Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-10 / 58. szám
1984. március 10. 4 Kedd Tanulás, sport, a jobb munka szórakozás érdekében Már csak 150 ezer forint hiányzik ahhoz, hogy várszínház legyen Gyulán Huszonötén járnak a dolgozók iskolájába az Endródi Cipész Ktsz-ben — Egymillió forint költséggel bővül az üzem Az Ehdrődi Cipész Ktsz nem először szerepel a sajtóban. Ennek dicsérendő oka van: jól dolgoznak itt és az üzem rohamosan fejlődik. Sárhegyi András, a ktsz elnöke jelenlegi helyzetüket így fogalmazza: — A két teleprésztoől álló üzem dolgozóinak száma 185. Közülük huszonnégyen működnek adminisztrációs munkakörben, huszonötén pedig ipari tanulók. A KISZ- tagok száma nyolcvan. A rohamos fejlődés miatt állandó helyiséggonddal küzdünk. Azonban egymillió forint költséggel már folyik a bővítés. Az így nyert részből 300 négyzetméternyi területet szociális és kulturális célt szolgáló helyiségek kialakítására szánunk. A ránk nyitó Szegvári János, a ktsz párttitkára is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Hat brigádjuk küzd a Szocialista brigád címért — mondja. Ebből egy lány, egy egy pedig fiúkból álló brigád. A tanulásra terelődik a szó. A dolgozók gimnáziumába huszonnégyen járnak, felnőttek, fiatalok vegyesen. Heten a helyi szabó ktsz-ből csatlakoztak hozzájuk. A dolgozók esti iskoláját jelenleg hatan látogatják és már csak 15— 20 akad olyan, akinek még el kell végeznie az általános iskola nyolc osztályát, s ezáltal az alapiskolá- zottság teljes lenne az üzembem A politikai továbbképzésben sincs elmaradás, Az ifjúsági előadások, tanfolyamok, mint amilyen A világ térképe előtt című is, rendszeresen folynak. A marZuhanó csomagok xizmus—leninizmus anyagából két párhuzamos tanfolyamon tanítanak, saját — üzemen belüli — előadókkal. A beszélgetés során szóba kerül a szórakozás is. A fiatalok a 80 személyes ebédlőben időnként klubesteket tartanak. Van ott egy 12 ezer forintos zenegép, televízió, társasjátékok és minden, ami a klubélet kelléke. Nemcsak táncolnak, hanem vidám és amellett hasznos, tanulságos vetélkedőket is rendeznek. Persze, nagyon várják már a bővítés során készülő előadási termet, klubszobát. Valaki a sportot említi. Itt sincs szégyellnivalójuk. Hogy csak egy példát: a községi sportkör labdarúgó-szakosztályának és birkózó-szakosztályának az edzői a cipész ktsz-ből valók. Egyébként pedig a szövetkezetnek majdnem minden tagja aktív sportoló vagy legalábbis a támogatója. A község sportéletének gerincét a ktsz-belíek alkotják. Van labdarúgó-. birkózó-, sakk- és pingpong-szakosztályuk. Kézilabdásaik a múlt évi országos ifjúsági spar- takiádon a harmadik helyen végeztek. A beszélgetést követően körbejárunk az üzemben. Az épületbővítési munkák jócskán előrehaladtak. Belépve a zsúfolt, zajos műhelyekbe érezzük csak igazán, hogy milyen égetően szükséges a terjeszkedés. Azonban a nehéz körülmények ellenére is teljesítik a tervet Az első negyedben ez 38 ezer pár új cipőt jelent. Ebből 11 ezer a női, a többi pedig gyermekcipő. Feltűnő, hogy a ktsz mintakollekciójában milyen sokféle női cipőmodell látható, ugyanakkor a kirakatokban jóval szolidabb a választék. Nyomban elárulják az okát: a külföld bő választékot kíván, viszont a belkereskedelem megelégszik néhány típussal, mert így az átvétel, a raktározás, nyilvántartás és maga az eladás is egyszerűbb, kevesebb fáradságot igénylő. A ktsz szíves-örömest szélesítené a skálát, de a szocialista kereskedelemhez méltatlan „kényelmesdi” betonfalát áttörni egymaga képtelen. A zúgásból, zakatolásból kilépve a szabadba — kalauzolóink szerényen megjegyzik: Így élünk mi. A látottak és hallottak alapján erre csak azt válaszolhatjuk, hogy sose éljenek rosszabbul, de azt is tudjuk, hogy ennél i:? jobban fognak még élni, hiszen az End- rődi Cipész Ktsz munkaközössége jó kollektívának látszik munkában. együvétartozásban egyaránt. Problémáik is olyanok, hogy aránylag könnyen megoldhatók. Az üzem fejlődése, dolgozóinak boldogulása ily módon biztosítva van. Huszár Rezső A közelmúltban több híradás jelent meg lapunkban és a fővárosi sajtóban is arról, hogy nyáron várszínház-játékokra kerül sor Gyulán, a középkori várban. Az egyik hónapról a másikra országos érdeklődést kiváltó terv megvalósulása gyors ütemben ha. lad. Tegnap, hétfőn délelőtt a megyei tanács művelődésügyi osztályán szűkebb körű megbeszélést tartottak, melyen Nagy Ferenc, a művelődésügyi osztály vezetője, Püski Gábor népművelési csoport- vezető, dr. Pvsztai Ferenc, a megyei tanács tervosztályának vezetője, dr. Vidó István Gyula város tanácsának titkára, dr. Tábori György múzeumigazgató, Székely Jánosné gyulai népművelési felügyelő, valamint Misz- lay István, a Jókai Színház rendezője, a tervezett várszínházi előadások rendezője és Szilágyi Péter, a színház gazdasági igazgatója vett részt. Az érdekeltek kidolgozták a játékok anyagi és művészeti tervét, megállapították, hogy 650 ezer forint van biztosítva a színpad és a nézőtér kialakítására, anyagokra és munkabérre együttesen. Nagy mennyiségű vasanyag már útban van Gyulára és a színpad, valamint a nézőtér kialakításának tervét is jóváhagyták az Újkígyóson az idén megkezdik a törpe vízmű építését Újkígyóson a megalakult tör- pevízmű-társulat január 20-án kezdte meg a működését. Terv: az egész község vízművesítése ötmillió forintos költséggel. Ezt az összeget a lakosság tíz év alatt fizeti ki. Egy-egy házra 2500 forint jut. A szükséges vízmennyiség biztosítására 380 méter mély kutat fúrnak, körülbelül 400 ezer forint költséggel. Még nyáron megépül két 100 köbméteres térfogatú víztároló medence és a hidroforház. A csövek lefektetésére és a hálózat kiépítésére jövőre kerül sor. A lakosság az árkok kiásását társadalmi munkában vállalta, ami 7—800 ezer forint megtakarítást jelent. arra illetékesek. A munkálatokat a gyulai városi tanács kivitelező részlege és több gyulai ktsz végzi majd el, 1964. május 31-ig. A művészeti programban tíz előadás megrendezését tervezik, Shakespeare: Hamlet című drámáját mutatják be, címszerepben Darvas Ivánnal vagy Kálmán Györggyel, a többi szerepeket a Jókai Színház művészei, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős növendékei alakítják. A gyulai vár nagyszerű környezetet biztosít Shakespeare halhatatlan művének megelevení tűséhez, és a siker érdekében * rendezők az Európa különböző országaiban megrendezett hasonló várjátékok tapasztalatait is gyü. mölcsöztetnd kívánják, A nagy nyári esemény hírére már most több intézmény bejelentette, hogy egy-egy előadást leköt, többek között az orosházi gimnázium, a szolnoki gimnázium, a martfűi cipőgyár; az IBUSZ szegedi és szoinöki kirendeltsége pedig 3—4 autóbuszt szándékozik indítani minden előadásra, a TIT „Ismerd meg hazádat”-mozgalma keretében. A július első szombatján kezdődő várezínházi játékok fényét az országos Shakespeare-kiállí tás gyulai bemutatása és egy megyei vonatkozású Shakespeare-kiállí- tás is emeli majd. Az eddigi tárgyalások eredményesek voltak, most már mindössze 150 ezer forint hiányzik ahhoz, hogy a várszínház megnyitásának, az előadássorozat megkezdésének útjába! minden akadály elháruljon. A szervezők ezt az összeget a Művelődésügyi Minisztériumtól várják, mely bizonyára készséggel segíti és támogatja majd ezt az igazán nagyvonalú tervet, melynek híre már országosan elterjedt és nem kis mértékben gazdagítaná megyénk színházkultúráját. S. E. Minden reggel ugyanaz a kép ! a gyulai állomáson: türelmetlen, > ideges tolakodók és a — zuhanó jj csomagok. Befut a sarkadi vo- i nat, az emberek letorlódnak, 11- • letve felgyömöszölik egymást. j Egy páran pedig kimeredt ■ szemmel nézik a postások mun- ■ kaját. Egy ember adogatja a ko- • csibéi a csomagokat, a másik £ dobálja a földre. Képzeletben ■ közelebb megyek bámészkodni. £ A csomagok színdinamikus ősz- * szevisszasága modern kép lehet- £ ne, de nem a földön. Elképzelem 5 azt is, hogy mi van az egyik hó- £ fehér csomagban. A gyengéd te- £ len csomaghajigáló a kupac te- £ fejére dobta, de az néhány búk- £ fene után legurult Talán kósto- £ lót simogatott bele egy öreg né- j nike unokájának, aztán szép jj fehér papírba csomagolta, újra, | meg újra átkötötte cukorspárgá- 5 val és megnyálazott tintaceru- • zájával ákombákom betűkkel ! írta rá: „Szeretettel Kovács • István honvédnek.-” Ez a csomag repült, majd búk- * dácsolt a földre. Kicsit távolabb £ a többitől. A csomaghajigáló £ azonban nem zavartatja magát: £ „ügyesen rögtönöz”: — „elegáns” £ mozdulattal arrébb rúgja. Ügy £ látszik láb alatt van neki. Tu- £ dom, hogy a csomagnak nem fáj £ — de nagyon fájna annak a né- £ nikének, aki valamelyik kis fa- i Inban eltipegett vele a postára : és minden ismerősének elmond- : te: — Feladtam már egy kis kós- £ tolót a Pista onokámnak... fér—ó. • GEORGIJ MARTINOV: DCaLand a JUaraüii Sárközi Gyula fordítása 35. Kámovtól még mindig semmi értesítés. Az ablakhoz álltam és a már oly jól ismert marsfoeli sivatagot néztem. Az idő derült volt és teljesen szélcsendes. Tizennégy óra 10 perckor Kámov végre közölte, hogy visszafordul. Kérte, hogy egy óra múlva kapcsoljuk be a rádióirányzót, mivel egy másik úton szándékszik hazatérni. Az egy óra letelt és Belopolszkij bekapcsolta a mikrofont. Kámov meglepő újságot közölt: holmi sziklákat fedezett fel. Mondta, hogy ki akar szállni a terepjáróból, hogy meg. vizsgálja a köveket és mintát vegyen belőlük. Aztán nagy sietve félbeszakította a beszélgetést. Lehet, hogy félt a lebeszéléstől. Az obszervatóriumban nyomasztó csend. Pajcsadze, megfeledkezve Kámov utasításáról, mely szerint a start pillanatáig feküdnie kell, le-fei járkált. Olykor megállt s tekintete hosszan pihent a rádión, mintha arra akarta volna kérni a készüléket, szólaljon meg. Belopolszkij pedig minduntalan az óráját nézte ami elárulta titkolt izgalmát. Egyik óra telt a másik után. Semmi hír. Belopolszkij többször is bekapcsolta a mikrofont, de választ uem kapott. Az ellenőrzőlámpa egyenletesen világított: tehát a terepjáró rádiója működik. — Ha volna egy másik terepjárónk — szólalt meg Pajcsadze — elindulnék Szergej után. — Ha volna is — felelte Belopolszkij —, akkor sem indulna el vele. Megtiltanám! A parancsnok távollétében én felelek magáért és az űrhajóért! Pajcsadze nem válaszolt. Meg. szaporázta lépteit. — Jobb volna, ha lefeküdne! — szólt rá Belopolszkij. Pajcsadze szót fogadott. Lefeküdt s nyolcig többé egy szót sem szólt. . Gyötrő lassúsággal telt az idő. Pillanatra sem távoztam el az ablaktól. Már fájt a szemem, oly feszülten figyeltem, nem tűnik-e fel a terepjáró .. Elmúlt az az óra is, amelyet maga Kámov nevezett meg visszatérése idejéül. A terepjáró nem volt sehol..; A rádió ellenőrzőlámpája most is égett s ez bizony mindennél gyötrőbb volt. Már féltem az órámra pillantaná. Nagyon kevés időnk volt. „Bármi történjék is, az űrhajónak pontosan a kijelölt percben fel kell szállnia!” —■ dobolt a fülemben kitartóan Kámov hangja. És Belopolszkij válasza: „Erre szavamat adom!” Vajon betartja-e szavát? Kénytelen lesz. Az ütemterv foglyai voltunk, mert az űrhajó sebessége nem volt elégséges. Egy perccel sem maradhatunk tovább a Marson. Pusztulásunkat jelentené. Ha Kámov idejében nem érkezik meg, nélküle kell felszállnunk. Bármennyire fájna is parancsnokunk halála, esztelenség volna pusztulásnak kitenni az expedíció többi tagjait, s ezzel súlyos csapást mérni az űrutazásra. Belopolszkij hirtelen felugrott s az ablakhoz rohant. Néhány percig feszülten figyelt a távolba, furcsa, mer£v, szinte dermedt tekintettel. Verítékcsep- pek gyöngyöztek a homlokán. Neki kellett kiadni a parancsot az indulásra. Ez pedig a távollévő Kámov halálra ítélésével egyenlő... Megfordult s halkan így szólt: — Még húsz percünk van! — Nem válaszoltunk. — A mutató tántorithatatlanul közeledett a nyolcas számhoz. — Sisakot föl! — hangzott Belopolszkij vezényszava. Tehát mindennek vége. Fel- szállunk. Az ellen őrzőlámpa két- ségbevonhatatlanul azt mutatja, hogy a terepjáró rádiója teljesen rendben van. Ha tehát hallgat, Kámov nincs a gépben. A Mars légkörében nem lehet lélegezni. A hátitartály oxigénje hat óráig biztosítja Kámov lélegzését. Az utolsó beszélgetés óta már öt óra telt el. Alig egy órára van levegője! — Meg kell keresnünk! — mondtam. Belopolszkij idegen fahangon felelt: — Rendben van! Az űrhajó tíz percig keresni fogja parancsnokát! A mutató gyorsan szaladt a számlapon. Odakint már besötétedett. Itt az éjszaka. Kámov már nem tér vissza. Egyetlen reményünk maradt: a levegőből megtalálni parancsnokunkat Hatalmas erejű fényszórónk bevilágítja az egész tájat. — Elfoglalná-a hálókat! Belopolszkij a vezérlőpulthoz állt. Sápadt volt, mint mindig, de feszülten nyűgöd tnak látszott. Micsoda emberfeletti akaraterővel erőszakolhatta magára ezt a nyugalmat!... Az űrhajó törzse megremegett. A motorok egyre erősödő döreje úgy tűnt, betölti az egész világegyetemet. Az SZSZSZ-KSZ—2 elindult. De még mindig a Mars felszínén futott. Belopolszkij bevonta a futóművet. Már a levegőben vagyunk! Villámgyors kézmozdulatok ... A hatalmas erejű motorok elhallgattak s a következő pillanatban működésbe léptek a „légköriek”. A gyors emelkedés megszűnt és a gép nyugodtan röpült a bolygó felett. (Folytatjuk)
