Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-22 / 93. szám
1M4. április 22. 8 Szerda Holdanként 20 mázsa kukoricát! A kukorica termesztésért ed” dig tett erőfeszítések eredménnyel jártak. 1960-ban megyei átlagban 14,6 mázsa szemes kukorica termett. A Központi Statisztikai Hivatal kiadványában — most készítik — 1963 rekord évként szerepel, megyei szinten 18,9, a termelőszövetkezetekben 18,8 mázsa szemes kukorica termésével. Megyénk második ötéves tervében a kukorica jelentős helyet kapott. A terv jövőre 22 mázsa megyei átlag szemes termést irányoz elő. Időarányosan 1964-ben a szövetkezetekben 174 ezer holdról átlagosan 20 mázsa szemes termést kell betakarítani. Ha a kukorica átlagtermésében beállt növekedést a terv időszakában mérlegre tesszük, a 4,3 mázsa termésnövekedés elérését biztató jelként tekinthetjük. így az idén az 1,1—1,2 mázsával az alapvető agrotechnikai előírások teljesítésével, a soron lévő munkák minőségi végzésével, mindenekelőtt a tőszám továbbnövelé- sével, a háromszori gépi és kézi kapálással a 20 mázsa megyei termés elérhető, sőt túlteljesíthető! Hol is tart megyénk a kukorica termesztésben? Vannak-e olyan további tartalékok, amelyek kihasználásával jövő ilyenkor arról beszélhetünk, hogy a második ötéves terv célkitűzését eredménye, sen megközelítettük? A megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának főagronómusa a múlt évben több szövetkezetben megvizsgálta a kukoricatermesztést. Tapasztalatai szerint a tsz- ekben — megyei átlagban — 14— 15 ezer tő kukoricát hagytak holdanként. A 18,8 mázsa szemes kukoricatermés az előbb említett tőszámmal jó eredménynek mondható. A tőszám alakulása, a táp- anyaggazdálkodásban és a vízgazdálkodásban beállt javulás következtében kedvezőbb is lehetett volna, mert a holdankénti 14—15 ezres tőszám hibrid kukoricából kevés! Ahhoz, hogy ebben az évben megyei átlagban elérjük a 18 ezres tőszámot, agrotechnikailag minden lehetőség megvan. Az őszi mélyszántás, a hibrid vetőmag, a vetés mélységét biztosító korszerű vetőgépek, a növényápolás és a növényvédelem szervezése már nem legyűrhetetlen akadály. Csupán továbbra is egyetlen feltétel szorul finornítgatásra. Az egyelést, a megfelelő tőszám beállítást végző emberek tudatában még mindig nem bontakozott ki, hogy mit is jelent a több tő. A parasztember évtizedek alatt megszokta, hogy a második kapálásnál minden ‘-lépésre egy szál kukoricát hagy. A bánkúti lófogú kukorica termesztésének ez volt az egyik legalapvetőbb növényápolási előírása. A hibrid kukoricák termesztésében ezt a gyakorlatot nem lehet tovább követni! A marton vásári kukoricafajták egyméteres sorközzel, 28—35 centire is jól megférnek és gazdag termést adnak. Ivek óta küzdenek a szakemberek a tőszám növeléséért. Az eredmény: a 10—12 ezres tóÉ szám helyén tavaly már 14—15 ezer volt. Kétségtelen, ez jelentős eredmény, de nem tekinthető véglegesnek. A tószám növelésében az állami gazdaságoknak hasznos tapasztalataik vannak. A Szaibad- kígyósi Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságában tavaly 38 mázsa holdankénti szemes termést értek el kukoricából. A gyulai, a hidasháti, a mezőhegyesi, a felső- nyomási és még több állami gazdaságban a múlt évben jóval a megyei átlagtermésen felüli mennyiséget takarították be. Vannak tehát jó tapasztalatok, nem kell sehol sem új dolgot, agrotechnikai fogást kitalálni, csupán a szabadkígyósiák és a többi állami gazdaság, valamint a kiváló kukoricatermesztő tsz-ekben jól bevált termesztési eljárásnak kell elsősorban érvényt szerezni. A kukoricatermesztés elismert szakemberei készek a jó tapasztalatok továbbadására, hogy a megye egész határában kibontakoz- hassék az a mozgalom, amelyet az eleki Lenin Tsz gazdái bocsátottak útjára a múlt héten. Kezdeményezésük elsősorban azért érdemel szót, mert a tervezett 25 mázsa helyett — »1500 holdról — átlagosan 26 mázsa szemes termésre számolnak a vetés és a növényápolás gondosságával. Ebben a szövetkezetben holdanként17— 20 ezer tő kukoricát hagynak meg. A tőszámot az eddigi gyakorlattól eltérően az első kézi kapálásnál állítják be. Ez lényeges, mert a sorba vetett kukoricának már a fejlődés kezdeti szakaszában megadják azt az életteret, amelyen termést érlel, s a töveket a fejlettség magasabb fokán nem mozgatják, nem vetik i>isz- sza a fejlődést. A mikor megyei szinten a 18 ” ezres tőszám elérését tesz- szük szóvá, akkor arra gondolunk, hogy a megye déli járásaiban, s általában mindenhol, ahol a kukoricatermesztés adottságai jók, a 18— 20 ezer, öntözött körülmények között pedig a 24—25 ezer tőszám elérése az indokolt. Ugyanakkor a gyengébb'talajokon ebben az évben a 14—16 ezres tőszám elérése a cél. A megye bármelyik szövetkezetében a múlt évben ténylegesen termést hozó tövek számát 2—2,5 ezerrel kellene növelni — vagyis egy év alatt az eddigi tőszámnövelés 50 százalékát kellene produkálni. Ez egyik fontos feltétele a 20 mázsás megyei átlagtermésnek. A kukoricatermesztésben me. M gyénk eredményei kedvezőek. Ezek most kötelességet írnak elő megyénk második ötéves tervének teljesítésére. Vannak a kukoricatermesztésben igen jó gyakorlati módszerek, amelyek a múlt évben is 26—38 mázsa szemes termés elérését tették lehetővé. Kerüljön sor ezek széles körű alkalmazására. A tsz-ekben a helyi sajátosságoknak megfelelően nagyobb gondot fordítsanak az egyelésre, a harmadik kézi kapálásra, mert a termésnövekedés nagyobb üteme az eddigieknél is magasabb fokú gondossággal fejleszthető tovább. Dupsi Károly Kétszázezer csemetét ültetnek el a szarvasi Arborétum új területén A szarvasi Arborétumban teljes pompájával beköszöntött a tavasz. Kizöldült a pázsit,.a lombhullató fák koronája s legalább huszonötféle virág nyílik. Az uralkodó szín a sárga, de sok hófehér és rózsaszínű virág pompázik a különféle díszcserjéken, bokrokon. A kert faiskolájában is élénk az élet: az ország minden tájára, de főleg alföldi városok és falvak parkosítására szállítják innen a dísznövények, örökzöld fák csemetéit. Maga a kert is bővült hatvan holddal még az elmúlt évben. Az új területen megkezdték a fásítást. Ez év tavaszán kétszázezer csemetét ültetnek itt el, többségében fenyőféléket. Kétszáznegyven holdon termelnek étkezési hagymát a kaszaperi Lenin Tsz-ben A kaszaperi Lenin Termelőszövetkezetheti és a Rákóczi Tsz-ben együttesen 190 holdon termeltek étkezési hagymát az el múlt évben. A holdankénti átlag 107 mázsa volt. A két tsz egyesülése után az idén úgy tervezték, hogy 240 holdon termelnek étkezési hagymát és 20 holdon maghagymát. A hagymadugdosást április 3-án kezdték el, s naponta átlagosan 200—220 fő dolgozott a földeken. Még a IV-es üzemegység dohánytermelő brigádja is részt vett a munkában. A kertészeti dolgozókkal együtt nyolc hold vöröshagyma ültetését vállalták. A munkát már befejezték. Képünkön a dohányos, brigád munka közben. Fotó: Kocziszky László WVWV^VWWWWVW\^AAC/VWWW^WWWW/WW\WV/WVWWWW^WVW> Ha a vesetők is segítenek... — Megvetted már a tagbélyeget?.— Nem, hiszen három hónapja nem találkoztam a bizalmival. Ennek a párbeszédtöredéknek egyik szereplője Horváth Endre elvtárs, a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz KISZ-titkára volt. Ö idézte vissza a közelmúltból, amikor néhány nappal ezelőtt az alapszervezet munkájáról beszélgettünk... — Éppen a napokban tartottunk vezetőségi ülést, ahol KISZ- szervezetünk működését értékeltük. Sajnos, a sok jó eltörpül a hiányosságok mellett... Tavaly külön vállaltunk kukorica-területet, amit mi kapáltunk és törtünk le. A kapálásért kapott pénzből tíz napig a Balaton mellett nyaraltunk. Népitánc-csoportunk a med- gyesegyházi bemutatón nagyon szépen szerepelt, mozgalmas a színjátszó együttes élete is. Általában jól sikerülnek a vasárnapi ötórai teák is. A télen rendezett növénytermesztő szakmunkásképző tanfolyamon részt vett fiatalok jó eredményeket értek el. — De hiszen ez mind nagyon szép. Mi hangolja hát kesergés- re? Mi az, amin változtatni kellene? — Először is: nincs megfelelő helyiségünk, ahol összejöveteleinket, taggyűléseinket tarthatjuk. Illetve van egy ház, de nagyon elhanyagolt az állapota, majdhogynem életveszélyes. Azt tervezzük, hogy az idén rendbehozzuk az épületet. Másodjára a szervezéssel, a megbízatások teljesítésével kapcsolatban van sok mulasztás, hanyagság. Amikor az agráregyetem elvégzése után 1963-ban a tsz-be kerültem, engem választottak meg titkárnak. A vezetőség tagjai nem sokat segítettek, mert — úgymond — sok az elfoglaltságuk. Én viszont nem mentem könyörögni hozzájuk. A bizalmiak nem oldották meg feladatukat, a taggyűlések megszervezését, a tagbélyegek időbeni szétosztását. Erre céloztam különben a már említett párbeszédtöredékben is. Szóval, sem én, sem pedig a vezetőségi tagok nem tudtuk összehangolni a termelési munkát a szervezeti élettel. Sajnos... — Ezt meglehetősen lehangoló hallani. Meddig tarthat — a titkár szerint — ez az állapot? — A legutóbbi vezetőségi ülésen a lejtőről felfelé vezető utat kerestük, nevezetesen azt, hogy a nehézségeik ellenére is még pozitívabbá tegyük a KISZ-szervezet munkáját. A vezetőség tagjai úgy határoztak, hogy a titkár továbbra is én maradok, viszont a munkámban a legközelebbi taggyűlésen megválasztandó öt új bizalmi és a vezetőség valamennyi tagja segít. A bizalmik azokért a tagokért felelnek, akik környezetükben laknak. Ha a reszortfelelősök nem végzik rendesen a munkájukat, felelősségre vonjuk óikét a taggyűlésen! A háztáji gazdaságokban rejlő nagy lehetőségek kiaknázásának eevik isen jelentős módszere a különböző társulások megszervezése. A társulások a földműves- szövetkezetek keretén belül működnek és foglalkozást nyújtanak azoknak a háziasszonyoknak, családtagoknak, csőikként munkaképességűeknek, akik vagy házi munkában való elfoglaltságuk, vagy más okok miatt tsz, vagy üzemi termelő munkában részt venni nem tudnak. Ilyenek elsősorban a méhész és nyúl tenyésztő társulások, amelyek jelentős mellékkeresetet biztosítanak. Ezeknek a társulásoknak értéke elsősorban népgazdasági szinten és a szövetkezeti felvásárlásban mutatkozik meg. A társulások termékei igen keresett cikkek más államokban. Éppen ezért a megyei felvásárlási terveink is igen nagyok. Például mézből ebben az évben 13 vagonnal kell felvásárolni, amivel az eddigi tapasztalatok szerint nem is lesz különösebb probléma, mert az elmúlt év jó termése következtében máris előrehaladott a teljesítés. Nem ilyen biztató azonban a nyúlfelváisór— Szeretnénk színesebbé, váltó, zatosabbá tenni a saját életünket, az egész KISZ -szervezet munkáját. A taggyűléseikre ezután meghívunk olyan elvtársakat is, akik korábban már részt vettek a mozgalmi munkában. Bizonyára akad a „tarsolyukban” néhány észrevétel és jótanács, ami segíti a munkánkat.. A nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz KISZ-szervezetének vezetőségi ülésén tehát elhatározták, hogy még eredményesebbé teszik a KISZ-munkát. Hogy elérjék céljukat, az nemcsak a KISZ-szervezet vezetőin, de a tagságon, valamint a tsz gazdasági és pártvezetőm is múlik. Nagy szükség van .ígítségüfcre. Dékány Sándor lás, pedig értéke nem marad el ,a méz mögött. Megyénk idei térivé több mint 130 ezer nyúl. Ennek felvásárlása, felnevelése megyénk minden földmű vesszövet- kezeti tagjának, dolgozójának becsületbeli kötelessége. Az orosházi nyúltenyésztő társulás fő törekvése fajtiszta nyu- lak kitenyésztése, melyek súlyban és szaporulatban még több jövedelmet tudnak a tenyésztők részére biztosítani. Elterveziték, hogy kiállítást rendeznek az év folyamán, amely hatáiozobtan hozzásegíti őket a tenyésztés fellendítéséhez. Az idei év félvásárlási feladatai nagyok, de nőtt a társulások terve is, hiszen a méhésztársulások az éves tervek alapján négymillió forint értékesítést akarnak lebonyolítani és a nyúltársulások értékesítési terve is meghaladja a hárommillió 500 ezer forintot Ez a tény azt bizonyítja, hogy földművesszövetkezeti dolgozóink, választott vezetőségi tagjaink ezirányú felvilágosító munkája nem maradt eredmény nélkül és egyre többen használják ki a jelentős hasznot hozó házinyúl tenyésztési lehetőségeket, B. I. Négymillió forint értékű méz a megye méhésztársulatainak ez évi terve
