Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-24 / 95. szám
1964. április 24. 5 Péntek Épületek, ha találkoznak Miért van a pedagógus? TOTÖZÖK FIGYELEM! id-f-1 taiaiat szerencsés esetben Ilyen még nem volt! millión felüli nyereményhez juthatl MÉG EGY JÓ HÍR!!! A 17. heti 12 találatos totószelvények között TOKIÓI UTAZÁST sorsolnak! A békéscsabai István-malom és a tervezőiroda modem épülete a Körös-parton. •• 01 év alatt 1920 lakás épül meg megyénkben a társas- és sorházakció keretében Március végén a megyei tanács végrehajtó bizottsága az OTP me. gyei igazgatóságának előterjesztése alapján határozatot hozott a társas- és sorházakció további támogatásáról. A tervek szerint 1970 végéig mintegy 1920 lakás épül meg megyénkben. Felkeres, tűk Martincsek László elvtársat, az OTP Békés megyei Fiókjának igazgatóját, aki tájékoztatott bennünket arról, hogy hol épülnek meg ezek a társasházalt. •— A terv az, hogy már Békéscsabán és Gyulán nyert tapasztalatok alapján ezt az akciót minél több helységre terjesszük ki. Természetes, hogy a legtöbb lakás így — Erre nehéz lenne válaszolni, hiszen egy-egy lakás árát meghatározza az is hol épül, valamint az anyagfelhasználás különböző mértéke. Az országos irányárak kétszobás lakás esetében mintegy 150 ezer forintot írnak elő. Természetes, hogy valaki ilyen lakást vegyen, ahhoz a legkisebb előtörlesztés a lakás árának 25 százaléka. — Milyen intézkedések történtek, hogy ezek a lakások meg is épüljenek? —- Azokon a helyeken, ahol lakásokat kívánnak építeni, már a községi tanácsokkal közvetlen kapcsolatban állunk, tárgyalásois Békéscsabán épül meg, mintegy . kat folytatunk telekbiztosításra, 650, Gyulán 350, Gyomán 100, | Orosházán 300, Szarvason 130, Békésen és Mezőberényben 100—100, Sarkadon és Szeghalmon 60—60, Mezőkovácsházán 40, Tótkomlóson pedig 30. — Ez az akció érinti-e a kislakásépítési akciót? — Nem. Az OTP továbbra js támogatja a családi ház építési akciót, de a következő években egyre jobbéin le szeretnénk venni az építkezés gondjait a lakosságról és éppen a város- és községrendezési tervek teszik lehetővé a többszintes beépítettséget. Ezekben a házakban általában kétszobás lakások épülnek beépített konyhákkal, teljes közművesítéssel. — Mi lesz az áruk? és támogatjuk a községeket úgy is, hogy községfejlesztési alapjukra hitelt folyósítunk, hogy a közművesítést el tudják végezni. — Ki építi fel ezeket a lakásokat? — Messzemenően figyelembe vesszük az építkezések kivitelezésénél a helyi erőforrásokat és többségében a helyi ktsz-akkel kötünk megállapodást. Erre a legjobb példa a békéscsabai építkezés, ahol a Mokri utcai OTP- lakótelepen öt ktsz fogott össze. Ott már meg is kezdődött a felvo. nulás és mintegy hatvan lakáshoz kezdenek hozzá, amelyet jövőre adnák át. — Hol kezdenek még hozzá ebben az évben? — Gyomán már megkötöttük a szerződést, ott 54 lakás építkezése indul meg, de ugyanígy Békésen is 20 lakásé. Az érdeklődés nagy és az OTP a lehetőségekhez mérten igyekszik az igényeket a tanácsok segítségével kielégíteni — fejezte be nyilatkozatát Martincsek elvtárs. (—czL) A szülői értekezletek haszna szinte felbecsülhetetlen. Azok az órák, amelyeket a szülő gyermeke nevelőjével és a többi szülővel együtt eltölt, világos és reálisan értékelhető képet adnak az osztály és egy-egy tanuló munkájáról, előrehaladásáról. Tény, hogy csak adhatnak, mert a hasznos szülői értekezletnek több feltétele van. Az első ezek közül: a szülő megjelenése, hiszen nélkülük nincs szülői értekezlet. Sajnos, nem kevesen még most is azt mondják: minek részt venni ezeken, azért van a pedagógus, hogy tanítsa, nevelje a gyereket, azért fizetik. Az ő dolga, ne zaklasson engem, elég, ha a gyerek rosszaságát, szertelenségét otthon elviselem. Ez az álláspont egy időben egészen „divatos” volt, ma már csak — mondjuk — 10 szülő közül egy, esetleg kettő gondolkozik így. Pedagógusok a megmondhatói: mindig azok a szülők, akiknek a gyermekeivel a legtöbb baj van, akik a leghanyagabbak, akik lenézik társaikat, akiket otthon olyan hatás ér, miszerint nekik mindent szabad, és tetteikért legkevésbé tartoznak felelősséggel. A szülő rossz példája, aki így él és így „határozza meg” saját helyét a társadalomban, gyermeke jellem-fejlődésében fokozottan jelentkezik, és megnyilvánulása is fokozott, kirívó. így van aztán, hogy nagyon sok pedagógus fő gondja, hogy megtalálja a kapcsolatot a szülőkkel, minden szülővel, és osztályában a szülők „kollektívája” is kialakuljon. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra, de ha itt sem próbálkoznak „nagy ugrásokkal”, hanem a valóság figyelembe vételével lépnek egyről a kettőre, akkor biztos eredmény várható. Rendezzenek bár először csak teadélutánokat, műsoros anyák napját, később már — összejöveteleiken — nem kell a tanító néninek kénytelen-kelletlen nevelési kérdésekkel előhozakodnia, mert ezek is érdeklik majd a szülőket, és a munkaközösség ereje számtalan apró, de annál lényegesebb formában sugározódik ki M egész szülői kollektívára. Hallottunk már arról, hogy ötletgazdag munkaközösségi elnökök, tagok miként próbálkoztak meg azzal, hogy a szülők eljárjanak az értekezletekre. Békéscsabán, az I. sz. általános iskolában az egyik alsótagozati osztály SZM tagja, Baji Sándor, az értekezletek anyagából feljegyzést készít, s a pedagógus segítségével ebből 1—2 oldalas gépelt „tájékoztatót” állít össze. Ezt kiküldik azoknak a szülőknek, akik nem tudtak, vagy nem tartották fontosnak megjelenni a szülök megbeszélésén. Az első ilyen tájékoztató hatására többen megérezték, hogy mégsem helyes úgy vélekedni, hogy „a pedagógus azért van, hogy tanítsa, nevelje a gyereket, nekem mi közöm hozzá?” Lehet, hogy ez a módszer nem válna be mindenütt, és az Is lehet, hogy nincs meg mindenütt a feltétele annak, hogy gépelt tájékoztatókat készítsenek. A szülői értekezletek színvonalát emelni azonban egyre inkább mulaszthatatlan feladat, mert amíg egy szemernyit is hat olyasféle elképzelés, hogy a szülőnek felesleges eljárnia oda, addig nehéz dolga lesz a pedagógusnak, és több energiát kell pazarolnia egy-két gyerek nevelésére, mint egész osztályára. Ezt a fényűzést pedig nem engedhetjük meg magunknak. Sass Ervin Elsőosztályú szenzáció a járda szélén: önkiszolgáló újságáruda! Az árus otthagyta tarka kincseit — a napilapokat, folyóiratokat, magazinokat, pravoszláv naptárakat, borítékokat... —i és ki tudja hová ment. Csak egy pléh tányért hagyott ott a pénznek és gyerekes írással kiírta: „Parancsoljanak, szolgálják ki magukat, bízom az önök becsületéhez " Az emberek úgy kezdtek gyülekezni az áruda körül, mint az elgázolt gyalogos körül. A megjegyzések záporoztak, mint a májusi eső. — Egyem a bátorságát! —• Én még a jobbkezemnek sem hiszek. Ilyen időket élünk. Akadt aztán egy ember, aki megmagyarázta, hogy külföldön az önkiszolgáló újságárusítás már régen közismert dolog. Ö például a Concorde téren látott egy rendőrt, aki köpenyével védte az újságokat az esőtől az árus távollétében. Az újságárusok világszerte A fárda szélén Erény és környéke ír|a: Novak Novak a városi lakosság kedvencei. Külföldön talán igaz, amit mond — avatkozott valaki a beszélgetésbe. — De nálunk ez nem így van. Ezt az újságárust magam is jól ismerem: minden este elnáspágolja a feleségét és most biztosan pálinkát vedel a szomszédos talponállóban. Figyeljék csak meg. Csúnya, durva dolog volt ez. Vannak emberek, akik csak rosszat tudnak gondolni. ; —* Maga... maga ellene van minden haladásnak! így háborgott a többség. Vannak emberek, akik még a falak festésében is a társadalom haladását látják. A. vitának egy kis autóbusz érkezése vetett véget. Újságírók ugráltak ki belőle. Fürgék, komolyak és buzgók voltak. Nyomban lefényképezték az árudát és az összegyűlt embereket. Aztán egyikük átjavi- tóttá az „önök becsületéhez”-t az „önök becsületé- ben”-re. Aztán lefényképezték a hirdetményt. Följegyezték néhány jelenlévő nevét és elmentek, ahogy jöttek: fürgén, komolyan és buzgón. Másnap a következőt olvashattuk a „Városi Kró- niká”-ban: A becsület megnyilvánulása a járda szélén. A járókelőket megtisztelte az újságárus bizalma. Stilics újságárus, három gyermek apja, kijelentette: „Bízom az emberekben". Az egyszerű újságárus gesztusa a lakosság helyeslésére talált. 4 Most végre a sajté Is helyt adott az erény méltatásának. De sem a jókedvű járókelők, sem a szorgos újságírók, sem a három gyerek atyja, Stilics, nem is sejtették, milyen nehezen talál olykor megértésre az erény. Ugyanis, bár a kísérlet sikerült és az emberi becsület magas polcra jutott, Stilics újságárus soha többé nem hagyta el posztját és nem bízta áruját Isten kegyelmére. Soha többé! Azt hiszik talán, hogy hiánya volt? Ugyan, kérem. A baj ott volt, hogy semmiképpen sem tudott válaszolni a hírlapelosztó vállalat jogügyi előadójának arra a kérdésére: —• Hol a csudában csavarogtál te munkaidőben? Olykor valóban kevésbé veszélyes a rosszat hirdetni, mint az erényt. Tálán azért is van az, hogy lapjaink többet foglalkoznak a bűnnel, mint erényes szenzációkkal. (Ford.: Péter Zsuzsa)
