Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
1964. április 10. 5 Péntek A lakosság kérelmez Vigyék vissza a körös-űfladányi iskolába a televíziói Szálkás, öreges betű kikel írt levél érkezett a minap szerkesztőségünkbe. Körösladány újladányi részéből hozta a posta. Bevezetőül idézünk belőle: s.. amit most akarok mondani, nemcsak a magam, hanem a kis községünk legalább felének a sérelme. Az igazi mozi bent van Körösladányban, ide úgy 4 kilométerre. Televízió minálunk, Üjladányban még csak egy családnak van. A kisebb gyermekek, az öregek meg én sem sze. retek olyan messze moziba menni, filmet nézni. 1962-ben a községi tanács megajándékozott bennünket egy tévé-készülékkel, 1963 eleje óta pedig közénk látogat a moziüzemi vállalat vándorvetítője, hetente kétszer. Kultúrhelyiség hiánya miatt a tévézés meg a vetítés is az iskolában történik. Az épület egy része szolgálati lakás, melyben egy fiatal tanítónő lakik technikus férjével egyetemben, akinek elejétől kezdve sérelmes volt a televízió. Később el is vitette a tanács által, azzal az indokkal, hogy nem tud miatta pihenni. El fogom vitetni a mozit is — mondta... A felszabadulás óta volt olyan tanítónőnk és mérnökünk nekünk, újladányiaknak, akik összefogtak velünk, táncra, dalestekre hívtak minket. Szeretnénk, ha most is így foglalkoznának velünk...” A levél több oldalas, de ennyi is elegendő — véleményünk szerint — ahhoz, hogy a levélíró panaszának lényege tisztán álljon előttünk. Valaki „tüzet” kiáltott, meg kell néznünk, hogy vakián- ma-e vagy csakugyan oltásra, mentésre van szükség? Üjladány Körösladánynak a Sebes-Körösön inneni része. Kisebb falu maga is. Hosszan nyúlik a kövesút mentén. A dereka táján van a buszmegálló. Helybeli asszonyok, lányok várakoznak itt. Beszélgetünk, s közben a szórakozásra tereljük a szót: van-e Űj- ladányban ilyesmire lehetőség? Mintha a panaszlevél hanglemezzé változott volna, a körülöttünk állók ugyanazt hangoztatják. Mind több kíváncsi járókelő csatlakozik hozzájuk és rövid idő alatt egész embergyűrű alakul ki. — Van a tanítóéknak egy hathónapos babájuk is. Nem tud aludni, ha zúg a tévé, meg a lárma miatt sem, amit a nép a jövés-menéssel okoz, meg a temérdek gyerek a hancúrozásával — mondja egy fejkendős asszony. — Minek költöztek amellé a tanterem mellé, amelyikben a tévé van, meg a mozizás, maradtak volna a másikban, a messzeb- bikben, akkor nincs baj — repli- kázik egy fiatalabb. Meghogy sáros lesz tőlünk az iskola? Mindig összeadtuk az ötven filléreket mindnyájan a takarításért, valahányszor a műsort néztük. Akárki szól a dologhoz a soka- dalomból, a mottó mindig ugyanaz: — Hozzák vissza televíziót, az újladányiak egyik legjobb barátját, szórakoztatóját. A kismo- zit meg nehogy valakinek eszébe jusson megszüntetni! Maga az alkalmi pénztáros, egy kislány bizonygatja, hogy a filmeket 150— 200 ember nézi. Felkeressük Szatmári János tanácselnököt, hogy megkérdezzük, mi a községvezetés véleménye? Ugyanis most, amikor az iskolatelevízió általánossá tételéről, meggy ökeresítéséről van szó és amikor olyan helyeken, ahol még nincs tévé — tanyai iskolákban, kisebb településeken — maguk a pedagógusok viszik, ideiglenes megoldásként, készséggel a tanulók oktatására a saját készüléküket, akkor Körösladányban, félig- meddig tanítói sugallatra a tanács elviteti az iskolából ezt. A tanácselnök belátja, hogy az eljárás nem volt helyes. Egyik fő érve, hogy a mozibajáró és tévét néző gyerekek közt akadnak olyanok, akik zajongók, nem kímélik a berendezést. Községi tanácstagok vállalták, hogy felügyelnek a rendre, de ha erélyesebben figyelmeztették a szelíd szóra nem hallgatókat, a szülők keltek a gyerek védelmére, nem egyszer minősíthetetlen hangnemben. A tanácselnök szerint nem maradt más „ellenszer”, mint a televíziózás megszüntetése. Elismerjük, hogy a sok rendes, a köztulajdont becsülő és önként is fegyelmet, rendet tartó ember közt akad olyan is, akinek nem használ a szép szó és a kisebb- nagyobb rendbontás, garázdaság, közösség elleni egyéni kilengés „hőseivel” szemben időnként bizony erélyesebb rendszabályhoz kell folyamodni. Miattuk azonban roppant igazságtalan dolog a többséget sújtani. Panaszolja Szatmári elvtárs, hogy Üjladányban a köz- kutak drágán rendbehozatott szerkezeti részeit Is sorozatosan megrongálják, használhatatlanná teszik. Miattuk el kellene zárni a kutakat a lakosság elől? Vagy, ha garázdák leverik néhány utcai lámpa égőjét, akkor „visszacsa- pásként” sötétségbe kellene borítani a községnek azt a részét? Ilyesmi eszébe sem jut egyetlen felelős embernek sem. Inkább azon gondolkodnak, hogy a lakosság becsületes zömével összefogva, miként szerelhetik le az efféle közellenes akciókat. Az újladányi „tévé-ügy” látszólag kisebb horderejű dolog. Valójában azonban a kultúrára szomjazó ladányiakat bünteti a tanács, ahelyett, hogy összefogva a tévénézőkkel közösen biztosítanák a televízió mindennapi nyugodt élvezéséhez szükséges csendet, nyugalmat. Pedig ez a kiút, ez a megoldás egyedül méltó módja! Az iskola pedig elsősorban iskola és mint ilyen, helybeli művelődési otthon hiányában, az iskolai oktatás rendjének sérelme nélkül, az iskolán kívüli népművelést is szolgálnia kell, vagyis a végső megoldásig hajlékot adni előadásoknak, kulturális rendezvényeknek, filmvetítésnek és a televíziónak, mely ma már az iskola szerves taneszköze! Mindezt az újladányi pedagógusnak és férjének is méltányolnia kell, hiszen az épület elsősorban a tanítás céljait szolgálja. Fogjanak inkább ők is össze a többiekkel és közös erővel biztosan megteremtik a tévézéshez és „mozizáshoz” szükséges kulturált légkört s ezáltal saját nyugalmukat is. H. R. Közületek munkaerőigénye Acs szakmunkást, lakatost és segédmunkásokat vesz fel az Országos Sertéshizlaló Vállalat békéscsabai I. számú (Kétegyházl úti) telepe. SS828 A Gyulai Cementipari Vállalat 18 éven felüli férfi munkásokat vesz fel. Jelentkezés: Gyula, Szénit István u. 1$ sz. alatt, 10218« Interjú Varga László,a Szarvasi Községi Tanács V. B. elnökével Kapóra jött ez a tanácsülés — gondolom magamban. Óvatosan nyitom íki a tanácsterem ajtaját és helyet foglalok mindjárt az ajtó mellett A tanácsülés végeidé jár, mert az egyetlen napirendi ponthoz: „A tavaszi munkákra való felkészülésről” szóló jelentéshez befejeződték a hozzászólások, s néhány perc múlva az előadó be is zárja a vitát. Ezután a tanácstagok és a vb-titkár bejelentéseit hallgatják meg. Itt hallom azt a mondatot, amely arra késztet, hogy az eddigi tervek ellenére inkább interjút készítsek a tanács elnökével. Az egyik tanácstag így kezdte hozzászólását: — Ha igényt tartunk arra, hogy Szarvas város legyen, úgy akt a mai „csimbumot” szüntessük meg, amely ott helyezkedik el’ a templom és az új művelődési otthon között..; A tanácsülésen még több bejelentés hangzik él, de ez a mondat és felszólalás ott zsong továbbra is bennem s amikor vége a tanácsülésnek Varga László tanácselnökkel meg Szécsi István vb-ti titánra! már hármasban bogozzuk a szálakat, amely ennek a községnek az életét jelentik. Nem tudom, hányszor írtunk már arról, hogy Szarvas milyen és milyen adottságai vannak. Hiszen azt mindenki tudja, hogy ma mintegy 20 ezren laknak itt és több mint 200 éves igen gazdag kulturális öröksége van. Éppen száz éve indult meg Szarvason a felsőfokú nevelőképzés és jelenleg is mintegy 500 hallgató tanul a nappali, valamint a levelező oktatású felsőfokú óvónőképző intézetben. Az ÖRKI-ről nemcsak Magyarországon és megyénkben tudnak, hanem éppé- a KGST mezőgazdasági kutatásait az öntözés területén ez az intézmény koordinálja. A tényeket lehetne sorolni, amelyek mind azt bizonyítanák, hogy ez a község már régen túllépett a régi községi szinten és ma is szűk lehetőségeihez viszonyítva, városi életformát, városi kultúrát teremtett meg. Mikor leültünk beA békéscsabai Szlovák Kollégiumban ismeretlen az egyhangúság. A nevelők mindenkor gondos, kodnak arról, hogy a tanulóik szabad ideje kellemesen és amellett hasznosan teljék. Irodalmi csopor. tokát szerveztek, melynek mindegyike egy-egy klasszikus író, költő nevét viseli. Tagjaik mind a tanulásban mind pedig a művelő, désben versenyeznek, vetélkednek egymással. A Radnóti-csoport például a múlt esztendőben oly sikeresen mutatkozott be mindazzal, amit ilymódon tanult, hogy az a csehszlovák kulturális küldöttség, mely éppen akkor Csabán járt és látta szereplésüket, a csoportot Radnóti-sorozattal ajándékozta meg és azóta is kapcsolatot tartanak egymással. A Petőfi irodalmi csoport március 15-én szerepelt hasonló siker, rel. A maguk készítette jelmezekben előadták a költő néhány dramatizált forradalmi és szerelmi versét, köztük a János vitéz néhány kedves jelenetét. A kollégium tánccsoportja mögött is eredményes múlt áll. Táncaikat már filmre is vették. Jól működnek a szakikörök is, így például a varró-, a kézimunszélgetni, erről esett a legtöbb szó. Igaz, interjút kívántam írni, amely a „játékszabályok” szerint kérdés és feleletből áll, de sem a kérdések, sem a válaszok nem határolhatók szűk korlátok közé, hiszen a község közművesítéséről beszelve, nem egyetlen kérdésre kaptam választ. — Megnyugtató az — mondotta Varga László —, hogy ma már minden épülő és meglévő intézményünk arra törekszik, hogy a község közművesítését lehetőleg ne csak saját szempontjából oldja meg, hanem a távolabbi jövőre tekintve, segítse az egységes hálózat kialakítását. Hiszen a vízhálózat kiépítése már 80 százalékot is meghaladja és igen jelentős az is, hogy az Országos Tervhivatal segítségével 1965-ben több mint ötmillió forint költséggel a nagyobb intézmények és a jelenlegi községközpont teljesen csatornázva lesz. Lehetne még arról is beszélni, hogy a községben tovább folyik az oktatási intézmények bővítése és Szarvas kulturális szerepe növekszik. A felépült új művelődési otthon (a meglévő hiányosságok ellenére is) lehetőséget biztosít nemcsak az öntevékenyek- • ’ >, színházkultúra pártolására és képzőművészeti hagyományait és lehetőségeit a község szülöttjének, Ruzicskai Györgynek jelenléte tovább emeli. — Lehetne a tényeket sorolni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy községünk valóban elérkezett a várossáváláshoz. De a legfontosabb mégis az, hogy a lakosság érzi és tudja is, hogy saját munkáján is múlik ennek az óhajnak a valóraváltása. Még iskolaigazgatóként felmérést végeztünk a község „zöldpázsit” és a Dózsa György kerületében, ahol például egy iskola felépítéséihez olyan emberek is két-három heti munkájukat ajánlották fel, akiknek már nincs és nem is volt is- kolábajáró gyerekük. A társadalmi munkára való felhívásaink eddig nem maradtak hatástalanok, hiszen ka-, a horgoló- meg a babakészítő szakkör. A babákat a legjobban tanuló és példás magatartású alsó- tagozatúak kapják. —Krátkyné— csak az elmúlt évek adatai bizonyítják, hogy a község lakói mennyit tettek szúkebb hazájuk szépítéséért. 1962-ben több mint 640 ezer forint, 1963-ban pedig már 900 ezer Ft értékű munkát végeztek el. Ebben az évben 500 ezer forint értékű munkát terveztünk be, de ismerve tanácstagjaink és népfront aktivistáinak és községünk lakóinak jóértelembe vett lokálpatriotizmusát, bizonyára elérjük az elmúlt évi eredményeket. És Varga László sorolja az adatokat. Ahogy számol, mintegy 30—32 millió forintról ad számot, amelyből felépül ebben az évben vagy legalábbis hozzákezdenek egy 12 lakásos szolgálati lakástömbhöz, új gimnáziumhoz, új kollégiumhoz. — S mi lesz a lakásépítkezéssel — teszek fel egy szokvány kérdést, amely már teljesen beleillik az interjúba. — Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen állami lakásépítkezés a községben nincs, ha csak nem számítjuk a szolgálati lakásokat. Nemrégiben tárgyalásokat folytattunk az OTP-véL, s mi a vásártéren mintegy 200 lakásra megfelelő telket tudunk biztosítani, ahol sorházépítési akció keretében reméljük majd eredményt is érünk el. Bízunk abban, hogy még a múlt évben a Minisztertanácshoz elküldött előterjesztésünk, amelyben a község várossá nyilvánítását kértük, kedvező elbírálásban részesül és majd ez is segít jelenleg súlyos lakásgondjaink megoldásában. — Nem várunk csodákat — mondja Szécsi István községi vb- ti tikár, hiszen mi felmértük lehetőségeinket és adottságainkat, de a kialakuló idegenforgalmi lehetőségeink gondolunk itt az Arborétumra, a ma még csak ötletként szereplő művésztelepre, indokolják, hogy községünk egy fokkal előrébb lépjen. Ha kisvárosként tartanának is bennünket számon, de nagyobb lehetőségekkel szolgálhatnánk jelenleg községünk lakóinak érdekét. Erre rábólintunk mindannyian és bár eltértünk az interjú kérdés—felelet szabályaitól, azzal búcsúzunk egymástól, hogy Szarvasról minél többször és minél jobb hírekben adjunk számot. Dóczi Imre SAJAT BIZTONSAGA ÉRDEKÉBEN MAR MOST GONDOSKODJON KERÉKPÁRJÁNAK VILÁGÍTÁSI FELSZERELÉSÉRŐL! KAPHATÓ A SZAKÜZLETEKBEN 130,— forinttól 194,— forintig. 2843 Változatos kulturális élet a békéscsabai Szlovák Kollégiumban
