Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-03 / 78. szám
1964. április 3. 2 Péntek A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a Kínai Kommunista Párt vezetőinek újabb szakadár lépáseiröl A Magyar Szocialista Munkáspárt tagsága és a magyar nép előtt ismeretes a kínai vezetők nyílt fellépése a kommunista világmozgalom közös politikája ellen sok kérdésben, így ellene vannak a békés egymás mellett élés politikájának, alábecsülik a két társadalmi rendszer gazdasági versenyét, tagadják, hogy a szocialista forradalom békés úton, polgárháború nélkül is győzhet. A kínai vezetőknek az az álláspontja, hogy nem kell kijavítani azokat a súlyos hibákat, amelyek a személyi kultusz idejében hallatlan károkat okoztak a nemzetközi munkásmozgalomnak. Mint ismeretes, hibás nézeteik ellen a marxi-lenini elvek tisztaságát védelmező pártok — köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt is — messzemenő türelemmel, érveléssel vitáztak. A közös irányvonalat követő pártok e vitában nem vették át a kínai propaganda gyűlölködő hangját és szitok-átok módszerét: a hibás nézeteket és azok káros politikai következményeit megvilágították, a koholmányokat pedig visszautasították. A kínai vezetők, miután a testvérpártok túlnyomó többsége elutasította hibás nézeteiket, a szakadár tevékenység útjára léptek. Trockistákból és mindenre kapható renegát elemekből frakciós csoportokat szerveznek és nem átallják egyiket-másikat ezek közül kommunista pártnak nevezni. Olyan időben teszik ezt, amikor a szocializmus és a béke erői világszerte növekszenek, a volt gyarmati népek nemzeti önállp- sága erősödik, a tőkés világ belső ellentétei mélyülnek, az imperializmus mély krízisben van, bomlási folyamata gyorsul. E folyamatot a szocialista világ egyesített ereje, egységes fellépése még gyorsabbá tenné, a koionializmus és neokolonializmus ellen küzdő népeknek még nagyobb segítséget nyújtana, a világbéke védelméért folyó harc még erőteljesebbé válna, ha a kínai vezetők szakadár tevékenysége nem bomlasztaná a nemzetközi kommunista mozgalom sorait, nem gátolná egységes harcát. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1963 júniusában nyilvánosságra hozott és a magyar sajtóban is közzétett okmányában 25 pontban foglalták rendszerbe politikájuk alapvető tételeit. Ez az okmány és egész tevékenységük bizonyítja a nemzetközi kommunista mozgalom szakítására törő taktikájukat. Mindez nyilvánvalóvá tette, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői hegemon szerepet követelnek magúiknak, diktálni akarnak a nemzetközi kommunista mozgalomban. E törekvés által vezetve fordultak szembe a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960- as nyilatkozatával. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1963 őszén csatlakozott több testvérpárt, köztük a Szovjetunió Kommunista Pártja kezdeményezéséhez és egyoldalúan beszüntette a nemzetközi kommunista mozgalom nézeteltéréseivel foglalkozó anyagok nyilvános közlését E lépésnek az volt a célja, hogy a nyílt vita megszüntetésével kedvezőbb feltételeket teremtsünk a testvérpártok újabb nemzetközi tanácskozásához, a nézeteltérések megElfogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964. február 20-22-i kibővített ülésén tárgyalásához. A kínai vezetők azonban a vita egyoldalú beszüntetésére a nyilvános támadások folytatásával, még durvább szidalmakkal válaszoltak, teljesen figyelmen kívül hagyják a testvérpártok túlnyomó többségének a nyílt vita beszüntetését sürgető állásfoglalását. Ez év február 4-én a kínai vezetők a Renmin Ribaóban, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának hivatalos lapjában terjedelmes cikket publikáltak. Ebben a cikkben nyíltan kijelentik, hogy helyeslik és segítik frakciók szervezését mindazon testvérpártok központi bizottságai ellen, amelyek elutasítják az ő nézeteiket, elítélik hegemon törekvésüket és szolidárisak a Szovjetunió Kommunista Pártjával. Ezt az egységbontást „forradalmi kötelésség”-nek nyilvánítják. Túlteszik magukat az 1960-as moszkvai nyilatkozatnak a testvérpártok közti viszonyt szabályozó megállapításain & megengedhetetlen módon beavatkoznak a testvérpártok belső ügyeibe. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát és személy szerint Hruscsov elvtársat mérhetetlen gyűlölettel támadják, „szovjetellenesnek”, a „revizio- nizmus legfőbb képviselőjének”, „korunk legnagyobb szakadásának” nyilvánítják. Széles körűen kiépített propagandahálózatuk útján nagy nehézségeket okoznak a kommunista pártoknak, mindenekelőtt a kapitalista országokban küzdő testvérpártoknak. A kínai vezetők fellépését mindinkább az határozza meg, hogy nem elvi vitát folytatnak nagy fontosságú ideológiai kérdésekben, hanem politikai harcot indítottak a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpártok ellen. A Renmin Ribao február 4-i cikkében foglalt koholmányok, ferdítések és szitkok tömkelegé inkább eltereli a figyelmet az alapvető elvi nézeteltérésekről. Csak így értékelhetők a cikkben foglalt elképesztő megállapítások, mint például; „A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői eltökélték magukat arra, hogy igyekeznek együttműködni az Egyesült Államokkal a világ leigázásában”, „A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek revízión izmusa és szakadársága a Szovjetunión belül található bur- zsoá elemek gyors fejlődésének és... az amerikai imperialista politikának terméke”. Az a politika, amely a józan megítélésnek legparányibb nyomait is nélkülöző megállapításokkal próbálja igazolni önmagát, nem más, mint a népeket félrevezetni akaró kalandorpolitika, amely elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kezdettől fogva elítéli a kínai vezetők szektás, dogmatikus nézeteit és szakadár tevékenységét. Határozottan visszautasítja és megbé- lyegzi újabb, minden eddiginél károsabb február 4-i megnyilatkozásukat, amely az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s így a mi pártunk ellen is irányul. A kínai vezetők bomlasztó tevékenységükkel támadják a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, könnyítik az imperializmus helyzetét az előretörő szocialista világgal szemben, nehezítik a kommunista pártok harcát az egyes országokban és a nemzetközi küzdelemben. A Magyar Szocialista Munkáspárt a testvérpártokkal együtt teljes eltökéltséggel fordul szembe a kínai szakadárok aknamunkájával, szilárdan követve az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozat irányelveit. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága teljes mértékben szolidáris a Szovjetunió Kommunista Pártjával, annak lenini Központi Bizottságával és személyesen Hruscsov elvtárssal. Teljesen világos, hogy a kínai vezetők támadásaikat elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen intézik. A Szovjetunió Kommunista Pártja állhatatos marxista—leninista politikája, nagy nemzetközi tekintélye teszi ugyanis főleg lehetetlenné a kínai kalandorpolitika érvényesülését. E tényen az összes régi és új szovjetellenes rágalmak együttesen sem tudnak változtatni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megállapítja: ha a kínai vezetők nyilvános támadásai nem szűnnek meg és szakadár tevékenységük folytatódik, akkor a nyilvánosság előtt is válaszolni kell ezekre. A kínai vezetőknek az a taktikája, hogy hol egyik, hol másik testvérpártot, illetve vezetőt támadják, nem téveszt meg minket. A közös ügy és pártunk politikájának védelmében, minden támadással szemben fellépünk. A kínai vezetők a szocialista világrendszer egyes országait is megkísérlik egymással szembeállítani. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elutasítja és elítéli ezeket a -kísérleteket, közöttük azt is, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó országok ügyeibe beavatkozzanak. A nemzetközi kommunista mozgalomban a Kínai Kommunista Párt vezetői által előidézett viszályt az osztályellenség igyekszik a maga céljaira kihasználni. Az imperialisták diplomáciai eszközökkel és minden egyéb módon a szocialista világközösség egységének lazítására törekednek. Az imperialista sajtó felkapja és terjeszti a kínai vezetők szovjetellenes rágalmait, hogy ezzel a kapitalista országok forradalmi munkásmozgalmában zavart keltsen és bomlást idézzen elő. A kommunista pártok a marxi—lenini eszméket védelmezve, szívós harcot folytatnak, hogy meghiúsítsák a bomlasztási kísérleteket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar nép eddig is egyöntetűen elutasította a kínai vezetők káros nézeteit, most még határozottabban elítéli felfokozott szakadár tevékenységüket, fékevesztett szovjetellenes rágalmaikat. A kínai vezetők álbaloldali nézetei, egységbontó aknamunkája elleni harc menetében sem feledkezünk meg arról, hogy hazánkban akadnak még jobboldali reakciós elemek is, akik a kínai vezetők fellépését megkísérlik zavarkeltésre felhasználni pártunk és kormányunk politikája ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt nehéz időszakban, nagy harcok és áldozatok árán, elleniorra- dalmárok, revizionisták és megrögzött dogmatikusok elleni harcban kovácsolta ki eszmei, politikai, szervezeti egységét és kellő tapasztalattal rendelkezik akár jobboldalról, akár „baloldalról” jelentkező támadás visszaverésére. Akik ártó szándékkal lépnének fel, tapasztalni fogják, hogy a fúrt kellő eréllyel és határozottsággal veri vissza támadásaikat Ugyanakkor türelmes felvilágosítással és meggyőzéssel kell eloszlatni azok eszmei .zavarát akiket egyes kérdésekben megtévesztenének akár a kínai vezetők ál- forradalmi frázisai, akár azok a jobboldali elemek, akik a kínai vezetőkkel folytatott vitát a maguk revizionista álláspontjának igazolására próbálják felhasználni. Pártszervezeteink fontos feladata, hogy a kínai vezetők anti- marxista irányvonalának, szakadár tevékenységének megvilágításával tovább emeljék a párttagság eszmei és politikai színvonalát, tovább erősítsék soraink egységét A Magyar Szocialista Munkáspárt helyes, az élet, a gyakorlat által igazolt politikai irányvonala a marxizmus—leninizmus elvein alapszik, az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatot, a nemzetközi kommunista mozgalom közösen kidolgozott fő irányvonalát híven követi, pártunk, munkásosztályunk, népünk harcának tapasztalatait hasznosítja. Pártunk politikai irányvonalát következetesen folytatjuk, s mint azt eddig tettük, a jövőben is meg- védjük, minden, akár jobboldali, akár álbaloldali torzítása kísérlettel szemben. Ma pártunk és dolgozó népünk előtt álló legfőbb feladat a VIII. kongresszus határozatainak piegvalósítása, a szocialista társadalom teljes felépítése. Ezen az úton minden új siker, a gazdasági és kulturális munka új eredménye a legjobb válasz a pártunk politikája elleni minden fellépésre, így a kínai vezetők támadásaira is. Fordított földreform Nyugat-Európában — a termelési sikerek ellenére — a mező- gazdaság mindenütt olyan problémákkal birkózik, amely több országban, s éppen a legnagyobbak, ban, a legutóbbi egy-két esztendőben valóságos parasztzendülésekhez vezetett. E látszólagos ellentmondás mögött a termelés módszereinek átalakulása, a régi paraszti életforma elsorvadása húzó. dik meg. Egy-egy országban évente a parasztok százezrei hagyják ott a földeket, s mennek az iparba a gondok elöl, a jobb kereseti lehetőségek reményében. Angliában a mezőgazdaság mintegy 40 százalékát termeli meg a szigetország élelmiszer- szükségletének. A többit a Brit Nemzetközösség területéről (Űj- Zéland, Ausztrália, Kanada stb.) importálják. A behozott élelmiszer arra jó, hogy szabályozza a piacot, alacsonyan tartsa az árakat, ugyanakkor viszont angol termelők jövedelmét egy kritikus szint, re csökkentette. A kormány ezért kénytelen nagy összegekkel segélyezni a parasztságot. A gazdák érdekképviseleti szerveivel egyet, értésben, a kormány megállapítja a mezőgazdasági termékek irányárát, s ha a tényleges eladási ár ennél kisebb, az államkincstár a külön bözetet megtéríti a terme, löknek. Az állam ezen a címezi 364 millió fontot fizetett kí az elmúlt évben. Nem kétséges, hogy ez a helyzet sokáig nem tartható fenn, s az angol parasztság lesz a vesztes. A földművelésügyi miniszterre már most óriási nyomást gyakorolnak, hogy csökkentse a mezőgazdaság horribilis államsegé^ lyének összegét. Erre két lehetőség van: vagy korlátozzák az élei. miszerirmportot és a felszökő élelmiszerárakból lesz a mezőgazdaságnak nagyobb bevétele, vagy pe. dig ösztönzik a behozatalt, hogy az árakat alacsonyan tartsák — vállalva az angol parasztgazdaságok tömeges csődjét. Ugyanis az élelmiszerárak emelkedése az ipari költségek és árak általános emelkedését idézné elő, ami Angliát kiütné a nemzetközi versenyből. Ezt pedig nem kockáztatják — előbb-utóbb tehát feláldozzák a mai méretű mezőgazdaságot. Az Európai Gazdasági Közösség területén sem jobb a helyzet. Franciaországban évente több tízezer kis. és középparaszti gazdaság megy tönkre, mert a kistér, melók nem tudnak versenyre kel. ni a korszerűen felszerelt gépekkel rendelkező nagybirtokkal. Az elkövetkező 10 évben mintegy 800 ezer családi parasztgazdaság megszűnésével számolnak, s a kormány semmit sem tesz az ellen, hogy ezt a folyamatot megállítsa. Sőt, azáltal, hogy hitelt csak az kaphat, aki „életképes” gazdaságot teremt magának, kifejezetten sietteti a törpebirtokok tönkremenetelét. Nyolc esztendő alatt csaknem 1 300 000 ember hagyta el a mező- gazdaságot Franciaországban. 1964-hez képest negyedével csökkent az ezekben a szektorokban foglalkoztatottak száma. A francia mezőgazdaság kritikus helyzete már nemegyszer okozott nehéz napokat a Közös Piacban. Közismert, hogy egy évvel ezelőtt, amikor Anglia belépéséről tárgyaltak Brüsszeliben, Pisani francia földművelésügyi miniszter képviselte azt az álláspontot, hogy a helyzet nem érett meg Anglia befogadására a Közös Piacba. A franciák ugyanis a Közös Piac minden további bővítése előtt szeretnék megoldani — mert ők rendelkeznek nagyobb mezőgazda, sági feleslegekkel —, hogy az agrárpiacot rendezzék, illetve az áraikat egységesítsek olymódon, hogy az élelmiszerek a hat országban biztos piacra találjanak. A bökkenő csak az: a franciák olyan árakon akarják agrártermékeiket elhelyezni, hogy az a kisparaszti gazdaságok számára is kifizetődő legyen, vagyis a többi ország pénzével akarják szanálni mezőgazdaságukat. Ennek az álláspontnak makacs érvényesítése vezetett tavaly a Közös Piac és az
