Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-02 / 77. szám

I9W. április 2. 5 Csütörtök A Volga új óriása és — három rejtelmes betű titka... A szovjet vegyészeti ipar kü-1 ség és a hőerőmű. Rövidesen | nének vegyi üzemek. Szibériától kmiflele termékein az utóbbi idő- megkezdi üzemelését a műkau- az Uraiig, Moszkva környékétől ben mind gyakrabban tűnt fel há- | csuk üzem is. | a Távol-Keletig, a Kaukázuson A kombinát új üzemrészekkel gyarapodik. roma „rejtelmes” betű, amelynek jelentésével az emberek nem vol­tak tisztában. Ez a három betű: „VHK”, foglalkoztatta az embe­rek képzeletét. Kiderült aztán, hogy a Volga új, világméretek­ben is igen nagy óriásának, a Volzsszkij vegyészeti kombinát­nak névjegye ez a három betű. A Volga új óriása Volzsszkij- ban, Volgográddal átellenben, bámulatosan rövid idő alatt nőtt fel. Négy esztendővel ezelőtt a mai vegyikombinát helyén még csak két apró házikó szerényke­dett s odébb néhány exkavátor túrta a földet Rövidesen azon­ban a pusztaság helyén szinte a földből nőtt ki az első műhely­csarnok, aztán a másik, a harma­dik. Az építkezés hallatlan ütem­ben ma is folyik, de már termel­nek is. Nemrég. még hihetetlennek tűnt, hogy egy _ gyárat 2—3 év alatt fel lehessen építeni és üzem­be helyezni. Ennyi időt igényelt ugyanis azelőtt csupán az építke­zés előkészítése. Volzsszkijban azonban két év sem telt el az építkezés kezdetétől s a kombinát már termelt is. 1962 januárjában munkába állt az abroncs üzem, 1963 közepén az azbeszt gyáregy­Fele se mese Egyszer, még a XX. században az egyik vállalatnál összebeszélt a boy- Ier és a kazán. Megbeszélték, hogy megtréfálják az embereket. A megbeszélés titok­ban folyt... a fürdő csapjai azon­ban sehogyan sem. Munka végeztével seregestől jöt­tek a szúrtos, olajos emberek fü­rödni... hát... mit látnak... nem fo­lyik a víz a csapokból, zu hányó zók- bóL Dühösek lettek a munkások, panaszkodtak, könyörögtek, de a boyier hajthatatlan maradt. Mit volt mit tenni, a téli hidegek ellenére kénytelenek voltak a szabadban, a kútnál tisztálkodni, félmeztelenül. Így ment ez nagyon sokáig. Talán még ma is. Szaladgáltak fűhöz-íá- hoz, de nem akadtak egy olyan igazi fehér szakállú varázslóra, aki segít­hetne a bajon. Ez lett volna a legkisebb baj. De bizony a kazán is gonosz volt. Rossz szellemek szállták meg. Egész télen nem akart égni, nem akart meleget adni a műhelyekbe. Szegény mun­kások, áztak-fáztak, rőfnyi jégcsa­pok lógtak az orrukon, a kazán mégsem melegített. Nem volt szive. Töprengtek az emberek, hol lehet a titok nyitja? Pedig igen egyszerű volt, nekem is egy „erdei manó” — mondta meg az igazságot. — A fe­lelős ember is, a fűtő is csak me­sebeli alak volt ennél a vállalat­nál... hol volt... hol nem volt... Pálvölgyi András A volzsszkiji kombinát felsze­relése minden tekintetben a leg­korszerűbb. A szovjet vegyipar legfontosabb túlról Ukrajnáig mindenütt új vegyipari kombinátok létesülnek. Ez az új és óriási méretű építke­zés új lendületet biztosít az asész Szerelik a hűtőberendezés kompresszorát. központja a Volga medencéje. De i szovjet gazdaság további nagy­a Szovjetunióban alig van olyan szerű fejlődéséneik. iparvidék, ahol jelenleg ne épül- I —n— Húsvéthétfői reflexiók Húsvét hétfője min­dig kritikus napot je­lent az autós számá­ra az utcákon, or­szágutakon szélté- ben-hosszában csel­lengő, a közlekedési szabályokat fuirúgá- ló, „locsolás hangu­latú" kerékpárosok, motorosok miatt. Ilyen közlekedési helyzetre felkészülve vágunk neki délután a békési országúinak, ahol azonban ezúttal feltűnő rendezettsé- gű forgalmat talá­lunk. Ennek oka nemsokára ki is de­rül, amikor az egyik kanyar után egy fia­tal rendőr állít meg bennünket és a gép­kocsi vezetőjét a ko­csiból kiszállítva, ud­variasan felszólítja: — Szíveskedjék rámlehelni...! Miután a próba ne- ■ gatív eredménnyel jár, a rendőr tiszte­legve enged utat: — Jó. Köszönöm. Mehet! Békésen azonban, a Csabai út gyűrűző kanyarjainak egyike után csak az óvatos vezetésnek köszön­hető, hogy sikerül megállni egy eldőlt kerékpár mellett, a kocsiút kövezetén ke­resztben fekvő fiatal­ember előtt, akibe egy barátja próbál életet lehelni —' tel­jesen eredménytele­nül. Itt sem ártott vol­na ezt a műveletet a rendőri beavatkozás­ra bízni... Mezöberényben is olyan értesülést szer­zek, hogy itt már dé­lig is mintegy 15—20 motoros locsoló esett áldozatul a „lehelte- lésnek”. A jövő esztendőben remélhetően már csak a kölni illatával ta­lálják magukat szem­ben rendőreink hús- vétkor... Surányi Sándor ÖT ASSZONY TANÁCSKOZIK A község egészségügyi és szo­ciális állandó bizottságának iag- jai éppen megbeszélésre gyüle­keznek a kardoskúti tanács épü­letének egyik szobájában, öt asz- szfmy. A tisztaságot, a rendet el­lenőrizték a Rákóczi Tsz tehené­szetében, a pusztaközponti és a belterületi tejbegyűjtőhelyen, a Kossuth Tsz tehenészetében, va­lamint a pusztaközponti vegyes­boltban, ezenkívül más vizsgála­tot is tartottak. Ezek eredményé­ről számolnak majd be, hogy — amennyiben arra szükség lesz —, megfelelően intézkedjenek. Verők Lajosné, a Kossuth Tsz tagja az elnök, ö érkezett meg el­sőnek. Neki a Rákóczi Tsz tehe­nészetének az ellenőrzése jutott feladatul. — Azelőtt sók baj volt ott. Nem sokat törődtek a tisztasággal. De a többszöri figyelmeztetés hasz­nált. A tehenészek ma már meg­értik, hogy szükség van az egész­ségügyi rendszabályok betartásá­ra — mondja elégedetten. Az asszony Pusztaközponton la­kik vagy öt kilométerre a község­től. Síkos, sáros úton kerékpáro­zott idáig. Otthon is lenne dolga, de egy éve, amikor tanácstag lett, vállalta ezt a megbízatást a kö­zösség érdekében, s eleget tesz a kötelességének. Gabnai Mihályné is megérke­zik. Egy távoli tanyában a 80 éves Héjjá Sándort és feleségét látogatta meg. Az idős házaspár valamikor K-betűs volt. Annak idején valaki önkényesen áttele­pítette őket egy düledező tanyá­ba. Ott élnek ma is igen rossz körülmények között. Héjjá Sán­dor később — amikor lehetett — nem volt hajlandó a szövetkezet­be belépni, így nyugdíjat sem kaphat. Csak a földjáradékból él. — Makacs volt az öreg, de mi segíteni akarunk rajtuk. Szóba kerül egy hatgyermekes asszony sorsa is. Téren Józsefné három lányával elköltözött a fér­jétől. Az apánál három fiú ma­radt. A kislányoknak nem va­lami rózsás a helyzetük, a férfi viszont nagyon szépen törődik a fiúkkal. Azt szeretné, ha a lá­nyok hozzá kerülnének. Gondos­kodna ő róluk is. Nehéz dönteni ebben a kérdés­ben, de az egészségügyi és szociá­lis állandó bizottság megoldást igyekszik keresni rá. Az ülésen sok minden szóba ke­rül. Példamutatóan eleget tesz­nek kötelességüknek az asszo­nyok. Keresik, kutatják, hol van szükség a segítségükre. Sok kilo­métert megtesznek, hogy a tanya­világ térképén se maradjon fehér folt. <P) Fél óra a könyvtárban Szombat van. A szabadban a tél viaskodik a tavasszal. Sűrű pelyhekben hull a hó. Az utcán si- etősen jön velem szemben a VlI.-es Dobos Gizella és a IV.-es Beünczki Sándor. Táskájukba ép. pen mese. és ifjúsági könyvet tesznek be. A bilhairugrai községi könyvtárból jöttek. Oda tartok. A szobában rend, tisztaság, az abla­kon függönyök, a falon képek. A vaskályha halk duruzsolással ont­ja a meleget és kellemesebbé teszi az ittlétet. Az állványoknál ifjúsá­gi könyveket válogat Bárdosi Jut­ka Vili-ős tanuló. — Ma száztízen kölcsönöztek könyvet — mondja Bereczki Iván- né könyvtáros. Tizenkét éve vezeti a község könyvtárát, szombat dél­utánjait mindig itt tölti. — Né­hány évvel ezelőtt mindössze csak száz kötet könyvünk volt — foly­tatja — s nem volt állandó he­lyünk sem. Az ősz óta a községi tanács helyiséget adott, s ma 1750 kötetből áll a könyvtár. Ebből 500 ifjúsági, 200 mese, 760 szépirodal­mi, a többi pedig társadalomtudo­mányi és szakmai. Még egy kis statisztikával meg­toldja tájékoztatóját. Elmondja, hogy a 421 beiratkozott olvasó 60 százaléka nő volt tavaly, tsz-tag 109, a halgazdaság dolgozói közül pedig 82-en iratkoztak be. Ezenkí­vül 173 tanuló kölcsönzött ki rend. szeresen könyveket Az idősebbeket inkább Jó­kai, Mikszáth, Móricz, Gárdonyi művei érdeklik, a fiatalokat pedig a modem írók, valamint a világ- irodalom klasszikusainak remekei. A legszorgalmasabb olvasó Palicz Pálné. A háztartás vezetése mel­lett jut idő bőven erre. Béres La­josnak szintén az olvasás a ked­venc időtöltése. A könyvek jelen­tik a legtöbb örömet számára. Ö a másik legszorgalmasabb látoga­tója a községi könyvtárnak. Az idősebb korósztálybeliek közül pe­dig a 69 éves Rózsa Jánosné. He­tenként 5—6 könyvet kölcsönöz s a hosszú téli estéken mindig olva­sás közben találja a látogató, aki hozzájuk betér. Csak egy éve tag­ja a könyvtárnak, korábban a szomszédgyerekeket kérte meg, hozzanak olvasnivalót. Amióta tag, a könyvtárossal együtt, maga vá­logatja ki kedvenc könyveit. Sokan keresik a község szü­löttének, Szabó Pálnak a műveit. Bereczkiné igyekszik is megsze­rezni ezeket a könyveket, csupán Szabó Pál életrajzi regényét nem sikerült megkapnia. A község könyvtárosa igen sokat segít ab­ban, hogy a könyvtárnak minél több olvasója legyen, s ezáltal is elősegítse a falusiak művelődését. Marik Mária Nyugdíjkiegészítésre 200 ezer forint A múlt évben a szövetkezeti gazdák jövedelme személyenként meghaladta a 18 ezer forintot az orosházi Üj Élet Tsz-ben. A szö­vetkezet vezetősége javaslatot tett a közgyűlésnek a nyugdíjasok jö- v ed elmének kiegészítésére. A közgyűlés elfogadta az indít­ványt, s ennek megfelelően ebben az évben 200 ezer forintot fordí­tanak a múlt évi gazdálkodás eredményéből nyugdíjkiegészítés- re. Havonta átlagosan 100 forin­tot juttatnak a nyugdíjas tsz-gaz- dáknak. Mindezek mellett széles körű munkaalkalmat is teremte­nek az idősebbeknek. A szövetkezetnek az a terve, hogy a későbbiek során a nyugdí­jasok államtól kapott jövedelmét havonta 500 forintig pótolják.

Next

/
Thumbnails
Contents