Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

1964. május 21. 3 Csütörtök Év végéig túlteljesíti hízott szarvasmarha átadási tervét a Hidasháti Állami Gazdaság Az áruértékesítési terv teljesí­tésében az idén is igen jó ered­ményeket ért el a Hidasháti Ál­lami Gazdaság. Hízott sertésből, szarvasmarhából és baromfiból az eddig esedékes tervet jelentősen túlteljesítette. Az évi terv szerint 3800 mázsa hízott sertést kell át­adni, ami 3414 sertést jelent. Az eddig esedékes 580 helyett 923-at adott le a gazdaság, 1208 mázsa súlyban. A szarvasmarhaexport-tervét is folyamatosan teljesíti. Az első szállítmány 84 hízott szarvasmar­ha volt 514 mázsával. A másodi­kat május 19-én indították útnak Olaszországba és a Német Szövet, ségi Köztársaságba. Ezen a napon 126 kiváló minőségű export- szarvasmarhát vagon íroztak be. Belföldi fogyasztásra pedig május 20-án 14 szarvasmarhát szállíta­nak, 87 mázsában. Előzőleg már 11-et szállítottak le. A részará­nyos terv 150 szarvasmarha volt, ezzel .szemben 230-at adtak át. A gazdaság vezetői úgy tervezik, hogy októberig teljesítik az egész Csökkentik a baromfitenyésztés önköltségét Az orosházi Törekvés Termelő- szövetkezet gazdái elhatározták, hogy az idén lényegesen csökken­tik a baromfitenyésztés önköltsé­gét Addig, amíg az elmúlt évben az értékesített mintegy tízezer ba­romfinál az egy kiló hús előállítá­sához négy kiló abraktakarmányt használtak fel, 1964-ben ezt a mennyiséget fél kilóval csökken­tik. Az előirányzott száz mázsa baromfihúsnál ez lényeges költ­ségmegtakarítást jelent. Ugyanak­kor elhatározták a tsz gazdái, hogy az idén terven felül 3200 pulykát nevelnek fel és értékesí­tenek. Ezzel mintegy 300 ezer fo­rint többletjövedelemhez juthat a gazdaság. évi tervet, vagyis 307 hízott szarvasmarhát adnak át, év végé­ig pedig 50-nel teljesítik túl az évi tervet. Baromfiból a tervezett 1,13 ki­logramm átlagsúly helyett 1,30— 1,43 kilogrammos csirkéket adtak át eddig. Évi tervük a rántani va­ló csirkéből 26 130, összesen 295 mázsa. Eddig 5532-t adtak át, 84 mázsa súlyban. Ebből is 50—60 mázsával túlteljesítik évi tervü­ket. A gazdaság tenyészállatokat is ad át a társgazdaságoknak. Te- nyészkoca-süldőből 1070 átadása az évi tervük. Ebből a Derekegyházi Állami Gazdaságnak már 400 ko­cát szállítottak le, mégpedig egy hónappal korábban, igy elősegítet­ték, hogy ez a gazdaság hama­rább állíthatja be a tenyészkocá- kat. K. J. A 101-ESEK Furcsa látvány a répaföldön: az a látszat, hogy a nagyszénási Dó­zsa Tsz-ből eltűntek a fiatalok. Ugyanis csupa idős ember egyeli a répát. Nincs közöttük hatvan évnél fiatalabb. Tenyerük .érdes, kézfogásuk kemény. A barnára cserzett bőrük szinte pergament- szerű, arcukon mély barázdák, s hajuk fehér. Mindez tiszteletet ébreszt az emberben. Tiszteletet, az elmúlt dolgos és nehéz évekért amit végigküz- döttek és a mostani munkáért, amit vállaltak a közösben. Ök az „öreg” brigád. De mindenki 1 Öl­eseknek nevezi munkacsapatu­kat. Hogy ragadt rájuk a név? Ki tudja. Talán a régi idők — amikor egy században katonás­kodtak .— emléke tapasztotta rá­juk. A tény, hogy így becézik őket. Nem is haragszanak érte, hiszen a répaegyélés, kukorica- kapálás közben vagy a pihentető cigarettaszünetben sok szó esik közöttük az együtt töltött katona­Hatvan termelőszövetkezet ezerkétszáz holdon termel dohányt az idén megyénkben * Megyénk termelőszövetkezetei között szép számmal akad olyan, ahol nagy mennyiségben termel­nek dohányt. Az újkígyósi Arany­kalász, a nagyszénási Dózsa és Lenin, a méhkeréki Balcescu Tsz már hírnevet szerzett jó minősé­gű termékeivel. Az idén a békés­csabai és battonyai körzet együt­tesen hatvan termelőszövetkezet­tel kötött szerződést dohányter­melésre. A békéscsabai körzethez tartozó szövetkezetek 866 hold, a battonyai körzethez tartozók pe­dig 335 hold termésére kötöttek szerződést. A jó időt kihasználva minden szövetkezetben az elmúlt hetekben megkezdték a dohány­palánták kiültetését. A terület 30 százalékán május 14-ig elültették a palántákat. A 15-én hullott e9Ő után még jobban megindult a munka. A terv szerint a kisebb területen termelő szövetkezetek május végére befejezik a palánták kiültetését. Előreláthatólag csupán az újkígyósi Aranykalász és a méhkeréki szövetkezethez hason­ló, nagy mennyiségben termelő tsz-ek maradnak le a munkával. A szövetkezetek 80 százalékában géppel végzik a palántálást. Van olyan tsz is, mint a pusztaottlakai és a medgyesbodzási Egyetértés, ahol az elmúlt évben kézzel pa­lántátok, az idén viszont géppel dolgoznak és ez lényegesen meg­gyorsítja a munkát. már, ha valóban korszerű szín­vonalon kívánjuk kielégíteni a növekvő hazai igényeket. Kép­zeljük csak el, a korszerű tudo­mány és technika jelenleg kö­rülbelül egymillió fajta gépipari termékfélét és körülbelül két­százezer féle vegyi és mű­anyagot ismer. Ezek kor­szerű színvonalon tartásához, fejlesztéséhez több mérnökre és technikusra lenne szükség, mint ahány munkást iparunk egésze jelenleg foglalkoztat Ar­ról nem is szólva, hogy e termé­kek gyártása csak a korszerű gépek és berendezések, automa­ták és gépsorok alkalmazásával növekvő sorozatnagyságban gaz­daságos. Igényeink, szükségleteink a tu­domány és a technika viharos iramú fejlődésével együtt növe­kednek. Nevetséges dolog tehát a hazai vagy a világpiac viszony, lagos szűküléséről beszélni. Sok­féle igény maradt kielégítetlen a bei- és külkereskedelemben, miközben egyes vállalatok ren­deléshiány miatt nem tudták tervüket teljesíteni, termelésüket növelni. A szüntelen fejlődő tér. melés, gyarapodó életünk napról napra űj igényeket támaszt. Ezek a megújuló, növekvő új szükségletek ugyanakkor ösztön­zőleg hatnak a termelésre. Je­lenleg az ipar és az egész nép­gazdaság fejlődésének meggyen, sítása azon múlik, hogy mennyi­re vagyunk képesek gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a szükségletek változásához. A közmondás azt tartja: aján­dék lónak ne nézd a fogát. De ha már valamiért pénzt adunk, bi­zony, hogy alaposan körülné­zünk. Ha egy ruhát, cipőt vagy televíziót vásárolunk, számta­lan tényezőt mérlegelünk. Döntésünket befolyásolják a ren­delkezésre álló termékek hasz­nos tulajdonságai, minősége, a tetszetős, divatos forma, a vá­laszték, az ár egyaránt. S ha milliókat vagy százezreket ál­doznak bonyolult termelőberen­dezésekre, az igények még össze­tettebbek. Nem veszik meg pél­dául tőlünk még féláron sem külföldön az olyan konzervgyá­ri gépsort, amelynek kiszolgálá­sához ötször annyi ember kell, mint amennyit a technika mai állása megengedne. Nincs más megoldás, minthogy a termelő üzemek is alaposan megfontolják, mire fordítanak munkát és anyagot. Megkülön­böztetett gondosságot igényel a gyártás előkészítő szakasza, a termék tervezése, fejlesztése, a munkafolyamatok korszerűsítésé, a lelkiismeretes minőség. Szó sincs arról, hogy ma már nincs mód a versenyre. Ellenkezőleg. Minden üzem, ha akarja, ha nem, benevez a versenybe, s a piaci üzletfeleken kívül komoly versenytárs a tudomány, a technika haladása, az idő. S e versenyben minden osztálynak, műhelynek, brigádnak meg kell találnia a helyét, feladatát. Aj rendelőt pénzéért magas színvo. ■nalon szükséges kiszolgálni, iga. zodva ízléséhez, apró módosító igényéhez, a néha nagyon is sür­gős szállítási határidőhöz. Nél­külözhetetlen a rugalpiasság a termelő munkában. Előfordul, hogy egyes nyugati cégek olyan rövid időre vállalják komplett berendezések, például vegyi üze­mek szállítását, amennyi nálunk egyedül az anyag legyártásáhozés biztosításához szükséges. Nem is szólva a tervezésről, a gyár­tás és a kooperáció hosszadal­mas, nehézkes útjairól. A termelés nálunk nem ön­cél, nem is profit kedvéért, ha­nem a szükségletek kielégítésé­ért van. Érdemes tehát alaposan tanulmányozni a piaci viszonyo­kat, a fogyasztó, a rendelő igé­nyeit A kapacitások kihaszná­lása, az ipar töretlen, gyors fej­lődési üteme csak ezen az úton biztosítható. Kovács József évekről, a századról, az akkori ifjúságról, s feleleveníti^ közös emlékeiket. A megalakulás története rövid: maguk akartak különválni a fia­taloktól. — Nem bírjuk mi már olyan iramban, mint ők — mondták —, de dolgozni azért akarunk. En­gedjék meg hát, hogy külön mun­kacsapatot alakítsunk. — Szín Ferenc brigádján belül így lett tehát még egy: az öregeké. Bár a létszám csak egy munkacsa­patnak felel meg — tizennégyen vannak —, brigádnak titulálják őket; Az „öreg” elnevezés rájuk il­lik, hiszen a legifjabb is — Jónás Mihály csapatvezető — 66 éves. Marcsák György és Kovács Pál 76, a többiek évszáma sem sok­kal kevesebb. S bár a munka nem halad oly gyorsan, mint a fiata­loknak, a szorgalom sokat pótol. Az öreg brigád minden tagjától szorgalomból példát vehetne sok fiatal. Kora reggel, a megadott időben pontosan gyülekeznek a nyárfás út sarkán, ahonnan a tsz kocsija viszi őket a földekre, munkahelyükre. Este pedig utol­sónak teszik le a szerszámot a ke­zükből. Kivétel nélkül, rendszr résén kijárnak dolgozni. Az idé pénzbeli elszámolás van a tsz ben, s munkájukkal, szorgalmuk kai el tudjál^ érni azt, hogy nyugdíj melle szép összeget ke ressenek. A tsz vezetősége törődik az idő- agokkal. Ezt »bizonyítja az is hogy segítette a külön munkácsi! pat megalakítását, s kocsit bizto sít, amely naponta kiviszi őket a röldekre, ne kelljen sokat gyalo­golni. Ezenkívül más lehetősége is biztosít az idősek foglalkozta­tására. A kertészetben dolgozik özv. Kunstár Jánosné és Árv: Jánosné. Tavaly mindkettőjük­nek több mint 200 munkaegysé­gük volt. A gyümölcsösben az idősek a ládajavításnál segédkez­nek. Az éjjeliőri munkaköröket és nyáron a túzőrséget is idős ta­gok töltik be. Az éjjeliőrök ha­vonta 800—1000 forintot kapnak. A megbecsülés pedig azzal is ki­fejezésre jut, hogy immár három éve minden évben megszervezik az öregek napját a tsz idős tagja részére. Kasnyik Judit A Szakma kiváló tanulóinak versenyén Országosan is elsőnek rendez­te meg a megyei tanács végre­hajtó bizottságának mezőgazda- sági osztálya a Szakma kiváló tanulója címért indított ver­senyt. A baromfitenyésztésben dolgozó fiatalok közül tizenket­tőn álltak rajthoz a szabadkí- gyósi mezőgazdasági technikum tangazdaságában, hogy pártat­lan bírák döntsék el, kik a szak­ma megyei legjobbjai. K. Elek Teréz, a szeghalmi Rákóczi Tsz-ből érkezett. Timkó Béla, a mezőgazdasági technikum és tangazdaság igazgatója a törzsbaromfi neveléséről kérdezte. A talpraesett válasz a tanuló jó felkészültségét bizonyította. 'W "- -t i Sajben Ilonának, a mezőmegyeri Béke Tsz tanulójának sem volt könnyű dolga. Hankó Mihály gazdasági tanár, a baromfi­tífusz felismeréséről és a megelőző védekezésről kért tőle fele­letet. Közben a vérvizsgálatot is meg kellett csinálnia.

Next

/
Thumbnails
Contents