Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
»64. április 10. 4 Péntek Ahol a rádiókat, ty-ket és a mosógépeket javítják... Buhala Sándor részlegvezető lemezjátszós rádiót javít. Kraszkó Jenő fénycsőarmatúrát állít össze. A mottó: Inéi több szaké nevelni I I bért A Szerszám és Gépelem Gyárak Békéscsabai Forgácsoló- és Szerszámgyára — mint a megye többi üzeme — sem mentes a munkaerővándorlástól. Ez persze nem mai keletű dolog. Senikd sincs egy helyhez kötve egész életében. Ha valakinek az egyéni érdeke azt kívánja, hogy máshová menjen, — még, ha munkahelyén ideiglenesen visszatarthatják —, azt végérvényesen senki sem akadályozhatja meg. A fluktuáció azonban időnként komolyabb méreteket ölt Bakó Ignác, a gyár igazgatója hosszú évek óta figyelemmel kíséri ezt a jelenséget. Statisztikai kimutatást készített róla, amelyből pontos képet kaphatunk, hogy 1951 óta milyen változások történtek a létszámban. A hullámzás 1954-ben szökött a legmagasabbra. Százötvenkét dolgozó hagyta ott a gyárat. 1955-ben ez a szám 120-ra. 1956-ban 60-ra csökkent és 1963-ig lényegében nem is változott. A kimutatás feltünteti azt is, hogy egy-egy évben hányán mentek vissza a forgácsolóba. Általában harrmncan-negyvenen. Meggondolták magukat. Legtöbben közülük csalódtak a reményeikben. Nem az fogadta őket az új munkahelyükön, amit vártak. Az idén azonban kedvezőtlenebbnek mutatkozik az indulás. Már eddig harmincán kérték ki a munkakönyvüket. Hogy világosabban lássuk a helyzetet, azt is tudnunk kell, hogy a gyárban 1956-tól 285 szakmunkást képeztek ki, akik közül 80 érettségizett. Sokan már máshol kerestek munkahelyet. Az érettségizettekből is mindössze húszán maradtak: nyolcán műhelyben, tizenketten pedig gépen dolgoznak. Vajon hova kerültek azok, akik elmentek? — A Patyolatnál, a hűtőházmáll, a kenyérgyárnál és más vállalatoknál gyakran találkozom régi ismerősökkel, akik itt nálunk tanulták meg a szakmájukat. Az érettségizettek közül többen technikumot, egyetemet végeznek — válaszol Bakó elvtárs A forgácsoló tehát megtette a kötelességét. Szakembereket nevelt, akikből más vállalatoknak is „juttatott”. Nem csoda, ha például a Patyolat, a kenyérgyár vagy más üzem, ahol csak egy-két vasas szakmunkásra van szükség, nem foglalkozik iparitanulóképzéssel. Ez nehezen megoldható lenne számukra. Az is érthető, hogy azok, akik eddig vidékről jártak be és most a lakhelyükön is létesült valamilyen üzem. hazamentek dolgozni. Csak az nem helyes, hogy egyes létesülő vagy bővülő gyárak, üzemek nem gondoskodnak időben a szakmunkás- képzésről. Ilyen szempontból jó példát mutatott az Orosházi Üveggyár, amely a forgácsolóban és más vállalatoknál is jó előre elhelyezett ipari tanulókat, hogy biztosítsa a szükséges szakemberlétszámot. És ez az egyetlen megoldás a nagyobb mérvű munkaerővándorlás megelőzésére, ami jelenleg kialakulóban van a forgácsolóban és bizonyára máshol is. Ma szakmnnkáshiány van Békéscsabán és az egész megyében. Az iparosítás ilyen vonatkozásban még kedvezőtlenebbé teszi a helyzetet, ha időben nem történik gondoskodás utánpótlásról. De hogyan alakul ez? Mind kevesebb a szakmunkásképzésre jelentkező fiatal. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok az általános iskolai tanulók, akik a nyolcadik osztályt közepes, jó vagy kiváló átlageredménnyel fejezik be, középiskolába mennek. Ezt az iskolai férőhelyek számának állandó bővítése lehetővé teszi számukra. Ipari tanulónak túlnyomó részt gyengébb előmenetelő vagy rossz magaviseletű fiatalok jelentkeznek, akik közül pedig — a fokozódó követelmények mellett — sokan itt sem felelnek meg. Tudjuk, hogy a távolabbi cél az, hogy mindenki érettségizzen Magyarországon. A fejlődés iránya ezt már ma meghatározza. Akkor a szakmunkások nyilvánvalóan az érettségizett fiatalok soraiból kerülnek majd ki. Addig azonban az ellentmondások sora vetődik fel. Ilyen többek között, hogy a termelés, a korszerűbb gépek alkalmazása mindinkább követelményként írja elő jó törzsgárdák kialakitását, egy-egy üzemen belül olyan légkör megteremtését, amely önmagától kizárja a nagyobb mérvű munkaerővándorlást. A jelenlegi szakmunkás-kereslet azonban szinte csábítja az embereket. Sokan csak azért mennek más helyre, hogy szerencsét próbáljanak. A jobb kereset reményében, még, ha az túlórával érhető is el. Lehet-e megoldást találni addig is, amíg az érettségizett fiatalok jelentkeznek majd szakmunkára? Bakó elvtárs véleménye szerint csak egyetlen lehetőség van erre: az adott körülmények között is minél több szakembert nevelni. Ez tehát a mottó. Nem kell különösebb magyarázatot fűzni ahhoz, hogy mennyire hátráltatja a termelést bármilyen személyi változás. A kiváló szakembernek is idő kell ahhoz, hogy az új munkakörben tapasztalatokat szerezzen és megfelelően bedolgozza magát, hát még a gyengébbnek. Éppen ezért nem lenne helytelen, ha minden érdekelt vállalat, de a városi tanács vb ia számvetést készítene, ami előre mutatna, hogy a munkaerővel ténylegesen gazdálkodni lehessen. Csak így érhető el, hogy a termelésben ebben az átmeneti időszakban se álljon elő fennakadás. Természetesen a munkások öntudatára is apellálni kell. Végül pedig az sem közömbös, hogy a vezetők milyen légkört alakítanak ki egy-egy üzemben, hogyan képesek helyhez kötni azokat, akikkel együtt dolgoznak. Pásztor Béla Békéscsabán a Tanácsköztársaság útja 15. szám alatt van a Békéscsabai Lakatos- és Gépjavító Ktsz rádió-, televízió- és háztar- itási gép javító részlege. Ebben a (műhelyben már négy éve dolgoztok, tegyük hozzá nagyon szorgalmasan. Havonta átlagosan 150 ráNyikolaj Toman: ( 5 \ Hajsza a UUéíUt után Ezeket a betűket és számokat bekarikázta, majd a papírlapot megfordította. — Most pedig ugyanezt a műveletet végigcsináljuk e strófa ötödik sarával is: hogyhívna k,h a o 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 ttlennröp k 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 ödszaplutói 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 búsvízen 35 36 37 38 39 40 41 42 — Ehhez a sorhoz tartoznak a 21, 14, 7, 17, 18, 1, 15-ös számok — folytatta Filin. — Megfejtjük őket és a következő szavakat kapjuk:: „ötvenhat”. Fel keli tételeznünk, hogy ez egy cim: Csapa jev utca ötvenhat. A következő sorokban pedig az ezen a címen lakó Zsijenbajev Kilis Zsan. taszovics nevét közük. Íme az amerikai verskötet titkának megfejtése. Ebben van az új rendszer kulcsa. S ez az új rendszer valószínűleg a kémek újabb rejtjele lesz. Muhtarov pedig nagyon sie. diót, 35 televíziót, 200 háztartási gépet ós jónéhány magnetofont javítanák ki. Ezenkívül még (elektromotorokkal, villanyháló- Bat-szereléssel is foglalkoznak. Képeink az ott jártunkkor látottakat mutatják. Takács László a kijavított mosógép szigetelését ellenőrzi. Szöveg: Dékány Sándor Fotó: Kocziszky László — Most már könnyen észrevehetjük — folytatta az alezredes —, hogy a Muhtarov féle táskarádió fedelén levő rejtjel- számok: 21, 22, 23, 76, 1, 128, 35, 93, megfelelnek azoknak a betűknek, amelyekből a „Csapa- jev” szó olvasható össze. i Kómregóny Fordította: Sárközi Gyula tett felhasználni ezt a kulcsot, ami viszont nekünk kapóra jött. Szabiin tábornok, miután végre megszabadult a halaszthatatlan ügyektől, nem rendelte magához Oszipov ezredesit, hanem ő maga ment be hozzá. A tábornok magas, ösztövár ember volt. Fekete haja a halántékán alaposan megőszült, de fiataiabbnak látszott Oszipov- nál, holott egyívásúak voltak. Könnyű járással végigment a a szobán, köszönt és lovaglóülés- ben helyet foglalt egy széken, szemben az ezredessel. Még most is fekete, vékony szemöldökét kissé felhúzta. — Valamit sikerült hát kibogoznunk? — kérdezte nyugodt, vidám hangon, jóllehet Oszipov tudta, hogy a tábornokot menynyire foglalkoztatja az a gondolat: hátha sikerült a híres Kísértet nyomára bukkanni. — Sok mindent sikerült kibogoznunk! — Mi a fene! — kiáltott fél önkéntelenül Szabiin, mert nem várt ilyen sokatígérő kijelentést a szófukar ezredestől. Valamikor harminc éve még mint fiatalember ismerkedett meg Oszipowad a csóka tanfolyamon. Azóta sok éven át dolgoztak együtt a titkos háború legnehezebb frontjain, a szovjet állam leggonoszabb és legveszélyesebb ellenségei ellen. Ez alatt az idő alatt erős barátság szövődött kö. zöttük s nagyon becsülték egymást. Az effajta megbecsülés csak a legsúlyosabb megpróbáltatások perceiben születik. A cím. és rangkülönbség most sem akadályozta barátságukat. Oszipov soha sem dobálózott üres szavakkal s mindig nagyon józanul ítélte meg a helyzetet. Ma azonban nyilván valami nagyszerű győzelemről fog jelenteni, pedig Szabiin jól tudta, milyen nehezen születnek ezek a győzelmek a titkos háborúk láthatatlan frontjain. Vajon mit sikerült kibogoznia? Szabiin tábornok kényelembe tette magát és várakozóan tekintett az ezredesre. — Nos, halijuk — szélalt meg türelmetlenül. — Most már szinte kétségtelen, hogy Muhtarov a Kísérteihez indult segítőtársnak — kezdte Oszipov eléggé magabiztosan a beszámolót: — A Kísértet legális neve alighanem Zsijenbajev és a Csapajev utca ötvenhatos számú házban lakik. Ilyen utca van Ak- szakalszk városban, tehát ott, ahol szerintünk a Kísértet tartózkodik. — Igen, igen — bólogatott elégedetten Szabiin tábornok. — De most foglalkozzunk egy kicsit magával a Kísértettel. Ha jól emlékszem, a keleti országokra specializálta magát? (Folytatjuk)
