Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-17 / 89. szám
1964. április 17. 4 Péntek Még egyszer a tervezésről... Szocializmust építő társadalmunkban a tervszerűség a gazdálkodás legjellemzőbb vonása. Mit értünk tervszerűség alatt? Mindenekelőtt olyan valamit, ami bár létezett a kapitalizmusban, mégis most merőben más, tartalmilag új, s elengedhetetlen követelménye a szocialista népgazdaság fejlesztésének. Azt mondjuk: a kapitalizmusban is volt tervszerűség. Ez azonban az üzemen belüli szervezettségre korlátozódott. A magán kapitalista vállalatok — éppen a tulajdonosi elkülönültség következtében — nem tudták kiküszöbölni a termelés anarchiáját, az állam nem volt képes arra, s ez a kapitalizmus természetéből adódott, hogy tervszerűen irányítsa a népgazdaságot. A magántulajdon társadalmasításával egy kézbe kerültek a főbb termelőeszközök hazánkban is, s lehetővé vált az állaimnak, mint centralizált központi szervnek, az irányítása a népgazdaság valamennyi ágazatában. A szocialista tervszerűség lényegében két egymással szorosan összefüggő dolgot foglal magában: a tudatosságot és az arányosságot. Más szóval, a tervszerűség nem más, mint a népgazdaság fejlesztésében, tudatosan fenntartott arányosság. Következésképpen a szocialista gazdaságpolitika sem lehet más, mint a gazdasági törvényszerűségeknek a tudatos megvalósítására való törekvés. Ezt mint mondottuk, az állam realizálja azzal, hogy rendelkezik a döntő termelőeszközökkel, vagyis kezében vannak mindazok a kulcspozíciók, amelyek helyes, egymásba hangolt működtetése révén lehetővé válik a tervszerű gazdálkodás. Az építőipar tevékenységéről szóló párthatározat megjelenése után lapunk február 28-i számában Tervezés vagy békaperspektíva címmel érintettük mindezeket a kérdéseket. A cikk foglalkozott a beruházás, tervezés' és a kivitelezés szektoraiban előforduló hiányosságokkal, s ezek illusztrálására néhány konkrét példát említett. Többek között az Orosházi Üveggyár építkezésénél múlt évben észlelt fogyatékosságokat, a Békés megyei kisebb építkezések tervezésében és kivitelezésében történt hiányosságokat, s néhány olyan példát, amelyek szemléltetően bizonyították, hogy sok esetben nem megfontolt tervezés alapján valósulnak meg parkosítások, kisebb városi, községi korszerűsítések stb. A cikk lényege mégsem e konkrét példák ismertetésében rejlett, hanem ennél mélyebbre igyekezett mutatni. Néhány szerv válaszlevelet küldött a megjelent cikkre, s e válaszlevelek azt igyekeztek megmagyarázni, hogy a példák elhi- bázottak voltak, s inkább a kivitelező (magasépítő vállalat) fogyatékosságait írtuk volna meg a tervezés hiányosságai helyett. talansága miatt nem akarta újjátervezni a Békés megyei Tervező Iroda. Am, mégis megtette, s utána ismét új tervet készített a teljes újjáépítésre. Hasonló példákat hozhatnánk fel az orosházi építkezés esetében is. Az üvegipari országos vállalat vezérigazgatója válaszlevelében elismeri ugyan, hogy „mind a beruházók, mind a tervezők vonalán sok hiányosságot lehet megemlíteni”, s rögtön hozzáteszi Pál elvtárs: azonban ez áll az építőipari kivitelező vállalatokra is. Senki sem állította, hogy nem áll. De. A népgazdaság szempontjából teljesen mindegy az, hogy a nevezett építkezésen ki fizeti meg: az építőipari vállalat vagy a beruházók az inkriminált nyolcmillió forintos számla kollaudort. Ennek eldöntése csak az illető szerv nyereségét vagy veszteséges termelését befolyásolja, de abszolút értelemben mindenképpen károsítja a népgazdaságot. Mint ahogyan az is érzékenyen érinti, hogy „a l kivitelezések megkezdése után” Itervváltoztatások történtek, ame- |lyek alapján kellett aztán elkészíteni a gépalapozást vagy az, hogy a nem eléggé előkészített kivitelezés hol az első, hol a második ütem munkálatait tolta előtérbe stb. Természetesen vannak objektív akadályai is annak, hogy maradéktalanul megvalósuljanak a tervek. Ilyen lesz a jövőben is. Mégis a tervezés elsősorban tudatosan fenntartott arányosságot jelent, és ezeknek az objektív körülményeknek a minimálisra csökkentését követeli. Amikor tervezésről beszélünk, nem a lokális műszaki tervezésre gondolunk, hanem népgazdasági tervezésre. Arra, hogy központi szerveink éppen a népgazdasági érdekek szem előtt tartásával jobban hangolják össze a műszaki tervezés, a kivitelezés, a szállítás tevékenységét. Más szóval, lehetőleg ne forduljon elő, hogy Békés megyei építkezésekre 190 —200 kilométerekről szállítsanak olyan építőanyagot, melyeket helyileg is gyártanak. Vagy: ne kezdessenek el olyan gépalapozást, amelyre még bizonytalan a kívánt típusú gépek érkezése. Lehet azon vitázni, hogy a fölöslegesen használt többlet munkamennyiség kinek a hibájából adódott. De azon nem lehet, hogy akárkinek a hibájából adódott ie, az improduktívvá vált ráfordítások mindenképpen a népgazdaságnak okoztak kárt. Ezeket a károkat pedig úgy gondoljuk, meg lehet szüntetni vagy legalábbis minimálisra lehet csökkenteni az előrelátóbb, átgondoltabb tervezéssel. V. d. A Balaton környékén táboroznak Nem vitázni akarunk e levelekkel. Lehet, hogy a példák nem voltak pontosak minden vonatkozásban és ez a cikkíró pontatlanságából adódik. De a lényeg, amit a cikk tartalmazott, mégis helytálló. Igaz ugyan — hogy csak néhány példát említsünk —, hogy a szeghalmi pártház építkezésénél használt ötféle tégla tervezése az előírásnak megfelelő és ezek közül csak egyet nem gyártanak a megyében. (A cikk azt állította, hogy csak egyet gyártanak.) De az is igaz, hogy ennek ellenére mind az ötféle téglát más megyéből szállították Szeghalomra. Másik. Lehet, hogy az újkígyósi gyógyszertárat, annak gazdaságul vésztői úttörők a nyári szünidőben A vésztői általános iskolák úttörői az idén is készülnek a nyári táborozásra. Az I-es számú általános iskola csapata a Balaton környékén üt sátortábort augusztus második felében. A nyári szünidőben 10 napig vesznek részt ezen a táborozáson, melynek költségeit a társadalmi munkából és a rendezvények bevételéből fedezik, összesen 40—50 úttörő vesz részt ezen. Megszervezik az idén a kisdobosok nyári táborozását is. ök Körösladány- ba mennek hatnapos kirándulásra. A n-es számú általános iskola pajtásai pedig kerékpártúrát szerveznek. Ezenkívül a 60 tagú leánykórus kétnapos szegedi kiránduláson vesz részt. „Ha nem dolgozunk Jól, becsukhatjuk a gyárai'' R Válogatók a gépekből kikerülő harisnyát vizsgálják meg: hibás vagy hibátlan? Tulajdonképpen MEÓ-s feladatot látnak eL Hatvan asszony dolgozik ebben a munkakörben a Budapesti Harisnyagyár gyulai telepén. Főként a géptermekben találkozhatunk velük, csak egy kisebb csoport tevékenykedik külön válogató-teremben. Az áru első útja a géptermi válogatókhoz vezet. Egyszerű a feladatuk. Egy erre a célra készült rúdra ráhúznak egy-egy harisnyát, ami azon kifeszül és a gyakorlott szemű asszonyok mindjárt észreveszik a hibát — ha van. Ez a kötelességük. Aztán külön rakják a hibátlan és a hibás párokat. Ám, de teljesítmény után jár a munkabér. Ki, mennyit válogat... így aztán mindenki arra törekszik, hogy minél több áru menjen át a kezén. A minőségben, vagyis abban, hogy a hibákat meg is találják, anyagilag nem érdekeltek. Ez vezetett oda, hogy a válogatókra meghatározott béralap-keretet a vállalat túllépte, ugyanakkor pedig a megengedettnél több lett a Budapestre továbbított hibás áru mennyisége. Székely Vilmosnó.a válogató csoport vezetője 32 éve dolgozik itt, a szívéhez nótt minden: az emberek, a gépek, a falak. A gyár becsülete az övé is. Felelősséget érez magában mindenkiért és mindenért Most észrevehetően bántja valami. Meg is mondja: — Emelni kellett a géptermi; réz válogatónak önkritikusabb a válogatók normáját. Nem volt,| véleménye: más megoldás. Ez persze nem tét- J — A béralapot megszabták, szik nekik. De előbb beszéljen tar nem léphetjük túl. A minőségi Ián velük erről a kérdésről.:. j munkára pedig valóban szükség Meg is fogadom a tanácsát. Dé- ; van. Ha nem dolgozunk jól, bevity Józsefné exportellenőr kíséretében indulok a munkatermekbe. Ismeri az embereket, a gépeket, a gyártás menetét. — Hol kezdjük? — kérdezi, amivel azt is kifejezi, hogy a választást rám bízza. Nincs titkolni való, minden ajtó nyitva áll a sajtó részére. fl termeket járjuk. Mindenről készséggel tájékoztat. Nem könnyű a gyártásban az összefüggéseket megtalálnia annak, aki ismeretlen a szakmában. Csak amikor már megfelelő kép alakul ki bennem, akkor fordulok az egyik válogatóhoz, Kiss Mihálynéhoz és megkérdezem, mennyi csökkenést jelent nála a normarendezés? Lehangoltam mondja: — Eddig 1300 forintot kerestem, amihez száznegyvenszer tíz pár harisnyát kellett megvizsgálnám. (Egy köteg 140 pár.) Most páronként 3—5 fillérrel kevesebbet kapok majd. Ezerkétszáz forintnál többet nem kereshetünk. — Egy kis hallgatás után hozzáfűzi még: — Nálunk ilyen az életszínvonal emelkedése... Egyébként elismeri, hogy egyszerű ez a munka, nem kíván nagyobb erőfeszítést. Szakképzettségre sincs szükség hozzá. A közelben dolgozó Molcsán TeAki hivatásból, is szívhői is ugyanazt teszi Akkor még havas volt a táj, s hóban, fagyban, később az esőtől sáros utakon járta a körzetét, kiment a 73-as majorba is. önként vállalta ezt a nagy feladatot, pe- dég néha kellemetlen fogadtatásra is talált. — Mindenki éljen meg a saját véréből — mondták az egyik családnál, amikor megtudták, mi járatban van. Dunainé azonban nem riadt vissza az elutasító választól. Újabb érvékkel próbálkozott, s az eredmény: a férj és a feleség is jelentkezett véradásra. A véradónap sikeréhez így ő is hozzájárult. Most újabb feladatokat vállal. Amellett, hogy becsületesen ellátja a hivatásával kapcsolatos tennivalókat és a Vöröskereszt munkáját is segíti, hiszen a cél egy: óvni az emberek egészségét. K. J. Szerény, csendes asszony Dunai Józsefné. Tizenöt éve már, hogy élethivatásának választotta az egészségügyi pályát. Asszisztens. Segít az orvosnak, csendes, halk szavakkal vigasztalja, bátorítja a betegeket és ezzel nyugalmat áraszt maga körül. Talán nem is tűnt volna fel senkinek sem — megszokták, hogy mindig ott van az orvosi rendelőben, s fehér köpenye beleolvad a környezetbe, — ha nem rendeznek térítés nélküli véradónapot Mezőhegyesen, ahol dolgozik. A véradónap előtti időszak bizonyította be igazán, hogy amit ez a halk szavú asszony cselekszik a rendelőben és a Vöröskereszt aktívájaként, nemcsak kötelességtudatból és hivatásból teszi, hanem szívből is. Mások egészségének megmentését mindennél fontosabbnak tartja. Fáradhatatlan aktívája a Vöröskereszt helyi szervezetének, s a véradónap előtt ezt százszorosán bebizonyította. Több mint száz emberrel beszélgetett, agitált, érvelt, járt egyik családtól a másikig, hogy minél többen jelentkezzenek véradásra, ' csukhatjuk a gyárat. Ez már helyusebb így... És akikkel még beszélek, többen közülük hasonló módon nyilatkoznak. De az mindenkinek fáj, hogy csökken a keresete. Bosszankodnak, amire egy-egy megjegyzésükből következtetek. Szinte jóleső érzés ezután Király Júlia kötőnővel beszélgetni, aki — korára való tekintettel — nem régen lehet a gyárban, de szinte elragadtatással beszél a munkájáról. Kiváló dolgozó. A keresete 1600—1700 forint, ennél sohasem kevesebb. Persze az ő munkája jóval nehezebb és felelősségteljesebb. Értenie kell a géphez és bizony egész nap talpon van. Az orsósoknál özv. Földesi Ferencné vagy Ludvigh Jánosné keresete sem több 1300—1350 forintnál, pedig Ők is gépen dolgoz, nak. Ilyen kis összehasonlítás is elég talán ahhoz, hogy véleményt al- J kössön magában az ember: nem igazságtalan a normarendezés. És ha számításba vesszük, hogy ez a csoport minőség szempontjából ( nem tesz eleget a követelmények- | nek, akkor különösen nem tarthatjuk annak. Újra találkozom Székely Vil- mosné csoportvezetővel. így kezdi: — Biztosan elég panaszt hallott — mondja és választ sem várva folytatja: — Pedig többször figyelmeztettük őket, hogy ne a meny- nyiségre, hanem a minőségre törekedjenek. Nem fogadták meg a jó szót. A varrott krepp-nylont válogatás nélkül küldjük Budapestre és nem rosszabb az átlagminőség a válogatottnál. Akkor miért tartja őket a gyár? —Most már a selejtbérezés kerül sorra, ha a meggyőző szó továbbra sem használ. A válogatóterembeliek megértették mi a feladatuk. Baji Jánosné, Gera Józsefné, Székely Ferencné, Fekete Szűcs Ferencné és még mások is a helyes álláspontot képviselik. Tudják, ha tartják a minőségi szintet, növekedik majd a bérük is. Bizonyára mindenki egyetért a gyár vezetőségének az olyan irányú intézkedésével, amely a minőség megjavítását segíti elő. Végsősoron a válogatók érdeke ez, hiszen nemcsak termelők, hanem fogyasztók ők is. Pásztor Béla Nyárra könnyű tropikál férfiöltöny-anyagok nagy választékban 200,— forinttól 280,— forintig. Nőknek kosztümre fésűs vagy könnyű kártolt szöveteket ajánlunk 140,— forinttól 381,— forintig. 2239
