Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-24 / 95. szám

1964. április 24. 4 Péntek Tjcwasz. cl únek niláqáluiii MORZSÁK NAA/WWWWWWWS/ Az ember nem ablaküveg A fény záporától napközben már felmelegednek a sínek. Tavaszi fuvalom kóborol a szemaforok, állomásépületek, veszteglő teher­kocsik, lámpaoszlopok között, felkapja, szétszórja a port, játéko­san röptetgeti a papírdarabokat. A hosszú tél után a vasutasok­nak megváltás a tavasz. Könnyebb és kellemesebb a munkájuk, hisz nem kell hadakozni az elemekkel. A mozdonyvezető fülkéjébe nem csap be a jeges szél, a fűtőnek ke­vesebb szenet kell a tűzre dobni, a sínek nem síkosak, nagyobb a sebesség, a forgalom lebonyolítói betarthatják a menetrendet, a pá­lyamunkásokról lekerült a vatta­kabát, élénkebben tehetik munká­jukat, szóval másképpen él a vas­út, mint a dermesztő hidegben. Jobb az emberek közérzete is. Ezt tapasztaltam a hét elején Békéscsabán. o A fűtőház sín-csillagának — a fordítókorongtól iramodva a moz­donyjavító csarnok belsejéig — tíz ága van. Szinte mindegyik foglalt. Javában zajlik a tavaszi javítás, átvizsgálás. Mozdonylaka- tosok, kazánkovácsok, hegesztők gyógyítgatják a meglehétősen ki­merült masinákat. Az ötös álláson egy 411-es soro­zatú, „Truman” mozdony veszte­gel. Kazánajtaja nyitva, belül egy kazánkovács munkálkodik kala­pácsával. Vizsgálgatja, hogy meny­nyire kopottak a füstcsövek, a tűzszekrényben nincs-e alakválto­zás, egyenesek-e a falak, nincs-e repedés. A hat hónaponként is­métlődő, időszakos átvizsgálás je­gyében dugattyúgyűrű, tolattyú- gyűrű cserére, tengely ágak, szele­pek átvizsgálására van beutalva a gép. Egész télen futott, ráfér egy kis pihenés. A javítás után ismét hosszú út áll előtte. Ahogy hallottam, az első ne­gyedévben 817 ezer 8öl kilométert tettek meg a fűtőház mozdonyai, 110 ezerrel többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A legtöbb terhet: egymillió 426 ezer 274 száz- elegytonna árut februárban cipel­ték. Mióta ez a fűtőház létezik, februárban ilyen mennyiségű árut még nem szállítottak. Érthető, hogy fáradtak, hajszoltak, szükség van javításukra. Most kell szapo­rán dolgozni a szerelőknek, míg a szállítás nem erős. Ha a zöldség­szezon megkezdődik, inkább csak futó javításokra lesz lehetőség. Ennek tudatában iparkodnak most a mozdonyjavító és kocsijavító műhely dolgozói reggeltől estig. A fűtőház udvarán szellőző-kür­tök állnak glédábam. Jelenlétük­kel egy nagyszabású munka rövid időn belüli elkezdését sejtetik. A mozdonyjavítő csarnok tetejét fel­újítják, újra palázzák, szellőzők­kel látják el, tízegynéhány éves várakozás után. Ennek a csarnok dolgozói örülnek a legjobban, ugyanis telente eddig füstben, gőz­ben dolgoztak, a műszak végére szerecsenek lettek a koromtól. A tető rekonstrukciója még a tava­AZ ORSZÁGOS SÖRIPARI VÁLLALAT azonnalra felvesz férfi segédmunkásokat és betanított férfi munkásokat. Jelentkezés: Bp. X., Maglódy u. 17. 3274 szón megkezdődik, s reméli min­denki, hogy a tél elejére befeje­ződik. Nem akarnak az emberek a fagyos ég alatt, dermedő hideg­ben dolgozni... Ez a hónap különben tisztasági hónap a fűtőházban. A fiatalok, kiszisták már összegyűjtötték a télen elszórt féktuskókat, csavaro­kat, az idősebbekkel együtt május 1-ig rendbe teszik az épületek kö­zét. A virágoskertben — egy talp­alatnyi mesiepajrk ez — hamaro­san virágok pompáznak... o A múlt év novemberétől integra dominó rendszerű biztosító beren­dezés segítségével történik a vál­tóállítás, szemaforjelzés a vasútál­lomáson. A forgalomirányító előtt, a rézsútosan megdöntött zöld színű műszerasztalon piros, fehér, sárga, fekete, kék gombok sora­koznak. Mindegyiknek megvan a maga rendeltetése. A sínhálózat hasonmásán néhány másodpero alatt áttekinthető az állomás fog­laltsága. A bent álló szerelvé­nyek szaggatott, vörös csíkokat képeznek, a szabad pályatest sár­ga fényű. Az állomásról induló, vagy az érkező szerelvények egy gombnyomással kapnak zöld utat. Az ütközésnek nincs lehetősége. A télen sok gondot okozott ez az okos berendezés. A hó beszo­rult a sínek közé a váltónál, s már is söpörni, tisztítani kellett. Nem egyszer forgalomzavart, késést eredményezett az ónos eső, hó. — Most már ideális az idő — mondja Katona Gábor állomásfő- nök-helyettes, látható örömmel. — A berendezésnek ez az idő való, ilyenkor működik tökéletesen. A menetrendszerűséget száz százalé­kosan igyekszünk betartani. A gyorsaságot növelhetjük, gazda­(17.) — Adjon, legyen szíves, egy papírlapot s engedje meg, hogy megfejtsek itt magánál egy fel­jegyzést — mondta Jersov s elő­vette Zsijenbajev levelét. Ibrahimov asztalához ült, és aránylag gyorsan megfejtette a rejtjeles írást. A következő szö­veget kapta: „A találkozóhely megváltozik. Az új cím: Perevalszk, Przse- valszkij utca ötvenhárom. Ér­deklődjön Aszkár Sandarbekov- nál, aki Habdullah fia.” Jersov odaadta Ibrahimovnak ságosabban tudunk dolgozni. Könnyebbség a tavasz a tolató szol. gálatnak is. A szerelvény szétgu- rítások, összeállítások gyorsabbak. A csapágyakban nem dermed az olaj. A forgalom minden dolgozója tudása legjavát igyekszik nyújta­ni... o A pályafenntartási főnökség dolgozói úgy kirajzottak a pálya- szakaszokra a jó idő beköszönté­sével, akár a kaptárból a méhecs­kék Mintegy 130 kilométeres hé­zagmentes vágány szabályozása vár rájuk május közepéig. Kisebb- nagyobb csoportokban Szajoltól Lökösházáig dolgoznak. Reggel négy órakor kezdik a munkát, ki­használják a hűvösebb órákat, mert a nagy melegben nem tud­nak megfelelően szabályozni. A sín hőmérséklete megállj-t paran­csol. Műszerek segítségével vizsgál­ják a sínek irányát, a pálya szint­jét. A süppedéseket feltöltik, zú- zalékolják. Agregátorok, vibráto­rok, zúzalékoló felszerelések gyor­sítják ipar kodásukat. Újdonság­nak számít, hogy rádió-összeköt­tetésben állnak állandóan a leg­közelebbi állomással. Adó-vevőjük segítségével idejében tudomást szereznek a várható szerelvények­ről .. j A pályafenntartás feladata az állomás környékének, csarnoká­nak tisztántartása is. Eleddig bi­zony nem sokat tettek a tavaszi nagytakarítás jegyében. A főcsar­nok ablakai nem vallanak gondos tisztogatásra, s pókhálóért sem kell a szomszédba menni. Nemzet­közi forgalmat lebonyolító állomá­son nem szabadna ilyen csúfság­nak éktelenkedni. Bízunk abban, hogy mihama­rabb időt szakítanak, eszközt kerí­tenek eltüntetésére. Pallag Róbert Kémregény Fordította: Sárközi Gyula a szöveget, hogy olvassa el, majd megkérdezte: — Mennyire van Perevalszk- tól a Fehér tó? — Majdnem ugyanannyira, mint Akszakalszktól. Különben Perevalszk ban valami telepe van annak a régészeti expedíci­ónak. — Tehát oda kell utaznom — mondta Jersov. — Maga pedig figyeltesse Sandarbekov házát. Habdullah ördögien óvatos, ne­hogy megriasszák. Jersov elbúcsúzott Ibrahimov- tól és az állomásra sietett. A tranzit-váróteremben mór türel­metlenül várta Malinovkin. Bő­röndjén ült, s úgy tett, mintha élmerülten olvasná az újságot, de közben éberen szemmel tar­tott mindenkit, aki belépett a terembe. Észrevette az őrnagyot. Ásított és komótosan összehaj­togatta az újságot Amikor pe­dig Jersov elhaladt mellette, felkelt, kihúzta magát, fogta a bőröndjét és közömbös ábrázat- tal lassan elindult a kijárat felé. Jersov őrnagy egy pillanatra megállt az ajtóban, s amikor Malinovkin hadnagy odaért mel­lé, alig hallhatóan odasúgta ne­ki: — Vegyen két jegyet Pere- valszkba az esti vonatra. A res­tiben fogom várni. Jersov és Malinovkin kora Üdvözölni egymást a kölcsö­nös megbecsülés külső jele. Az embertársaink iránti figyelmes­ség még sok egyéb módon is kinyilvánítható, de a köszönés egyike a legtermészetesebb és legősibb formáknak. Talán már a hordákban élők is örvendező hangot hallattak és integettek, ha közülük valóval találkoztál:. Az ember joggal hihetné, hogy az ilyen jiagy múltra visszate­kintő szokásmód, nemzedékek végtelen során annyira beivó­dott a tudatba, hogy már min­denki közmegelégedésre gya­korolja. Sajnos, nincs így. Egy ismerősöm panaszolta nemrég, hogy amit sosem hitt volna, a köszönés az utóbbi hónapokban valóságos lelki gyötrelemmé vált részére, önhibáján kívül. Jól ismerem őt. Azok közül való, akik készségesek, figyel­mesek, embertársaiknak bizal­mat előlegezők, hiszen az a kö­zösség az eszményük, melynek most építjük magasrendű vilá­A vásárlók Jó dolog, hogy mostanában annyi üzletkorszerűsítéssel ta­lálkozunk. Ez arra vall, hogy kereskedelmi szerveink igyekez­nek lépést tartani a fejlődéssel, biztosítani a kulturált kiszol­gálás követelményeit. Ilyen kor­szerűsítést hajtottak végre nem­régiben Békéscsabán, a Szabad­ság téri 71-es zöldségboltban, örömmel tapasztaltuk a nagy átalakulást, mikor az újjáépítés után először léptünk a boltba. Újszerűén alakították ki a polc­beosztásokat, szépen átfestet­ték a pultot és a mirelit hűtő­szekrényt. Ám örömünkbe üröm ve­reggel érkeztek meg a perevalsz- ki állomásra. Az állomás és a hozzája tartozó Perevalszk vá- roska, a kis járási székhely va­lahogy nagyon, porosnak, jelen­téktelennek tűnt. Fa, növényzet alig volt itt s olyan vastag por­réteg borította a várost, hogy olybá tűnt, mintha ócska bádog­ból készült volna. — Bátran mondhatjuk, hogy nem nyaralóhely... — sóhajtott Malinovkin, miután körülnézett. — Az állomáson várjam meg? — Nem — felelte Jersov és szemével a „Poggyászmegőrző” feliratú táblát kereste. — Az itteni állomás kicsi, utas kevés van, az idegen hamar szemet szúr. Menjen el az építési igaz­gatóságra s érdeklődjön szak­mája, a távírdászmunka felől. Aztán térjen ide vissza. Remé­lem, hogy másfél-két óra múl­va sikerül majd találkoznunk valahol a poggyászmegőrző kö­zelében. — Értettem. Miután Perevalszk kis város volt, Jersov elhatározta, hogy senkitől sem kérdezősködik, ha­nem maga találja meg a szüksé­ges címet. Ehhez keresztül kel­lett vágnia az egész városon és alaposan bebarangolni túlsó szé­lét, míg végre megtalálta a Przsevalszkij utcát. A többi ut­cához képest alacsony jegenyék, satnya nyírfák szegélyezték. Sok ház udvarában veteményeskert és hegyes levelű ebelek bokrok látszottak. Az ötvenhármas számú ház csaknem a legutolsó volt az utcában. Kissé emlékez­tetett Habdullah Sandarbekov akszakalszki házára. Csupán a kiskapuja nem volt reteszre gát és amelyben nem létezhet már a másokat semmibevevő, csak önmagát tekintő önző, gő­gös típus. Ismerősömet az gyötri, hogy az intézetben, ahol dolgozik, akadnak munkatársai, akik hó­napok óta nem fogadják sem az ő, sem a hozzá hasonlóan szívből, készségesen köszönök üdvözletét. Átnéznék rajtuk, mint az üvegen. Tépelődik is, hogy mi' lehet ennek az oka? Az talán, hogy munka utáni idő­töltésük, egyéni, kulturális és sportbeli érdeklődési körük ár- nyalatilag vagy egészében el­ütő? De hiszen ilyesmi egyazon világnézetű, ráadásul egy mun­katerületű emberek esetében nem lenne szabad, hogy ideve­zessen. És ami ennél sokkal el- gomdolkoztatóbb: az olyanok, akik saját munkatársaikat ké­pesek ablaküvegnék nézni, sem­mibe venni, miként viselkedhet­nek mások, egyszerű emberek gondja-bajával szemben? nevében... gyűlt. Elfelejtették ugyanis a pultra szerelni a már jól be­vált padot, amelyen tartották azelőtt a vásárlók súlyos kosa­raikat. Most nincs pultpad, s emiatt sokat bosszankodnak az asszonyok. Nagyokat hajolva, földre teszik a cekkcrekct vagy legjobb esetben az új fes­tésű hűtőszekrényre, amely bi­zony ilyen módon előbb-utóbb olyan lesz, mint a régi. Ügy véljük, hasznos lenne, ha a vállalat központja vissza­szereltetné a padot. Ezt javasol­juk a vásárlók nevében... zárva és udvarából hiányzott a kutya. A ház ajtaja is nyitva volt Középkorú, zömök férfi jött ki Jersov elé. Kancsal sze­me ravaszkás kifejezést adott arcának. — Maga, ha nem tévedek, Aszkár Sandarbekov? — kér­dezte Jersov, miután észrevette, hogy az illető kissé hasonlít Habdullahra. — Az vagyok — szólalt meg mély basszus hangján a férfi és összehúzott szemekkel méreget­te Jersovot. — Engem keres? — Nem, hanem Zsijenbajev elvtársat — felelte az őrnagy és arra gondolt, vajon milyen kapcsolatban áll ez az ember a Kísértettel. — Alma-Atából küldtek ki hozzá Muhtarov a nevem. — Ó, Muhtarov elvtárs! — élénkült fél nyomban Aszkár Sandarbekov és szívélyesen ke­zet nyújtott Jersovnak. — Kilis Zsantaszovics már várja. Fárad­jon beljebb, kérem! Megkért, hogy testvérként fogadjam önt. Jersov belépett a tágas szobá­ba, amelynek falai tele voltak ragasztva a Sziréna című újság oldalaival és holmi vasutas mű­szaki folyóiratokkal. E lapok és a házigazda vasutas zubbonya azt mutatta, hogy vagy Aszkár vagy valamelyik családtagja a vasútnál dolgozik. — Elhatároztam, hogy kira­gasztom ezeket a lapokat — in­tett zavartan Aszkár a falakra. — De soh’ sincs rá időm. Leala­poztam, de a tapétázásig seho­gyan sem tudok eljutni. A va­sútnál dolgozom, mint a kalauz­csoport vezetője. (Folytatjuk) Nyikolaj Toman: ^ ) a It'CS'&ííC'í Miííífo

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents