Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-21 / 92. szám
1964. április 21. 4 Kedd I Összeforr a brigád A történet 1962-re nyúlik visz- Bza. Ez idő tájt még éles szócsaták, meg nem értés, értetlen viszálykodás jellemezték a Békéscsabai Kötöttárugyár festődéi üzemrészének légkörét. Hogy kik, miért, hogyan alakították ki ezt az áldatlan állapotot, ezt ma már nehéz volna visszavetíteni. Tény viszont, hogy a napirenden megnyilvánuló torzsalkodás nem vált a termelés javára: a lemaradások, minőségi kifogásolások is napirenden voltak... 1962. október 8-án a három műszak egyike — Knyihár János vezetésével — brigádversenyt kezdeményezett a pártkongresszus tiszteletére. Vállalták, hogy az egy műszakon belül egy főre eső 340 kilogrammos teljesítményt tíz százalékkal túlszárnyalják. Az év végére 404 kilogrammot teljesítettek. Ekkor már — ha még homályosan is — a festődé többi dolgozói kezdték felismerni, hogy a jó kollektív és versenyszellem kialakítása értékes rejtett tartalékokat tárhat fel... 1963 elején Knyihár elvtárs — a Gagarin brigád vezetője — újabb, éves szintű munkaversenyt kezdeményezett a Szocialista' brigád cím elnyeréséért. A kelmefestésben már elért 404 kilogrammos szintnek további tíz százalékkal történő túlteljesítésére tettek felajánlást s azt éves átlagban 469 kilóra növelték. A fonalfestésre vonatkozóan ez időben nem volt megalapozott lehetőség felajánlás megtételére, mert folyamatosan új gépeket állítottak be. Az emiatt bekövetkezett gyakori átállások ellenére fonalban is 117 kilóról 130 kilogrammra „szépítettek”. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■•■■■■■■a Pillantsunk néha önmagunkba Jelen esetben nem a busz közié- S kedés a céltábla, hanem csupán egy ■ itt adódott példát ragadok meg an- ■ nak bizonyítására, hogy sokszor bi- 5 zony felületesen gondolkodunk és ; elhamarkodottan ítélünk, ami pedig ■ sok súrlódás és kellemetlenség for- S rása lehet. | Békéscsaba V. kerületében a • városba tartó busz már zsúfoltan ■ érkezett az egyik megállóhoz, ahol Z szinte tömegnyi ember rohanta meg. ■ Csodálatosképpen mindenki begyö- ■ möszölődött, igaz, hogy három utas 5 úgy lógott a lépcsőn és csimpasz- ■ kodott az előtte állóba, hogy roiat- ■ luk a pneumatikusan működő ajtó 5 nem tudott becsukódni. A jegyet ; váltók és bérletüket felmutatók pe- j dig a nagy összepréseltségben kép- 5 telenek voltak visszaengedni karjai- Z kát, azok úgy maradtak a levegőben, ■ amíg tulajdonosaik le nem szálltak. ■ Persze, ebben a szó szerinti szorult Z helyzetben megkezdődött az AKÖV ■ „kiértékelése'». Mert így, mert úgy, ■ mert embertelenség és nemtörődöm- i ség — meg a többi. A mottó pedig: ; miért nem sűrítik a járatokat lega- 5 lább a csúcsforgalomban? Eközben a hídon túl elrogobott ; mellettünk egy, ugyancsak az ! V. kerületből jövő pótkocsis busz, 5 majdnem üresen, mert az ő utasai ■ is itt szorongtak velünk. Valaki ■ megjegyezte, hogy a zsúfolt buszt 5 megelőző busz is majdnem teljesen ■ üres volt, csak azért nem szállt fel ■ rá, mert lekéste. I Senki sem állítja, hogy nálunk S már minden rendben van és a közü- ■ leteket csak dicsérni lehet. Azonban ■ miként ez az ,eset is bizonyítja, a í valóság nem mindig olyan sötét, ■ mint amilyennek festeni szeretjük 5 és ha időnként magunkba pillanta- Z nánk, elmondhatnánk, hogy nem- ■ egyszer magunk idézünk elő olyan ■ helyzetet, melynek hatására máso- S kát csépelünk — jogtalanul. E felajánlással csaknem egyidő- ben a brigádvezető akkor igen merésznek tűnő, újabb kezdeményezéssel rukkolt elő: a festődében meg kellene szüntetni az éjszakai műszakot, s ehelyett a két nappali műszak munkaintenzitását növelni. Talán mondani sem kell, hogy a bizarmak tűnő javaslatnak számos ellenzője akadt, mások pedig kétségbevonták, hogy a két műszak teljesítheti azt a termelési szintet, amit az eddigi három... Ez időben még távolról sem szűntek meg a már említett torzsalkodások. sőt, bizonyos vonatkozásban e kezdeményezések miatt talán még feszültebbé vált a légkör. Feltehetően ennek tudható be az is, hogy a Steblák József vezette Szabadság brigád nem tett hasonló mumkaverseny-felajánlást, bár, amint az utólag mért eredmények igazolják, ők is elnyerhették volna a megtisztelő Szocialista brigád címet, mint a Gagarin brigád... Sok huzavona után a „merész” kezdeményezés 1963. január 14-én mégis megvalósult: megszüntették az éjszakai műszakot. Ennek dolgozóival a másik két brigádot töltötték fel: előnyösebb munkaszervezést tudtak megvalósítani, jobb munkaintenzitást értek el. A harmadik műszak megszüntetése a 33 százalékos éjjeli pótlék és jelentős energia megtakarítását eredményezte. Végeredményben az átszervezés — nehéz körülmények között — mégiscsak bevált. Ennek érzékeltetésére csupán egykét szemelvény a mérlegbeszámolóból: a festődéi üzemrész éves termelése 1962-höz hasonlítva 105,2 százalékra, az egy teljesített órára eső normaórák száma pedig 112 százalékra emelkedett. No, persze, az egyik brigád a szocialista címért harcolt, s a másik sem akart lemaradni! Az áldatlan torzsalkodás lassan-lassan halványodott, s helyét az egészséges vetélkedés váltotta fel. „Gagarinók” igyekeztek mindenben példát mutatni. Ennek egyik szép megnyilvánulása volt tavaly október 8-án, amikor műszak után két vagon anyagot raktak ki a MÁV-pályaudya- ron. Az összeforrottság, egymásrautaltság felismerése, gyakorlati térhódítása napról napra elmélyültebbé vált. Ez év elején már az üzemrész valamennyi dolgozója előtt világossá vált: egységben az erő. S az újabb eredmény: az idén már egyetlen kollektívában versenyez a festöde 28 dolgozója — a Szocialista üzemrész cím elnyeréséért! Közös vállalásukban — amely most már a szocialista jellegnek megfelelően igen sokrétű — többek között ismét 5 százalékos mennyiségi túlteljesítést vállaltak. De szerepel ebben a vállalásban számos kulturális, szociális jellegű, továbbá az üzemlátogatás, tapasztalatcsere, tisztasági mozgalom felkarolására, brigád-megbeszélések tartására irányuló felajánlás is. Igen figyelemre méltó, hogy 98,8 százalékos minőségi vállalást tettek s a tényleges eredmény az év első tervnegyedében csaknem százszázalékos! Az együttes versenyzésnek még egy sajátos, a maga nemében rendkívül értékes eredménye született. A korábbi gyakorlat szerint ugyanis műszakváltáskor a lelépő brigád a félig kész munkadarabokat nem adta tovább váltótársának, s ez bizonyos minőségromlást idézett elő. Az újabb módszer szerint ez megszűnt: a munkába álló munkacsapat „meleg-kád-váltással” tovább folytatja a munkát. Igen, mert most már egyetlen kollektívában versenyeznek. Meg is érdemlik a dicséretet. Egyre jobb munkateljesítményeik mellett nem utolsósorban az erkölcsi eredményért: összeforr a brigád... Kazár Mátyás Nyikolaj Toman: Uaivza a Uísí 0 Kémregény Fordította: Sárközi Gyula miféle titok az, amiről csaknem az egész kujbisevi vasút tudott? Alkalmasint az új helyen sem maradt sokáig titok... Rjabov komoly hangon beszélt, de Jersov nyomban tudta, hogy csak ugratja barátját. — Egyszóval — folytatta Rjabov — van itt nálunk egy lány, vasútmémök a lelkem. A neve: Olga Vasziljevna Belova. Egy szépség! Megbízhatnak az ízlésemben. Eleinte vélünk együtt dolgozott a Kujbisev—Vízierőmű vonalon, aztán áthelyezték Közép-Ázsiába egy épülő vasútvonalra. Most már érti, Talasz Alekszandrovics, mi vonzott minket az új vasútvonalra? Elmosolyodott és hozzátette: — No, persze — filozofált Fjodor —, azért utazunk mi Közép-Ázsiába, mert legfőbb elvünk: csak előre! Ez, hogy úgy mondjam, az egésznek az ideológiai alapja, de volt még egy másik mozgató rugója is: a szerelem. Igen, igen! Ne nevessen... És nem kell azért kibökni az oldalamat, kedves Kosztyám! Magunk közt vagyunk, nincs miért szégyenkezni. No meg aztán, — „Minket” — ez csak úgy kiszaladt a számon. Főleg Kosz- tyát vonzotta ide. — Ugyan, ne hallgassanak rá! — kiáltott fél Satrov dühösen, s elvörösödött. — Sületlenségeket fecseg! No persze, Belova mémöknő létezik, ez igaz! Tetszik is nekem, ezt 'sem rejtem véka alá. A többi viszont Fjodor Rjabov barátom képzelődése. Nem tudom, miért kell megjátszania a cinikust. Andrej Jersov szívesen hallSzáztíz százalékra teljesítette első negyedévi tervét az orosházi építésvezetőség Az ÉM Békés megyed Állami Építőipari Vállalat orosházi építésvezetőségének dolgozói márciusban termelési tanácskozást tartottak, ahol elhatározták, hogy az idén rájuk háruló feladatokat idejében és jó minőségben elvégzik. — Hogyan váltották be ígéretüket az első negyedévben? — kérdeztük Bene Pál építésvezetőtől. — A zord időjárás az idén is hátráltatta munkánkat, de amit vállaltak dolgozóink, annak eleget is tettek, sőt túlteljesítették azt. A hideg ellenére földmunká- latokat és blokkszerelést végeztünk. Amikor az időjárás enyhült, azonnal hozzákezdjünk a lakások építéséhez. Huszonnyolc lakás készültségi foka 85 százalékos, ezeket az épületeket július elején adjuk ét rendeltetésüknek. A harminckilenc lakást pedig szeptember végéig elkészítjük. A kórházi építkezésnél az első negyedben befejeztük a műtő zárófödém betonozását, nagyrészt végeztünk a csecsemőosztály zsaluzásával és elkezdtük a kis hotel alapozását, valamint a víztorony csúszó zsaluzási munkáit. így összesen 3 millió 100 ezer forint értékű munkát végeztünk az év első három hónapjában, ami azt jelenti, hogy termelési tervünket 110 százalékra teljesítettük. — Jelenleg mit csinálnak? — Sajnos, még mindig kőműves szakemberhiánnyal küzdünk, s ezért a kelleténél lassabban halad a munka. Tovább folytatjuk a csecsemőosztály zsaluzását és vasszerelési munkáit. Már falazzuk a kis hotel pincetömbjét s befejezés előtt áll a víztorony zsaluzása. A második negyedévben szeretnénk elkészíteni a víztornyot harmincöt méter magasságig (teljes magassága 47 méter lesz), a csecsemőosztály földszint feletti betonozását, az első emelet feletti födém zsaluzását. Elhelyezzük a kis hotel földszintjén, az első és második emeleten a födémelemeket is. Itt mintegy 3 millió forint értékű munkát végzünk, a lakásoknál pedig 2 millió 600 ezret — mondta befejezésül Bene elvtárs . M. s.) Megtartották a Vezetők Akadémiája első előadását Békéscsabán Békéscsabán, a Szabadság mozi helyiségében április 17-én tartották meg az iskolaigazgatók, szak- felügyelők és munkaközösségi vezetők számára szervezett Vezetők Akadémiája megnyitó előadását. Az első előadást dr. Ágoston György egyetemi tanár mondotta él „Az oktatási folyamat korszerűsítésének problematikája” cirm mel. Nagy Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője közölte lapunk munkatársával, hogy a Vezetők Akadémiája előadássorozatot megfelelő terv szerint tovább folytatják. A második előadásra a következő tanév első heteiben kerül sor, ekkor az iskolareform tartalmi feladatainak részletkérdéseit elemzi majd az előadó. A tájékoztató szerint dr. Ágoston György professzor április 17-i előadása a nevelők körében olyan nagy sikert aratott, hogy a Vezetők Akadémia ja egyik következő összejövetelére újból meghívták. A professzor a meghívást örömmel elfogadta. gáttá a két vasutast, de 6 maga jóformán alig vett részt a társalgásban. Elhitte mindazt, amit ezek a fiatalemberek beszéltek, s talán egy kissé irigyelte is Satrovot, akinek kedvese minden valószínűség szerint nemcsak szép, hanem jó teremtés is. Eszébe jutott az is, hogy a beszállás pillanata óta igyekszik Muhtarov szerepét játszani, aki szerinte szemtelen, öntelt ember, de nem sikerült. Nem volt ki előtt játszani a szerepet Üj útitársai nyilván megnyerték tetszését. Satrov és Rjabov Akszakal.sztk. bain átszállt a Perevalszkba induló személyvonatra. — Hát maga, Malinovkin elvtárs? — kérdezte a hadnagytól. — Szintén velünk tart? — Hogyne! — kiáltott fél Malinovkin. Elbúcsúztak Jersov-Muhta- rovtól és a jegypénztárhoz mentek, Jersov pedig elsietett a poggyászmegőrzőbe. Közben aggódva gondolt arra, hogyan sikerül majd Malinovkinnak megszabadulni útitársaitól. A poggyászmegőrző előtt hosszú sor állt. Jersov megörült ennek, mert Malinovkinnak talán sikerül addig visszatérni. Mindenesetre megállapodtak, hogy a hadnagy az állomáson a tranzitváróteremben fogja várni. Jó negyedórát kellett sorban állnia, míg végre leadhatta bőröndjét. Amikor pedig elhagyta a megőrzőt, Malinovkin már az ajtóban várta. — Nagyszerűen ment minden — közölte elégedetten a hadnagy s zsebkendőjével tö- rölgette izzadt homlokát. — Nekem már nem jutott jegy a pénztárnál. Nekik viszont menetlevelük és vasúti menetjegyük volt és csak le kellett bélyegeztetniük azokat. Persze, nekem is jutott volna jegy, ha nagyon nagy szükségem lett volna rá. Egyszóval, minden természetesen zajlott le. Ügy látszik, itt annyira túl van terhelve a vasút, hogy gyakran kevés a jegy. Barátainkat egészen a kupéig kísértem, elbúcsúztam tőlük, a peronról még integettem is nekik, aztán rohantam ide. Ennyi volt az egész. Jól sikerült? — Tekintsük annak — felelte komoly hangon Jersov, de nem nézett a hadnagyra. Elégedett volt Malinovkinnál, de úgy vélte, most, amikor megérkeztek a helyszínre, szigorúbbnak kell lennie hozzá. — Most pedig irány Zsijenba- jev? — kérdezte Malinovkin. — Nem — felelte Jersov még mindig komoly hangon és óvatosan körülnézett. — Különben mi most nem ismerjük egymást. Ezt jegyezze jól meg. Menjen a tranzitváróterembe és ott várjon rám. Lehet, hogy eltart két- három óráig, de lehet, hogy tovább is. — Értem. — Bőröndjét egyelőre ne adja be sehová, legyen csak magánál. Amikor visszajövök elmegyek maga mellett. Akkor álljon fel és kövessen. Minden világos? (Folytatjuk) \
