Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
Koplaló-pusztát kerestük Már nagyon bontják a tanyákat — Koplaló-pusztát keresik? Sose hallottunk róla. — Pedig a térkép azt mutatja, hogy itt kell lennie, ahol a nagylaposi út Tűr felé kanyarodik... Sebaj ! Taposs Kálmán bátyám a gázpedálba, s vágjunk amott annak a dűlőútnak, amelyiknek a végén az a behúzott hátú kanyar ácso. rog. Lakói biztosan tudják, hogy feléjük mi, hol van... A Warszawa gyorsan fut. — Fejkendős asszony áll az ajtóban, lassíts komám, még megijed! — Szép jó napot kívánunk! Koplaló-pusztát keresnénk. — Koplaló... Koplaló, hol is, ejnye? Arra valamerre lehetett valamikortájt leikeim, valahol a Bartha tanya irányában. Mi végből keresik, ha szabadna? — Körülnéznénk kicsit, milyen is a tanyasi élet manapság? — Azt itt, a Simái halom táján is megtehetik, tanya akad erre is. — Az igaz. Akkor hát itt kezdjük, kedves... — Hornokné vagyok. Homok Mihályné. — Hogy, mint élnek, Hornok néni? — Megvagyunk. Négy esztendővel ezelőtt még magunkra voltunk utalva, de aztán beléptünk az endrődi Üj Barázda Tsz-be. Ott nagyon szeretik az uramat, mert minden munkához ért, még a gépekhez is. Én a háztájival bajkolódok meg dologidőben segítek a szövetkezetnek. — Ez a köznap, Homok néni. Vasárnapozásra jut-e? — Télen, mert, hogy akkor több a pihenőidő. Olvasgatunk. — Mi mindenfélét? — Újságokat Azokat hord a postás szépen. — Munkácsy Mihályról hallott-e? — Attól még nem olvastam semmit. — Munkácsy festő volt... Ellenben falun, városon sokat beszélnek a Rozsdatemetőről. Mondják a könyvtárosok, hogy mindenki olvasta. — Rozsdatemető? Én ugyan nem. — Más szórakozásuk nincs az újságon kívül, Hornok néni? — A rádió lenne. Szép nagy, telepes készülék. De már régóta nem zajogtatjuk. — Miért? — Csak; — Pedig az sok jó dolgot kihozna ide a tanyára. Más szórakozás talán nem is adódik errefelé. — Dehogynem. Ott a csej. ti meg a varjasi kaszinó vagy ahogy mondani szokás, a kultúrház. Főként a fiatalja jár oda, mi már nemigen. Behívnám magukat ielkeim, de szanaszét van minden. — Köszönjük, már mennénk. Szeretnénk odább is körülnézni. Szép a baromfiállomány, kövérek a hízók. — Na, látják, itt a felelet! A jószág nem engedi az embert hosszabb időre távol. Az nem éhezhet, amiatt, mert mi mulatunk. így aztán olvasok meg a virágaimat babusgatom. Igen-igen kedvelem a virágot. — Amögött az öreg pajtaajtó mögött is jószág van? — Segítsenek kinyitni, így ni. Látják? Egy Trabant autó. Az uram annyira szereti a gépeket, hogy vett egyet. — Hát a másik pajtában mi rejtőzik? • — Egy motoros targonca meg a motorbicikli. Mondom, hogy az uram bolondja az ilyesminek. o — Szabó Györgyné vágyók. A férjem csatomaőr. Itt folyik alattunk a Malomzugi főcsatorna, amelyiknek a hídján átjöttek. Ez már Szolnok megye, de az őrház még Endrődhöz tartozik. — Szórakozás? Mezőtúr 7 kilométer ide, Endrőd meg öt így aztán nem járunk sehová. Pedig a ház előtt megy el a busz, de a menetideje olyan, hogy reggel már indulni kellene vele és csak este jön visz- sza. Addig meg mi lenne a jószággal? így aztán, ha ráérünk, hallgatjuk a rádiót, meg olvassuk a mindenféle lapot, abból van bőven. Életemben most vagyok először tanyán. Nem szeretnék itt megöregedni! Azelőtt Gyulán laktunk. Óriási a különbség! o — Kedves Papp nőni, hogy érzi magát a kis tanyán? — Itt születtem, a simái csárda szomszédságában, megszoktam. Dolgozni mindenütt kell. Szórakozás meg errefelé is akad néha. Ott az erdős tagon van a felsőrcszi vízközi iskola. Időnként autósok jönnek Mezőtúrról és filmeket játszanak a simahalmi népnek. De látom, már hazafelé kerékpározik a lányom. Kérdezgessék őt is. — Margitnak, hívnak. Nyolc általánosom van. Apa tsz-tag, én meg családtagként dolgozom a szövetkezetben. Szeretek-e olvasni? Hogyne. A mezőtúri könyvtárból kölcsönzők. A Rozsdatemető? Ilyen könyvet nem olvastam, nem is hallottam róla. Hogy jó-e itt? Szívesen beköltöznék a faluba. Mi a tervem? — Több mint valószínű a férjhezmenés következik — szól közbe Papp mama. — Tessék csak mondani, erre az a Csejte, ahol a „kaszinó” van? Tímár Istvánné, vékonyka, mosolygós asszonyka készséggel magyarázza: — A második keresztút- nál forduljanak balra, akkor egyenesen odaérnek. Mi is odajárunk a párommal tévézni. Tegnap is voltunk, egy színdarabot láttunk, a Három nővér vagy mi volt a címe. Kár, hogy rázódik a kép. Valami baja lehet a készüléknek. Azért csak jó az, de ritkán mehetünk a jószág miatt. — Miért nem költöznék Nagylaposra vagy Endrőd- re? — Jobb falun vagy városon, az igaz, de ott sem lakhatunk mindnyájan. Azért már nagyon bontják körülöttünk a tanyákat. Sokan készülnek a faluba. G A csej ti iskola tanyaház a pusztaságban. A gyerekek éppen tízperceznek. Tímár Sándor és felesége tanítanak itt. Fiatal házasok. — Endrődiek vagyunk, nemrég költöztünk ide — mondja Tímár. Szarvason végeztem a tanítóképzőt, most a Szegedi Pedagógiai Főiskola levelező hallgatója vagyok. A televízió képe csakugyan ,rázós”, egy áramstabilizátor kellene. Egyébként a termelőszövetkezeté és nem az iskolában, hanem amott a cseiti „kaszinóban” működik. • A tanyasi tanító élete ma? Majdnem olyan világtól elzárt, mint azelőtt. De fizeté- síleg jobb. mint bent a faluban. Meg aztán, aki gazdálkodni szel et és tud, az.. Például az elődöm saját gépkocsijából intett búcsút az iskolának. Igaz, hogy 1(1 évig tanított itt. Most a „kaszinóba” indulnak? Kocsmahelyiség az tulajdonképpen. Ott van a szomszédban. Sugár Lajosné és Nagy Erzsébet idevalósiak. Javában meszelik a vályogfalú, 8x6 méteres, öregablákű helyiséget, amelyben biliárdasztalok társaságában ott a tévé, leterítve. Sugár- né közli: — Itt nemigen szórakozunk. A varjasi kultúrotthon a központ. Most szerepeltek volna ott a póhalmi Ébli Katalin: Szarvasok hozzák... Szarvasok hozzák a nyarat, s az agancsos fák alatt — mint vándor, ki hazatalál— lehever a fűre a táj. Az ég a sejtekbe szivárog, fénnyel telik meg az árok, s a zománcos folyók partját forró szelek simogatják. Minden falevél egy kis Nap; a tavakból felhők isznak. Villám-betűket firkái a mezó, fürtösen hullik az eső. > KŐRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET színjátszók, de az eső miatt elmaradt az előadás. — Maga is oda jár? — kérdezzük Nagy Erzsébetet. — Nekem nem szokásom a szórakozás, inkább olvasok. — Aztán miket? — Újságokat, Nők Lapját, könyvet, ami betű, mindent. o Távozás után ismét elhaladunk a csejti iskola mellett. A gyerekek még mindig tízperceznek. Napos az idő, jó a pusztai levegő, s úgy látszik, ráérnek... G A tanyavilági kultúra keresése, kutatása közben, mint valami nyomolvasók, így jutunk el a már feledésbe tűnt Koplaló-puszta helyett Simahalom meg Csejtén át Varjasra. Külsőre egyik sem település. Szétszórt tanyák laza kapcsolatban hordozzák e neveket. Ám ahol megfordulunk, az emberek barátságosak, beszédesek. Most is egy öreganyó igazít útba kedvesen, készségesen az űttalan utakon, mint valami mesebeli jóságosság. o A tiszta, gondozott, takaros kis ház homlokzatán tábla hirdeti: Varjasi Kultúrház. Persze, zárva találjuk, hiszen hétköznap van és hát tavasz is. Megtudjuk azonban, hogy a szomszédos tanyában lakik az igazgatója, Tímár Vince. ” — A párom a kolhozban van — fogad a felesége mosolyogva. — Nem nagyon ismerem a kultúrotthoni dolgot — szabadkozik az asszony — annyit azért mondhatok, hogy nemigen látogatják. A csejti meg a Szabad Föld Tsz irodáján levő televízió veszi el a közönséget, úgy vélem. Kijár ide a csabai művelődési autó filmmel. Olyankor mindig telt ház van. Az endrődi tanácstól is jönnek. Megérdeklődik, hogy halad a kultúra. Az ő támogatásukból van itt minden, mivelhogy bevétel nincs. A fiatalság sehol. Behúzódnak a faluba. Utánpótlásról nem gondoskodik senki. Ha tehetjük, mi sem maradunk. Pedig tanyai lány/ vagyok. Itt születtem. Itt észre sem venni, hogy vasárnap van. G Csaba felé, hazafelé berreg a gépkocsi. Egymás után suhannak el mellettünk a lombosodó fák és úgy tűnik, mintha mindegyik egy-egy szót susogna, ilyeneket: „tanyavilág”, „bontják”, „jószág”, „nincs idő”, „faluba”, „faluba”, „faluba”... Igazuk van a fáknak, de a tanyavilág lassú, állandó felszívódási ideje alatt sem szabad kikapcsolni a még ott élőket a kultúra áramköréből. Erről pillanatig sem szabad megfeledkezniük azoknak, akik a művelődés tanyasi generátorainak a működtetéséért felelősek. Huszár Rezső Hajdik Antal: Tomászlány (olaj) Nehéz évek Luigi Zampa, a Nehéz évek című film rendezője egy család vetületében mutalja be a fasizmus és a háború korszakát. A szomorú pillanatok mellett számos jelenet mosolyt fakaszt, mint például a fájós lábú, korosodó Piscitello tragikomikus csetlés-botlása a fasiszta párt gyakorlatozásán, a rákényszeri- tett, gyűlölt fekete ingben. Umberto Spadaro kitünően formálja meg a félénk, lázadásra képtelen kisembert. Mellette kitűnő színészek alakításában elevenednek meg a film rokonszenves vagy hitvány hősei, egy embertelen korszak képét zszköztelenségében is megrázó erővel ábrázoló freskóban. A Nehéz évek cimü filmet a békéscsabai Brigád mozi mutatja v be, május n-töl 20-ig.
