Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-02 / 77. szám

1964. április 2, 4 Csütörtök A vasutas dolgozók fő feladata a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése A Szegedi MÁV Igazgatóság intézkedési terve A szegedi igazgatóság körleté­ben ez év elején megbeszéléseiket tartottak vezetők és dolgozók a szállítási feladatok megoldásáról. E megbeszélések alapján az igaz­gatóság intézkedési tervet dolgo­zott ki, amely a második negyed­évtől összegezi a tennivalókat. Ismerve az ötéves terv szabta növekvő szükségleteket, a forgal­mi és kereskedelmi szolgálat dol­gozóira váró műszaki teendők a szállítások lebonyolításában az idén jóval nagyobbak, mint 1963- ban voltak. Az utasszállítási tervet például három százalékkai kell túlteljesíteni a tavalyihoz képest. A növekvő utasforgalom fokozot­tabb munkát igényel a vasút vala­mennyi dolgozójától. Annál is in­kább, mert a fokozódó igényekkel arányban nem emelkedett a vasút technikai és műszaki felszereltsé­ge. A rendelkezésre álló eszközök­kel kell tehát a szállítási igénye­ket kielégíteni, ez pedig intenzí­vebb munkát követéi a vasutasok­tól. Nem kisebb a tennivaló az áru- fuvarozásban sem. 1964-ben 4,9 százalékkal több árut kell elszállí­tani az igazgatóság dolgozóinak, mint 1963-ban. Az árufuvarozás növekedése nemcsak a vasúttól, hanem a szállíttataktól is több ko­csit vár. Ha azonban effektive nincs több, akkor a rakott kocsik gyors továbbításával lehet növelni a kapacitást. Ez a feladat küzö6, és úgy segíthetik megoldását a szállíttató felek, ha a rendelkezés­re bocsájtobt vagonokait gyorsan kiürítik vagy megrakják, ha a ra­kodási időt betartják, ha ünnep- és vasárnap is rakodnak, vagyis az üres kocsikat gyorsan átadják a forgalomnak. Fontos ez azért, mert már a mostani forgalom is szinte azonos az elmúlt őszi csúcs nagy­ságával. Az igazgatóság körletében a na­pi kirakás 1800, míg a berakás 1200 kocsi. Számottevő a területen átmenő forgalom isi, amely befo­lyásolja a munkát Cél, hogy a te. hervagonokat raksúlyukig jól ki­használják mindenütt. Ez azt jelen­ti, hogy terhelésük átlagosan leg­alább 837 tonna legyen, ami 0,84 Karos higanygőzlámpák.. • Az orosházi példa... Megyénk idei közvilágítási terveiből A Déűmagyaaxansaági Aramszo'lgáilitató Vállalat ü zleliga igatóságá nak tervosz­tálya Informált bennüníket arról, hogy az idei évben a megyében mintegy négymillió forintot fordítanak a köz- világítás fejlesztésére, javítására. Békéscsabán a Madách, Kolozsvári, Sziklai utcák régen vajúdó világítási gondjait szüntetik meg. itt, valamint a Kiss Ernő, Derkovits utcasorokat a nem túlságosan költséges, de bevált fali karos villanyokkal világítják ki. A közvilágítás növelésére másfél mil­lió forintot fordítanak Békéscsabán. Példamutató az orosházi váro6i ta­nács kezdeményezése, akiknek nem- csapán az a fontos, hogy állandóim csak a főbb utak világítását javítgas­sák vagy tetszetősebbé tegyék — el­határozták, hogy ebben az évben a sáros, eddig sötét mellékutcákon is sűrítik a közvilágítást karos, faira helyezett lámpákkal. Hétszázötven­ezer forintot fordítanak erre s már a szerződést is megkötötték a DAV-val. GYULAI HÁZIIPARI TERMELŐ SZÖVETKEZET vándorzászlóval kitüntetett Kiváló Szövetkezet a lakosság szolgálatában. VÁLLALJA: női és gyermekruhák ala­kítását, ágyneműk, fehér­neműk javítását, hímzése­ket, ezeknek előnyomását, harisnyaszem-felszedést és harisnya-átkötést. VÁLLALJA továbbá kosarak javítását és méret utáni ké­szítését. FIGYELEM! Űj részlegünk is megnyílt; vállal mindennemű gomb­behúzást, előnyomást és pliszirozást. FELVEVŐHELYEK; Gyulán Hétvezér u. 4. Telefon: 174. Békéscsabán Lenin út 14. Telelőn: 28—77. 167 Gyulán elkészült az egész város köz- világjtásánaik távlati terve, ebben az évben 500 ezer forint értékű munkát végeznek el. Ezt az összeget a város legsötétebb utcáinak kivilágítására fordítják. A Járási székhelyeken a megyei ta­nács tervlebontása alapján kisebb- nagyobb mértékben növelik a közvi­lágítást. Mezökovácsházán, a Mezőhe­gyesre vezető úton ebben az évben három és fél kilométeres szakaszon állítanak fel kandelábereket. Jelen­tős még a szeghalmi, valamint a sar­kad! mellékutcák kivilágításának idei megvalósítása is. százalékos emelkedést eredményez az előző évivel szemben. Mindez követeli az utazóközön­ség részéről annyiszor emlegetett menetrendszerinti közlekedés be­tartását, mind a személy, mind pe­dig teherforgalomban. A gyorsabb közlekedés — gyorsabb célibaérés, árunak és utasnak egyaránt. A szakszolgálati agak intézkedési terve ezért olyan célkitűzéseket tartalmaz, amelyek megvalósítá­sától komoly javulás várható a menetrendszerinti közlekedés be­tartásában. Ennek megvalósulása hozzájárul a termelékenység eme­léséhez és az önköltség csökkenté, séhez. Éppen ezért nagy gondot kell fordítani a közvetlen — és irány- vonatok képzésére, azoknak me­netrendszerinti közlekedtetésére is, főleg a Szolnok—békéscsaba— lőkösházi ’vonalon, de más jára­tok viszonylatában is. A termelékenyebb, gazdaságo­sabb szállítások megoldásának egyik hathatós eszköze az irányvo­natok számának továbbnövelése. Ezt azonban csak az érdekéit vál­lalatok bevonásával lehet elérni. Különösen fontos ez a békéscsabai tégla és a kardoskúti olajkülde­mények továbbításánál, mert a nagy rakományú küldeményekkel; komoly mértékben csökkenthetők a szállítási költségek. A megnövekedett szállítási fel­adatok a dolgozókkal való foko­zottabb törődést is igénylik egy­ben. Minden lehető intézkedést meg kell tenni a szállítások bal­esetmentes lebonyolításáért. Szűk. séges betartani mindenütt a mun­kavédelmi előírásokat, s ezeket el­lenőrizni kell. A vasút sok üzemi és személyi veszélyt rejt magában. Ez ismeretes mindenki előtt. A munka hevében, az utazások során jő, ha sem a vasutas dolgozó, szál. líttatók, de az utazóközönség sem félejti el ezt. N. TO MA N: AZ ELTŰNT WWiGjl Kisregény Fordította: Sárközi Gyula (15) Negyed óra múlva Nyikityin határozott mozdulattal felkelt az asztal mellől, azzal a szándékkal, hogy lemegy az udvarra és meg­nézi, mit vesződik ott ilyen so­káig az őrnagy, de ebben a pil­lanatban felhangzottak a folyo­són a jól ismert, sietöß léptek. „Végre!” — könnyebbült meg Nyikityin és újra elfoglalta he­lyét az asztal mellett. Tárult az ajtó és Kirejev őr­nagy szinte szertartásos pózba vágta magát az ezredes előtt. Csak egy pillantást kellett vet­ni boldogságtól sugárzó arcára, s máris tudta, hogy Iglickdj fényképezőgépét sikerült megta. lálnia. — Gratulálok! Tiszta szívem­ből gratulálok! — mondta őszin­te örömmel az ezredes és fel­állt. Kirejev erősen kezet szorított vele, majd átadta az ezredesnek a sötétbarna színű mikrofényké. pezőgépet. Nyikityin kíváncsian megfor­gatta a kezében, majd kihúzta belőle a filmtekercset. Három öreg gyulai kisiparos I Most az egyszer kissé fél­szegen, mint az első osztá­lyos tanulók a padban, úgy ülnek ők a terített asztal mellett. Hallgatagon, néha segélyt kérő körbepillantá- sokkal. Plenter Lajos elv­társ, a KIOSZ megyei tit­kára kedves szavait talán nem is értik, de sokszor a hang színe hamarább a szí­vekhez talál, mint az, amit nem szívből mondunk... Ott ül a három öreg kisiparos a terített asztalnál, Dászkál Ger­gely csizmadiamester, aki ötven éve üldögél háromlábú kerek székén, s ez alatt az idő alatt tü­körfényes gálacsizmákat, strapa­bíró vixos csizmákat gyártott. Most zavartan simogatja térdén a felesége vasalta nadrág élét, mintha szurkos fonalat sodorna csizmaszár összevarráshoz. Nem reszket a keze, amikor a boros poharat koccintásra emeli, s hal­kan, hogy kettőnkön kívül senki se hallja, a fülembe súgja: — Dupla ünnep ez nekem, most volt az aranylakodalmunk, és nem is gondoltuk a feleségemmel, hogy ilyen megtiszteltetés ér bennün­ket... hogy az ötvenéves munká­nak is lesz „aranyüakodalma”. Kovács Károly kárpitosmester szép ősz, öregember, feszesen ül fekete ruhájában. Közvetlen ro­konságát, beteg felesége távollé­tében leánya és két unokája kép­viseli. Harminc éve cukorbeteg, de nem látszik rajta a betegség. Hatalmas akaraterejével uralko­dik rajta és szigorúan betartja a diétát. Mutatja munkában kérges tenyerével, tompa ujjaival, hogy neki milyen nagy darab szalon­nát kell elfogyasztani, kicsi szelet kenyérrel. — Három dédunokám is van, de ezt ne tessék megemlí­teni, nem vagyok én még ilyen öreg... —Ezt most átkúldjük a fotó­laboratóriumba és megtudjuk, mit fényképezett le Iglidkij. No és mi lesz ezután a következő lépésünk? — Vadászunk arra az emberre, aki ide érkezett hozzánk ezért a fényképezőgépért — felelte Ki­rejev minden gondolkodás nél­kül. — Van valami határozott ter­ve? — Van, ezredes elvtárs! Éjjel fél tizenkettőkor a 22— 45-ös rendszámú kocsi a Le- ningrádi úton száguldott a Szo- kol metróállomás felé. Volánjá­nál Kirejev ült, a hátsó ülésen pedig Golubev. Az őrnagy a szélvédő üveg fölötti visszapil­lantó tükörben látta álmos, cso­dálkozó arcát, amelyet az utcai lámpák kísérteties fénnyel von­tak be. Ügy látszik, még mindig nem téj;t magához azután, hogy Kirejev váratlanul felébresztet­te s kijelentette, hogy sürgősen a Jánosbogárka kávéházba kell menniük, ahol Golubev bebizo­nyíthatja segítőkészsógét a szov­jet elhárí toknak. A kocsi száguldásából érezhe­tő volt, hogy Kirejev őrnagy na­gyon siet. Maximális sebességre kapcsolt. Jobbról tovavillantak a Szovjetszkaja szálló kivilágí­tott ablakai, a Dinamó-stadion és metróállomás. Elhagyták a légikikötőt is és a Szokol met­róállomáshoz közeledtek. Máris itt vannak a metróállomás csar­De aztán csak kiderül, hogy bizony, már nyolcvan felé jár, s az is, hogy a millenniumi ünne­pek idején szabadult föl, s inas­évei alatt ezüst oklevelet nyert. Szeretettel néz két erős tanár unokájára. Az egyik, Regős Ká­roly, vakut villogtat. S lehetőleg olyan szögbe áll be, hogy a képen az ő becsületben megőszült nagy­apja, Kovács Károly látsszék a legjobban. Ludvig József 75 éves órásmes­terről hirtelen ez jut eszembe: olyan, mint egy professzor. Kifi­nomult mozdulatokkal igazgatja szemüvegét, mintha egy kényes női karóra operálásához készü­lődne. Külsejét tekintve nagy, erős embernek látszik, de felesé­ge, aki szinte anyai gyöngédséggel — könnyes szemekkel simogat­ja — elmondja, hogy bizony az ő férjére vigyázni kell, kicsit magas a vérnyomása. — 1908-ban szabadultam, s 1913-ban lettem önálló órás és ék­szerész. Tessék elhinni, mindig meghatódom, ha a kedves kun­csaft elmondja, hogy ezt az órát harminc éve vette nálam, s most is csak azért romlott el, mert az unoka leverte az éjjeliszekrény­ről. — Arra Is büszke vagyok, hogy a gyulai nagytemplom toronyórá­ját, beszerelését és javítását én­rám bízták. I Ofct ül a három öreg kis­iparos a terített asztalnál, Dászkál Gergely csizmadia­mester, Kovács Károly kár­pitosmester, Ludvig József órásmester, s azok, akik ünnepük, kimondják az ér­tékes szavakat: megkülön­böztetett tisztelet övezze azokat, akik ötven évig úgy dolgoztak, úgy elégítették ki az emberek igényeit, hogy még ma is van mun­kájuk bőségesen... Ternyák Ferenc nokánál, kissé távolabb pedig ott a Jánosbogárka kávéház. Kirejev lefékezte a kocsit és Golubevhez fordult: — Várjon itt rám. öt perc múlva itt leszek. Az őrnagy kiugrott a járdára s alakját elnyelte a kávóház aj­taja. Odabentről pattogó muzsi­ka hallatszott ki. Amikor pe­dig Kirejev visszatért a kocsi­hoz, Golubev már nem volt benne... .;.A telefon, amelyet Kirejev másnap egész nap várt, csak este szólalt meg. — Kijevi pályaudvar, tizen- hetes számú vonat, hatos kupé, — jelentette az őrnagynak rövi­den egyik beosztottja. — Negye­dik fülke. Három hely benne a miénk. — Mikor indul? — kérdezte Kirejev. — Nulla óra tízkor. * A pámás kupé fülkéjében há­rom utas ült. Ketten az ablak­nál gondtalanul csevegtek fő­városi benyomása.ikról, a har­madik újságot olvasott. A be­szélgetőket kiejtésük miatt könnyén ukránoknak nézhették. Napbarnított arcú, vidám fiatal emberek voltak. Az újságolva­sásba mélyed! utas idősebbnek látszott. Ügy tűnt, olyannyira le­kötötte az újságcikk, hogy ész­re sem vesz semmit a kupéban történteikről. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents