Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-03 / 78. szám

3 Péntek 1964. április 3. Villanyoszlopon Ezekben a napokban a DÁV orosházi üzemvezetőségének dol­gozói közül néhányan Gyopáros belterületén a vezetékeket fe­szítik és bővítik. Képünkön Józsa Béla, aki 1949-től — kisebb megszakítással — a vállalat dolgozója, egy villanyoszlop csú­csára igyekszik. Tíz százalékkal több munkadíj a szakmunkásoknak A szarvasi járás két vezető tesi­Nemrégen a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz-ben 15 szövetke­zeti gazda, közöttük három bri­gádvezető és a tsz-elnök, szak­munkásvizsgát tett szántóföldi nö­vénytermesztésből. Az Egyetértés Tsz-ben az igaz­gatóság és a közgyűlés segíti azo­kat, akik munkakörük jobb ellá­tására az estéket tanulással töltik. A szakmunkásképző tanfolyamra járó szövetkezeti gazdáknak a foglalkozások minden egyes órá­Egyesölt Államok között keletke­zett úgynevezett „csárkeháború- hoz” is. A nyugatnémetek 1962- ben már évi 100 millió kilogramm olcsó, tengerentúli fagyasztott csirkét vásároltak. A franciák, hogy drága baromfival be tudja­nak tömi a nyugatnémet piacra, a Közös Piac hatóságnál kikény­szerítették az amerikai csirke vámjának emelését, amivel sike­rült is megakadályozni a további amerikai behozatal nagy részét. Az Egyesült Államok azonnal megüzente a vámháborút, s jónér hány iparcikk vámtarifáját fel­emelte. Mindezek ellenére a francia mezőgazdaságban semmi jel sem mutat arra, hegy a helyzet javu­lására lehetne számítani. Sőt, köz. beszólt a kezdődő infláció. A kor­mány stabilizációs tervének egyik fő pontja éppen a mezőgazdasági árak rögzítése. Most január végén több mint félmillió paraszt tünte­tett Franciaországban az árrögzí­tések ellen. Olaszország autarkiára berende­zett, eléggé korszerűtlen mezőgaz. daságát a Közös Piachoz való csat> lakozása annak idején teljesen fel. készületlenül érte. A konkurren- ciaképes mezőgazdaságra való át. térés a termelés teljes gépesítését jára 0,1 munkaegységet írtak jó­vá. A földművelésügyi miniszter rendeletét, amelyben azt javasol­ja, hogy a termelőszövetkezetek a szakmunkásoknak 10 százalékkal magasabb munkabért 'fizessenek, mint a szakmunkásvizsga nélkül dolgozóknak, a szövetkezetben magukévá tették, és a jövőben — amennyiben a szakmunkások a tanult szakmában dolgoznak — a 10 százalékkal magasabb munka­díjat elszámolják. parasztság (felesbériők, kistoérlők). A helyzet a föld elhagyására kész­teti ezt a réteget, mert az ipar jobb lehetőségekkel, nagyobb bérrel csábítja őket. 1951—1962 között az olasz me­zőgazdaságban a dolgozók száma 8 millióról 5 millióra apadt le. 1962—63-ban évente 300—400 ezer paraszt vándorolt el a falvakból. Egymillió hektár föld hever par­lagon ez idő szerint, s „fordított földreform” kezdődött. A tőkeerős nagybirtokosok vásárolják a föl­deket alacsony árakon a parasz­toktól. Nyugat-Németország hosszú évek óta kísérletezik. Sok milliárd márka célsegélyt injekcióztak a mezőgazdaságba, mégsem sikerült e szektor helyzetén változtatni. 1963. évi nyugatnémet statisztikai adatok szerint a mezőgazdaságban egy dolgozó átlagkeresete 50 szá­zalékkal kevesebb, mint az ipar­ban. 1949 óta Nyugat-Németor- szágban is felszámoltak 300 ezer parasztgazdaságot és a kormány­zati célkitűzések közé tartozik to­vábbi félmillió gazdaság megszün­tetésének a terve. Szándékosan le akarják nyomni — messze a le­hetőségek alá — az agrár terme­lést, mert úgy gondolják, ha be­tülete, a párt járási bizottsága és a járási tanács, a mezőgazdasági termelés múlt évi eredményeit vette számba. Ezekből kiindulva határozták meg azokat a feladato­kat, amelyeket 1964-ben az áruter­melés növelésére meg akarnak valósítani. A két testület együttes ülésén a pártbizottság és a tanács tagjai elmondották, hogyan és mi­ként látják a szövetkezetek fejlő­dését, az áruértékesítés helyzetét, s milyen intézkedéseket javasol­nak a háztáji gazdaságok áru- termelési színvonalának növelé­sére és így tovább. Lehették vagy húszán, de lehet, hogy harmin­cán is voltak, akik felszólaltak. A vitából kicsendült, hogy a szarvasi járásban az ötéves terv időarányos részének teljesítésében a szövetkezeti gazdaságok számot, tevő eredményeket értek el. A nö. vénytermesztés hozama 16 millió forinttal, az. állattenyésztésé pe­dig 7 millió forinttal haladta meg az 1962. évit. A szövetkezeti gaz­dák jövedelme — egy dolgozó tagra számítva — 11655 forint, csaknem ezer forinttal több a ter­vezettnél. Ugyanakkor a háztáji és egyéni gazdaságok árutermelésében bizonyos érte­lemben az egy helyben topogás, a sertéstartásban pedig visszaesés következett be. A szarvasi járás termelése ked­vezőbben is alakulhatott volna, ha meglévő adottságaikat jobban kihasználják. A 17 mázsa szemes kukoricatermés a szarvasi járás­ban alacsony. Összességében ez a járás is rendelkezik olyan kuko- ricatermesztésd adottsággal, mint az orosházi. Hasonló a helyzet a lucernaszéna-hozam alakulásában is. Viszont nem véletlen, hogy a cukorrépa járási átlaga 176,2 má­zsa. A tsz-ek vezetői néhány év alatt igen jól megtanulták, hogy a cukorrépa termesztése biztos pénz. Piac országai közül Nyugat-Né. metországban a legmagasabbak a mezőgazdasági árak. Egy tonna búza az NSZK-ban 475 Dm-be, Belgiumban 418, Franciaország­ban pedig 397 Dm-be kerül. Ezért nem sikerült mindeddig meg­egyezni a Közös Piac egységes gabonaára í ban. Ezekből a tényekből, ha az okok és a kényszerítő körülmények az egyes országokban más-más for­mában is jelennek meg, azt a kö­vetkeztetést vonhatjuk le, hogy Nyugat-Európa mezőgazdasági fejlődése az ipartól lemaradt és az átállás a korszerű nagyüzemi termelésre a parasztság érdekei­nek, sorsának kíméletlen figye­lembevétele nélkül folyik. Ahe­lyett, hogy a parasztok vennék kézbe szövetkezés formájában a termelés korszerűsítésének ügyét, ez a réteg modern népvándorlás­ra kényszerül, hogy az iparban találjon szakismereteket nem igénylő munkaalkalmakat. A pa­rasztok a szóban levő országok­ban a legutóbbi időben demonst­ratíve tudtára adták kormányaik­nak, hogy tisztában vannak kilá­tástalan helyzetükkel. Abban a pillanatban pedig, amikor a föl­dekről elvándorlók nem találnak majd munkáit az iparban — s ez bármikor bekövetkezhet — a me­zőgazdasági probléma szinte meg­oldhatatlan helyzet elé állíthat­ja Nyugat-Európa gazdaságait. Pozsgai József forrása a közösnek. Ezért is fordí­tottak nagyobb gondot a talaj mi­nőségére, a vetésire, az egyelésre, a növényápolásra és a betakarítás, ra. A cukorrépa terméshozamáért kifejtett erőt fokozatosan át kelle­ne vinni a többi kiemelt növé­nyekre, a búzára, a kukoricára, a napraforgóra és a lucernára, hogy a 300 vagonos járási takarmány- hiányt felszámolják. Csakis így juthat az eddigieknél is több lu­cerna és szemes abrak a közösnek is és a háztáji gazdaságnak is. Keressük az okát, hogy miért csökkent a házitájiban az állattar­tás. Van a járásiban olyan szövet­kezet, amelyik az 1963. évi munkaegységre járó lucemalisz. tét még mindig nem adta ki. Az együttes ülésen nem nevezték meg ezt a szövetkezetét, nem em­lítették név szerint a tsz vezetőit. Pedig nyíltan meg kellett volna mondani, hogy a járásban melyik tsz élén áll olyan vezető, aki csak papíron igyekszik a tetszetős ered. menyek mutatására. A fogya­tékosságok ellen így is lehet küz­deni. Az önkéntes gazdálkodás szer­vezésében a szarvasi járás lehe­tőségei igen jók. Vannak szövet­kezetek, mint a békésszen tandrási Rákóczi is, ahol a termelés szín­vonalának növeléséért öntöznek. Kevés szó esett arról, hogy négy­ezer holdon — a rizs kivételével — általános-e ez a járás terüle­tén? Vajon az esőztető berendezé­sek üzemóra teljesítménye és az öntözés hatékonysága miért jobb az egyik és ináért gyengébb a másik tsz-ben? Mit ke®l csinálni, hogy az öntözéses gazdálkodás kedvezőbb eredményt hozzon? Van ezen a területen jócsikán mit tenni. Hogy csak egy villanást vessünk a feladatira: itt van pél­dának a legelőöntözés. A járásban a múlt esztendőben 284 hold lege­lőt öntöztek. De mi lett a sorsa a 66 hold legelőnek, amelyet nagy költséggel öntözésre alkalmassá tették, de valamilyen oknál fogva nem üzemeltettek? Ki ezért a felelős? Az együttes ülésen meg kellett volna nevezni azt a tsz-vezetőt, aki a közös gaz­daság rendelkezésére bocsátott, jórészt állami beruházás kihaszná­lását elhanyagolta. A szarvasi járásban azonbru nemcsak a növénytermesztés ho­zamaira szükséges nagyobb gon­dot fordítani. A szarvasmarha-ál­lomány tervszerűen fejlődik. Vi­szont a sertéstenyésztés nem. A kocaállomány 1963-ban 900-al csökkent az 1962. évinél. 1963-ban a járás minden száz hold szántó jára tervezett 8 koca helyett 5,9 él zárták az évet. Kétséges, hog\ az 1964. évi 22 500-as hízó serié értékesítési tervet miiként teljesíti a járás. Bár a tsz-ekben számot ­tevően növekedett a kocaállo­mány, ez a növekedés * azonban nem pótolja a háztáji gazdaságok­ban beállt nagyobb mérvű csök­kenést. Elhangzott a békésszent- andrásd Rákóczi Tsz kezdeménye­zése: a háztáji kocaállomány növelésére süldőket adnak a tagoknak. De ez csak egy fecske volt az ülésteremben. A felszólalók egy része bírálta a sertésfélvásárlási árpolitikát. Azt mondták, hogy 400 forintos kukoricával nem gazdaságos hiz látni. Ki az, aki 400 forintot ad a szarvasi járásban egy mázsa ku­koricáért? Vajon a szövetkezet a munkaegységre kiosztott kukori - cát 400 forinttal számolta? Jelen­leg azért kevés a kukorica a szarvasi járásban, mert annak idején egynémely ik szövetkezet teherautót és vontatót adott azoknak, akik a Duna-Tisza kö­zére vitték eladni a termést. Ez a könnyebb oldala a dolognak. Ne­hezebb a háztáji árutermelés szer­vezése, különösen most, hogy az áruértékesítési kedvezményt eüitö. röliték. A fáradozás mégis meg­hozza a maga hasznát, különösen akikor, ha a háztáji hizlaláshoz és a süldőneveléshez a kukorica mellett zöldlucemát és egyéb ab­rakot, esetleg keverék takarm ány t is juttat a szövetkezet. A szarvasi járásban a pártbi­zottság és a tanács első negyed­évi ülésén elhangzottak lényeges feladatokat jelöltek meg az áru­termelés növelésére. Most már a tetteken a sor. A pártbizottság és a tanács tagjain múlik, hogy mi­lyen időn belül beszélnek válasz­tóikkal a járás problémáiról. és új kultúrák meghonosítását igényelte, amire csak a nagybir­toknak volt meg a lehetősége. Sorsukra maradtak tehát a kis­paraszti gazdaságok itt is, de még engedik a kétség kívül olcsóbb tengeren túli, sőt francia élelmi­szert, ezzel kaput nyitnak az ipari export további növelésének ezek­re a területekre. Ugyanis a Közös Dupsi Károly inkább a nagy tömegű földnélküli

Next

/
Thumbnails
Contents