Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
1964. április 19. 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON DIVAT a háziasszony. Vannak háziasszonyele, akik „csak” a háztartásban dolgoznak és vannak, akik a földeken, üzemekben, irodákban és egyéb munkahelyeken is tevékenykednek. De odahaza mindkét típus elsősorban és mindenekelőtt — a ház asszonya. Oh, milyen sok múlik azon, hogy a ház asszonya soha ne legyen rosszkedvű, hogy övéi között sürögve-forogva szerény hősiességét ne felhőzze be a rosszkedv, az elégedetlenség. Ha a ház asszonyának kedélye nem ragyog — különös, szavakkal szinte nem érzékeltethető, furcsa módon fénytelenné, sőt barátságtalanná válik az egész otthon. És mert az élet nem szüntelen napsütés, és mert a ház asszonya is „csupán” ember, akinek kivétel nélkül mindennap megvannak a magá gondjai, nem ritkán komoly problémái — elvárható-e tőle, hogy a kedélye mindig ragyogjon? Ámde, ha a család harmonikus élete mégsem nékülözheti az ő asszonyi, édesanyai, hitvesi derűjét — megkö- vetelhető-e tőle a mosoly akkor is, ha éppenséggel van oka. ennek ellenkezőjére? Semmi ilyen nem követelhető meg a ház asszonyától. Ez képtelenség lenne. Igazságtalanság, méltánytalanság, megbocsáthatat- an okvetettenkedés. Mégis,, az okosság arra tanítja a ház asszonyát, amennyire csak telik lelkiEgyszerűsített mosogatás A mosogatás egyszerűsítését újí- de a magunk ügyeskedésével, le- tások és ésszerűsítések szolgálják, leményességével megoldhatjuk fa- Egész sor mosogatószer áll már lun is. ■ A mosogatókagyló peremére levehető tartályt szerkeszthetünk literes vagy nagyobb* konzerves dobozból. A nyitóval teljesen körbe levágjuk a doboz tetejét, gondosan visszakalapáljuk a szélét, hogy ne karcolhassa meg kezünket, majd nagyobb szöggel (kb. 4 cm-es távolságban egymástól) két lyukat ütünk bele. A lyukakon drótot húzunk át, amit a szappantartók mintájára akasztóvá formálunk. (1. ábra) Az így nyert tartályt ráakasztjuk a mosogató szélére, megtöltjük a megfelelő hígításé mosogatószerrel ^s ■belétésszíik‘ á' mősogafÖfÓhgVőt felváltó“ víszkózá-szivacsöté1 A ;rhcj- sogatás most már nagyon egyszerű és ami a legfontosabb, higiénikus is: folyóvíz alatt moshatjuk el az edényeket. A zuhogó víz (ha nincs boj lerünk, hideg víz is megteszi, de akkor a .mosogatószert kell melegen tartani) leviszi a tányérokról az étellerakódást. Bal kezünkben tartjuk az edényt a csap alatt, közben jobb kezünk a mosogatószerből kiemelt szivaccsal jóformán csak letörli a j zsiradékot. Miközben a szivacsot J visszatesszük a tartályba, a folyóvíz le is öblítette az edényt. A rendelkezésünkre: beépített mosogatók, vízcsapra szerelhető kisméretű bqylerek; megannyi kényelmet szolgáló megoldás. További egyszerűsítést ajánlunk, ami nem kapható készen. 7 A reklámozás terén néha túlzásba esünk. A 40 filléres gyuíásdoboz címkéjén — három változatban is — ezt láttam: ,.TÜKER alágyújtós”. Semmi egyéb, sem szövegben, sem rajziban. Hasonló meggondolás alapján javasolom, írják rá a cipöpasztás dobozra: I.BUDA borotvakrém”—' * Április 4-e előtt történt az egyik 1 általános iskola negyedik osztályában. A tanító kérdést tesiz fel: — No, Pisti fiam, hány éve te eza- í/aduitunk fel? A csavaros eszű srác így fogalmazta mag válaszát: — A tanító bácsi mindenesetre 19 éve. Ami engem illet, a válasz nem ilyen egyértelmű. Ugyanis még csak 9 éves vagyok... • ltlusztria textilipari Üzemünkben, amely gyermekruházati cikkeket is termel, egy technológiai feljegyzésben olvastam: „Az idén 44 tonnával több bébit gyártunk a tavalyinál„• * Olvasom egy tudósításba», hogy két . yyőriadamé-ri asszony s.tévedésiből” i-!4 ezer forintot nyert a lottón. Tévedni emberi dolog — így tartja az igazmondás. E hirecske olvasásakor mégis így kiáltottam: állati! * X arról nevezetes, hogy mondanivalóját fokozott óvatossággal, rendkívül dísztingváltan fogalmazza meg: Egy értekezleten a hozzászólások „időszaka” következett. Ám, senki sem jelentkezett. Biztatás az elnök részéről: semmi. Kínos feszengés. Végül is barátunk szólásra emelkedik: — Nem akarok az előttem szóló szavába vágni.« « Jogos” kérdés: miben különbözik a nem fizetett munkaszüneti nap a fizetett munkaszüneti ,naptól? Válasz: a nem fizetett ünnep előtti napon a dolgozók nem vitáznak, hogy rendes vagy szombati munkarend szerint ken-e dolgozni. —kazár— erejéből, próbálja meg. —- ha nem is az örökös mosolyt —, de legalább a csendes derűt, gondjai közepette is. Mert a háziasszony rosszkedve átragad az iskolába menő gyerekekre, a nagyobb fiúkra és lányokra, a férjre, a család minden tagjára. És ha a ház asszonya morcosán, feldúlt kedéllyel fogadja a hazatérőket, akitor otthon nem a pihenés órái következnek. Az örökös zsörtölődés, a csapkodás, a minden kicsiséget mindig ingerülten „szóvátevő” magatartás — mérgezi az otthon levegőjét. Márpedig az otthon „levegője” nemcsak a gyakori szellőztetésen múliik. Vannak gondok, amelyeket csak a házastársaknak kell ismerniük és kiküszöbölniük. Vannak problémák, amelyek a gyermekekre nem tartoznak. Semmiféle gond nem lesz könnyebben, elviselhető azáltal, ha súlyosságát mindenkivel éreztetjük. Semmiféle . bajt nem szabad eltúlozni, minden nehézség megoldható — és annál eredményesebben, mennél inkább urai tudunk maradni józan önmérsékletünknek, idegeinknek, egész magatartásunknak. Van egy régi közmondás, amely szerint: „A földön minden bajra van orvosság: vagy nincs.. Ha van — keresd meg; ha nincs — ne törődj vele.” Persze, a közmondások bölcsességei csak bizonyos adagokban szedhetők — orvosi rendelet nélkül. De orvosi rendelet nélkül is érvényesíthető a törekvés a harmonikus életre — amelynek egyik fénypontja a ház asszonyának nyugalma. ■ Igaz: a ház asszonyának kedélyét, mint: drága kincset, óvnia keli a család minden egyes tagjának. Kicsinek és nagynak hozzá kell járulnia a saját magatartásával a családi légkör frissítéséhez* szépítéséhez. Az otthon melegét nem lehet csak egyetlen személytől számon kérni. Igen gyakran a ház asszonyának rosszkedve, ingerültsége vagy csendes bánata — rajta kívülálló viszonyokat tükröz. A család hozzájárulása és szívből fakadó szeretete nélkül sok fölösleges gond gyötörheti a ház asz- szonyát, a gondokból pedig sohasem derű árad. Igaz emberi magatartással segítsük hát öt, a drágát, akinek oly sokat köszönhetünk.« f. m. Drága, fekete szemek. száritórácson egy-kettőre meg is szárad. Persze az alumínium vagy vasedények tisztítása kicsit tovább tart, hiszen a lábasokat előbb le kell dörzsölnünk a megfelelő (Vim vagy Aluvim) vegyszeres műanyag csutakkal. Még egy ötlet: állványka ^ tisztítószerek számára. Csinos és praktikus polcot szerkeszthetünk s vegyszereinket megóvjuk az el- ázástól, az ide-oda rakosgatástói. 32—12 cm-es falemezre 2 cm-es léctalpat szögezünk. Az így nyert tálcaszerű alkotmányt a mosogató lábához szereljük, kb. 10 cm magasságban a 2 cm-es lééből „korlátol” készítünk, hogy a dobozok ne csússzanak le a polcról. (2. ábra). 9 Fóti Margit Világszerte elterjedt divat ma már a „fekete szem". Londonban, Párizsban, s természetesen Budapesten is egyre inkább kenik a nők a szemük környékét. Az ujjnyi vastag szemöldök, a szálanként különálló szempilla, sőt a merészebbeknél az éjjeli lumpolás utáni állapothoz hasonló, szemkörüli feketeség ma már a légtér, mészetesebb „szemviselet” még nappal is. A divat nagy úr, s éppen ezért Lengyelországból, .Csehszlovákiából, s természetesen a leghíresebb francia cégektől halomszámra érkezik hazánkba a szemfesték és ceruza. Hazái kozmetikai iparunk is növelte a cikkek termelésért. így a múlt; évben is mintegy százötvenezer ceruza — ahogyan a nők nevezik „szemkihúzó” ceruza — szabályozhatta a szemöldök formáját, igazíthatta mandulavágásúra a szemet. Hatvanötezer „köpködős” szemfesték (így nevezik a nők a nedvesítendő szemfestéket) sötétítette el az amúgy kedves arcokat, hozta létre a rí-, adt, kimeredt tekinteteket. A bátrabbak, főleg a fiatalok, még attól sem riadtak vissza, hogy vastag fekete - ráncokkal „ékesítsék” szemük kör. nyékét. Mások, az idősebbek, viszont — s ők természetesen jóval kevesebben vannak — éppen 90 000 forintot költöttek olyan „csoda- szemolajra”, amely az igazi ráncok eltüntetésére hivatott, Nem éppen olcsó mulatság a szelnek ilyetén való „szépítése”. Ha a múlt évi forgalmat nézzük, kiderül, hogy három és negyed millió forintot költöttek rá a magyar nők. A budapestiek nem kevesebb, mint két és fél millió forint értékű festéket kentek a szemükre. A hozzá nem értő férfiak nem egyszer sajnálkozva nézik azokat a nőket, akiknek a szemhéja hihetetlenül megduzzadt, arra gondolván, hogy szegények mennyit sírtak. Pedig csak a göndörítő csipeszt rántották meg véletlenül, a kelleténél jobban. Ez a modern kínzóeszköz egyébként eddig hiánycikk volt, a külföldön járó ismerősöknek elsősorban ezt kellett beszerezni. Nos, az idén a kereskedelem gondoskodik a szem-„ápoló” magyar nőkről: a több mázsányi szemfestéken és ceruzán kívül őszre már a szem- pilla göndörítő csipeszt is forgalomba hozza.
