Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-03 / 78. szám
19W. április 3. 4 Péntek Vesszőfutás, avagy futás a vessző után ? Hétköznapi dicséret E talányos cím csak annyit jelent, hogy a kosáripar jelene és jövője a vesszőtermeléstől függ. Hogy mindjárt a közepébe vágtam ennek a dolognak, oka az is, hogy bármilyen szép tudósítást is írnék én a Békési Kosárfonó Ktsz mérlegzáró közgyűléséről, az azt követő vacsoráról, nem sokat segítenék a meglévő bajokon. Bajokon? — kérdezhetné valaki. Hiszen a népművészeti bolt előtt ott a kis vessző kerekasztal két kagylófotellel, az utcán az asz- szonyok karján piaci kosár idillikus képet mutat és mögötte sokan nem tudják mennyi baj, mennyi gond jár. Fűzfatelepítés, gondokkal Az országban összesen egy kosári pari vállalat van (ez is Békésen) és mintegy 74 kosaras szövetkezet, ebből is egy Békésen. A kosáriparban megyénk jelentős helyet foglal el és hagyományai megérdemlik, hogy súlyának megfelelően foglalkozzunk vele. Minden ipartelepítés és minden új iparág megteremtése elsősorban az alapanyag biztosításával kezdődik. A kosáripar alapanyaga pedig a nemes, vékony fűzfavesz- sző... amelyből egyre kevesebb van és egyre bizonytalanabb a termelése. Több mint 50 évvel ezelőtt, mikor igazán felvirágzott a kosáripar Békésen elődeink nem számoltak azzal, hogy majd egyszer csak gondot okoz a fűzfavessző, amely pedig ott termett a három Körös árterületén, a mély fekvésű községek határában. Ma pedig, ha a vállalat és a háziipari szövetkezetek vesszőt akarnak beszerezni, akkor hosszú és heves harcot kell vívniok minden új hold telepítéséért. A Békési Kosárfonó Htsz szükséglete mintegy 300 hold lenne. Ebből biztosítva van erre az évre mintegy 52 hold, de még ebből is betelepítésbe vár 30! Ezek a számok önmagukért beszélnek, és ezekből az is látható, hogy ha ón a mérlegzáró közgyűlés vacsorájáról írnék egy örömteli beszámolót, az csak argóval i,elkenné” a dolgokat. Mert az igaz, hogy a három Kötőé árterülete Békés megyében Van és mély fekvésű, vizenyős talajaink most is vannak, de vesz- Bzőtelepítésre nagyon nehéz megoldást találni. Egyrészt a jogszabályok határolják körül e földterületek hasznosításának módját, másrészt pedig a bürokrácia Száztizenkét százalékra teljesítette első negyedévi termelési tervét a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat A Békés megyei Gabonáiéivá, sárló és Feldolgozó Vállalat első negyedévi termelési tervét 112 százalékra teljesítette. Ezen be. lül őrlésben 119, takarmánytáp. gyártásban 116, rizshántolástoan pedig 91,1 százalékos eredményt értek el. Búzából a tervezett 2523 vagon helyett 3015 vagonnal őröltek meg. A termelőszövetkezeteknek az előirányzott 2010 vagon takarmánytáp helyett 2331 vagonnal készítettek. útvesztője elegendő kibúvót ad arra, hogy az árterületeken kukorica, krumpli vagy éppen semmi se teremjen. A megoldás kézenfekvőnek látszik. Ne megyei szinten, hanem a Földművelésügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság határozott állásfoglalásával és anyagi eszközeinek elosztásával is támogassa a nemes fűz telepítését! Hisszük, hogy majd a következőkben felsorolt érvek kellően bizonyítják ennek szükségességét Export és verseny Nem volt módom és lehetőségem arra, hogy az ország 74 kosaras szövetkezetével kapcsolatot teremtsek, így csupán kevéske ismeretemre és a békésiek elmondására támaszkodhattam. De egyre jobban arról győződtem meg, hogy nem lehet harmad- vagy tizedrangú kérdésként beszélni a kosáripar jelenéről és jövőjéről. Egyetlen adat: a HISZÖV hatmillió forint értékű exportot bonyolít le a fűzfavesszőből készült árucikkekkel! Ez a szám magában véve is jelentős, de ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy az ARTEX Külkereskedelmi Vállalatunk a« kosáripari vállalatok, illetve htsz-ek teljes kapacitását lekötötte, de a külföldről jelentkező a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz-ben. A szövetkezetben eddig öt brigád volt, s három nyerte el a kitüntető címet. Asztalosokból most két újabb brigád alakult, az egyiket csupán KISZ-fiatalok alkotják. A két munkacsapat is el(16) Megszólalt a vonat rádiója. A bemondó közölte, hogy öt perc múlva indulnak és megkérte a kísérőket, hogy hagyják el a kupékat. Az újságot olvasó utas karórájára pillantott. A mozdony füttyentett. Hosz- szan csikordult a fékberendezés a vagon alatt — Ügy látszik, hiányos létigényeket mindössze csak 60 százalékig tudja kielégíteni! Könnyű számítás lehetne, ha az adatok csak úgy egyszerre rendelkezésünkre állnának, hogy bebizonyítsuk, hogy milyen óriási összeget jelentene a vízügyi igazgatóság és a kosárfonó htsz-ek együttműködése a népgazdaságnak is. Tudnunk kell azt is, hogy a világpiacon egyre több versenytárs jelent meg. A jugoszlávok mellett ma már a lengyel kosáripar is jelentős tényezővé vált, és hogy ők mennyire komolyan veszik, bizonyítja az is. hogy egyik egyetemükön külön tanszék foglalkozik a ko6áripar speciális feladataival. Egyre nagyobb összegeket áldoznak a kosáripar beruházásaira és a fűzfavessző telepítésére. Náluk több ezer hektáron terem már az és úgy látszik nem fizetnek rá. Békés és a kosáripar Még egy dologról beszélni kell. Békésiek gondja is az ipartelepítés. Eddig nem sok lehetőség volt arra, hogy valami új üzemet kapjanak. Igényeikben mértéktartóak, ismerik adottságaikat és joggal várják el, hogy a hagyományos kosáripar központja továbbra is Békés legyen, de több támogatással és megértéssel. Dóczi Imre határozta, hogy az idén elnyeri a Szocialista brigád címet. Vállalták, hogy részt vesznek politikai továbbképző tanfolyamon, a termelési tervet 2—3 százalékkal túlteljesítik. A köpenyes férfi fürkészve pillantott a fiatalemberekre, majd róluk a harmadik utasra. Az még mindig az újságba merülve ült a helyén és a lap eltakarta az arcát. — Majdnem lekéstem a vonatot! — szólalt meg a negyedik utas és nagy sóhajjal ült le a szabad helyre. — Moszkvában jóformán mindig így jár az ember: térül-fordul, aztán máris Olvasom a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnökségének friss jelentésében, hogy tavaly az üzemekben, állami gazdaságokban, közintézményekben 783- an kaptak kiváló munkájukért kitüntetést: 255 férfi és nő a Kiváló Dolgozó jelvény, 528 pedig az oklevél megérdemelt tulajdonosává vált. Elképzelem, így utólag, hogy mennyire örültek az elismerésnek, a munkatársak gratulációinak ezek az emberek. Az oklevelet már biztosan bekereteztették, a jelvényt féltve őrzik vagy kabáthajtókájukon hordják. Az örömre szívesen emlékszik vissza mindenki. Már ez a visz- szagondolás is új erőt, indítékot ad és önvizsgálódásra késztet: úgy dolgozok-e most is, mint akkor, amikor a kitüntetést kaptam, tartom-e vagy emeltem-e munkám színvonalát? Nálunk igen sokan kaptak már kitüntetést vagy nyilvános, egész kollektíva előtt kimondott dicséretet. Az mostanában természetes, hogy a jelentősebb ünnepeken — április 4-én, május 1-én, augusztus 20-án, november 7-én —, évfordulókon, szakmai napokon az ünnepi beszédet, megemlékezést kitüntetés, jutalomátadás követi. Hogy ez így van, abból következik, hogy egyre többen igyekeznek kiválóan dolgozni, sokan elérik a kitűzött szintet. Nemegyeszer nagyon nehéz eldönteni egy üzemben, közintézményben, hogy valójában most kinek a tevékenységét ismerjék el kitüntetéssel, jelvénnyel, ajándékpénzzel. Erősödik a munkaerkölcs, a szorgalom, nehezebb a döntés, s ez jó dolog. Amikor a megyei jelentést olvasgatom, egyrészt ez jut eszembe hirtelen, s aztán elgondolkoztat valami más. Egy beszélgetés a közelmúltból. Az egyik legkorszerűbb békéscsabai üzem igazgatójával arról váltottunk szót, hogy mennyi haszna, hatása van azoknak a dicséreteknek, me. rohanni kell lógó nyelvvel a vonathoz s alig hogy letelepszik a helyére, máris indul a szerelvény. — De jó, hogy nem késtele — jegyezte meg nyugodtan az újságot olvasó utas. — Már- már azt hittük, hogy hiába várjuk itt magát, Golubev úr. A köpenyes férfi felugrott helyéről, de az ablaknál ülő fiatalemberek nyomban rávetették magukat és lefogták. — Motozzák meg! — parancsolta Kirejev őrnagy. Mert ő volt az, aki az újságba temetkezve várta itt Golu- bevet. — Hát nem jött rá, Golubev — kérdezte Kirejev —, hogy amikor egyedül hagytam a kocsiban, szándékosan megrendeztük az egész dolgot? Sokkal tapasztaltabbnak gondoltam magát — Nem maradt más kiút a számomra — szólalt meg Golubev komoran, majd gonosz mosollyal hozzátette: — Csakhogy ám magük is tévedtek, amikor azt hitték, hogy magammal hoztam Iglickij fényképezőgépét. Megbízható kezekben van már az. — Lehetséges — felelte Kirejev nyugodtan. — De már nem az a filmtekercs van benne, amelyre maga vadászott. No meg az az illető is, kinek zsebébe csúsztatta a fényképezőgépet, már' a kezünk közt van. Egy másodpercre sem vettük le tekintetünket magáról, amint megszökött a kocsimból. lyek nem ünnepi alkalmakkor hangzanak el, dem járnak pénzzel és jelvénnyel, csupán két ember hallja vagy három: a művezető, a csoportvezető, az igazgató és beosztottjai. Munka közben, egy munkadarab sikeres elkészítése, egy kimutatás összeállítása, egy nehéz műszak vége után. Igazgató-barátom azt mondta ki, amit sokszor tapasztalt: nem kell tiráda, cirkalmas dicsőítés, nagy szóáradat, de igenis szükség van arra, hogy a vezetők észrevegyék az apró sikereket, törekvéseket, eredményeket, akarásokat. Elég csak annyit mondani: „Szaki, ezt nagyszerűen megcsináltad” vagy: „Komám, ez igen jó, de tudsz te még jobbat is csinálni ennél” ... Hát, ez a lényeg. Ez a közvetlen egyszerűség, melegség. Ez nagyon jólesik az embereknek. Aki ezeket a szavakat hallja, az aznap, másnap, harmadnap jobb közérzettel, odaadással dolgozik. Mi kell ahhoz, hogy elhangozzanak ezek az elismerő fél mondatok, kifejezések? Az, hogy minden csoportvezető, művezető, s egyáltalán vezető törődjön a beosztottjaival, s ne sajnálja a hangszálait a bírálat mellett a dicséretnek áldozni. Az is szükséges, hogy az igazgatók, osztályvezetők a munkásokkal sűrűn váltsanak szót. A tekintélyén egyszer sem esik csorba, sőt, a dolgozók jobban becsülik, magukhoz közelebb állónak érzik. Látják, hogy igyek. szik ismerni, érteni munkájukat, figyelemmel kísérni teljesítményüket, vallatja gondolataikat, s nem fél attól, hogy „elkanász- kodik” valaki, ha megdicséri igyekezetét. A munka közben kimondott elismerő szavak is felérhetnek egy kitüntetéssel sok embernél, aki becsülettel teszi dolgát, de még nem jutott el oda, hogy egész üzem, vállalat, hivatal kollektívája előtt kapjon dicséretet. Nylkltyin ezredes sokáig nem eresztette el Kirejev kezét. — Nem kenyerem a fellengős beszéd — mondta mosolyogva. Egyszerűen csak ennyit ' mondok: nagyszerű volt!... Most pe- dig feleljen nekem: akkor lett magának gyanús Golubev, amikor elolvasta nevét Kunyicin utasnévsorában vagy márelőbb? — Valamivel előbb, ezredes elvtárs — válaszolta Kirejev és helyet foglalt a Nyikityin által felkínált fotelben. — Már akkor kezdtem gyanakodni, amikor ledobták hozzánk az ejtőernyőst. Arra gondoltam, hátha szándékosan feláldozták nekünk, hogy igazolják Golubev szavait. Később pedig, amikor sejteni kezdtem, hogy Iglickij fényképezőgépe esetleg a mi kocsinkban lehet, nyomban átfutott az agyamon: „Hátha Golu- bevet küldték hozzánk Iglickij filmtekercséért? Hátha szándékosan kigondolta a Gehlen-féle ügynökök találkáját a városszéli kávéházban, hogy minél tovább utazhasson a kocsinkon? No és amikor elolvastam Golubev nevét Kunyicin utasnévsorában, végleg világos lett előttem minden. Amikor visszatettem Iglickij fényképezőgépét + előbbi helyére, szinte nem is kételkedtem, hogy Golubev „bekapja” a horgot. — Hát igen — mondta Nyikityin megelégedéssel a hangjában és még egyszer kezet szorított Kirejevvel. — Nem csalódtam magában! Tudtam, hogy nem bízza magát csupán egyetlen szerencsés esetre... = Vége — Négy kollektíva küzd a Szocialista brigád cím elnyeréséért P. R. N. TOM A N: számmal indulunk el — jegyezte meg az ablaknál ülő egyik fiatalember. — Negyedik útitársunk még mindig nincs itt. Ebben a pillanatban óvatosan kinyílott az ajtó, aztán benyomult a fülkébe előbb egy bőrönd, majd utána egy sovány, sápadt ember köpenyben, szemüvegben és szalmakalapban. — Az ördögöt a falra festik, megjelenik! — szólalt meg vidám hangon az előbbi fiatalember és rámosolygott a jövevényre.
