Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
IfW. május 17. 5 Vasárnap-6c4ztJ!*aJ£j . . Nemcsak szervezés Az elmúlt években, mióta községfejlesz- tésröl beszélgetünk és írunk, elég sűrűn elhangzik, hogy annak sikere nemcsak szervezés kérdése. Ezt azért is érdemes így kijelenteni, mert hallani olyan véleményt: — Megy a munka... Szervezés kérdése az egész. Természetesen a községi vezetők, népfront bizottságok és tanácstagok a megmondhatói annak, hogy az egyszerű kijelentés mögött menynyi egyéni beszélgetés, agitáció húzódik meg. A társadalmi munka sikerét az biztosítja legjobban, ha valami létesítmény megvalósítására szövetkeznek egy-egy utca, vagy éppen egy egész város vagy község lakói, ha az meg is valósul. Valljuk be, azért előfordul olyan eset is, hogy nagy lelkesedéssel indult munka lelohadt, és azután úgy kellett állami erőforrásokkal befejezni egy-egy létesítményt, ami társadalmi munkával is megvalósulhatott volna. Azt hiszem, kár lenne példákat felhozni, talán minden olvasó tud egyet mondani. Egy mettékjelenségröl azért érdemes beszélni. Arról ugyanis, hogy a népfront-aktívák, a tanácstagok és az utca lakóinak többsége, mondjuk, nekiáll árkot ásni, akkor néhány kapu zárva maradt és azelőtt a ház előtt nem készül él az árok, akkor a többiek joggal háborognak.\ Pláne háborognak akkor, ha ez egy-egy létesítmény megvalósítását veszélyezteti. Még nem történt meg, de könnyen megtörténhet Békéscsabán a Gagarin utcában, hogy például a betervezett vízvezeték nem épül meg, mert néhányon megfeledkeznek arról, hogy a víz nemcsak egy-két ember kényelmére folyik majd az utcában, hanem mindnyájunkéra. A Kút- és Csatornaépítő Vállalat már a csöveket is odaszállította. Most elterjedt a hír, hogy azokat elviszik olyan helyre, ahol már kész az árok és ott építik meg a vízvezetéket. Nyilván a vita tovább fog tartani, az idő telni fog. És ez elegendő lehet ahhoz is, hogy ezek a kevesek is meggondolják magukat, akik eddig nem vettek részt a közös munkában. És persze a vállalat, vagy mindazok, akik megígérték az utca lakóinak a vízvezetéket, meg is valósítják azt: D. I A ványaiak vágya... Három lány jön a dévaványai főutcán az iskola előtt. Megszólítom őket. — Merre van a strandfürdő? — Az? — szól az egyik gúnyosan, majd a másik így folytatja: — Már lassan öt éve épül a fürdő, de még mindig nem készült el. Beülök a fodrászhoz. A tükörre tábla kiakasztva, amely arról értesíti a „tisztelt vendégeket”, hogy a ványai üzlet vasárnap délelőtt is a nagyérdemű közönség rendelkezésére áll. — Mit tud a strandról? A fiatal fodrász rámnéz ... megnéz magának a tükörből, aztán gondol egyet és kibaki: — Talán most már kész lesz, de kiderült közben, hogy minden hiába, mert a viz meg eltűnt... Bizonyára megbocsátja nekem Szarka Júlia, a szeghalmi Péter András Gimnázium tanulója, aki levélben fordult szerkesztőségünkhöz a dévaványai fürdő ügyében, hogy először megkérdeztem jóné- hány ványait, hogy vajon ők mit szólnak a fürdő építéséhez. Mindenki igazolta Szarka Júlia állítását és mindenki azt mondotta, amit ő: „Nagyon sokba került már eddig is ez a strand, ideje lenne, hegy befejezzék az építkezést.” — Az elnök elvtárs? — Adja vissza a kérdést a dévaványai tanácsnál az elnökhelyettes és mindjárt hozzá is teszi: — Kint találja őt a strandon, kint vannak a járástól is. A strand, amely hosszú évek óta készül, a falu szélénél van. Egyik A karrier oldalán már az új liget fái zöldellnek, mögötte a temető, és a kút háromlábú állványa uralja a teret. Az épület bevakolva, s a medencék is készen állnak. — Van még itt csinálnivaló épp elég és a határidők sajnos egymás után születnek — adja meg a felvilágosítást Papp Gyula községi tanácselnök. Dévaványán 13 ezren laknak. Régi vágyuk, hogy építsenek maguknak egy strandfürdőt, amely köztisztasági célokat is szolgál. 1960-ban fúrtak egy termálkutat, amely percenként 800 liter 64 fokos vizet ad. A község a fürdő építésére öt és félmillió forintot áldozott Ez az összeg jobbjára községfejlesztési alapból gyűlt össze és a 209 ezer forint értékű társadalmi munka is a község lakóinak áldozatvállalását bizonyítja. Igaz, még mintegy 500 ezer forintra szükség van, hogy a hőközpont is elkészüljön, amely az üzemelés folyamatosságát biztosítja. — Mi van a vízzel? — Sajnos, most az történt, hogy a kút elapadt, feltételezhetően, mint ezt a szakértői vélemény is alátámasztja, elhomokosodott. — Űj kút kell? — Nem. Egyszerű kompresszorozásról van szó, amelyet minél hamarabb el kellene végezni. De sajnos, lassan háromnegyed év hiábavaló levelezését tudjuk csak a medencébe berakni. Senki nem vállalja. Sem az OVF, sem a Kútfúró és Kutató Vállalat, de a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat sem. Mindenütt kapacitáshiányra hivatkoznak... Az építkezésre az ÉM. a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatot jelölte ki. A nagymedencét már 1962-ben megépítették, de 1962 óta a kötélfeszítő horgoka nem szerelték be, arra hivatkozva, hogy olyat nem lehet kapni. — Aranybői kell? — Áh, valami rozsdamentes fém megfelelne, nem feltétlenül kell a tervszerinti bronzból megcsinálni Az építkezés elhúzódásáért elsősorban a Szolnok megyei Vállala a felelős. A központi döntőbizottság a község kötbérigényét megítélte, s a vállalat számlájáról a késedelmes munkáért 164 ezer forintos büntetést fizettetett. Sajnos a munka azért most sem halad úgy, ahogy kellene, hiszen 5—6 ember dolgozgat csak és a vá nyarak joggal keserednek el az évek óta tartó, a szólás-mondás szerint: Luca székeként készülő fürdőjük láttán. Pedig kell a fürdő, hiszen Vá- nyán a lakásokba kevés a fürdőszoba. Jellemzésül a hatvanas evekben 34 lakás épült meg, ezek közül is csak alig húszban van fürdőszoba, de ezekbe is úgy kell hordani a vizet. Az elmúlt évben nyolc ház épült mind fürdőszobával, de ha tulajdonosaik fürödni akarnak, akkor a lajtosoktól kell megvenni a melegvizet. — Megépül ebben az évben a fürdő? — kérdeztem meg az utcán egy asszonyt. — Hát ezt csak a tanácsnál tudják... Tudják vajon? Nem a tanács vezetőin múlik, és nem azokon, akik társadalmi munkájukkal, forintjaikkal támogatták ezt az építkezést. Nincs könnyű dolguk, akiknek naponta kell magyarázniuk, hogy miért nem nyílott még meg a modem és szép dévaványai fürdő. Dőczi Imre Könyvterjesztő munkáért — értékes könyvjutalom t A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége a járási-városi párt- bizottságokkal, pártszervezetekkel közösen rendezte meg a télen a politikai könyvheteket. A terjesztési munka élénkítésére a pártszervezeteknek versenyt kezdeményezett a kirendeltség, s ezt a versenyt május elején értékelte. Az értékelés szerint a mezőgazdasági nagyüzemek versenyében a szarvasi ÖRKI pártszervezete szerepelt a legjobban. Itt a könyvhetek idején több mint ötezer forint értékű könyvet vásároltak a dolgozók. Második a hidasháti, harmadik a Gyulai Állami Gazdaság lett. A gépállomások párt- szervezeteinek versenyében a bat- tonyai szerepelt a legjobban, ahol is kétezer forint értékű könyv talált gazdára. Az üzemek, intézmények versenyét a Gyulai Vízügyi Igazgatóság nyerte meg a Békéscsabai Kötöttárugyár, a József könyvjutalmat júliusban, a IV. megyei terjesztőértekezleten adják át. A harmadik-hatodik helyezettek postán kapják meg a könyvjutalmat. Egy páciens panasza Fáj a fogam. Huzatai nem kell, csak kezeltetni. Mivel egy műszakban dolgozom, problémát jelent, hogy mikor keressem fel a békéscsabai SZTK-rendelőt, ahol 7 órától 19 óráig van rendelés, de 17 óra után — amikor munkaidőm végetér — már csak húzást vállalnak. Május 12-én úgy gondoltam, hogy 7 órára megyek, fél 8 előtt sorra S kerülök, s idejében beérek munka■ helyemre. ; Többed magammal türelmesen ■ vártunk, az óra mutatója könyörS telenül haladt. Kocsis doktornak Attila Szanatórium és az orosházi : ruhaüzem előtt. A termelőszövet- ■ kezeti pártszervezetek közül az E orosházi Dózsa Tsz, a dévaványai 5 Aranykalász, a füzesgyarmati Vö- ■ rös Csillag, a medgyesegyházi Bé- E ke, az endródi Űj Barázda és a • gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz E pártszervezete dolgozott kimagas- j lóan. Az első és második helyezést | elért pártszervezetek részére a ■ kellett volna kezdenie a rendelést 7 órakor, de fél 8-ig nem nézett ki senki, hogy van-e páciens vagy nincs. A rendelőből kiszűrődő hangokból ítélve együtt volt és elmélyült beszélgetést folytatott a személyzet. Ha akartuk, ha nem, meg kellett hallgatnunk, hogy ki, miért nem kap lakást, kit miért nem vettek fel dolgozni stb..., stb. Fél 8-kor mérgesen távoztam, hogy beérhessek vállalatomhoz. Nem voltam tovább kíváncsi a „mesereggeP’-re. 300, illetve 200 forint értékű : Egy fogfájós asszony*
