Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

WW. május 17. 4 Vasárnap Verseny után A közelmúltban zajlott le az ipari tanulók országos szakmai vetélkedője a Szakma Legjobb Ipari Tanulója címért. A ver­senyen nagy volt a tét, hiszen a győztesek kül- és belföldi ju- 9 talomüdültetésben részesülnek, s mellé szakmunkás-bizonyítványt is kaptak. Nagy volt a tét azért is, mert nemcsak az első helye­zettek válhattak szakmunkások­ká, hanem mindazok a résztve­vők, kik az elméleti tudás és a gyakorlati tudás terén bebizo­nyították, elérték a szakmun­kás szintet, megfeleltek azon követelményeknek, melyek a szakmunkás vizsga során rájuk hárulnak. Megyénk ipari tanuló fiatal­jai igen szép számmal vettek részt a versenyek elődöntőiben, jóval többen, mint tavaly. Amíg az előző évben 103 fő versen­gett, a megye legjobbja címért, addig az idén 130 fő vett részt 14 szakmában. Legnépesebb szakmák voltak a géplakatos, a női szabó, az asztalos, kőműves, villanyszerelő és esztergályos szakmák. A megyei versenyen első helyezett tanulók mérkőz­hettek meg az ország más me­gyéinek fiataljaival Budapesten, Diósgyőrött és még más helye­ken, ahol döntőket tartottak. Megyénket közel húsz fiatal képviselte sikerrel. Az országos döntőn résztvevő tanulók vala­mennyien szakmunkásként tért haza, közöttük többen „jól meg­felelt” eredménnyel. Örvendetes tény ez a tanárok, s szakoktatók szempontjából, hiszen ezeken a versenyeken igazolódik, jó úton járnak, s a tanulók megkapják mindazon ismereteket, melyekre a kezdő szakmunkásoknak szüksége van. Az a tény, hogy a megyéből el­küldött valamennyi ipari ta­nuló elérte e szintet, azt igazol­ja, nem vagyunk lemaradva a más megyékben folyó szakmun­kásképzéstől, .s hogy a tanuló­ink az igen erős mezőnyben, ahol némely szakmában 80—100 tanuló versengett, jól megáll- ták helyüket, azt bizonyítja: jó úton haladunk, ez az út járható. Ha ugyan küldötteink első vagy második helyezést nem is értek el, értékes eredménynek köny­velhetjük el a szakmunkás-bizo­nyítványok megszerzését is. A tapasztalatokat nyilván le­szűrik a tanárok, a szakokta­tók, hogy a jövőben tovább tud­ják fokozni a felkészítést a ver­senyekre, s akkor talán az ered­mény még jobb lesz, s talán ta­nulóink legjobbjai között néhá­nyat ott láthatunk az első helye­zettek között. H. F. Megkezdték a síküveg próbagyártását Az Orosházi Üveggyár henge­relt síküveg hutájában április 30- án Csehszlovákiától vásárolt gé­peken megkezdődött a próbaüze­melés, amely — esetleges meg­hosszabbítással — május végéig tart. Jelenleg a hűtőszalag hőfo­kának beállítása van soron, amely- lyel biztosítják az üveg feszült­ségmentességét. \ Május 14-én — kísérletképpen — a nyolcezer kalória értékű gázról áttértek az Orosháza kör­nyékén nagy mennyiségben elő­forduló 2900 kalória tartalmú gáz felhasználására. A kísérlet ideje alatt megállapítják a gáz­égők számának, a , gáznyomás mérvének, a levegőadagolás meny- nyiségének szükségességét. Ha be­válik, ugyanezt alkalmazzák majd a még épülő III-as és IV-es öblös- üveg-hutában. A már üzemelő I- esben és a II-esben erre akkor nyílik lehetőség, ha felújításra kerül sor és a kemence lehűl. Ez az első ilyen kísérlet Magyaror­szágon, amely kedvező eredmény esetén igen gazdaságossá teszi az üveggyár termelését. A III-as öblös-hutában a próba- üzemelést 5-ös PVM—12 típusú szovjet konzervgyártó automata­gépen október elsején kezdik meg. Nem divatos mesterség már a fazekasság. Mind kevesebb em­ber tart igényt cserépedényekre, hiszen bőven lehet kapni fémből vagy üvegből. Unyatinszki Pál bé­késcsabai kisiparos még űzi ezt az egyszerű, évezredekkel ezelőtt ke­letkezett mesterséget. Leginkább csibeitató-edényeket, tányérokat készít, de még van keletje a kor­sónak, a köcsögnek s az úgyneve­erős legyen a szilke, a korsó, ha­nem az is, hogy mutasson, meg­nyerje a vevők tetszését. Ez az igyekezet a művészet határáig fej­lesztette Unyatinszki Pál forma készségét, színérzékét s ecsete nyomán megkapó szépségben vi­rítanak a motívumok a rendelésre készült vázákon. Az újabbkori fazekas-mesterség egy becses darabját nyolc évvel zcli lekváros szilkének is. A bé­késcsabai piacra leginkább csak ő szállít egyedül ilyesmit. Van még ugyan Csabán egy fazekas kisiparos, de az csak virágcsere­peket készít. Munka közben látogattuk mega lakása melletti műhelyben. Miköz­ben 'ő lábbal forgatja a korongot, s formálja a gyúrt anyagot, a ház­tartási munka mellett felesége festegeti az égetésre váró edénye­ket. Mert nemcsak az a lényeges, hogy egyenletes, repedés mentes, ezelőtt készítette el egy kici.t azért, hogy kipróbálja tudását s egy kicsit azért, hogy a hatalmas vázával kedveskedjen a feleségé­nek. A jól sikerült szép darabot sokan megcsodálták s a múzeum megakarta vásárolni. Akkor nem adták. Most már érik bennük az elhatározás, #hogy felajánlják a múzeumnak, mert ott biztosan megőrzik. S nemcsak a vázát, ha­nem Unyatinszki Pál nevét is. Egyenlőre ugyanis nerp remény­kedik abban, hogy fia megtanulja Nyikolaj Toman: ( gg ) Uafcza a UUiiict után Telt-múlt az idő és Jersov ké­szüléke még mindig hallgatott. Az őrnagyot a feszült figyelés rend­kívül elfárasztotta. A két fül­hallgatót összekapcsoló vékony lemez, mint valami acélabroncs szorította fejét. Fülében kitartó­an zúgott valami s egész idő Kémregény Fordította: Sárközi Gyula alatt úgy rémlett neki, mintha nagyon messze, alig hallhatóan vinnyognának a morzejelek. Az őrnagy felhangosította a készü­léket s hol jobbra, hol balra csavarta a keresőt a skálán, de a morzejelek ettől csak nyom­talanul eltűntek... Jersov addig vadászott a meg­foghatatlan morzejelek után, míg rá nem eszmélt, hogy csak hallucinál a fáradság és túlfe­szített idegállapota miatt. Ki­kapcsolta hát a készüléket. Ma tehát nem jött létre a kapcsolat közte és a Kísértet között. Egy­általán létrejön-e valamikor? És ha Zsijenbajev felfedte őt és el­rejtőzött? Az, hogy kitűzte ne­ki az éjjeli adás-vételeket és megadta a hívójeleket, megté­vesztés is lehetett, hogy időt nyerjen és minél messzebbre ke­rüljön az üldözőktől. E komor gondolatokba merül­ve, majdnem elfelejtette, hogy Malinovkinnal is akart beszélni. Gyorsan órájára pillantott s újra bekapcsolta a készülékét. Nyom­ban meghallotta Malinovkin hí­vőjelét. Mielőtt azonban vála­szolt volna, óvatosan kilépett a bokorból és jól körülnézett. Csak ezután küldte az éterbe saját hí­vójelót. Közleményét és a had­nagy számára szóló utasítását már előre rejtjelezte s amint Malinovkin jelentkezett, nyom­ban lekopogta neki a rejtjeles rádiógramot. Rövidesen közölte Dmitrijjel találkozását Zsijenbajewel, az­tán utasította a hadnagyot, hogy lehetőleg igen pontos híreket szerezzen az új vasútvonal épí­tésének menetéről és a vasúffő- nökség címére érkező .szállítmá­nyokról. ^Vlalinovkinnak önállóan kellett eldönteni, szükséges-e ki­utaznia az építkezési munkála­tok színhelyére. Abban az eset­ben, ha szükséges, felhívta a fi­gyelmét a helységre: járható-e az út motorkerékpár számára? Másnap Jersov reggel hat óra­kor ébredt fel, amikor Aszkár csörömpölni kezdett az edények­kel a konyhában. Ezek szerint rövidesen munkába megy. Te- mirbek is indulni készült vele. Az őrnagy megvárta, míg el­mennek, aztán felkelt a heverő- ről és kinézett az utcára. Mali- novikin ablaka nyitva volt. Jer­sov feszülten figyelt és a kissé széjjelhúzott függöny mögött megpillantotta Dmitrijt. Kis asz­talka mellett ült és egy üvegből kefir-félét ivott. A hadnagy befejezte reggeli­jét. levette a szék támlájáról za­kóját, vállára vette és kisétált al § teára. Még az éj folyamán kidolgozott terv­nek megfelelően nyomban az állomás felé vette útját, amely nem volt messze a Przse- valszkij utcától. Hamar odaért. Azelőtt már többször járt itt, de most, ebben a kora reggeli napfényben más megvilágítás­ban látta maga előtt az állo­mást. Kiderült, hogy több itt a fa, mint azelőtt volt, s nem is poros az épület. A sínek úgy csillogtak a napfényben, mintha drága l fémből öntötték volna őket. Még a fehérre meszelt víz­toronynak is szinte vakított a színe. A mozdony pedig, amely csak az imént állt rá a túlsúlyos szerelvényre, olyan fehér, kék és szürke árnyalatú gőzfelhőt eregetett magából, amilyen csak a festők vásznain látható. „Lám, mit jelent a derűs, nap­fényes reggel és a jó hangulat — villant át akaratlanul Mali- novkin agyán. — Mindent más szemmel néz az ember.” Hirtelen nagy kedve támadt, hogy mielőbb elinduljon az épü­lő vasútvonal legfontosabb sza­kaszára, az előhegység körzeté­be, ahol a legnagyobb munkák csak most kezdődnek. Itt, az ál­lomáson kár is kérdezősködni, okvetlenül saját szemével kell látnia mindent. (Folytatjuk)-s tovább folytatja a szakmát. Néha ugyan oda ül a korong mol- .é, de legkedvesebb szórakozása mégis a különböző vegyszer s az :z erős elhatározása, hogy vegyész ász. Nincs tehát utánpótlása a mesterségnek, úgy látszik, végér­vényesen kimegy a divatból. Kár volna érte. Hiszen szép a művé­szet határán mozgó foglalkozás. K. I. Fotó: Kocziszky László 11 \

Next

/
Thumbnails
Contents