Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-25 / 96. szám
1964. április 25. 4 Szómba! Hogyan lett szocialista üzemrész Lapunkban mostanában elég gyakran esik szó a Békéscsabai Kötöttárugyárban tapasztalható eseményekről, eredményekről. Egy-másfél évvel ezelőtt sem volt ez másként, csakhát akkor főleg még a hibák, nehézségek, tervlemaradások voltak napirenden, napjainkban meg éppen ellenkezőleg: az akadályok leküzdéséről, az üzemfejlesztésről, az elért eredményekről van bőven beszámolni való. Most Is — a kelmegyártó gépek duruzsolása közben — beszélgetünk a gyár egyik legnagyobb termelő egységében, a lánckötő üzemben. S a partner? Müller Péter, az üzemrész 43 éves főművezetője, aki gyerekkora óta, csaknem harminc éve dolgozik itt s — nyugodtan hozzá- tehetem — a szakma szerelmese. A lánckötő üzemet — amelyet a gyárban mindenki „rasli” néven tisztel — úgy ismeri, mint a tenyerét. Csendes, szerény, szűkszavú ember, de ha a termelés előmozdításáról van szó, szívesen beszél. Mesterséges villámcsapás Odakint eshet a hó, süthet a nap, de a szverdlovszki elektrotechnikai tudományos kutató intézet nagyfeszültségű laboratóriumában — villámok cikáznak. Nemrég helyezték üzembe ugyanis a maga nemében egyedülálló, nagyfeszültségű impulzusgenerátort, amellyel laboratóriumi körülmények között 2 millió 600 ezer voltos feszültséget lehet előállítani. A készülékkel kitűnően lehet „utánozni” a villámcsapáskor fellépő feszültségtöbblet hatását, a cél pedig éppen a nagyfeszültségű elektromos berendezések „viharpróbája”. Az új generátort a harkovi műszaki főiskola tudósai tervezték. A tervezők most egy 7 és fél millió voltos generátor szerkesztésén dolgoznak. A szerelés és a felállítás már a szverdlovszki laboratórium munkatársainak dolga. Képünkön a kétmillió 600 ezer voltos Impulzusgenerátor. A műszaki anyag és gépkereskedelmi vállalat (műszaki bizományi) április 28-án (kedden) Békéscsabán, a MÉH- vállalait, Sallai utca 6. szám alatt gépek, motorok, műszerek, műhelyberendezések stb. becsléséi, illetve lebonyolítását végzi. 80365 a ..rasli”? 77 Tőle tudjuk meg, hogy 1961— 62-ben — csakúgy, mint a gyár többi üzemrészében — még itt is csak egyéni munkaverseny folyt. 1962 őszén alapvetően megváltozott a helyzet. A három műszakváltó kollektíva brigádversenyt indított a pártkongresszus tiszteletére s a vállalások között jelentős szerepet kapott a minőségjavítás is. A versenyhangulat szélesebb körű kibontakoztatása annál is inkább értékesnek bizonyult, mert az tél víz idején volt, amikor nem várt akadályok is nehezítették a termelést. Mégis, már e verseny során az akkori Gagarin brigádot oklevéllel tüntették ki. Természetes, hogy ez az eredmény kedvező hatással volt a további versengésre, szárnyra kapott az új gondolat: a Szocialista üzemrész címért versenyezni ! > A gondolatot tett, illetve az új vállalások megtétele követte. Ezek a felajánlások — az ismert SZOT-feltételek szellemében — már igen széles körűek voltak, a mennyiségi és minőségi tervfeltételek mellett szociális, kulturális, műszaki fejlesztési, önképzési programot is tartalmaztak. Még a nyugdíjas, volt munkatársak rendszeres látogatása sem maradt ki e szélesskálájú feladattervből. A rasli 84 tagú együttese — mindhárom váltóműszak dicséretére szolgáljon — nem is maradt adós az eredményekkel. Pedig. ezúttal is meg kellett küzdeniük I váratlan akadályokkal is. A ver-1 eenyidőszakban többek között nyolo termelő gépet kellett kicserélniük. A gépcserét is a 230 órányi társadalmi munka keretében végezték el, csakúgy, mint a segítségnyújtást a Bartók Béla úti építkezéshez. A mennyiségi kelmetermelést az 1962. évi 1400 kilogrammos napi átlagról tavaly 1600 küóra növelték s mindezt két tized százalékos minőségjavítással. Az idősebb, tapasztaltabb dolgozók jó versenyszellemére jellemző, hogy a közö6 cél érdekében számos fiatal munkást tanítottak meg a szakma „fortélyaira”, tíz univerzális dolgozót neveltek ki, 24 könyvtárlátogatót szerveztek, szakmai és politikai továbbképzéseken vettek részt A sok szorgalmas, fáradtságot nem ismerő szakmunkás közül is meg kell említeni Gubinszki Zoltánná és Krizsán Mihályné felvetőket, Jánosi Pálnét, az igen tapasztalt felvetőt, valamint Szlan- osik Mihály, Kosznai Jánosné gépeseket. S ha Dobosi Lászlónéról és társairól esik szó, az a vélemény, hogy a fiatalok is derekasan helytálltak. S az eredmény? Az első negyedévi termelési értekezleten megtudták, hogy a rasli — a gyári üzemrészek között elsőként — elnyerte a megtisztelő Szocialista üzemrész címet... Hát így történt.., — tárta szét a karját Müller Péter. S még hozzáfűzte, hogy az idén is hasonló feltételekkel versenyeznek, ezúttal az elnyert cím megtartásáért. A mi hozzá fű zésünk: csak így tovább... Kazár Mátyás Nyikolaj Toman: (»«•) Ha-’sza a UUíiUi után .T‘ Aszkár elég tisztán, alig észrevehető akcen tussal beszélte az oroszt. Az első kérdéséből kicsendülő óvatosságot nyomban felváltotta a szívélyesség, amint megtudta, hogy Jersov-Muhta- rov érkezett meg Alma-Atából Zsijenbajevhez. Előre engedte vendégét és szívélyesen meginvitálta a másik szobába, amely úgyszintén tele volt ragasztva újságlapokkal. Egyik falánál heverő állt, az ablaknál pedig egy kisebb íróasztal, amelyen különféle régészeti és tör- tónelemkönyvék hevertek. — Helyezze kényelembe magát — mondta Aszkár udvarias hangon és széket tett Jersov élé. — Ez Zsijenbajev elvtárs szobája. Megkért, hogy vele egy szobában helyezzem ed magát. Behozok még egy heveröt. Ja — kapott észbe hirtelen Aszkár s felkiáltva homlokára csapott — Kilis Zsantaszovics elnézését kéri, de kót-három napig távol lesz. Üjabb történelmi anyagokra bukkantak. Aszkár mintha csak most vet« te volna észre, hogy Jersov kezében semmi sincs, megkérdezte: — Holmiját bizonyára az állomáson hagyta? — Tudja, nem szívesen cipeltem volna végig az idegen városon — felelte Jersov és nézegetni kezdte a Zsijenbajev asztalán Magyarázgatás helyett... Sokszor lehetünk tanúi különböző értekezleteken annak, hogy alulról vagy felülről megbírálják az adott egység vezető kollektíváját. Egyes esetekben ezek a bírálatok jó talajba hullanak, s nyomukban javulnak az állapotok. Sőt. mondhatnánk, az esetek többségében így van ez már. Erre példának hozhatnánk fel — hogy ne menjünk messzire — a Népújságban megjelent bíráló cikkekre adott válaszokat, melyek legtöbbjében szakszerűen, valóban az érintett dolog lényegére térnek ki a válaszadók, s elmondják: miképpen akarják kijavítani a bírált fogyatékosságokat. Ez az őszinte önkritikái hang növeli az illető szervek tekintélyét a nyilvánosság és saját dolgozóik előtt. Előfordulnak azonban visszatetsző esetek is, amikor — az első példánál maradva — az értekezleteken megbíráltak válaszadásukban ügyesen átsikla- nak a szóvátett fogyatékosságok felett, vagy „legjobb” esetben véget nem érő magyarázga- tásba kezdenek, hogy miért következtek be az inkriminált fogyatékosságok. Hogy ismét ne menjünk messzire, erre is sok példát hozhatnánk fel bizonyításul a Népújságban megjeleni bíráló cikkekre kapott válaszlevelekből. Egyes szervek úgy vélik: helyesebb, ha megmagyarázzuk a hibák okait, lehetőleg úgy, hogy azok rajtunk kívül álló körülmények szülöttei, mert ilyen módon kisebb a mi felelősségünk. Ebből a szemléletből adódik, hogy az ilyen jellegű levelek aztán szinte sohasem tartalmazzák a fogyatékosságok kijavításának módjait. E* helyett, a fentieken kívül inkább belekapaszkodnak a bíráló mondatok lényegtelenebb — és előfordul néha, hogy pontatlanabb — részeinek elemzésébe. Néhány szóval elismerik ugyan, hogy jogos volt a bírálat (ha elismerik), s utána egy logikai bukfenccel éppen e pontatlan és lényegtelen rész „felfújásával” igyekeznek bizonyítani, hogy az egész bírálat megalapozatlan. Természetesen a bírálatnak minden részletében pontosnak kell lenni. Ez követelmény. Az esetek nagy részében azonban az értekezleteken indulattól hevített dolgozók nem csomagolják sztaniolpapírba felszólalásukat, s ezért jóllehet, nem minden kifejezésük „jómodorú”, bírálatuk nem minden részlete helytálló, esetleg ahogyan szavakba öntik gondolataikat, az sem mindig megfelelő. Am, mondanivalójuk lényege mégis igaz. Ennek ellenére éppen a fenti „szépséghibák miatt” egy kézlegyintéssel elintézik a válaszadást, esetleg a szünetben megmagyarázzák a felszólalónak, hogy „nincs” igaza. Pedig a magyarázgatás helyett jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba, s a bírálatoknak a lényegét megragadni. Ez vinné előre mindenütt a munkát, s ez serkentené valamennyi termelő- egységben a dolgozókat mégin- kább arra, hogy hozzászóljanak a közös ügyekhez, munkatetteik mellett észrevételeikkel, javaslatukkal is mind több helyen segítsék fejleszteni a termelést. V. D, Nyolcszoros Élüzem a Sarkadi Cukorgyár (Tudósítónktól) A Sarkadi Cukorgyár 1962-ben ünnepelte 58 éves jubileumát. A múlt héten közzétett kiértékelés alapján nyolcadszor kapta meg az Élüzem címet az 1963/64. évben elért kiváló termelési eredményei alapján. Az Élüzem kitüntetéssel 30000 Ft jutalmat osztanak ki. M—Gy. levő könyveket. — No meg nem is voltam biztos abban, hogy itthon találom Kilis Zsan- taszovicsot. — Most már jól ismeri az utat, költözzön be véglegesen és helyezze magát otthoni kényelembe. Itthagyom a kulcsot, mert nekem már munkába kell mennem. — Legalább megvizsgálhatná az irataimat — mosolyodott el zavartan Jersov. — Hiszen nem tudhatja, kit eresztett be a házába. Lehetek akár tolvaj is. — Ugyan már! — legyintett Aszkár. — A rendes embert én mindig meg tudom különböztetni a tolvajtól. No meg nincs is, amit elvinne tőlem. Jersov szeretett volna Aszkár- ral együtt menni az állomásra, de a házigazda sietve ellenezte: — Ugyan hová Sietne! Ráér még. Pihenje ki magát, mosakodjon meg. A mosdó kint van az udvaron. No, én megyek. A kulcs az asztalon lesz. Ha megéhezne, hát kérem... a konyhában talál valami ennivalót. Aszkár kilépett Zsijenbajev szobájából és bezárta maga után a sötét előszobába nyíló ajtót. De öt perc múlva már teljesen útrakészen bekopogott Jer- sovhoz és kissé megnyitva az ajtót, bedugta fejét a nyíláson: — Majdnem elfelejtettem még valamire figyelmeztetni. Itt lakik nálam egy rokonom. Szóval anyám atyafiságához tartozik. Temirbek a neve. Szintén vasúti kalauz. A beosztottam. Csendes enjber, nem fogja zavarni. Alig szokott itthon lenni, mindig úton van. Ha meg itthon tartózkodik, rendszerint alszik. Szobája a magáé mellett van, de külön bejáratú. Ma egész nap nem lesz itthon. Csak holnap jön haza. Hát én akkor megyek. Jó szórakozást! „Még csak ez a rokon hiányzott éppen! — gondolta akaratlanul Jersov. — Furcsa, hogy Zsijenbajev egy ilyen lakásban ütötte fel tanyáját. Habár, ki tudja, ezek az emberek talán mindnyájan nekik dolgoznak? Alaposan a körmük hegyére kell néznem...” Az őrnagy, miután egyedül maradt, átvizsgálta az egész házat. A szobában, amelyben Aszkár elhelyezte, a falon egy ceruzával keresztülhúzott táblázat keltette fel akaratlanul a figyelmét. Vasúti menetrend volt. Semmi különös nem lett volna rajta, ha egyes számai nincsenek aláhúzva. Jersov nyomban tudta, hogy rejtjelírás. Még egyszer körüljárta a házat, de mivél semmi gyanúsat nem észlelt, reteszre zárta a külső ajtót, zsebéből elővette noteszét és fejteni kezdte a rejtjelírást (Folytatjuk)
