Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

1964. április 26. 3 Vasárnap A M E Z Ő B E R É N Y I T E X T I X, dolgozói példát mutatnak az anyagtakarékosságban. Hulladékdarabokból készítik messzi földön híres törül- K közűiket, szalvétáikat, s a múlt évben 12 százalékkal T túlteljesítették a tervet. Jó munkájukért 45 napi kere­g setüknek megfelelő nyereségrészesedést kaptak a ktsz *7 dolgozói. Sarabolják a borsót a békési Október 6 Isz-ben Mulasztásokat kell pótoljanak megyénk állami gazdaságai A Békéscsabai Hűtőház közel­sége kedvezően hatott a környék­ben működő tern'el őszóvet keze­tekre. Több helyen, közöttük a bé­kési Október 6 Tsz-ben is fokoza­tosan áttértek nagy területen a zöldborsó termesztésére. Ebben az évben 240 hold borsót vetettek. A vetés jól sikerült, a növények igen szépen kikeltek. A szövetke­zet három növénytermesztési bri­A gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet Köröstarcsa határában évekkel ezelőtt a gács- háti részen halastavat épített. A tavat eddig csak halneveléssel hasznosították. A múlt évben kí­sérletként háromezer kacsát he­lyeztek ki és ezeket a vízfelületen a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet tapasztalatai alapján egy­munkaerő” fogalmával kapcsoló­dik egybe. És hány szakembert állítanak félre, mert bizonyos szakmai kérdésekben nézetelté­résbe kerül a vezetővel. Tegyük fel, hogy nem volt igaza, hogy az élet a vezetőket igazolta. Ok ez arra, hogy egyszer s minden­korra lemondjanak az illető tu­dásáról? Hiszen igen gyakran rájött ő maga is, hogy tévedett. De ha nem adnak neki alkal­mat a munkára, persze- hogy nem ismerhetik meg az azóta ki­alakult nézeteit. Minden munkahelyen csak az lehet a cél, hogy lehetőleg min­denki teljes tudásával, kiegyen­súlyozott légkörben dolgozhas­sák. De ki-ki saját munkahelyé­ről ismeri azokat az eseteket, amikor valakit korábbi hibái mi­att ítélnek meg évek múlva is. Még akkor is, ha azoknak a hi­báiknak abban az emberben már nyomuk sincs. Az ilyen állapot, az ilyen légkör igazán nincs jó hatással a munkára. De azokra az emberekre sem, akiknek a meg­változása, jó irányú átalakulása még hátra van.. Az 5 fejlődésü­ket az sarkallná, ha látnák, hogy erőfeszítéseiket figyelemmel tartják, és annak nagysága ará­nyában el is ismerik. Ennek el­lenkezője viszont dacot és ci­nizmust vált ki bennük, szapo­rítva ezzel a vezetők amúgy is sok gondját gádja — 100 taggal — a hét dere­kán hozzálátott a borsó sarabolá- sához. Pénteken estig 30—35 hold borsót saraboltak meg. Május első napjaira a sarabolást befejezik, s a többi mezőgazdasági munka mellett készülnek a borsóaratás­hoz. Kipróbálják a borsófejtő gé­peket, hogy néhány hét múlva ne­hogy meglepetés érje a szövetke­zetét. ezrelékes elhullással, 2,38 kiló át­lagsúllyal nevelték fel. Május első felében ötezer, egy későbbi időpontban tízezer, augusztus körül pedig ismét öt­ezer kacsa tóra eresztését terve­zik. A kacsanevelő tavat vízzel feltöltötték, s a tóba 200 mázsa kétnyaras ponty- és 15 ezer csuka­ivadékot is helyeztek. Első pillanatra nem is érthető, miért nehezítik meg némely ve­zetők a saját helyzetüket? Mi­ért mondanak le munkásokról, szakemberekről, ahelyett, hogy felkutatnának mindenkit, akire csak számíthatnának a munká­ban. Valóbanmivel magyarázható ez a gyakorlat? Miért szeretnek sokan valakiről „egyszer és min­denkorra” véleményt mondani? Mert ez könnyebb, mint az egyes embert és a munkáját fo­lyamatosan szemmel tartani. Könnyebb, mint újból és újból felülvizsgálni saját korábbi vé­leményüket. Sokan kényelme­sebbnek tartják ragaszkodni túl­haladott véleményükhöz, mint a tények hatására azt megváltoz­tatni. Pedig enélküi nincs jó ve­zetés. Az egyik termelőszövetkezet jó képességű, tapasztalt agronó- musát a vezetőség leváltotta, mert többszöri figyelmeztetés el­lenére mulasztással súlyos kárt okozott a közösségnek. Egy kü­lönleges, gyógynövényeket ter­melő munkacsapat vezetőjének tették őt meg, ahol az egész kol­lektíva már évek óta megszok­ta, hogy munkájuk sikere és sze­mélyes jövedelmük is mindenek­előtt a lelkiismeretes munkától függ. Kezdetben ferde szemek­kel nézegették — nem éppen jó hírű — új vezetőjüket. Eltökél­ték, hogy „vagy megszokik, vagy Megalakulásuk pillanatától kezdve jelentős összegeket fordít népgazdaságunk az állami gazda­ságok termelési erejének fejlesz­tésére. A sok áldozat célja az, hogy az állami gazdaságokban az építkezésekre, a gépekre és a fel­szerelésekre fordított összegei: abban gyümölcsöznék majd, hogy mind nagyobb mennyiségű gabo­nával, hússal, tejjel és egyéb ter­mékkel járulnak hozzá dolgozó népünk élelmiszer-igényeinek ki­elégítéséhez, valamint. abban is, hogy példájuk ösztönző hatást gyakorol a termelőszövetkezetek­re az okszerű nagyüzemi gazdál­kodás kialakítása közben; Állami gazdaságaink többsége a lehető legjobban igyekszik be­tölteni hivatását, s hosszan lehet­ne sorolni az elért eredményeket. Mi azonban most elsősorban a gazdaságok gyenge oldalaival foglalkozunk. Azért, mert nem biztonságos még a termelésük. Gazdálkodásuk az elmúlt néhány évben olyan kilengéseket muta­tott, mint egy gépjármű sebesség- mérő órája: hol az egyik, hol a másik okozott kellemetlen meglepe­tést két—három vagy ennél jóval több millió forint ho­zamkieséssel. Tavaly megyénk 15 állami gaz­dasága közül négy maradt adós az eredményterv teljesítésével: a félsőnyomási, a bánkúti, a szőlős- pusztai és a zsadányi. A két utóbbi közül ráadásul az egyik­nek 850 ezer, a másiknak csak­nem kétmillió forint hiánya van. A múlt évi gazdálkodás „bizo­nyítványát”, vagyis a tervezett­nél kevesebb hozammal és keve­sebb áruértékesítéssel teletűzdelt mérlegét lehet magyarázni, kü­lönböző okokat felsorolni, azon­ban ez nem vigasztaló, mert a megszökik”, — de nem engedik sem jó hírnevüket, sem zsebüket megkárosítani. Megszokott. Any- nyira, hogy nemcsak pontossága és lelkiismeretessége váltott ki elismerést, hanem agrotechnikai újításai is. Ezek pedig ötven szá­zalékkal emelték a munkacsapat jövedelmét. Világos, hogy ekkor már a munkacsapat minden egyes tag­ja elragadtatva beszélt az agro- nómusáról. Felfigyelt erre a ter­melőszövetkezet vezetősége is. Többszöröser ellenőrizték az ag- ronómusról szállongó jó híreket. S miután meggyőződtek róla, hogy az illető már más ember mint korábban volt — a mun­kacsapat tiltakozása ellenére visszahelyezte őt a ■ magasabb munkakörbe, oda, ahol a tudásá­val nagyobb közösség javát szol­gálhatta. Ezt az embert ma a környék egyik legjobb agronó- musaként tartják számon — a tsz vezetősége nagy dicsőségére. Egyszóval: nemcsak a tévesen megítélt ember érdeke hibáinak levetkezése. Érdeke az egész kö­zösségnek, hogy az előnyösen megváltozott emberre figyeljen fel. De különösen érdeke ez a színvonalas, jó vezetésnek. Ki­bontakoztatni a képességeket, a helyére tenni minden embert, hinni fejlődésükben, elősegíteni fejlődésüket. Salamon Pál több élelmiszert kérő lakosságot nem elégítheti ki a népgazdaság ugyancsak magyarázattal. Az két­ségtelen, hogy a növénytermesz­tés hozamait hátrányosan befo­lyásolta az időjárás. Azzal kez­dődött a múlt év, hogy tavasszal több ezer hold búzát és őszi árpát kellett kiszántani, s helyenként az is ritka volt, ami megmaradt, és' az amúgy sem valami bősé­gesnek ígérkező búzatermést még a tartós szárazság is csökkentet­te. A hozamcsökkenési sorozatot tehát a búza és az árpa kezdte és folytatódott a cukorrépával, ku­koricával és több más növénnyel, míg végül is 18 millió forintra ke­rekedett a növénytermesztés vesztesége megyénk állami gaz­daságaiban. A veszteségnek nemcsak az időjárás, hanem a sok apró mu­lasztás, fegyelemsértés és pazar­lás előidézője volt. Például Felsőnyomáson egy hold hib­rid kukoricára négyszer any­nyl anyagköltséget fordítot­tak, mint Hidasháton. A helyenként mutatkozó megfon- tolatlanság miatt is növekedtek a termelési költségek. Akármeny- nyire figyelembe vesszük az olyan természeti tényezőket, amelyeket az emberek csak részben vagy egyáltalán nem tudnak legyőzni, nem mondhatjuk megnyugtatónak azt, hogy tavaly a gazdaságok 217,10 forintért termelték a búza mázsáját. Nem egy gyengébb ta­lajadottsággal és kevésbé gépe­sített termelőszövetkezetet tud­nánk felsorolni, amelyekben en­nél sokkal alacsonyabb a búza önköltsége. A 15 állama gazdaság állatte­nyésztése tavaly csaknem 8,5 mil­lió forint veszteséggel zárta az 1963-as évet. Ennek az okát is lehet magyarázni. Többek között, hogy nincs elegendő szakember, a malac és baromfi elhullást a he­lyenkénti korszerűtlen épületek­kel, a takarmányhiánnyal és egyebekkel. Ezek is meglévő okok. De, akik kutatják, csakhamar megtalálják gazdaságainkban a legfőbb okokat is. Először is azt, hogy az állattenyésztéssel keve­sebbet törődnek a szakveze­tők, mint a növénytermesztés­sel. Igaz, többek közt, hogy kevés még az állatgondozói lakás a leg­több gazdaságban, amit az anyagi erőhöz képest fokozatosan orvo­solnak. De csupán ezzel nem le­het indokolni a tervezettnél jó­val kevesebb tejet, s a literen­kénti 2,86 forintos önköltséget. Azzal már inkább, hogy bár egyik-másik gazdaság takarmány­hiánnyal küzdött, s bár a szak­emberek tudják, hogy milyen sokirányú jó hatása van az álla­tok legeltetésének, a gazdaságok alig vagy semmit sem tettek a tulajdonukban levő legelők íűho- zamának növeléséért. Ezek a tények azt mutatják, hogy megyénk állami gazdaságai­ban még nem minden halad a kívánt kerékvágásban, amit már tavaly év közben látott a területi igazgatóság. Ezért erélyes intéz­kedéseket is foganatosított. Nem vacillált olyan szakvezetőt sem leváltani, aki korábban sok re­ményt táplált rátermettségével és igyekezetével maga iránt, de az­tán kezdte úgy látni, hogy olajo­zott automataként megy min­den a gazdaságban és mind lazábban fogta a gyeplőt. A gazdaságok év végi „bizonyít­ványa”, a mérleg még élesebb fényt vetett a tavaly előfordult hibákra. Ráadásul pártunk feb­ruári határozata az eddiginél nemcsak nagyobb feladatokat, ha­nem nagyobb felelősséget szabott az állami gazdaságokra is. Az ez évi gazdálkodás megszervezése már a párthatározat szellemében — ha úgy tetszik — betűi sze­rint kezdődött, s ezzel párhuza­mosan a területi igazgatóság hoz­zálátott a lazaságok és pazarlások megszüntetéséhez, a munka- és tervfegyelem megszilárdításához. A területi igazgatóság termé­szetesen nemcsak erélyét sora­koztatja fel állami gazdaságaink­ban, hanem a termelés sikerének egy másik mozgató rugóját, az anyagi érdekeltséget is. Például az ez évi növénytermelési és állattenyésztési tervek valóra váltásáért eredményesen küz­dő állami gazdasági dolgozók számára csaknem 620 ezer fo­rint célprémiumot irányozott elő. Emellett az igazgatóság termé­szetesen tovább javítja gazdasá­gainkban a termelés feltételeit s elsősorban az állattenyésztési te­lephelyekre — a lakások, vízve­zetékek és utak építésére — irá­nyítja a rendelkezésére álló be­ruházási összegeket. Az előfeltételek javulása mel­lett az idén a tavalyinál összeha­sonlíthatatlanul kedvezőbb időjá­rási viszonyok közt láttak a ho­zam és az értékesítési tervek va­lóra váltásához a gazdaságok. Ha a termelés minden ágában nap mint nap ébren lesz a felelősség- tudat a vezetőkben és a dolgozók­ban egyaránt, akkor megyénk ál­lami gazdaságai nemcsak azt a gabona, hús, tej és egyéb termékmennyiséget adják, ameny- nyiit jelenlegi adottságalkhaz vi­szonyítva joggal elvár a népgaz­daság, hanem annál jóval többet is ebben az esztendőben. Kukk Imre Női munkaerőt alkalmaz az aszfaltútépítő vállalat, Békéscsaba, Lenin út 5/a; Telefon: 28—06 úfépilési munkáink segédmunkáihoz (pályatakarítás, kőműves melletti szegélyezési stb. munkák). Ebédet biztosítunk, szállást nem. Jelentkezés munkakönyvvel, tanácsi igazolással fenti iro­dánkban. ASZFALTÜTÉPÍTÖ VÁLLALAT építésvezetősége, Békéscsaba 80401 Május első felében ötezer kacsát engednek a gácsháti halastóra

Next

/
Thumbnails
Contents