Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
2 Vasárnap 1961 március 19. Március 15-i emlékünnepségek megyénkben Márciusban minden évben virágcsokrok, koszorúk kerülnek a Petőfi-, Kossuth-emlékművek talapzatához. Tiszteletét, nagyrabecsülését fejezi ká az ország népe a 116 évvel ezelőtti, szivet-lelket hevítő forradalom születésnapjáról megemlékezve. Tegnap megyénk minden általános és középiskolájában rövid emlékünnepségekre került sor. A kis ünnepségeket emlékbeszédek, szavalatok tették színessé, széppé. A falvakban virágcsokrokat helyeztek el a fiatalok és felnőttek a szobrok talapzatára. Orosházán délután négy órakor a kiszdsták és úttörök koszorúzást rendeztek a Kossuth-szobornál. Békéscsabán és Gyulán ma ko- szorúzzák meg a 48-as hősök emlékművét a fiatalok. A gyulai Petőfi-szobornál Héjjas István, a városi KISZ-bizottság titkára mond emlékbeszédet a koszorúzás előtt. Az Erkel Ferenc Gimnázium énekkara énekel és két szavalat hangzik el. A KlSZ-alap- szervezetek és két úttörőcsapat képviselői helyeznek virágot a szobor talapzatára. Békéssámson- ban ifjúsági nagygyűlést tartanak az ifjúsági házban. Jó javaslatok termelékenység gépek jobb kihasználására Építőipari termelési tanácskozás Orosházán Az MSZMP Központi Bizottságának az építőipar helyzetéről és I feladatairól szóló határozatát me- ' gyénk építőiparának vezetői már megvitatták. Nemcsak az irányí- ! tó szerveknek, hanem az építő- j ipari munkások megbeszéléseinek is állandó tárgyát képezi a meg- j jelent határozat. Az ÉM Békés | megyei Építőipari Vállalatának j dolgozói termelési tanácskozásokon vitatják meg a megyei építőipar problémáit és azt, hogyan és I mi módon tudnak eleget tenni az Emberségből kitűnő Minden hét ugyanazon napján hófehér borítékot kézbesít a posta az Orosházi Ruhagyár Zója brigádjának. A leveleket Baltás Erzsiké, a szocialista kollektíva patronáltja írja Budapestről. Mindig beszámol valami érdekességről, ami vele történt, olykor tanácsot kér, máskor pedig javaslatot tesz, hogy ezt vagy azt a filmet nézzék meg közösen a brigád tagjai, mert érdemes. Egyszóval, Erzsiké és a ruhagyár Zója nevét viselő szocialista brigádja rendszeresen érintkezik egymással. — Mióta tartják a kapcsolatot? *— kérdezem Szenczi Józsefnétől, a Zója brigád vezetőjétől. A fiatalasszony előveszi a brigádnaplót, s pontosan mondja a dátumot: — 1963 márciusától. Ekkor fordultunk kéréssel a járási nőtanácshoz, hogy szeretnénk egy árva, elhagyott kislányt pártfogolni. Néhány nap múlva brigádértekezletet tartottunk és ekkor találkoztunk először Erzsikével, akinek szülei meghaltak. A kislány érettségi előtt állt, ballagóruhára volt szüksége... Erzsikének vettük ■— Nem sokáig gondolkoztunk. Elhatároztuk, hogy Erzsiké is ugyanolyan szép és elegáns lesz a ballagáson, mint osztálytársai. Elképzeléseinket tett követte. Nemcsak a kislány, hanem a brigád minden tagja készült a búcsúzóra. Fiam Lajosné elkészítette a fekete kisestélyit, egyik társunk kesztyűért állt sorban, a másik táskát, a harmadik cipőt vásárolt, persze mindent megbízásból, mert amit Erzsikének vettünk, az nem egyéni, hanem a brigád ajándéka, segítsége volt. A ballagáson a kollektíva tagjai közül sokan jelen voltak. Erzsikének ez mindennél többet ért, érezte, hogy nincs egyedül. Nyáron dolgozott, közben pedig felvételt nyert a Fővárosi Diétás Nővér képző Iskolába. A zó j ások, (a harminetagú kollektívát egyszerűen csak így nevezik az üzem- I ben) és a már „felnőtt” kislány kapcsolata nem szakadt meg, hanem még tovább erősödött, még erőteljesebben lángolt és lángol ma is az egymás iránti, a közösség és az egyén közötti szeretet. — Karácsony másnapja volt — emlékezik vissza Dominkó Ilona szalagvezető —, amikor a téli szünetre hazaérkezett kislánnyal együtt töltöttük a délutánt. Két könyvvel és édességgel kedveskedtünk neki, s ő sem feledkezett meg a brigádról: legkedvesebb táncszámát kaptuk tőle lemezen. Biztosan abból a pénzből gyűjtött, amit — havonként 100 forintot — mi küldünk. Nagyon jólesett a figyelmessége! Erzsiké sorsát a brigád tagjai állandóan figyelemmel kísérik. A levelek sűrűn érkeznek az Orosházi Ruhagyárba és Pestre, a Makarenko utcába is. A kislány beszámolt arról is, hogy félévben négyes rendű volt. Néhány sor a legutóbbi levélből; Kedves Zója brigád! ... Az iskolánk népitánc-cso- portja, melynek tagja vagyok én is, első lett a kerületi versenyen. Már készülünk a budapestire, ott is szeretnénk jól szerepelni... Kérem, ha valamelyikük Pestre jön’ okvetlen keressen fel. A brigádvezető a levelet a naplóba teszi, ahol egymás mellett, szépen, katonás rendben sorakoznak Erzsiké fényképével együtt A képről rövid barna hajú, fel- nőttesen komoly arcú kislány tekint ránk. A brigád egy édesanya — Valahogy nagyon megszerettük Erzsikét, — folytatja Szenczi- | né. — O is ragaszkodik hozzánk, 1 s amikor hazajön, első dolga, hogy felkeres bennünket. Mindnyájan i az édesanyja szeretnénk lenni, j Pótolni mindazt, amit kicsi korában nem kapott meg az élettől. Szeretetet, amire pedig mindenkinek oly nagy szüksége van. — Erzsiké azt írta, ha Pesten járnak, menjenek be hozzá is... — Sajnos, még erre nem volt alkalmunk, de a közeljövőben néhány brigádtag a fővárosba utazik, s akkor mindannyian meglátogatjuk a kislányt. Ezt a brigádvezető mondta, bizonyára így lesz. — Mit terveznek, ha Erzsiké befejezi a tanulmányait? — Ez egyelőre titok — válaszolja a szalagvezető. Legyen meglepetés. Vagy mégse? Ügy tervezzük, amikor a diplomát megszerzi, egy arany fülbevalót veszünk ajándékba, hogy maradjon örök \ emléke a brigádtól... Mindannyiunk lánya Baltás Erzsébetet immár egy éve segíti, támogatja az Orosházi Ruhagyár Zója brigádja. A kislányt mindenki nagyon szereti, nemcsak a fentebb beszéltek, hanem Molnár Gyuláné, Novák Fe- rencné is, de a többiek is mind. valamennyien. Kicsit mindannyi- J uk lánya Baltás Erzsiké, aki a felkarolásért hálával, viszontszere-, tettel fizet. Nem nagy dolog a Zója brigád cselekedete, de humánus, emberi.! Ha volna ilyen tantárgy és osztá- j lyozni lehetne, akkor fgy kerülne a naplóba, és így kerül az élet indexébe: emberségből kitűnő! Békány Sándor | idén megoldásra váró feladatoknak. | Szerdán délután a megyei épí- ( tőipari % vállalat orosházi építés- j vezetőségének dolgozói a kór- | házépítkezésnél tartottak termelé- i si tanácskozást A megbeszélésen, j amelyen mintegy hetvenen vettek | részt, jelen volt Regős János elv- i társ, az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalatának főépítésvezetője. A vita során Balaskó Dezső brigádvezető többek között elmondta, hogy a vakológépek beállítása okvetlenül szükséges a termelékenység növelése szempontjából. Sajnos azonban nem tudnak mit kezdeni vele, mert azok, akikre rábízták a gépeket, nem értenek hozzá. Komóczi Imre művezető javasolta, hogy a vállalatnál már régebben kiképzett dolgozókat bízzák meg a vakológépek kezdésével, így megoldható lenne a vakolási munka gyorsítása. Ugyanakkor Komóczi elvtárs javasolta, hogy vezessék be a kettős műszakot, amelynek segítségével egyes gépeknél, mint például a toronydarunál fokozni tudnák a gépkihasználást. De ezt csak úgy oldhatják meg, ha a vállalat idejében kifizeti az éjszakai pótlékot és a túlórabért; nem úgy, mint tavaly, mert néhány dolgozó még a múlt évi járandóságát sem kapta meg! Toronyi Mihály kőműves a jó munkaszervezés fontosságát hangsúlyozta, hogy egyik nap ne ' a kórháznál, a másik nap pedig a | lakásépítkezésnél kelljen dolgozni , — mint az tavaly jó néhányszor előfordult —, hanem egy-egy I brigád egy-egy épületen végezze tennivalóit. I Regös elvtárs hozzászólásában elmondta, hogy az idei feladatokat csak úgy tudják megoldani az orosházi építők is, ha csökkentik a veszteségi időt, fokozottabban betartják a munkafegyelmet és a munkaidőt. Bene Pál, az orosházi kórház és lakásépítkezés vezetője rámutatott, hogy ezen hiányosságokat rövid időn belül fel kell számolni, | mert csak így tudnak eleget tenni az idén megoldásra váró feladatoknak, amelyek igen jelentősek. Az orosházi építésvezetőségnek 1964-ben 67 lakást kell felépíteni, a kórházépítkezésnél pedig 23 millió forint értékű munkát kell végezni. Így az épület készültségi foka az év végére elérheti a 75 százalékot, ami egyik biztosítéka annak, hogy jövő év szeptemberében átadhatják rendeltetésének az új orosházi kórházat. A tanácskozás végén a jelenlévők elhatározták, hogy törekednek a megvitatott hiányosságok megszüntetésére, s a meglévő nehézségek (anyag- és munkaerőhiány) ellenére is jobb munkaszervezéssel, anyagtakarékcssággal, a munkafegyelem betartásával teljesítik az idei feladatokat. D. & Egym illió-hétszázezer forin tot tartanak takarékban a bucsaiak Egyre többen vélekednek Bu- csán is úgy. hogy megtakarításra szánt pénzük aikkor van legjobb helyen, ha takarékba teszik. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a nem egészen négyezer lakosú községben — az előző év végén ösz- szeállított adatok szerint — egy lakosra átlag 225 forint betétösz- szeg jut. Az új év első két hónapjában is kedvezően alakult a betétállomány összege. Állandó emelkedést mutat. A január elseje óta takarékba helyezett forintok tulajdonosai több mint ötven százalékában termelőszövetkezeti dolgozók. A takarékosság propagálásában példamutató módon élöl- jártak a községben Nyaké István és Márki Imre kézbesítők. Felvi-. lágosító munkájuk eredményeként a községiek betétállománya az utóbbi időben 60—65 ezer forinttal gyarapodott. Sz. A. E$£csz évben csncsforsralom Ha egy esztendőben csak egyszer, ősszel van csúcsforgalom a közlekedésben — pontosabban az áruszállításban — ahhoz is szükség van a vasutasok, a gépkocsi- vezetők, a hajósok, a rakodómunkások összefogására. Hát még, amikor a csúcsforgalom egész évben tart. 1964 ilyen esztendő! Miért? Elsősorban azért, mert sok. még tavaly felkínált áru is szállításra vár. A legnagyobb elmaradás az építőipari szállításoknál történt. Mintegy 1 200 000 tonnára tehető az a kő-, kavicsmennyiség, amelyet a múlt évben nem tudtak rendeltetési helyéne juttatni. Másodsorban: az ipari és mezőgazdasági termelés ez évi várható növekedésével együtt nőnek a szállítási feladatok is. 1964-ben a közlekedési vállalatoknak 193,8 millió tonna árut kell elszállítaniuk, a tavalyinál 7,2 százalékkal többet. A közúti teherfuvarozás feladatai növekednek a legnagyobb arányban: a tavalyinál 13,7 százalékkal több áru vár továbbításra. Gyáraink zavartalan anyag- és energiaellátása, lakás- és gyár- építkezések ütemes munkája, a lakosság szükségleteit jelentő több millió tonna élelmiszer- és iparcikk kellő időben történő továbbítása mind mind a szállítás szervezettségétől, pontosságától és gyorsaságától függ. A népgazdaság jelenlegi helyzetét figyelembe véve tehát túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a gazdasági építőrmmkánk gyorsításának kulcsa ma a szállítás dolgozóinak kezében van. Jelentős segítség lesz e minden eddigit meghaladó feladat megoldásához az a 12 villamosmozdony, 55 Diesel-mozdony, 2800 tehervagon, 1100 tehergépkocsi, két 1300 tonnás folyam-tengerjáró, két vontatóhajó és több új nagy teljesítményű folyami uszály, — amelyeket — a többi között — abból a 8,7 milliárd forintból vásárolunk, amelyet n éngazdaságunk 1964-ben a közlekedés fejlesztésére fordít. Egyedül beruházásokra a tavalyinál 22,6 százalékkal nagyobb összeg áll rendelkezésre. Mindez azonban kevés a megnövekedett feladatok megoldásához. Kevés még akkor is, ha számításba vesszük azt az előnyt, amelyet a KGST-országok közös vagonparkjának létesítése jelent. Kutatnunk kell tehát azokat a lehetőségéltet, amelyeknek segítségével a legsürgetőbb feladatok megoldhatók. Ma már alapszabály, hogy a fuvarozási feladatokat annak a közlekedési ágnak kell ellátnia, amely azt a leggazdaságosabban tudja elvégezni. Így a vasút elsősorban az áruk nagy tömegű, nagy távolságra történő elszállítását, a közúti gépkocsiközlekedés pedig a rövid távú árufuvarozást, illetve a vasútra történő fel- és elfuvaro- zást végzi. A korszerű szállítási módszerek alkalmazása jelentős gazdasági haszonnal jár. Röviden nézzük meg például az egyik legismertebb fuvarozási formát, az úgynevezett „központosított fel- és elfuvaro- zási módszert”. Ezt eddig nálunk hetven legfontosabb, legforgalmasabb vasútállomáson vezették be. A további bővítés legfőbb akadálya a munkaerőhelyzet. Mit eredményezett az új fuvarozási módszer? Elsősorban a vasúti kocsik gyorsabb be- és kirakodását, tehát a kocsiforduló-idő csökkentését. Ezeken az említett vasútállomásokon 1963 áprilisában egy vasúti kocsira 7,78 óra rakodási idő jutott, ez szeptemberig 6,97 órára csökkent. Egyenletesebb volt a rakodás, továbbá a kereskedelmi berendezések (áruraktárak, rakodóeszközök, stb.) kihasználása. További, nem lebecsülhető gazdasági előny az is, hogy a teherautók kapacitása »jobban kihasználható; visszafelé is árut szállítanak. Lényege a rakodómunkás-megtakaprítás is, a rakodógépek központosítása, illetve komplex felhasználása révén pedig a gépek kihasználása is fokozható. Márpedig a szállítás gordiuszi csomója a rakodás. Sajnos, nálunk az a jellemző, hogy a tehervagonok az idő legnagyobb részét a különböző pályaudvarokon, nem pedig úton töltik. Nagyon sok vállalat raktárnak használ olyan vagonokat is, amelyért a külföldi vasutaknak svájci aranyfrankban fizetünk. Gyakori, hogy a fuvaroztató — béralaphiányra hivatkozva — a késő délutáni és éjszakai órákban, illetve a munkaszüneti napokon megtagadja az áruátvételt. Ezen a helyzeten kíván segíteni a Gazdasági Bizottság határozata, amely lehetővé teszi az áruszállításokkal kapcsolatos rakodási munkák gyorsítására az állományon kívüli béralap felhasználását. Sajnos, az a tapasztalat, hogy sok helyütt még mindig nem ismerik ezt a rendelkezést, nem élnek a lehetőségekkel. Vagy itt van pl. a szállítások megtervezése. A MÁV illetékesei és a különféle szállító vállalatok többször kérték már a szállítást igénylő üzemeket, intézményeket. hogy szállítási szükségletüket időben tervezzék meg. Vegyék ezt végre komolyan a vállalatok, hiszen elsősorban saját maguk gondját könnyítik azzal, ha
