Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében Darázs Endre: Szelíd május, szép fiatalasszony, Büszkén hordod nagy lomb-kontyodat S szebb vagy, mint mikor almavirágok Fátyla fedte nyúlánk arcodat S idegesen, félénken nevettél, De most arcod kerek és komoly, De halmain minduntalan csillan A bújdokló, örömtelt mosoly. Áldott terhed érik már méhedben És kitárod két izmos kezed. Hogy lábadnál vihar meg ne tépje A simuló szerelmeseket, Mert minden nő hasonlatos hozzád, ök is várnak majd apró fiat, Aki előtt szégyen nélkül földre- Térdelnek a harcos férfiak. Űíenés szatíra a Qókai cSzui házban Achim Mihály, az apa elhatározása egyre inkább érlelődött, és az 1900-as év nyara már az elkövetkező békéscsabai évek jegyében telt el. Ezt mutatja az a vers is, amely Gyónón' kerül a noteszba, és melyben szarvasi ideáljai Zella felé sóhajt a költő Vaj’ mit hoz a Jövő? Szép lassan ringó csolnakán Már partot ért a szép leány, De haj, egyedül! Szerelmesét kísérte éppen, S a szép lányka szép szemében Bánat könnye ül. Távol keletről visszatér-e őt. •. De ím, egy vészmadár sikoltva Uö... Vaj’ ... mit hoz a jövő? A jövő pedig — azaz a családi tanács — határozatot hozott, mely szerint a két Áchim- fiú a következő tanítási évet Békéscsabán kezdi meg. A határozathozatalnál ott volt Achim Károly békéscsabai testnevelő tanár is, feleségével, és egészen véletlenül erre az időpontra esett Szolár Ferenc gyóni tartózkodása is, aminek érdekes története van. 1900 nyarán ugyanis a VI. osztályt végzett Szolár Ferenc is a supplikáló diákok sorába lépett, és szerencséjére, éppen a Duna—Tisza közti területet — Pest, Bács-Bodrog és Szénám vármegyéket — kapta tanárától, Babits Páltól. (A supplicatio kéregetést, koldulást jelentett az iskola tápintézete —alumneuma — számára. A suppljcans diák az iskola bélyegzőjével ellátott könyvecskét kapott, azzal járta kijelölt kerülete gyülekezeteit s azok tehetősebb híveit. Az adakozók ebbe beírták az adományt, amit a supplicans időnként postára adott, és ebbe a könyvecskébe jegyezte fel költségeit is. Költsége ugyan nem igen volt, mert majd mindenütt jó szállást és hangulatos megvenié- gelést kapott az eklézsiától. Jó intézmény volt a supplicatio, mert a szegényebb sorsú diáknak jól jött az a rész, amit az összegyűjtött pénzből kapott, ezenkívül nagy erkölcsi haszna is volt; vándorlása közben sokat tapasztalt.) így jutott el Szolár Ferenc is Gyónra, ahová nagyon vágyott Achim Géza — no, meg Áchim Giza miatt is, akit már két éve nem látott, mivel óvónőképző intézetbe járt Pesten. Áohim Géza apja hírből ismerte mér a csabai diákot, és mert Áchim Károly is csak jót mondhatott róla, így Szolár Ferencnek is szerepe lett abban, hogy 1990. szeptemberében az Áchim-testvérek Csabára kerültek. Géza VidovsZky Ferenc — volt gyomai jegyző — családjához került, Mihály pedig egy másik rokonhoz, Kovács L. Mihály patikushoz. A gimnázium során, lévő Vidovszky-ház elég nagy volt ahhoz, hogy az egyik szobát — előszobával — diák- kamrának rendezzék be, hol Achim Gézán kívül még két Vidovszky-fiú lakott — akik közül Béla Géza osztálytársa is volt — meg Bánhegyi István, a gyulai tanfelügyelő fia. A Vidovszky-kamra s,kültagjai” voltak: Szolár Ferenc, Molnár János, Gálit Károly, Nagy Miklós és Uhrin László. A jóhírű társasággal sokan rokonszenveztek még, különösen a Vm. osztály tagjai közül. Achim Gézának eleinte nem nagyon tetszett a sok rokoni szem felügyelete, a fékek megszorítása. Ennek kifejezést is ad Idegenben című, első Csabán írt versében is: Meguntam a régi kis kört, Az egyszerű kis világot, Nem bírtam el azt a kedves Méla-bús egyhangúságot: Idegenbe vágytam ... A csabai évek Itt vagyok most Idegenbe, Távol messze idegenbe. Jobb világot, szebb világot Hej, csak hiába keresve Idegen világban... Ez az idegenkedés azonban csak a csabai korszak első kis idejére vonatkozik; a szomorú diák hamarosan meleg otthonra és kedves baráti körre talál a kamara diákjai és barátai közt. Az egymásra-találásban különösen nagy szerepe volt a diákbandának, mely eleinte csak szűkebb baráti körben, később pedig nyilvánosan is. mint az iskola zenekara szerepelt. Abban, hogy Aehim Géza Csabán oly hamar magárata- lált, a fent említetteken kívül komoly tartalmi szerepe volt a dr. Rell Lajos — osztályfőnöke — által Irányított önképzőkörnek is. A már „nyomdaszagot szagolt” poéta számára szép kibontakozási lehetőséget, fontos fejlődési állomást jelentett a csabai önképzőkör. Az önképzőkör! összejöveteleken rendszeresen szerepelt verseivel, és rövidesen az iskola közismerten első költője lett. Nagyban növelte költői tekintélyét az önképzőkör! jegyzőkönyvi dicséreteken kívül az, hogy versei megjelentek az írj Ldök-ben és a Képes Családi lapokban, valamint az, hogy március 19-én az ő versét szavalták; a Március Idusán címűt. Az Iskolai munka játszva ment a jóeszű és Szarvason jó alapot kapott diáknak, bőven volt tehát módja az alkotásra m és arra, hogy ismerkedjék a várossal. Mint csabai zsengéi közül többriek a hangjából kiderül, nagyon megszerette új környezetét. Mint diák. természetesen alig várja, hogy szünet legyen, és hazautazhas-, son a szülői házhoz... A ka-, rácsomyi szünet eseményeiről terjedelmes levélben számol be barátjának, Szolár Ferencnek. E levélben is a szülői házhoz való ragaszkodásának adja szép kifejezését. Érdemes idézni belőle! „Én Ferkóm! Mámoros fővel írom e levelet!... No, csak ne mosolyogj! Tudom, megint félreértettél! Nem a jó-ó-bornak mámorát, gőzét értem, bár mondhatom, hogy e pár nap alatt Jó Gyón falu vizét még nem Izleltera- meg, mégis most az Igaz öröm mámorát értem. Nem kívánom most ezt neked fejtegetni; a te hasonlóan, együtt érző kebled megérti azt, mit jelent a szülői házba visszatérőnek szíve boldogsága!?...” Az első csabai évet minden tekintetben jelesen végezte a két jóbarát; , az Acnim-fiúk édesapja, aki Csabára látogatott, meg volt elégedve fiai fejlődésével, tanulmány! sikereivel. 1901 nyarán Áchim Géza is a szuplikáns diákok sorába lépett; Borsod, A bau: és Zemplén megyék tartoztak a kerületéhez. A sok’ szép élményt nyújtó nyári utazás után újra tanév következett Békéscsabán: az utolsó. A szűkebb baráti körben történtek változásuk; Áchim Mihály a soproni Susmus a címe Szinetár György kétrészes, zenés szatírájának, melyben egy középszerűnek is gyenge, mégis tehetségesnek kikiáltott színdarabszerző susmu- solása lepleződik le a közönség színe előtt. Miszlay István, a rendező, látva az operettkönnyűségű szöveget, bátran előtérbe engedte a könnyedséget, a nem egyszer burleszkszerű vidámságoit és így ahelyett, hogy erőltetett tanmesét adott volna, jókedvre derítő produkcióval lepte meg a közönséget. Ebben nagyszerűen kezére játszik Suki Antal, kinek díszletei színhadapród iskolába ment, Szolár Ferenc három testvére Sel- mecre került, a Vidovszky-ka- marába pedig új tagként a régi szarvasi ismerős, Katona Sándor költözött be. Az önképzőkörben ebben a tanévben már vezéregyéniség volt Aehim Géza. Hazafias és szerelmes verseivel általában mindig nagy sikert aratott. Azonban nemcsak költészetével, előadói tehetségével is meg tudta kedveltetni magát. Nagy sikere volt, mikor az új gimnáziumépület avatásán Katona Sándorral — magyar ruhában, kardosa« — a „Maróti bán” testvérjelenetét, a „felismerést” szavalta. Előadómü- vészetüket nagyban segítette, hogy Pataki József színművész, Rell Lajos szarvast barátja, a Nemzeti Színház tagja műszavalásból és esztétikából különórákat tartott a gimnáziumban. Élőadásai, művészi produkciói nagy hatással voltak a kör tagjaira, és eredménye nem is maradt el a későbbi ünnepélyeken, műsorokon... E tanév márciusában (1902) a nemzeti ünnep alkalmából meghirdetett pályázaton Aehim Géza kapta ódájáért a 10 Koronás pályadijat. A jutalom átadásakor az elnök örömét és megelégedettségét fejezte ki, hogy a pályadíj méltó helyre került, a kör egyik legdolgosabb tagja tulajdonába. Azt Is megállapította, hogy „Aehim Géza abba az irányba kezd térni, aki a költészetet akkor szereti, ha abban tartalom is van...” Ezt a versét („Március 15-én”) méltónak találták arra. hogy az ünnepségen nagy nyilvánosság előtt is elszavalják. A közönség hatalmas tapssal ünnepelte. Ez már Igazi költői siker volt... Az érettségi jelesre sikerült, csupán egy jó csúszott be, fizikából. A csabai évek tehát minden tekintetben sikerültek; a komoly, jó iskolában, az eleven érdeklődésű baráti körben, a magas színvonalat képviselő önképzőkörben egyéniséggé tudott válni Gyóni Géza, el tudott Indulni a magyar irodalom országúti án, hogy ha nem ,is hosszú, de harcos életpályájával sokak által kedvelt nagy költő legyen. vonalra törekvésének újabb bizonyítékai. A színház muzsikusaiban Behár György -zenéje méltó közvetítőkre lelt A dr. Gippert Lászlóné által vezetett zenekar együtt lélegzik a szereplőkkel. Az előadás táncai külön bekezdést érdemelnek. A tam-tam dob ütemére járt törzsi tánctól a tangón át a twist-ig, szerepel itt minden. Sallay Eta, a vendégkoreográfus derekas munkát végzett betanításukkal. Az akrobatikai készséget és tudást igénylő számok és a twist-paródia láttán azonban olyan érzésünk volt, hogy némely részükben perbeszállnak a jóízléssel. Ami egy revü keretében, táncakrobaták előadásában könnyed, esztétikus látványt nyújtana, az a színészek produkciójában nehézkesnek, izzadságosnak tűnt. A koreográfusnak abból kellett volna kiindulnia, hogy a Jókai Színház színészei nem akrobaták, sem nem társastánc-bajnokok. Visszaidézve a premieren látottakat, a zajos, pergő előadást, a szereplők közül az epizóilisták bukkannak fel az emlékezet képernyőjén leghamarább. Például a biztosítási ügynököt alakító Gyurcsek Sándor vagy Sándor Imre színházi szolgája, és Joó Piroska, Vilma szerepében. Dunai (Beck György), Tiszai (Demény Gyula), Drávái (Kürti Lajos), a három igazgató, noha azonos szituációban, majdnem egyazon dialógusokkal volt kénytelen beérni, mégis mindegyikük nemcsak külső megjelenésével, hanem szerepük egyéni megragadásával, egymástól elütő művészi játékkal bizonyították, hogy jó színészek sosem árnyékai egymásnak. Mátray Mária által formált újságírónő olyan volt, amilyet az életet parodizáló Susmus megkövetel. Bánffy Frigyes, mint civilben lévő rendőrszázados, nyomozóként kissé hivatalosabban is mozoghatott volna; így a maga közvetlen, kedves modorában inkább családtagnak hatott a Baranyi házban. Márton mai fiatal író alakját némileg fiatalabbnak képzeltük. Egyébként Darabos Ferenc jól illeszkedett szerepébe, azonban mintha időnként kiütközött volna előző alakításainak egyenruhás (Potyautas), frakkos (Dankó Pista) a Susmusba nem illő snájdlgsága. A főszerep figuráját, Baranyi Bálint írót Székely Tamás’ személyesítette meg. A feladat a tehetséges, rutinos művészt nem tette különösebben próbára. Játékának értékét vastaps fémjelezte, Széplaky Endre, Baranyi Ákosnak, mint öccsnek és jogtanácsosnak a szerepében, a tőle megszokott komikus! bővérűséggel végig bolondozta és táncolta a darabot. Romvári Gizella, Baranyi Bálint Éva lányaként ismert kedves játékstílusában mutatkozott, időnként (mint a lányszoba jelenetben) tapsra ragadtatva a közönséget. Déry Mária, a „nagy írónő” titkárnője, hitelesen állította a néző elé ezt a félkönnyű nőtípust. bár játékából mintha1 hiányzott volna az átélés folyamatossága. Dénes Piroska (az író házvezetőnője) sajátosan egyéni modorát adta. A Susmus nem karátos darab, afféle piros virá- gocska a kalap mellett. Így is fogadtuk. ti. Gyóni Géza, a békéscsabai diák. A Vidovszky-ház. (Sülé István rajza.) Dénes Piroska és Székely Tamás a Susmus egyik jelenetében.
