Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

1964. április 26.

2

Vasárnap

A termelés pártellenőrzése záloga a munka állandó javításának

Jó javaslatokkal segíti a gazdasági vezetést az építőipari pártszervezet

A februári párthatározat megjelenését követően tárgyalta a megyei pártbizottság a megye építőiparának helyzetét és hozott fontos határozatokat a munka megjavítására. Ezek a dokumentumok azóta is mint valami iránytűk vannak az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat pártszervezeti vezetőségének asztalán, s megszabják a pártmunka irányvonalát.

Medovarszki Mátyás elvtárs a vállalat pártszervezetének vezetőségi tagjaival együtt ennek a szellemében vitatták meg nemrégen azokat a konkrét tennivalókat, amelyek az első negyedév alakulása után pártszervezetükre, a kommunistákra, de ezen túl az állami építőipar minden dolgozójára várnak, s javaslataikat a pénteki taggyűlés emelte határozattá.

Elöljáróban meg kell mondani — s ezt a megyei pártbizottság is így értékelte —, hogy építőiparunk az elmúlt évben általában említésre méltó eredményeket ért el. Az 1960-as évhez képest termelése megkétszereződött. Az építőmunkások keze nyomán olyan új objektumok nőttek városainkban, amelyek üzemeltetése szinte teljes egészében felszámolta megyénkben a viszonylagos munkanélküliséget is. Ezek sorába tartozik a Békéscsabai Hűtőház, konzervgyár, az Orosházi Üveggyár, a Gyulai Húsipari Vállalat és ezenkívül több kommunlális épület átadása. Ezen túl 289 lakást építettek fel tavaly és számos gazdasági épületet, amelyekkel segítették a termelőszövetkezeté* erősítését.

Ám az eredmények mellett sok a hiba is. Ténylegesen csak hatmillió forint nyereséget értek el a tervezett 22-vel szemben, amely nagyrészt a rendkívüli időjárás, s a szállítás okozta nehézségekből adódott, de nem kis mértékben a belső szervezetlenségből is. Mindezeknek a felmérése után dolgozta ki a párt- és gazdasági vezetés együttesen ez év termelési feladatait, amelyek között szerepel a múlt esztendei elmaradás pótlása, s a bázishoz képest 22 százalékkal magasabb termelési volumen, valamint 16 százalékos termelékenységemelés elérése.

A pártszervezet egyik döntő feladata, hogy állandóan figyelemmel kísérje a-termelés alakulását. Ezt tette és teszi az építőipari pártszervezet is. Medovarszki elv- társék a pártvezetőségi ülésen megállapították, hogy sajnos az első negyedévben sem úgy haladtak a dolgok a különböző munkahelyeken, mint ahogyan ezt az intézkedési terv előírta. E szerint a békéscsabai Vásártéren a szakosított építésvezetőség létesítésével meg kellett volna valósítani a folyamatos termelésszervezést. Ezek alapján a 39 lakásos tömböknél az átlagos építési idő hét hónapra rövidíthető le. A terv ugyan kész erre, ám gyakorlatban még nem sokat tettek megvalósításáért. A V/13-as épület blokkszerelését például március 1-én kellett volna kezdeni és április 6- án befejezni. Ezzel szemben csak április 13-án tudták elkezdeni a blokkszerelést. Ugyanez a helyzet a 12-es jelű épületnél, amelynek blokkszerelését három héttel ezelőtt kellett volna elindítani, de még most sem tették meg. A másfél hónapos elmaradás — ahogyan a termelés pártellenőrzése megállapította — abból adódott, hogy a toronydaru három hétig

nem üzemelt, mert rossz volt, s kellő időre nem javították meg. A másik oka a létszámhiány. Mégis, van-e mód az elmaradás pótlására? Van. A pártvezetőség azt javasolta, hogy valósítsák meg a háromgépes szerelést, ilyen módon 50—60 nap alatt utolérhetik magukat a vásártéri építkezésen.

A gépek jobb kihasználása ugyanolyan belső tartalék építőiparunkban, mint a korszerű technológiai módszerek kiterjesztése. Az intézkedési terv szerint például a vállalat a lakások 80 százalékát középblokkos kivitelben kívánja elkészíteni. Ez gyorsítja a munkát és gazdaságosabbá is teszi a termelést. Ennek megvalósulásához azonban Jó kooperáció szükséges a blokkgyártó üzemmel és ebben a vonatkozásban is történtek már megbeszélések a két vállalat között. A harmadik belső tartalék a kiemelt építkezéseken a több műszakos termelés megszervezés«, amit ugyancsak javasol a pártszervezet.

A több műszakot azonban akadályozza a létszámhiány. Ennek ellenére meg lehet azt oldani, ha megfelelő munkaerőátcsoportosításokat hajtanak végre, s ennek jelentőségét átérzik a munkavezetők, építésvezetők és a mozgalmi szervek.

Csökkentheti a létszámhiányt — mint erre utaltunk — a munkaigényes termelési folyamatok fokozottabb gépesítése. A párt- szervezet megvizsgálta, hogy, noha az intézkedési terv alapján a vakolási munkáknak mintegy 25 százalékát szükséges géppel csinálni az építkezéseken, az első negyedév során mindössze csak két- két és fél ezer négyzetmétert vakoltak géppel. (Éves viszonylatban 155 ezer négyzetmétert kellene.) A meglevő négv gép szórófejeit és rostáit a vállalat gépészeti osztálya még a mai napig sem tudta tökéletesíteni, emellett a dolgozók még mindig idegenkednek a gépi vakolástól, amit a kommunistáknak kell feloldaniuk. A pártszervezet megállapítása szerint némi bérprobléma is jelentkezik, amit meg kellene oldania a munkaügyi osztálynak. Medovarszki elvtársék javasolják: a gépi vakolás technológiáját jobban dolgozzák ki, hogy azt ne csak kis felületen alkalmazzák, hanem a válaszfalazások előtt nagv felületeket is géppel vakoljanak.

A termelés pártellenőrzése szakszerű kezekben van az építőipari vállalatnál. Igaz, ennek hatása nem mutatkozik máról holnapra, de az, hoev a kommunisták a legfontosabb dolgok menetét figyelemmel kísérik és szervezetten is segítenek a gazdasági vezetésnek a problémák megoldásában. záloga a termelés állandó javításának. Ennek feltétele azonban a párt- és mozgalmi tervek jó politikai munkája is. A megnövekedett feladatok megvalósítása el sem képzelhető anélkül, hogy a kommunisták és szakszervezeti aktivisták megértessék a dolgozókkal a tervteljesítés jelentőségét és azokat az összefüggéseket, amelyek a termelékenység növelése, a munkafegyelem javítása, valamint az életszínvonal növekedése között fennállnak.

Elmondhatjuk, hogy a termelés pártellenőrzésén túl Jó politikai munkával is segítik a tervek tel jesítését a vállalatnál. Tavaly például a párt- és szakszervezett aktívák közreműködésével 12 brigád tűzte maga elé a szocialista cím elérését. Sajnos, azonban csak

háromnak sikerült ez, mert menet közben nem kísérte figyelemmel munkájukat a szakszervezeti bizottság, nem mérlegelte: mivel segíthetné a többit is a magasabb termelési szint eléréséhez. Ebben az évben újabb brigádok fog’ak össze a szocialista cím megszerzésére. Többek között Iszlin György villanyszerelő brigádja, amelyik eddig is kiválóan dolgozott. A pártszervezet javasolta, hogy ezúttal rendszeresen értékeljék versenyüket, adjanak meg minden segítséget a munkájukhoz.

A politikai feladatok egyik fontos pontja a munkafegyelem megszilárdítása. A pártvezetőség határozati javaslatát a legutóbbi taggyűlés emelte törvénnyé erre vonatkozóan. Ezek szerint a pártcsoportoknak rendszeresen értékelni kell területeiken a munka- fegyelem alakulását, s adott esetben személyesen is elbeszélgetni a fegyelmezetlen dolgozókkal. Hasonló gondot fordít a pártszervezet arra is, hogy a fiatalokat szervezettebben vonják be mindenütt a termelésbe. Hét ifjúsági brigád van jelenleg, de cél, hogy mindenütt alakuljanak ifi-brigádok, ahol erre lehetőség van, s mint a vásártéri építkezésen — itt csaknem 60 fiatal dolgozik — külön KISZ-alapszervepet irányítsa a munkájukat.

A fentiekből is kitűnik, hogy az építőipari vállalat nem teljesítette első negyedéves tervét. Az elmaradás azonban nem olyan számottevő, hogy év végéig árnyékként kísérje munkájukat. A lehetőségek, a rendelkezésükre álló gépek jobb kihasználása, az intézkedési terv pontos betartása biztosíthatja, hogy a nagyobb munkahelyeken rövidesen megvalósuljon a folyamatos termelésszervezés s az elkövetkezendő hónapokban ne adósságról adjon számot megyénkben az állami építőipar.

Varga Dezső

Kettős követségben

Csodálatos volt az első találkozás Andrijan Nyikolajewel. Ki ne emlékeznék még 1962 augusztusának azokra a perceire, amikor először láttunk „egyenes” televíziós közvetítést a világűrből? Lakásokban, művelődési házakban ültünk a televíziós készülékek előtt vagy üzleteik kirakatai előtt tolakodtunk, hogy jobban lássuk a képet. Először csak viliózó foltok jelentek meg, majd mind jobban és jobban formálódott a kép, ahogy a Vosztok—3 közeledett a közvetítő állomás felé. Már jól látszott a fehéres színű sisak, rajta a szovjet űrhajósok jelzése, a CCCP betűk — s csak akkor láttuk meg az arcot: az erős szemöldököket, a markáns szájat — a harmadik szovjet űrhajósét. Nem látszott rajta feszültség, fáradtság vagy izgalom: Nyikolajev mosolygott, felemelte kezét, barátságosan integetett, s szerte Európában milliók keze lendült akaratlanul üdvözlésre.

Akkor már sokat tudtunk a Vosztok—3 utasáról. Tudtuk, hogy a Szovjetunió egyik kis népének fia: Csuvasföldön született, olyan vidéken, ahol egy nemzedékkel azelőtt a betűket sem ismerték s a technika fejlődése valamikor a faeke korszakában megrekedt... de ez a fiatal ember már a világ legkorszerűbb technikai eszközeit, az űrhajó berendezéseit kezelte

hidegvérrel, nagy tudással, kiváló hozzáértéssel. Tudtuk, hogy nyugalmát téli erdők mélye edzette, tudását repülőtiszti iskola csiszolta, hozzáértését az űrhajós iskola adta. Tudtuk, milyen sportot szeret, mi a kedvenc étele, azt is tudtuk, hogy egyedül él, még nem választott magának élettársat... De akkor, az első találkozásnál még nem tudtuk, milyen nagyszerű feladat megvalósítása vár rá. Csak amikor társa, Pável Popo- vics is útnak indult a világűrbe, akkor tudtuk meg, hogy ez a két fiatal ember hajtja majd végre a világtörténelem első kötelékűrrepülését, a legfiatalabb tudomány, az űrhajózás fejlődésének e nagy fontosságú eseményét.

Az első találkozást még jóné- hány követte s mindig megcsodáltuk Nyikolajev kitűnő kedélyét, fegyelmezettségét, határozottságai.

Találkoztunk Andrijan Nyikolajewel a Vörös téren, amikor Moszkva népe köszöntötte a két bátor űrhajóst, láttuk a képet, amikor mellére tűzik a hős arany- csillagát — s másfél évvel később tiszta szívből köszöntöttük, amikor híre jött annak, hogy nemcsak az első „űríkerpár”, hanem az első „világűrben házaspár” is megvan már: az első női űrhajós. Valentylna Tyereskova és Andrijan Nyikolajev házasságot kötött. A lakodalmon Hruscsov volt a násznagy, s ott voltak mindazok, akiknek a szovjet űrhajózás eredményei köszönhetők.

Televíziós közvetítések és fényképek után most személyesen is találkozhatunk Andrijan Nyikola- jevvel, a Vosztok—3 űrpilótájá- val: május elsejét, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét hazánk földjén köszönti. Kettős követségben érkezik hozzánk: a testvéri, baráti szovjet nép küldetésében jön — de egyúttal elhozza magával a világűr üdvözletét is, az űrhajósok köszöntését.

Szívből örülünk, hogy vendégül láthatjuk hazánkban az űrhajósok népes családjának egy újabb tagját.

Konzultáció

Változnak az idők, változnak az emberek

Biztos lehet benne az ember, hogy ha nekiszegezi a kérdést egy művezetőnek, egy igazgatónak vagy egy tsz-elnöknek: „ön szerint elképzelhető, hogy valaki jó irányban megváltozzék?” — igenlő választ kap.

Általános elvként ezt igazán mindenki elismeri. Hát hogyne! Miért ne változhatna, miért ne lehetne a legrosszabb munkaerőből a legjobb, miért ne változhatna meg valakinek a politikai, szakmai véleménye, akár az egész világnézete. Hiszen az élet megy előre s benne az ember is.

Elvileg tehát semmi vita. Mindenki egyetért abban, hogy változó, fejlődő létünk megteszi a maga ha*ását az emberben is. Ez a hatás nem egyenletes ugyan, de mindenesetre állandó. Hiszen másként meg sem oldhatnánk újabb és újabb feladatainkat — ha a társadalmi fejlődés nem formálna ehhez új embereket is. De közelről, mikor ezek az elvek a hétköznap mérlegére kerülnek, korántsem nyomnak annyit a latban, mint gondolnánk. Gyakran önmagukban való elvek maradnak.

Még közelebbről: hány „elásott, beskatulyázott, félreismert” — ember dolgozik a népgazdaság legkülönbözőbb helyén, így emlegetjük őket és ezekben az elnevezésekben benne van az illetékes vezetők munkamódszerének kritikája is. Annak a módszernek a bírálata, amikor a vezető legalább egyszer „megnézi magának” a dolgozót s aztán véglegesen eldönti; ez ilyen és ilyen ember. Még rosszabb, ha nem személyes tapasztalata, hanem különböző híresztelések, hullámzó kedélyek véleménye alapján mond ítéletet.

Az egyik vidéki gyárba két éwel ezelőtt fiatal mérnököt helyeztek. Külföldön végzett, ritkaságszámba menő szakember, olyan szakon végzett, amilyen jellegű mérnökképzés nálunk nincs. A gyárnak szüksége is volt a fiatal szakemberre új modelljei megkonstruálásához. Az még ki sem derült, hogy a fiatalember mennyire ért a szakmáhóz, de azt már néhány héten belül látták, hogy a dolgozókkal nagyon nehezen boldogul. Szűkszavú utasításait, kissé lekezelő modorát nem tudták elfogadni. Annyit panaszkodtak rá, hogy az igazgató fogta és beosztotta csoportvezetőnek az utókalkulócióba. Végre csend lett. Más kérdés, hogy a mérnök ma is ott van, fogcsikorgatva utókalkulál. Szaktudására persze most még nagyobb szükség volna, mint korábban, ezt elismerik a gyár vezetői is. A személyzeti osztály vezetője már többször javasolta, hogy állítsák vissza a termelésbe a mérnököt, hiszen az egyetemről került egyenesein a gyárba, akkor még nem tudott bánni az emberekkel, de azóta munkatársaival igazán semmi baja. Elvégre eltelt két év, ő is megtanulhatta, hogy kell a munkahelyen viselkedni. Nem és nem. Az igazgató nem hajlandó még egyszer „végigcsinálni azt a cirkuszt”, vagyis nem hajlandó feltételezni, hogy az iskolapadból kikerült mérnök két év alatt tényleg megtanulhatott emberek között mozogni. Az igazgató nem hajlandó kockáztatni egy intézkedése sikerét. Még akkor sem, ha a termelés érdekei még a kockázatot is jogossá tennék.

És másutt: valaki korábban fegyelmezetlen, megbízhatatlan munkás volt. Közben a körűimé nyék is, az ember is megváltozott. De neve ma is a „rossz