Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-28 / 74. szám
1964. március 28. 2 Szombat Tovább erősödött a munkások ás a demokratikus erők egysége Thorez a megyei tanácsválasztások eredményeiről Rusk — Dobrinyin-megbeszélés V. D. Szolgálatba léptek az ENSZ fegyveres erői Ciprust helyzetkép NICOSIA Az ENSZ ciprusi fegyveres erői, amelyeknek kötelékébe jelenleg mintegy ezer kanadai, francia és körülbelül hatezer angol katona tartozik, péntek reggel szolgálatiba léptek. Helyi idő szerint reggel 5 órakor az őrséget álló angol katonák levették ez- redük jelvényével ellátott sapkájukat és kicserélték azokat a már zsebükbe készített, kék ENSZ- sapkákra. A biztonsági erők Nicosia közvetlen közelében fekvő főhadiszállásán bevonták Nagy- Britannia zászlaját és felhúzták az ENSZ-zászlót. Az AFP New York-i ENSZ- körökböl szerzett értesülése szerint a hét végén írják majd alá az ENSZ és a ciprusi kormány megállapodását, amely szabályozza a rendfenntartó erők ciprusi állomásozásánafc körülményeit és azok viszonyát a ciprusi hatóságokkal. Kiprianu ciprusi külügyminiszter néhány napja New Yorkban tartózkodik és a befeje- ! ző tárgyalásokat bonyolítja le a megállapodás végleges formájáról — írja a francia hírügynökség. NEW YORK U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára csütörtökön jelentést terjesztett a Biztonsági Tanács elé és közöl te, hogy az utóbbi időben Cipruson nyugod- tabbá vált a helyzet. Remélem, ez azt jelenti — fűzte hozzá —, hogy a görög és a török nemzetiségű lakosság mérsékletet igyekszik tanúsítani, együtt akar működni az ENSZ-el a béke és a normális viszonyok helyreállításában és tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely a helyzet rosszabbodását vonná maga után. (MTI) zsad kérdésről. Mint a hírügynökség közli, Rusk a pénteken sorra került sajtóértekezlet előtt tájékozódni kívánt a szovjet álláspontról, s ezért kérte meg a nagykövetet a megbeszélésre. (MTI) KIÉRT? Párizs Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára a Központi Bizottság plénumának csütörtöki záróülésén összegezte a legutóbbi kantonális választások eredményeit. Thorez kijelentette: a választások leglényegesebb jellemzője az volt, hogy tovább erősödött a munkások és a demokratikus erők egysége. Ezzel vereséget tudtunk mérni a személyi hatalom és a reakció rendszerének jelöltjeire — mondotta. Bebizonyosodott, hogy a megegyezés lehetséges és eredményes is. A második fordulóban a kommunisták a szocialista vagy a köztársasági jelöltekre, a szocialista választópolgárok és a köztársaságiak pedig az egység jelöltjeivé vált FKP- jelöltekre adták le szavazataikat. A szavazások összeforrottsága jó Moszkva A Pravda pénteki száma a Násszer elnök által meghirdetett alkotmányt elemezve megállapítja, hogy ez mindenekelőtt abban különbözik a korábban elfogadottaktól, hogy a nemzeti egység chartáján alapul. A chartát 1962 júliusában a népi erők országos kongresszusa fogadta el. Legfontosabb tételei most törvényerőre emelkedtek. Az alkotmány-nyilatkozat fő céllá nyilvánítja a szocializmus építését. Az EAK-ot demokratikus szocialista állammá nyilvánították, amely a nép dolgozó erőinek szövetségére támaszkodik. Először határozták meg pontosabban, hogy kik tartoznak e szövetséghez: a parasztok, a munkások, a katonák, az értelmiség, s a nemzeti burzsoázia, amelynek tevékenységét törvények korlátozzák. A Pravda cikkírója megállapítja, hogy az új alkotmány érvénytelenítette az összes korábbi rendkívüli törvényeket és rendeleteket. Ezek között voltak az ország rendkívüli és háborús állapotáról szóló törvények. Hatályon kívül helyezésük az EAK számára történelmi jelentőségű lépés volt. Nemcsak azt jelenti, hogy számos politikai fogoly, akit bírósági eljárás nélkül tartottak börtönben, szabadlábra kerül. Ezen túlmenően az EAK közvéleménye hosszú éveken át azt tartotta, hogy éppen a rendkívüli törvények korlátozzák a hazafiak aktív tevékenységét, s ezzel hátráltatják az ország fejlődését. Most ez a helyzet megváltozik. „Nasszer elnök — hangoztatja a cikkíró — igen szükséges lépést tett meg. Célja: az összes nemzeti erők tömörítése a szocialista társadalom felépítése nevében.” Az alkotmány-nyilatkozat meghatározta az alapvető tulajdon- formákat. Mostantól kezdve az EAK-ban össznépi vagy állami tulajdon, illetve szövetkezeti tulajdon van. Megtartották ugyanakkor a magántulajdont is, de szerepe alárendelt, mivel a gazda, ság fejlesztésében az állami szektor a döntő. Az új alkotmány fontos jogokat ruház a nemzetgyűlésre. Sokatmondó már a nemzetgyűlés megválasztásának módja is: ez az első olyan parlament, amelyet az Arab Szocialista Unió listái alaperedményeket hozott a munkásmozgalomnak és a demokratikus mozgalomnak. Lehetővé tette, hogy a koalícióban részt vevő pártok javítsák helyzetüket. Mindegyik párt megjavította, de legalábbis megtartotta pozícióit, amelyekre a vereséget szenvedett uralkodó párt, az UNR—UDP törekedett Maurice Thorez hangsúlyozta, hogy a francia választópolgárok egynegyede bizalmat szavazott a kommunista pártnak, helyeselte a párt demokratikus politikáját, amely megfelel a nemzeti érdekeknek, helyeselte a párt harcát a fizikai és szellemi dolgozók érdekeiért, s azért, hogy Francia- ország szabad, békés és független előrehaladása biztosítva legyen. A kommunista párt megerősödve került ki a választásokból, tekintélye megnövekedett. (MTI) ján választottak meg, márpedig az unió a hazafias erők összefogására hivatott sajátos tömegszervezet. A Pravda cikke végül megállapítja, hogy az EAK politikájának szerves alkotórésze a Szovjetunióhoz fűződő barátság megszilárdítása. Ez a barátság — mondotta Nasszer elnök — a legszilárdabb alapja lesz az EAK külpolitikájának, amely a pozitív semlegességre támaszkodva, egyidejűleg kérlelhetetlen harcot vív az imperializmus és az elmaradottság ellen. (MTI) Washington Az AP-h írü gynökség tudósítása szerint Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet csütörtökön Dean Rusk amerikai külügyminiszterrel tárgyalt a kambodAusztria új, „kemény” kormánya egyhónapos birkózás után végre megalakult — de a néppárt alaposan „meglágyult” a kormányalakítást megelőző csatában. Emlékezetes, hogy a válság körülbelül egy hónappal ezelőtt robbant ki. Akkor az osztrák miniszterelnököt adó legnagyobb koalíciós párt, a néppárt heves belviszályok után Gorbaoh eddigi kancellár helyett, a párt jobbszárnyának egyik kiemelkedő vezetőjét, Klaust jelölte a kancellári posztra. Klaus és Withalm, a párt ugyancsak jobbszárnyához tartozó főtitkára azzal a programmal léptek a politikai csatatérre, hogy a koalíció másik pártjával, a szociáldemokratákkal szemben „keményebb” politikát alkalmaznak. Noha a koalíció utolsó .időszakában a szocialista párt is belement megengedhetetlen és egészségtelen kompromisz- szumokba, s maga is felelősséggel tartozik az osztrák politikai viszonyok alakulásáért — az adott körülmények között a Klaus— Withalm-íóle keményebb belső kurzus komoly külpolitikai veszélyeket is rejtett magában. Ezek a veszélyek lényegében két egymással összefüggő tényező Új kormány körül csoportosultak. Az egyik: Ausztria fokozódó gazdasági függése Nyugat-Németországtól, s ennek végső elemzéseképpen a Közös Piachoz való csatlakozás kierőszakolása. A másik: az Ausztriából bonyolult és vitatott jogi csata után kitiltott Habsburg Ottó visszatérése. A néppárt Klaus—Withalm- féle úgynevezett „reformista” szárnya mindkét kérdésben töb- bé-kevésbé nyilvánosan is elkötelezte magát. Köztudott volt például, hogy Klaus a közelmúltban vezető nyugatnémet gyáripari körökkel tárgyalt a kö2ös-piaci csatlakozásról s az is, hogy vezető tagja volt a legnagyobb ausztriai monarchista szervezetnek, amelyből csak politikai kényszerből és csak nemrégiben lépett ki. A „reformisták” uralomra jutása az Osztrák Néppárt belső hatalmi harcaiban ilyenformán súlyos veszélyeket villantott fel az osztrák politika egén. Hiszen a Közös Piac-politika .jobbra hajlitása” félreérthetetlen ellentétben volt az ceztrák semlegességgel és az államszerződéssel. Ottó visszatérése pedig azt a leVolt időszak életünkben, amikor ember ember ellen állt a barikádokon, s a kérdést így adta fel a történelem: ki, kit győz le? Mégis a küzdelem el- dőlése után úgy fogalmazhatjuk meg: a harcból maga az Ember került ki győztesen. Lényegében akkor sem holmi személyi uralkodás kivívásáért folyt a csata. A munkásosztály uralma ennél mélyebb, történelmibb kategória: rendszer, rendszer rillen hadakozott, s a munkásosztály diadala a régi rend objektív alapjainak letűnését, új társadalmi, gazdasági formáció kezdetét jelentette. Kapunyitását annak a társadalomnak, amely száműzi udvarából az ingyenélést, a kizsákmányolást, s a termelőeszközök kollektív tulajdonán építeni kezdi a jövőt, amelyben megvalósul az igazi emberi egyenlőség, s nem vagyon után mérik az egyének szavainak súlyát, becsületét. Ha mindenki munkája után egyformán részesülhet a javakból, ha nem választják szét egymástól alapvető vagyoni vagy pontosabban osztálykülönbségek az emberek csoportjait, akkor a termelés növelése, minőségi javítása nemcsak egyesekre, hanem mindenkire nézve hasznos dolog. Az ilyen társadalomban, mint a miénkben is, minden az Ember javára történik. Ezt azonban még sokan nem értik meg. Nem értette meg többek között az a villanyszerelő sem, akit a békéscsabai lakótelep egyik épületének átadása után bírálat ért a lakók részéről, s ezt a Népújság közölte. Nem személy szerint hangzott el a bírálat. Azt tettük szóvá; jobban ügyelhetnének a szakipari részlegek, hogy ne legyen annyi panasz az átadások után. Ugyanis egyik lakásban a villany, másikban a nyílászáró szerkezetek, harmadikban a redőny stb. nem működtek rendesen, s mindez sok bosszúságot okozott a szövetkezeti lakások tulajdonosainak. A bírálatból magára ismert Ausztriában hetőséget jelentette, hogy válságos politikai helyzetben reakciós monarchista csoportosulás bontakozhat ki személye körül, amely (ha esetleg formailag köztársasági mezben is) az „elnöki diktatúra”, a tekintélyuralom sajátságos formájának bevezetéséhez juttathatja Ausztriát. A néppárt és a szociáldemokrata párt között kialakult egyhónapos politikai küzdelem végső mérlege az, hogy a néppárt vereséget szenvedett. A veszélyek ennélfogva enyhültek — de nem múltak el. A leghatározottabb és legkomolyabb kudarc a múlt vasárnap tartott burgenlandi választásokon érte a néppártot. A magyar határ közvetlen közelében fekvő tartomány választásait mindkét párt „tűzpróbának” tekintette. Ennek megfelelően a választási harc is túlhaladta a helyi kereteket. Hozzájárult ehhez az is, hogy Burgenlandra rátelepszik az óriási Eszterházy-birtok. Esz- terházy és Habsburg Ottó kapcsolatai pedig közismertek voltak. Ilyen előzmények után a kormányalakítási tárgyalások szempontjából döntő volt, hogy Búr; a villanyszerelő és vérig sértődötten tiltakozott „kipellengé- rezése” miatt a szerkesztőségünkben: „Elmúlt az az idő, amikor a munkásokat csak úgy ki lehetett szerkeszteni! Ne a munkások ellen írjanak cikkeket!” De vajon kinek az érdekében hangzott el a bírálat és kiknek a szájából? A szövetkezeti lakások tulajdonosai, akik egymás között és lakógyűlésen beszéltek e hiányosságokról, vajon nem munkások? Jogosan tették ők szóvá és hozták el szerkesztőségünknek észrevételeiket, s ezt megtették volna akkor is, ha előre tudják, hogy megsértődik ezért, akit a bírálat jogosan ért. Tapasztalat üzemeinkben, vállalatainknál, hogy a vezetők túlságosan elnézőek a fegyelmezet- lenkedőkkel, a sorozatos hibákat elkövetőkkel szemben. Elfelejtik, hogy az ilyen elnéző politika nem használ sem az illetőnek, sem a köznek. Hogyan egyeztethető össze a humanitással az, ha minden esetben jámborul megbocsájtunk annak, aki hanyagságból, tunyaságból vagy felületességből nem látja el rendesen a munkáját (egyébként jó fiú), és fegyelmezetlensége akadályoz másokat is a munkában. Sehogy. Ez álhumanizmus: egy valaki felmentésével közösségi érdekeket sért. Csak helyeselni lehet a med- gyesbodzási tsz-elnök következetességét, aki nem félve a népszerűtlenségtől, egyes volt fegyeime- zetlenkedőkkel szemben szigorú intézkedéseket foganatosított. A feladatát hanyagul ellátó foga- tost például hónapokig nem engedte kocsira ülni, más munkakörbe helyezte, hiába beszélt az „az elnök embertelenségéről” s próbált ilyen hírt is verni az elnökkel szemben. Ez a szövetkezeti elnök, s általában a következetes vezető, nemcsak a köznek használ indokoltan szigorú intézkedéseivel, hanem az illető egyénnek is, aki a sorozatos hibákat elköveti. genlandban néppárti vereség és szociáldemokrata ‘előretörés lett az eredmény. Ennek megfelelően a tartományi elnököt a szociáldemokraták adják, s eltolódik a különböző tartományi hatóságok erőviszonya is. 1945 óta ez az első eset, hogy a szociáldemokraták Bécs mellett még három osztrák tartományban vezető szerephez jutnak. Lényegében a burgenlandi választások következménye, hogy a néppárt nem tudta nyitva tartani a kapuikat Habsburg Ottó előtt és kénytelen volt elfogadni a Habs- burg-kérdésben teendő kormány- nyilatkozat szocialista megfogal. mazását Az igazi veszélyek még a Közös Piac kérdésében maradtak elevenek. Igaz, a szociáldemokraták követelésére különböző „feltételeket” vettek be a kormánynyilatkozatba. Ezeknek az lenne a feladatuk, hogy megpróbálják „ösz- szeegyeztetni” a Közös Piaccal való társulást az osztrák semlegességgel. Ez azonban meglehetősen gyenge kísérlet. Egyelőre az a helyzet, hogy a Közös Piac semmi hajlandóságot nem mutat az osztrák „különálláspont” elfogadására. A Pravda az EAK alkotmánytervezetéről Gömöri Endre
