Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-10 / 83. szám

1964. április 1«. 2 Péntek Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés N. Sz. Hruscsov beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) az ország. De népünk a párt veze­tésével, a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, első­sorban a Szovjetunió segítségével minden nehézséget leküzdött és nagy győzelmet aratott ellenségei felett Ma joggal mondhatjuk, hogy az utóbbi hét és fél évben gyorsabb, egészségesebb, egyenletesebb a fejlődésünk. Hét és fél éve követ- ' kezetes marxista—leninista politi­kát folytatunk. Leszámoltunk a személyi kultusszal, a szektásság- gal és a dogmatizmussal és a jövőben is visszaverjük és felszámoljuk a balolda'iasko- dás, az álforradalmi demagó­gia minden megnyilatkozását Erélyesen és következetesen leszámolt pártunk a jobbol­dali árulással és a jövőben sem tűri meg, hogy bármilyen címen bárki is visszacsem­péssze pártunkba a revizio­nista fertőzést, az ország é'e- tébe a szocialista ellenesscg burzsoá mételyét A meggyőzés, a türelmes érve­lés módszereit alkalmazzuk ez­után is, ha téves nézetekkel, po­litikánk félreértésével találko­zunk. Népköztársaságunk törvényeibe ütköző cselekményt azonban sen­ki sem követhet el büntetlenül. Mellékes, hogy a cselekményt milyen jelszavakkal próbálják igazolni. A tegnapi ellenforradal- máirök és revizionisták ne gon­dolják, hogy a nemzetközi mun­kásmozgalomban folyó vita talán új lehetőséget nyújt számukra. A dogmatizmus és szektásság elleni harc közben nem szüntetjük meg a revizionizmus, a burzsoá esz­mék elleni küzdelmet sem. Kedves elvtársak’ Ma az nálunk a forradalmár, aki valóban jól érti, hogy a szo­cializmus ügye, rendszerünk továb­bi megerősítése, mindenekelőtt a gazdasági és kulturális feladatok jó megoldását, népgazdasági terve­ink maradéktalan teljesítését, és népünk szocialista tudatának, a szocialista közgondolkodásnak megerősítését követeli. Ezután arról szólott Kádár elv­társ, hogy a Szovjetunió immár majdnem két évtizede segíti épí­tőmunkánkat. Pártjainkat, kor­mányainkat és népeinket minden területen a legjobb kapcsolatok fűzik egybe. A Szovjetunió legna­gyobb kereskedelmi partnerünk. Nyersanyagszegény országunk számára döntően a szovjet szállí­tások biztosítják a zavartalan ter­melés feltételeit. A gyapot 62 szá­zalékát, a vasérc 80 százalékát, külföldről behozott nyersolajunk teljes egészét, a fenyőfűrészáruk ! 75 százalékát a Szovjetuniótól kapjuk. Nem kell magyarázni, hogy ez mit jelent iparunk szá­mára. Egész népünk nevében mond­hatom — jelentette ki ezután Ká­dár elvtárs, hogy számunkra szent és örök a magyar—szovjet barátság. Véleményünk szerint senki sem nevezheti magát inter­nacionalistának, aki szembenáll vagy szembefordul a Szovjetunió­val, a forradalom első győztes és úttörő országával, a Szovjetunió Kommunista Pártjával, az úttörő leninista párttal. Az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt nyolc esztendő alatt óriási fejlődésen ment keresztül az egész nemzetközi kommunista mozga­lom. E 8 év alatt alakultak vég­legesen az erőviszonyok a béke, a nemzeti függetlenség és a társa­dalmi haladás erői javára. E nyolc év alatt hullott atomjaira a gyar­mati rendszer és jelent meg a vi­lágpolitikában számos új, fiatal, független ázsiai és afrikai ország. Ez utóbbi nyolc évben a kubai forradalommal tizennégyre emel­kedett a szocialista világrendszer országainak száma és a szocializ­mus már nemeseik Európára és Ázsiára, hanem Amerikára is ki­terjed. Az utóbbi években ragyogó si­kereket ért el és számtalanszar igazolódott a Szovjetunió lenini békepolitikája. Hányszor éltünk át végsőkig feszült nemzetköri helyzetet, hányszor, hány helyen akart az imperializmus háborút provokálni és a békét mégis mind­végig sikerült megőrizni azért, mert helyes a szocialista országok külpolitikai fővonala, mert erő­sebbek vagyunk. Korunkban a nukleáris világ­háborúval szemben az egyetlen alternatíva a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élése, a béke. Mi, magyar kommu­nisták, magyar dolgozó milliók a béke mellett vagyunk. Együtt harcolunk a békéért a világ min­den becsületes emberével. Hogyan nevezheti magát anti- imperialistának, kommunistának az, aki rágalmazza a Szovjetuniót és a Szovjetunió Kommunista Pártját, annak vezetőit, aki kör­mönfont módon rést akar ütni a szovjet nép és vezetői között, aki csalt rosszat tud mondani a Szov­jetunióról, aki megbontja a nem­zetközi munkásmozgalom egysé­gét. Sem magyarázni, sem men­teni nem lehet, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői eszkö­zökben nem válogatva rágalmaz­zák a Szovjetunió Kommunista Pártját és a többi pártot, szaka­dást szítanak a nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalomban és gátlástalanul avatkoznak be más szocialista országok és kommu­nista pártok bel ügyeibe. Mi tudjuk, hogy amikor a kínai vezetők a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bizottsá­gát, Hruscsov elvtársat és a többi testvérpártot támadják, akkor a nemzetközi kommunista moz­galomnak az 19p7-es és 1960-as moszkvai értekezleten kidolgozott fő irányvonala ellen lépnek feL Nekik pedig azt kell tudniuk, hogy mi, magyar kommunisták az SZKP Központi Bizottságával és Hruscsov elvtárssal va­gyunk azonos állásponton (ütemes, nagy taps), ve­lük és valamennyi test­vérpárttal, minden marxista— leninistával együtt védjük és megvédjük a nemzetközi kom­munista mozgalom lenini po­litikáját. Pártunk, kormányunk, népünk a békés egymás mellett élés hí­ve, abban az értelemben, hogy szocialista rendszerünket, szocia­lista vívmányainkat nemcsak megvédelmezzük minden téren és mindenkivel szemben, hanem. azokat szakadatlanul tovább is fejlesztjük, erősítjük. Mi bízunk erőinkben. Bízunk az emberiségben. Bízunk a szocialista rendszer fölényé­ben. Bízunk a szocialista vi­lágrendszer erejében és le­győzhetetlenségében. Bízunk népeinkben és bízunk egy­másban, a magyar—szovjet barátságban, a szocialista or­szágok barátságában és vall­juk, hogy a szocialista országok barátsága, egysége az embe­riség békéjének legfőbb biz­tositéka. A Magyar Szocialista Munkás­párt, a magyar munkásosztály, a magyar nép rendíthetetlenül megy tovább az eddigi úton, a szocia­lista társadalom építésének út­ján — mondotta befejezésül Ká­dár elvtárs. (Nagy taps.) Kádár János szavai után hosz- szan zúgott a taps. Forró ünnep­lés közepette emelkedett szólásra Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titká­ra, a Minisztertanács elnöke, a szovjet párt- és kormányküldött­ség vezetője. Hruscsov elvtárs bevezető sza-1 vadban kifejezte az egész magyar népnek az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége és a szovjet kormány, a sok millió szovjet ba­rát testvéri forró üdvözletét és legjobb kívánságait. Melegen em­lékezett meg a hazánkban töltött napokról. Jóleső érzés elvtársaink és barátaink körében tartózkodni, akikkel a közös ügy fűz össze — mondotta többek között Őszinte örömmel töltenek el bennünket a magyar dolgozóknak a szocializmus építésében elért si­kerei. A Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével a magyar földön valóra válik a magyar forradal­márok sok nemzedékének álma. A sajtóból már tudják, hogy Magyarország és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége kö­zött széles körű véleménycsere folyt az országainkat érdeklő idő­szerű kérdésekről. Valamennyi megvitatott kérdés­ben nézeteink azonosak. Ez tükrö­ződik a szovjet—magyar közös nyilatkozatban, amelyet a küldött­ségeink az imént írtak alá Bizonyo sak vagyunk abban, hogy ez a do­kumentum fontos szerepet játszik a szovjet—magyar barátság megszi­lárdításában, a kommunista világ- mozgalom egységének megerősíté­séért vívott harcban. A szovjet és a magyar nép már a gyakorlatban is megkezdte azok­nak az előnyöknek és kedvező feL tételeiknek a kiaknázását, amelyek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretei között nemzetközi szocialista mun­kamegosztásból származnak. Ered­ményesen alakul a saovjet—ma­gyar együttműködés az alumíni­umiparban, s ez nagy haszonnal jár mind az önök számára, mind a mi számunkra. Beszéltem már arról, hogy Magyarország már kapja a szovjet olajat a „Barát­ság” olajvezetéken, amelyet több szocialista ország közös erejével építettünk meg. Megkezdtük ener­getikai rendszerünk egyesítését, és az első villamos távvezeték, a „Bé­ke” már ad is áramot Magyaror­szágnak. Szüntelenül bővül a tu­dományos, technikai tapasztalat- csere, amely kiterjed országaink népgazdaságának csaknem vala­mennyi ágára Az önök technikai eredményeit haszonnal vezetik be a szovjet üzemekben. Immár csaknem húsz esztende­je, hogy pártjaink, népeink együtt harcolnak a szocialista közösség létrehozásáért és megszilárdí tásá. ért Testvérek módjára segítjük egymást, megosztjuk bánatunkat és örömünket, nehézségeinket és győzelmeinket! Bizonyosak lehet­nek abban, élvtársak, hogy a Szov­jetunió kommunistái, valamennyi szovjet ember a jövőben is hű tár. suk, barátjuk lesz. És mint az önök barátai, őszin­tén örülünk a szocializmus építé­sében a magyar népgazdaság fej­lesztésében elért sikereiknek. Hi­szen elsősorban ez a szocialista építés feladata. A dolgozó népnek azért van szüksége a hatalomra, hogy megszervezze és fejlessze a szocialista termelést és ennek alapján emelje a nép életszín­vonalát. Az emberek mind ma, mind hol­nap bőségben akarnak élni, hogy biztosíthassák gyermekeik boldog életét, hogy tanulhassanak és min­den vonatkozásban megjavíthas­sák életkörülményeiket E termé­szetes igény minél teljesebb kielé­gítése a szocializmus egyik fő cél­ja és ahhoz, hogy ezt megvalósít­hassuk, még sok-sok munka vár ránk. A népgazdaság fejlesztéséért' folytatott harcukkal a szocialista országok dolgozói nagyban hozzá- j járulnak mind a szocialista kö­zösség megszilárdításához, mind az; egész világot átfogó forradalmi1 folyamat fejlődéséhez. Az Igazi internacionalista tudja, hogy minél erősebb a szocializ­mus, országaink gazdasági poten­ciálja, annál nagyobb lesz a szo­cialista világrendszer befolyása a történelmi fejlődés egész meneté­re, annál több lehetőségünk nyí­lik arra, hogy sokoldalú segítség­ben részesítsük az imperialista el­nyomás miatt gazdasági fejlődé­sükben elmaradott népeket. A szocialista országok népei hősies munkájukkal törnek utat az emberiség számára a kommuniz­mushoz. Bátran nevezhetjük őket az új világ felfedezőinek. Annak pedig, aki az élen halad, — aki képletesen szólva: kitapossa az utat —, mindig nehezebb. A sajtóból már tudják, elvtár­sak, hogy a napokban tették közzé a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpártok fontos doku­mentumait, amelyek a kommunis­ta világmozgalom egységének meg­szilárdításáért vívott harc kérdé­seivel foglalkoznak. Ezek az ok­mányok megmutatják a Kínai Kommunista Párt vezetőinek sza­kad ár tevékenységét, megmutat­ják, hogy milyen számottevő ve­szélyt jelent a szocialista tábor­ban és a nemzetközi kommunis­ta mozgalomban folytatott akna­munkájuk. A kínai vezetők írakciós tevé­kenységbe kezdtek a kommunista mozgalomban, és renegátokból (pártütőkből), trockistákból, vala­mint a munkásosztály érdekednek daruiéiból és a szocializmus más­fajta ellenségeiből különféle cs o- portocskákat tákolitak össze. A Kínai Kommunista Párt ve­zetői kalandorpolitikájukkal igyekeznek bomlasztani a kommunista mozgalom sorait s ilymódon meggyengíteni az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc e fő for­radalmi erejét. A kínai vezetők kalandorpdTiti- kája különösképpen szembetűnő karunk oly létfontosságú kérdésé­ben, mint a háború és béke kér­dése. Meg kell mondanunk elvtársak, hogy a marxista—leninista pártok maximális türelmet és önfegyel­met tanúsítottak a Kínai Kommu­nista Párt vezetősége iránt. A test­vérpártok számos alkalommal fej­tették ki a kínai vezetőknek je­lenlegi álláspontjuk elhibázóttsá- gát és veszélyes jellegét, sok alka­lommal javasolták a nyűt vita beszüntetését és az egység megszi­lárdítására irányuló konkrét in­tézkedések meghozatalát. Annak ellenére, hogy a kínai sajtó és rá­dió fékevesztett rágalomhadjára­teft folytatott a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a többi marxis­ta—leninista párt éllen, mi hosszú időn keresztül tartózkodtunk at­tól, hogy nyilvános választ ad­junk a szakadároknak, mert ab­ban reménykedtünk, hogy hallgat­nák a nemzetközi kommunista mozgalomra és visszatérnek a he­lyes útra. Ez sajnos nem következett be. A kínai vezetők az utóbbi időben még inkább fokozták szakadár ak­namunkájukat A kommunista világmoagalom, amely hű a marxizmus—leniniz- mus élveihez, leküzdi az előállott nehézségeket és még erősebben, edzettebben kerül ki a szakadá- rökkal vívott harcból. A szocialista világrendszer még hatalmasabb és még erősebb lesz. Elvtársak! Nagyszerű korban élünk, — olyan mélyenszántó forradal­mi változások mennek végbe, amelyek gyökeresen átalakít­ják az egész Föld arculatát A kapitalizmus a végét járja. Bő­vül a szocialista rendszer, amely ma az emberiség egyharmadát fogja át Szűkül az imperialista el­nyomás és uralom szférája. Éles, kibékíthetetlen ellentmondások mardossák a kapitalista világot Az imperialisták egymásközti ellentmondásai aláássák az ag­resszív tömbök — a NATO, a SEATO és a CENTO szilárdsá­gát Mind nagyobb és nagyobb tö­megek szállnak síkra a militariz- mus és a fegyverkezési hajsza, az agresszív katonai tömbök ellen. A szocialista világrendszer növekvő ereje, a munkásosztály harca a tőkés országokban, a nemzett fel­szabadító mozgalom fellendülése^ elmélyíti az imperialista tábor bel­ső ellentmondásait, és oda vezet, hogy az erőviszonyok a nemzetkö­zi porondon még tovább tolódnak el a forradalmi munkásosztály, a béke és a szocializmus javára. A továbbiakban Hruscsov elv- tára hangsúlyozta: mi, kommunis­ták büszkék vagyunk arra, hogy minden energiánkat, tudásunkat és munkánkat a szocializmus győ­zelméért, az emberek jobb életéért vívott harcnak szenteljük. Mi azért küzdünk, hogy a kom­munizmus, amely megtestesíti az emberiség legszebb álmait és re­gényeit, osztatlan győzelmet aras­son a földön — fejezte be beszé­dét Hruscsov élvtárs. A viharos, nagy tapssal foga­dott beszéd után Gáspár Sándor mondott zárszót A forró hangulatú nagygyűlés az Intemaciomáié hangjaival éri véget. (MTI) Gromiko szovjet külügyminiszter látogatást tett Péter János­nál, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterénél.

Next

/
Thumbnails
Contents