Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-10 / 58. szám

1984. március 10. 4 Kedd Tanulás, sport, a jobb munka szórakozás érdekében Már csak 150 ezer forint hiányzik ahhoz, hogy várszínház legyen Gyulán Huszonötén járnak a dolgozók iskolájába az Endródi Cipész Ktsz-ben — Egymillió forint költséggel bővül az üzem Az Ehdrődi Cipész Ktsz nem először szerepel a sajtóban. En­nek dicsérendő oka van: jól dol­goznak itt és az üzem rohamosan fejlődik. Sárhegyi András, a ktsz elnöke jelenlegi helyzetüket így fogalmazza: — A két teleprésztoől álló üzem dolgozóinak száma 185. Közülük huszonnégyen működnek admi­nisztrációs munkakörben, huszon­ötén pedig ipari tanulók. A KISZ- tagok száma nyolcvan. A rohamos fejlődés miatt állandó helyiség­gonddal küzdünk. Azonban egy­millió forint költséggel már folyik a bővítés. Az így nyert részből 300 négyzetméternyi területet szo­ciális és kulturális célt szolgáló helyiségek kialakítására szánunk. A ránk nyitó Szegvári János, a ktsz párttitkára is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Hat brigádjuk küzd a Szocialista brigád címért — mondja. Ebből egy lány, egy egy pedig fiúkból álló brigád. A tanulásra terelődik a szó. A dolgozók gimnáziumába huszon­négyen járnak, felnőttek, fiatalok vegyesen. Heten a helyi szabó ktsz-ből csatlakoztak hozzájuk. A dolgozók esti iskoláját jelenleg hatan látogatják és már csak 15— 20 akad olyan, akinek még el kell végeznie az általános iskola nyolc osztályát, s ezáltal az alapiskolá- zottság teljes lenne az üzembem A politikai továbbképzésben sincs elmaradás, Az ifjúsági elő­adások, tanfolyamok, mint ami­lyen A világ térképe előtt című is, rendszeresen folynak. A mar­Zuhanó csomagok xizmus—leninizmus anyagából két párhuzamos tanfolyamon taníta­nak, saját — üzemen belüli — elő­adókkal. A beszélgetés során szóba kerül a szórakozás is. A fiatalok a 80 személyes ebédlőben időnként klubesteket tartanak. Van ott egy 12 ezer forintos zenegép, televízió, társasjátékok és minden, ami a klubélet kelléke. Nemcsak táncol­nak, hanem vidám és amellett hasznos, tanulságos vetélkedőket is rendeznek. Persze, nagyon vár­ják már a bővítés során készülő előadási termet, klubszobát. Valaki a sportot említi. Itt sincs szégyellnivalójuk. Hogy csak egy példát: a községi sportkör labdarúgó-szakosztályának és bir­kózó-szakosztályának az edzői a cipész ktsz-ből valók. Egyébként pedig a szövetkezetnek majdnem minden tagja aktív sportoló vagy legalábbis a támogatója. A község sportéletének gerincét a ktsz-belíek alkotják. Van labda­rúgó-. birkózó-, sakk- és ping­pong-szakosztályuk. Kézilabdásaik a múlt évi országos ifjúsági spar- takiádon a harmadik helyen vé­geztek. A beszélgetést követően körbe­járunk az üzemben. Az épületbő­vítési munkák jócskán előreha­ladtak. Belépve a zsúfolt, zajos műhelyekbe érezzük csak igazán, hogy milyen égetően szükséges a terjeszkedés. Azonban a nehéz kö­rülmények ellenére is teljesítik a tervet Az első negyedben ez 38 ezer pár új cipőt jelent. Ebből 11 ezer a női, a többi pedig gyermek­cipő. Feltűnő, hogy a ktsz mintakol­lekciójában milyen sokféle női cipőmodell látható, ugyanakkor a kirakatokban jóval szolidabb a választék. Nyomban elárulják az okát: a külföld bő választékot kí­ván, viszont a belkereskedelem megelégszik néhány típussal, mert így az átvétel, a raktározás, nyil­vántartás és maga az eladás is egyszerűbb, kevesebb fáradságot igénylő. A ktsz szíves-örömest szélesítené a skálát, de a szocia­lista kereskedelemhez méltatlan „kényelmesdi” betonfalát áttörni egymaga képtelen. A zúgásból, zakatolásból kilép­ve a szabadba — kalauzolóink szerényen megjegyzik: Így élünk mi. A látottak és hallottak alapján erre csak azt válaszolhatjuk, hogy sose éljenek rosszabbul, de azt is tudjuk, hogy ennél i:? jobban fognak még élni, hiszen az End- rődi Cipész Ktsz munkaközössége jó kollektívának látszik munká­ban. együvétartozásban egyaránt. Problémáik is olyanok, hogy aránylag könnyen megoldhatók. Az üzem fejlődése, dolgozóinak boldogulása ily módon biztosítva van. Huszár Rezső A közelmúltban több híradás jelent meg lapunkban és a fővá­rosi sajtóban is arról, hogy nyá­ron várszínház-játékokra kerül sor Gyulán, a középkori várban. Az egyik hónapról a másikra or­szágos érdeklődést kiváltó terv megvalósulása gyors ütemben ha. lad. Tegnap, hétfőn délelőtt a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tályán szűkebb körű megbeszélést tartottak, melyen Nagy Ferenc, a művelődésügyi osztály vezetője, Püski Gábor népművelési csoport- vezető, dr. Pvsztai Ferenc, a me­gyei tanács tervosztályának ve­zetője, dr. Vidó István Gyula vá­ros tanácsának titkára, dr. Tábo­ri György múzeumigazgató, Szé­kely Jánosné gyulai népműve­lési felügyelő, valamint Misz- lay István, a Jókai Színház ren­dezője, a tervezett várszínházi előadások rendezője és Szilágyi Péter, a színház gazdasági igazga­tója vett részt. Az érdekeltek kidolgozták a játékok anyagi és művészeti ter­vét, megállapították, hogy 650 ezer forint van biztosítva a szín­pad és a nézőtér kialakítására, anyagokra és munkabérre együt­tesen. Nagy mennyiségű vasanyag már útban van Gyulára és a szín­pad, valamint a nézőtér kialakí­tásának tervét is jóváhagyták az Újkígyóson az idén megkezdik a törpe vízmű építését Újkígyóson a megalakult tör- pevízmű-társulat január 20-án kezdte meg a működését. Terv: az egész község vízművesítése ötmillió forintos költséggel. Ezt az összeget a lakosság tíz év alatt fizeti ki. Egy-egy házra 2500 forint jut. A szükséges vízmennyiség biztosítására 380 méter mély kutat fúrnak, körülbelül 400 ezer forint költséggel. Még nyá­ron megépül két 100 köbméte­res térfogatú víztároló medence és a hidroforház. A csövek le­fektetésére és a hálózat kiépí­tésére jövőre kerül sor. A la­kosság az árkok kiásását társa­dalmi munkában vállalta, ami 7—800 ezer forint megtakarí­tást jelent. arra illetékesek. A munkálatokat a gyulai városi tanács kivitelező részlege és több gyulai ktsz vég­zi majd el, 1964. május 31-ig. A művészeti programban tíz előadás megrendezését tervezik, Shakespeare: Hamlet című drá­máját mutatják be, címszerepben Darvas Ivánnal vagy Kálmán Györggyel, a többi szerepeket a Jókai Színház művészei, valamint a Színház- és Filmművészeti Főis­kola végzős növendékei alakít­ják. A gyulai vár nagyszerű kör­nyezetet biztosít Shakespeare hal­hatatlan művének megelevení tű­séhez, és a siker érdekében * rendezők az Európa különböző országaiban megrendezett hasonló várjátékok tapasztalatait is gyü. mölcsöztetnd kívánják, A nagy nyári esemény hírére már most több intézmény bejelentette, hogy egy-egy előadást leköt, többek kö­zött az orosházi gimnázium, a szolnoki gimnázium, a martfűi cipőgyár; az IBUSZ szegedi és szoinöki kirendeltsége pedig 3—4 autóbuszt szándékozik indítani minden előadásra, a TIT „Ismerd meg hazádat”-mozgalma kereté­ben. A július első szombatján kez­dődő várezínházi játékok fényét az országos Shakespeare-kiállí tás gyulai bemutatása és egy megyei vonatkozású Shakespeare-kiállí- tás is emeli majd. Az eddigi tárgyalások eredmé­nyesek voltak, most már mind­össze 150 ezer forint hiányzik ahhoz, hogy a várszínház megnyi­tásának, az előadássorozat meg­kezdésének útjába! minden aka­dály elháruljon. A szervezők ezt az összeget a Művelődésügyi Mi­nisztériumtól várják, mely bizo­nyára készséggel segíti és támo­gatja majd ezt az igazán nagyvo­nalú tervet, melynek híre már or­szágosan elterjedt és nem kis mértékben gazdagítaná megyénk színházkultúráját. S. E. Minden reggel ugyanaz a kép ! a gyulai állomáson: türelmetlen, > ideges tolakodók és a — zuhanó jj csomagok. Befut a sarkadi vo- i nat, az emberek letorlódnak, 11- • letve felgyömöszölik egymást. j Egy páran pedig kimeredt ■ szemmel nézik a postások mun- ■ kaját. Egy ember adogatja a ko- • csibéi a csomagokat, a másik £ dobálja a földre. Képzeletben ■ közelebb megyek bámészkodni. £ A csomagok színdinamikus ősz- * szevisszasága modern kép lehet- £ ne, de nem a földön. Elképzelem 5 azt is, hogy mi van az egyik hó- £ fehér csomagban. A gyengéd te- £ len csomaghajigáló a kupac te- £ fejére dobta, de az néhány búk- £ fene után legurult Talán kósto- £ lót simogatott bele egy öreg né- j nike unokájának, aztán szép jj fehér papírba csomagolta, újra, | meg újra átkötötte cukorspárgá- 5 val és megnyálazott tintaceru- • zájával ákombákom betűkkel ! írta rá: „Szeretettel Kovács • István honvédnek.-” Ez a csomag repült, majd búk- * dácsolt a földre. Kicsit távolabb £ a többitől. A csomaghajigáló £ azonban nem zavartatja magát: £ „ügyesen rögtönöz”: — „elegáns” £ mozdulattal arrébb rúgja. Ügy £ látszik láb alatt van neki. Tu- £ dom, hogy a csomagnak nem fáj £ — de nagyon fájna annak a né- £ nikének, aki valamelyik kis fa- i Inban eltipegett vele a postára : és minden ismerősének elmond- : te: — Feladtam már egy kis kós- £ tolót a Pista onokámnak... fér—ó. • GEORGIJ MARTINOV: DCaLand a JUaraüii Sárközi Gyula fordítása 35. Kámovtól még mindig semmi értesítés. Az ablakhoz álltam és a már oly jól ismert marsfoeli si­vatagot néztem. Az idő derült volt és teljesen szélcsendes. Tizennégy óra 10 perckor Kámov végre közölte, hogy visszafordul. Kérte, hogy egy óra múlva kap­csoljuk be a rádióirányzót, mi­vel egy másik úton szándékszik hazatérni. Az egy óra letelt és Belopolszkij bekapcsolta a mik­rofont. Kámov meglepő újsá­got közölt: holmi sziklákat fede­zett fel. Mondta, hogy ki akar szállni a terepjáróból, hogy meg. vizsgálja a köveket és mintát vegyen belőlük. Aztán nagy siet­ve félbeszakította a beszélgetést. Lehet, hogy félt a lebeszéléstől. Az obszervatóriumban nyo­masztó csend. Pajcsadze, meg­feledkezve Kámov utasításáról, mely szerint a start pillanatáig feküdnie kell, le-fei járkált. Oly­kor megállt s tekintete hosszan pihent a rádión, mintha arra akarta volna kérni a készüléket, szólaljon meg. Belopolszkij pe­dig minduntalan az óráját nézte ami elárulta titkolt izgalmát. Egyik óra telt a másik után. Semmi hír. Belopolszkij több­ször is bekapcsolta a mikro­font, de választ uem kapott. Az ellenőrzőlámpa egyenletesen vi­lágított: tehát a terepjáró rádió­ja működik. — Ha volna egy másik te­repjárónk — szólalt meg Paj­csadze — elindulnék Szergej után. — Ha volna is — felelte Be­lopolszkij —, akkor sem indulna el vele. Megtiltanám! A parancs­nok távollétében én felelek ma­gáért és az űrhajóért! Pajcsadze nem válaszolt. Meg. szaporázta lépteit. — Jobb volna, ha lefeküdne! — szólt rá Belopolszkij. Pajcsadze szót fogadott. Lefe­küdt s nyolcig többé egy szót sem szólt. . Gyötrő lassúsággal telt az idő. Pillanatra sem távoztam el az ablaktól. Már fájt a szemem, oly feszülten figyeltem, nem tűnik-e fel a terepjáró .. Elmúlt az az óra is, amelyet maga Ká­mov nevezett meg visszatérése idejéül. A terepjáró nem volt sehol..; A rádió ellenőrzőlám­pája most is égett s ez bizony mindennél gyötrőbb volt. Már féltem az órámra pillantaná. Na­gyon kevés időnk volt. „Bármi történjék is, az űrhajónak pon­tosan a kijelölt percben fel kell szállnia!” —■ dobolt a fülemben kitartóan Kámov hangja. És Be­lopolszkij válasza: „Erre szava­mat adom!” Vajon betartja-e szavát? Kénytelen lesz. Az ütemterv foglyai voltunk, mert az űrhajó sebessége nem volt elégséges. Egy perccel sem maradhatunk tovább a Marson. Pusztulásun­kat jelentené. Ha Kámov idejé­ben nem érkezik meg, nélküle kell felszállnunk. Bármennyire fájna is parancsnokunk halála, esztelenség volna pusztulásnak kitenni az expedíció többi tag­jait, s ezzel súlyos csapást mér­ni az űrutazásra. Belopolszkij hirtelen felugrott s az ablakhoz rohant. Néhány percig feszülten figyelt a távol­ba, furcsa, mer£v, szinte der­medt tekintettel. Verítékcsep- pek gyöngyöztek a homlokán. Neki kellett kiadni a parancsot az indulásra. Ez pedig a távollé­vő Kámov halálra ítélésével egyenlő... Megfordult s halkan így szólt: — Még húsz percünk van! — Nem válaszoltunk. — A mutató tántorithatatlanul köze­ledett a nyolcas számhoz. — Sisakot föl! — hangzott Be­lopolszkij vezényszava. Tehát mindennek vége. Fel- szállunk. Az ellen őrzőlámpa két- ségbevonhatatlanul azt mutat­ja, hogy a terepjáró rádiója tel­jesen rendben van. Ha tehát hallgat, Kámov nincs a gépben. A Mars légkörében nem lehet lélegezni. A hátitartály oxigén­je hat óráig biztosítja Kámov lélegzését. Az utolsó beszélgetés óta már öt óra telt el. Alig egy órára van levegője! — Meg kell keresnünk! — mondtam. Belopolszkij idegen fahangon felelt: — Rendben van! Az űr­hajó tíz percig keresni fogja parancsnokát! A mutató gyorsan szaladt a számlapon. Odakint már besöté­tedett. Itt az éjszaka. Kámov már nem tér vissza. Egyetlen re­ményünk maradt: a levegőből megtalálni parancsnokunkat Hatalmas erejű fényszórónk be­világítja az egész tájat. — Elfoglalná-a hálókat! Belopolszkij a vezérlőpulthoz állt. Sápadt volt, mint mindig, de feszülten nyűgöd tnak lát­szott. Micsoda emberfeletti aka­raterővel erőszakolhatta magá­ra ezt a nyugalmat!... Az űrhajó törzse megremegett. A motorok egyre erősödő döreje úgy tűnt, betölti az egész világegyetemet. Az SZSZSZ-KSZ—2 elindult. De még mindig a Mars felszínén futott. Belopolszkij bevonta a futó­művet. Már a levegőben va­gyunk! Villámgyors kézmozdula­tok ... A hatalmas erejű motorok elhallgattak s a következő pil­lanatban működésbe léptek a „légköriek”. A gyors emelke­dés megszűnt és a gép nyugod­tan röpült a bolygó felett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents