Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-22 / 93. szám
W64. április 22. 5 Szerda Négy kép — egy élüzemről A Békési Nyomda ■— dolgozóinak tevalyl Jó munkája eredményeképpen *“ elnyerte az Élüzem címet, s megnyerte a hazai nyomdák éves műn- keversenyót is. Képeink a korszerű üzem termeibe nyújtanak bepillantást, ahol a csórna goi ó-dobozok, prospektusok, címkék milliói készülnek j külföldi és hazai megrendelésre. A tágas, világos kézlstzedö teremben betűszcidények sorakoznak katonás rendben. Az itt dolgozó nyomdászok elmélyül tséget, állandó figyelmet kívánó munkát végeznek: a kéziratot az előírásoknak megfelelően betűsorokba szedik át. A kiszedett szöveg kfcebb-nagyobb „hajókon” (tálcákon) a formaelökészítő terembe kerül át. Egyszerre két színt nyomnak a hazai viszonylatban csak Itt dolgozó magasnyomó, német gyártmányú gépek. Ebben a gépteremben túlnyomó többségben fiatalokat találunk a gépek mellett. A stanca-gépteremben a gyógyszeres dobozok színes kartonanyagából a kívánt méret szerint szabják ki a dobozformát a magas termelékenységű masinák. A világszínvonalon dolgozó üzemet sűrűn keresik fel nyomdász-küldöttségek, úttörő őrsök. Ottjártunkkor az orosházi II, számú általános iskola tanulóinak egy csoportja Ismerkedett a nyomdászok munkájával. Blahut Béla szedőtenni művezető kalauzolta őket, Ezer technikus tizennégy alatt A Békéscsabai Üt-, Híd- és Vízműépítési Technikum hallgatói az ország legkülönbözőbb területéről jöttek ide tanulni, mint arról dr. Barna Bálint igazgató tájékoztat bennünket. — 1965-ben ünnepeljük 15 éves fennállásunkat — mondja —, de hírünk ismert országszerte, sőt, hogy úgy mondjam, kapcsolataink határainkon is túlterjednek. Éppen most tervezünk tanulmányutat a Szovjetunióba és a Német Demokratikus Köztársaságba 30—30 diákkal. Nemrég kaptunk igen értékes szemléltető eszközöket szintén az NDK- ból. Később elmondja, hogy évenként négy párhuzamos osztállyal működnek, a tanulólétszám 490— 500. Jelenleg 494 tanulót tartanak nyilván, ebből 93 lány. A tanulmányi eredményeket vizsgálva, eredményeik nem rosszak, különösen, ha hogy itt a fiatalok olyan tantárggyal amelyek teljesen fogva elsajátításuk is nehezebb. A félévi átlag 3,35 volt. Ez ugyan látszólag nem magas, de ha az előző évi bukások arányát vesz- szük alapul, már jobbnak mondható: az előző év fél évében ugyanis a tanulók 10 százaléka bukott, míg most az első fél évben 5,8 százalékos volt a bukás. A továbbtanulással kapcsolatban a következőket mondta dr. Barna Bálint igazgató: — Igen örvendetes tanulóink továbbtanulási kedve. Csupán két adat: az 1962—63-as tanévben a 89 végzős tanulóból 18, míg a jelen tanév 93 végzős növendékéből 24 kérte felvételét magasabb fokú intézménybe. Ugyanakkor az előző években alig 3—4 jelentkezőnk volt egyetemekre, főiskolákra. Ha az elmúlt közel 15 esztendőt mérlegre tesszük, komoly sikereket ért el ez az .iskola. Ed- ezer képzett technikust adott, s nagy részük jelenleg is saját szakterületén végez hasznos tevékenységet. A gyakorlati munka megszerettetése a műhelyekben folyik. Erről Galisz Pál gyakorlati oktatás- vezetővel beszélgetünk. Amikor ott jártunk, éppen az útszegélyelemek előállításán dolgoztak. Tapasztaltuk a gazdaságos, takarékos munkára nevelést is. Az asztalos műhelyben például hulladék nem megy kárba, mert a fakötések készítésénél keletkező hulladékot is feldolgozzák mindaddig, míg végül keskeny csíkok maradnak, amit a kertészetben hasznosítanak címke gyanánt. Nem véletlenül kerülnek tehát a tanműhely falára elismerő oklevelek. A tanműhelytől néhány lépés a kollégium. Dr. Szekeres Béla, a kollégium igazgatója tájékoztat. „Két éve lettünk szocialista kollégium, — mondja —, most márCikkeink nyomán figyelembe vesszük, jó néhány találkoznak, újak, s ennél- ] dig több mint Küzúti veszély, nehezen járható útszakasz Endrédén a késlekedő építkezés miatt Fenti címmel közöltünk cikket április 1-i számunkban, amelyre a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója, Priskin Gyula elvtárs a következő válaszlevelet küldte: a ... A munka eredeti befejezési határidejét anyaghiány és a kemény tél miatt 1963. december 31-ig valóban nem tudtuk tartant. A meghiúsult átadás átvételi eljárás miatt póthatáridőt kértünk, amit közős megegyezés alapján ez év március 31-re állapítottunk meg. (Részhatáridő 1964. január 3S.) A részhatáridő betartását szintén anyaghiány és a kemény tél akadályozta. Azonban a létesítményt 1964. március 31-re készre jelentettük és az építtető április 8-ra jegyzőkönyvileg m/forlnt ercdményklesést okozott... A pulyka minőségromlása pedig üzemi és vállalati szinten kétmillió eredménykiesést.'* Majd később: „Az orosházi gyáregységnél azért keletkezik nagyobb összegű többleteredmény, mert az előirt alaprentabilitásuk csupán 3,6 százalék volt. Orosháza tehát az elmúlt évben Jobban dolgozott, mint 1963 évben, ez valóban tény, gyáregységünk ugyanakkor az 1962. évi szintet tartotta vállalati eredmény vonatkozásában, csupán többleteredményt elérni nem tudott.’* Összegezve: a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat a csirkefeldolgozástól eltekintve jól dolgozott. Munkásainak, s valameny. nyi dolgozójának azon kell fáradozni, hogy ebben az évben a csirkefeldolgozást illetően is magasabb legyen az üzemi eredmény. ciusban ünnepeltük az évfordulót. Százhatvannégy diákunk van, foglalkoztatásuk rendszeres. Szakköröket alakítottunk, sokan tagjai a filmbarátok, nyelv, motoros, és fotós szakköröknek. Két zenekarunk és énekkarunk működik”. Nagy hírük még, hogy közel ötmillió forintos ráfordítással önálló konyhát és kulturális helyiséget szeretnének az előzetes tervek szerint, a jelenlegi épülethez toldani... A beszélgetésekből kitűnt, hogy lelkes, odaadó munka folyik a csabai vízműtechnikumban. Bár az évfordulóig közel egy esztendő van, az előkészületeket már megkezdték, hogy a technikum 15 éves fennállását méltóképpen megünnepelhessék. Háló Ferenc CKfímiéh attijukájd — az anyukám? — Megsimogatát Is vette. A közúti veszélyt és az összetákolt korlátot Illetően vállalatunkat nem terheli felelősség, mivel a földmunkákkal kapcsolatos balesetvédelmi és óvórendszabályok biztosítása annak a félnek a feladata, amelyik a földmunkát elvégzi. Jelen munkánál a földmunkát az építtető végezte■ házilag, így az 6 kötelessége lett volna a közúti veszélytelenséget biztosítani.” Miért olcsóbb a baromfifeldolgozás Békéscsabán, mint Orosházán? című cikket március 26-i számában közölte a Népújság. A cikkre a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalattól válaszlevelet kaptunk, amelyben a gyáregység valamennyi üzemrésze termelésének múlt évi alakulásáról tájékoztat bennünket a gazdasági vezetőség. Ezek alapján valóban az a helyzet, hogy a békéscsabai üzem ösz- szességében jói dolgozott az elmúlt évben, s ezért dolgozóit dicséret illeti. A baromfifelvásárlási tervet 113,7 százalékra teljesítették, a tojásfeldolgozásban Békéscsaba 5,9 százalékos üzemi eredményt ért él, az összes termelési tevékenység költségeinek alakulásában pedig 94,7 százalékos az eredménye, vagyis három tized százalékkal jobb, mint Orosházáé. A nevezett cikk azonban csupán a csirkefeldolgozásban tett összehasonlítást a két üzem között, ebben pedig a válaszlevél is elismeri, hogy helytállóak voltak a megállapítások. Idézünk a válaszlevélből: „Helytálló az a megállapítás, hogy a csirke eredményromlása kilencszáz K omi még csak négy, Jancsi ötéves. Az anyukájuk 70. Nem tévedés, Sándor néni két gyermek anyukája, olyanoké, akiket más édesanya szült. Az óvodai naplók úgy tartják őket nyilván: állami gondozottak. Nemrég egy asszonycsoport állt sorba húsért, s az egyik az állami gondozottakról beszélt. — Én csak tudok erről beszélni — mondotta — négy gyermekem ugyanis, négy helyen van. Egyszer meglátogattam az egyiket, kint játszott az udvaron, a gondozói pedig bent ettek. A kötélen is csak az ő holmijuk száradt, a gyerekek ruháit nem mossák. Nem ismerem az asszonyt, s nem tudom, milyen okok kény- szerítették, hogy gyerekeit állami gondozásba adja. Fizikumáról, öltözetéről ítélve megállapíthattam, hogy nem mehet olyan rosszul és erje is volna ahhoz, hogy gyermekeit eltartsa és ruhájukat is kimossa. A gondozó szülők legtöbbje szerétéiből vizsgázik, amikor magához vesz ilyen gyermekeket. Komi és Jancsi szintén részesül ilyen szereietben. Az óvodában egy alkalommal képolvasás volt az egyik képről. A cime: A család este. A foglalkozás után Jancsi odajött hozzám. — Óvó néni, Kominak van anyukája, ugye, csak nem ismeri. De nekem nincs. Ugye, nekem a mama — Sándor nénire utalt ebben tam buksi fejét és meggyőződéssel mondtam. — Igen, Jancsikám, néked édesanyád a mama. Pedig Sándor néninek nem könnyű a dolga. A férje 73 éves, mindig beteg. Komi, így becézik Komárom Imrét, pedig olyan gyerek, akin a felnőttek szeme mindig rajta kell, hogy legyen. Az idős asszony mégis szívet melengetőén bánik a gyerekekkel. 'Az ősszel kacsákat tömött, s a legtöbbször ezzel biztatta az apróságokat: „Siessetek haza az óvodából, vár rátok a finom rucamáj itthon és a lágy kenyér.” Rendszeresen hordja a tejet a gyerekék részére, esténként kedvenc ételeikkel lepi meg őket, vasárnap pedig süteményt készít. Gyakran cukorka is lapul a kis- kabátok zsebében. A napokban, meglátogattam őket. Egyszerű család, kicsi lakás. A gyerekek a ház előtt játszottak, s közben süteményt majszoltak. Ott száradtak a tisztára mosott gyermekruhák is. Jancsi seprűlovát hajtotta a papától kapott ostorral. Komi kavicsokat méregetett a mama ócska mérlegén. Elmerült a játékos mérlegelésiben, érzékelhette a meny- nyiség" okozta súlydifferenciákat. Hazafelé elgondolkoztam azon, hogy Sándor néni szeretete sokat nyom az emberség mérlegén, s ez a többlet teszi őt a két kisfiú anyukájává. Rózsa Tibomé Békés I
