés. Bármennyire is sajnálatos dolog, hogy a gépipar az utóbbi időben tervét nem teljesítette, csökkent a termelés fejlődési üteme, mint minden rosszban, ebben is van valami jó: nem pazaroltunk anyagot és munkát elavult, értékesíthetetlen termékekre, s ez. zel együtt csökkent a felhalmozott készletek növekedésének üteme. A termelés és a szükségletek összhangjának megteremtését aligha képzelhetjük el szűkös, nemzeti keretek között. A hazai gyártásban, mint reális igénnyel szükséges számolni a baráti és a tőkés országokba irányuló exporttal és fordítva: az itthoni szükségletek maximális kielégítésénél nélkülözhetetlen támasz, kodm a nemzetközi munkamegosztás eredményeire és a saját lehetőségeinkre. Ez létkérdés ma
