Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-28 / 74. szám

1964. március 28. 2 Szombat Tovább erősödött a munkások ás a demokratikus erők egysége Thorez a megyei tanácsválasztások eredményeiről Rusk — Dobrinyin-megbeszélés V. D. Szolgálatba léptek az ENSZ fegyveres erői Ciprust helyzetkép NICOSIA Az ENSZ ciprusi fegyveres erői, amelyeknek kötelékébe je­lenleg mintegy ezer kanadai, fran­cia és körülbelül hatezer angol katona tartozik, péntek reggel szolgálatiba léptek. Helyi idő sze­rint reggel 5 órakor az őrséget álló angol katonák levették ez- redük jelvényével ellátott sapká­jukat és kicserélték azokat a már zsebükbe készített, kék ENSZ- sapkákra. A biztonsági erők Ni­cosia közvetlen közelében fekvő főhadiszállásán bevonták Nagy- Britannia zászlaját és felhúzták az ENSZ-zászlót. Az AFP New York-i ENSZ- körökböl szerzett értesülése sze­rint a hét végén írják majd alá az ENSZ és a ciprusi kormány megállapodását, amely szabályoz­za a rendfenntartó erők ciprusi állomásozásánafc körülményeit és azok viszonyát a ciprusi hatósá­gokkal. Kiprianu ciprusi külügy­miniszter néhány napja New Yorkban tartózkodik és a befeje- ! ző tárgyalásokat bonyolítja le a megállapodás végleges formájá­ról — írja a francia hírügynök­ség. NEW YORK U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára csütörtö­kön jelentést terjesztett a Biz­tonsági Tanács elé és közöl te, hogy az utóbbi időben Cipruson nyugod- tabbá vált a helyzet. Remélem, ez azt jelenti — fűzte hozzá —, hogy a görög és a török nemzeti­ségű lakosság mérsékletet igyek­szik tanúsítani, együtt akar mű­ködni az ENSZ-el a béke és a normális viszonyok helyreállítá­sában és tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely a helyzet rosszabbodását vonná maga után. (MTI) zsad kérdésről. Mint a hírügynök­ség közli, Rusk a pénteken sorra került sajtóértekezlet előtt tájé­kozódni kívánt a szovjet állás­pontról, s ezért kérte meg a nagy­követet a megbeszélésre. (MTI) KIÉRT? Párizs Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára a Központi Bizottság plénumának csütörtöki záróülésén összegezte a legutóbbi kantonális választások eredményeit. Thorez kijelentette: a válasz­tások leglényegesebb jellemzője az volt, hogy tovább erősödött a munkások és a demokratikus erők egysége. Ezzel vereséget tudtunk mérni a személyi hatalom és a reakció rendszerének jelöltjeire — mondotta. Bebizonyosodott, hogy a megegyezés lehetséges és eredményes is. A második for­dulóban a kommunisták a szo­cialista vagy a köztársasági je­löltekre, a szocialista választópol­gárok és a köztársaságiak pedig az egység jelöltjeivé vált FKP- jelöltekre adták le szavazataikat. A szavazások összeforrottsága jó Moszkva A Pravda pénteki száma a Násszer elnök által meghirdetett alkotmányt elemezve megállapít­ja, hogy ez mindenekelőtt abban különbözik a korábban elfogadot­taktól, hogy a nemzeti egység chartáján alapul. A chartát 1962 júliusában a népi erők országos kongresszusa fogadta el. Legfon­tosabb tételei most törvényerőre emelkedtek. Az alkotmány-nyilat­kozat fő céllá nyilvánítja a szo­cializmus építését. Az EAK-ot demokratikus szo­cialista állammá nyilvánították, amely a nép dolgozó erőinek szö­vetségére támaszkodik. Először határozták meg pontosabban, hogy kik tartoznak e szövetség­hez: a parasztok, a munkások, a katonák, az értelmiség, s a nem­zeti burzsoázia, amelynek tevé­kenységét törvények korlátozzák. A Pravda cikkírója megállapít­ja, hogy az új alkotmány érvény­telenítette az összes korábbi rendkívüli törvényeket és rende­leteket. Ezek között voltak az ország rendkívüli és háborús ál­lapotáról szóló törvények. Hatá­lyon kívül helyezésük az EAK számára történelmi jelentőségű lépés volt. Nemcsak azt jelenti, hogy számos politikai fogoly, akit bírósági eljárás nélkül tartottak börtönben, szabadlábra kerül. Ezen túlmenően az EAK közvéle­ménye hosszú éveken át azt tar­totta, hogy éppen a rendkívüli törvények korlátozzák a hazafiak aktív tevékenységét, s ezzel hát­ráltatják az ország fejlődését. Most ez a helyzet megváltozik. „Nasszer elnök — hangoztatja a cikkíró — igen szükséges lépést tett meg. Célja: az összes nemzeti erők tömörítése a szocialista tár­sadalom felépítése nevében.” Az alkotmány-nyilatkozat meg­határozta az alapvető tulajdon- formákat. Mostantól kezdve az EAK-ban össznépi vagy állami tulajdon, illetve szövetkezeti tu­lajdon van. Megtartották ugyan­akkor a magántulajdont is, de szerepe alárendelt, mivel a gazda, ság fejlesztésében az állami szek­tor a döntő. Az új alkotmány fontos jogokat ruház a nemzetgyűlésre. Sokat­mondó már a nemzetgyűlés meg­választásának módja is: ez az el­ső olyan parlament, amelyet az Arab Szocialista Unió listái alap­eredményeket hozott a munkás­mozgalomnak és a demokratikus mozgalomnak. Lehetővé tette, hogy a koalícióban részt vevő pár­tok javítsák helyzetüket. Mind­egyik párt megjavította, de lega­lábbis megtartotta pozícióit, ame­lyekre a vereséget szenvedett uralkodó párt, az UNR—UDP törekedett Maurice Thorez hangsúlyozta, hogy a francia választópolgárok egynegyede bizalmat szavazott a kommunista pártnak, helyeselte a párt demokratikus politikáját, amely megfelel a nemzeti érde­keknek, helyeselte a párt harcát a fizikai és szellemi dolgozók ér­dekeiért, s azért, hogy Francia- ország szabad, békés és független előrehaladása biztosítva legyen. A kommunista párt megerősödve került ki a választásokból, tekin­télye megnövekedett. (MTI) ján választottak meg, márpedig az unió a hazafias erők összefo­gására hivatott sajátos tömegszer­vezet. A Pravda cikke végül megál­lapítja, hogy az EAK politikájá­nak szerves alkotórésze a Szov­jetunióhoz fűződő barátság meg­szilárdítása. Ez a barátság — mondotta Nasszer elnök — a leg­szilárdabb alapja lesz az EAK külpolitikájának, amely a pozitív semlegességre támaszkodva, egy­idejűleg kérlelhetetlen harcot vív az imperializmus és az elmara­dottság ellen. (MTI) Washington Az AP-h írü gynökség tudósí­tása szerint Dobrinyin washing­toni szovjet nagykövet csütörtö­kön Dean Rusk amerikai külügy­miniszterrel tárgyalt a kambod­Ausztria új, „kemény” kormá­nya egyhónapos birkózás után végre megalakult — de a nép­párt alaposan „meglágyult” a kormányalakítást megelőző csa­tában. Emlékezetes, hogy a válság kö­rülbelül egy hónappal ezelőtt robbant ki. Akkor az osztrák mi­niszterelnököt adó legnagyobb koalíciós párt, a néppárt heves belviszályok után Gorbaoh eddigi kancellár helyett, a párt jobb­szárnyának egyik kiemelkedő ve­zetőjét, Klaust jelölte a kancellá­ri posztra. Klaus és Withalm, a párt ugyancsak jobbszárnyához tartozó főtitkára azzal a prog­rammal léptek a politikai csata­térre, hogy a koalíció másik párt­jával, a szociáldemokratákkal szemben „keményebb” politikát alkalmaznak. Noha a koalíció utolsó .időszakában a szocialista párt is belement megengedhetet­len és egészségtelen kompromisz- szumokba, s maga is felelősséggel tartozik az osztrák politikai vi­szonyok alakulásáért — az adott körülmények között a Klaus— Withalm-íóle keményebb belső kurzus komoly külpolitikai veszé­lyeket is rejtett magában. Ezek a veszélyek lényegében két egymással összefüggő tényező Új kormány körül csoportosultak. Az egyik: Ausztria fokozódó gazdasági füg­gése Nyugat-Németországtól, s ennek végső elemzéseképpen a Közös Piachoz való csatlakozás kierőszakolása. A másik: az Ausztriából bonyolult és vitatott jogi csata után kitiltott Habs­burg Ottó visszatérése. A néppárt Klaus—Withalm- féle úgynevezett „reformista” szárnya mindkét kérdésben töb- bé-kevésbé nyilvánosan is elkö­telezte magát. Köztudott volt pél­dául, hogy Klaus a közelmúltban vezető nyugatnémet gyáripari kö­rökkel tárgyalt a kö2ös-piaci csatlakozásról s az is, hogy veze­tő tagja volt a legnagyobb auszt­riai monarchista szervezetnek, amelyből csak politikai kényszer­ből és csak nemrégiben lépett ki. A „reformisták” uralomra ju­tása az Osztrák Néppárt belső hatalmi harcaiban ilyenformán súlyos veszélyeket villantott fel az osztrák politika egén. Hiszen a Közös Piac-politika .jobbra hajlitása” félreérthetetlen ellen­tétben volt az ceztrák semleges­séggel és az államszerződéssel. Ottó visszatérése pedig azt a le­Volt időszak életünkben, ami­kor ember ember ellen állt a barikádokon, s a kérdést így adta fel a történelem: ki, kit győz le? Mégis a küzdelem el- dőlése után úgy fogalmazhatjuk meg: a harcból maga az Ember került ki győztesen. Lényegében akkor sem holmi személyi uralkodás kivívásáért folyt a csata. A munkásosztály uralma ennél mélyebb, történel­mibb kategória: rendszer, rend­szer rillen hadakozott, s a mun­kásosztály diadala a régi rend objektív alapjainak letűnését, új társadalmi, gazdasági formáció kezdetét jelentette. Kapunyitá­sát annak a társadalomnak, amely száműzi udvarából az in­gyenélést, a kizsákmányolást, s a termelőeszközök kollektív tu­lajdonán építeni kezdi a jövőt, amelyben megvalósul az igazi emberi egyenlőség, s nem va­gyon után mérik az egyének sza­vainak súlyát, becsületét. Ha mindenki munkája után egyformán részesülhet a javak­ból, ha nem választják szét egy­mástól alapvető vagyoni vagy pontosabban osztálykülönbségek az emberek csoportjait, akkor a termelés növelése, minőségi ja­vítása nemcsak egyesekre, ha­nem mindenkire nézve hasznos dolog. Az ilyen társadalomban, mint a miénkben is, minden az Ember javára történik. Ezt azonban még sokan nem értik meg. Nem értette meg többek kö­zött az a villanyszerelő sem, akit a békéscsabai lakótelep egyik épületének átadása után bírálat ért a lakók részéről, s ezt a Népújság közölte. Nem személy szerint hangzott el a bí­rálat. Azt tettük szóvá; jobban ügyelhetnének a szakipari rész­legek, hogy ne legyen annyi pa­nasz az átadások után. Ugyanis egyik lakásban a villany, másik­ban a nyílászáró szerkezetek, harmadikban a redőny stb. nem működtek rendesen, s mindez sok bosszúságot okozott a szö­vetkezeti lakások tulajdonosai­nak. A bírálatból magára ismert Ausztriában hetőséget jelentette, hogy válsá­gos politikai helyzetben reakciós monarchista csoportosulás bonta­kozhat ki személye körül, amely (ha esetleg formailag köztársasá­gi mezben is) az „elnöki diktatú­ra”, a tekintélyuralom sajátságos formájának bevezetéséhez juttat­hatja Ausztriát. A néppárt és a szociáldemok­rata párt között kialakult egyhó­napos politikai küzdelem végső mérlege az, hogy a néppárt vere­séget szenvedett. A veszélyek en­nélfogva enyhültek — de nem múltak el. A leghatározottabb és legkomolyabb kudarc a múlt va­sárnap tartott burgenlandi válasz­tásokon érte a néppártot. A ma­gyar határ közvetlen közelében fekvő tartomány választásait mindkét párt „tűzpróbának” te­kintette. Ennek megfelelően a vá­lasztási harc is túlhaladta a helyi kereteket. Hozzájárult ehhez az is, hogy Burgenlandra rátelepszik az óriási Eszterházy-birtok. Esz- terházy és Habsburg Ottó kap­csolatai pedig közismertek voltak. Ilyen előzmények után a kor­mányalakítási tárgyalások szem­pontjából döntő volt, hogy Búr; a villanyszerelő és vérig sértő­dötten tiltakozott „kipellengé- rezése” miatt a szerkesztősé­günkben: „Elmúlt az az idő, amikor a munkásokat csak úgy ki lehetett szerkeszteni! Ne a munkások ellen írjanak cikke­ket!” De vajon kinek az érdeké­ben hangzott el a bírálat és kiknek a szájából? A szövetke­zeti lakások tulajdonosai, akik egymás között és lakógyűlésen beszéltek e hiányosságokról, va­jon nem munkások? Jogosan tették ők szóvá és hozták el szer­kesztőségünknek észrevételeiket, s ezt megtették volna akkor is, ha előre tudják, hogy megsértő­dik ezért, akit a bírálat jogosan ért. Tapasztalat üzemeinkben, vál­lalatainknál, hogy a vezetők túl­ságosan elnézőek a fegyelmezet- lenkedőkkel, a sorozatos hibákat elkövetőkkel szemben. Elfelej­tik, hogy az ilyen elnéző politika nem használ sem az illetőnek, sem a köznek. Hogyan egyeztet­hető össze a humanitással az, ha minden esetben jámborul megbocsájtunk annak, aki ha­nyagságból, tunyaságból vagy felületességből nem látja el ren­desen a munkáját (egyébként jó fiú), és fegyelmezetlensége aka­dályoz másokat is a munkában. Sehogy. Ez álhumanizmus: egy valaki felmentésével közösségi érdekeket sért. Csak helyeselni lehet a med- gyesbodzási tsz-elnök következe­tességét, aki nem félve a népsze­rűtlenségtől, egyes volt fegyeime- zetlenkedőkkel szemben szigorú intézkedéseket foganatosított. A feladatát hanyagul ellátó foga- tost például hónapokig nem en­gedte kocsira ülni, más munka­körbe helyezte, hiába beszélt az „az elnök embertelenségéről” s próbált ilyen hírt is verni az elnökkel szemben. Ez a szövet­kezeti elnök, s általában a kö­vetkezetes vezető, nemcsak a köznek használ indokoltan szi­gorú intézkedéseivel, hanem az illető egyénnek is, aki a soroza­tos hibákat elköveti. genlandban néppárti vereség és szociáldemokrata ‘előretörés lett az eredmény. Ennek megfelelően a tartományi elnököt a szociál­demokraták adják, s eltolódik a különböző tartományi hatóságok erőviszonya is. 1945 óta ez az el­ső eset, hogy a szociáldemokraták Bécs mellett még három osztrák tartományban vezető szerephez jutnak. Lényegében a burgenlandi vá­lasztások következménye, hogy a néppárt nem tudta nyitva tartani a kapuikat Habsburg Ottó előtt és kénytelen volt elfogadni a Habs- burg-kérdésben teendő kormány- nyilatkozat szocialista megfogal. mazását Az igazi veszélyek még a Közös Piac kérdésében maradtak eleve­nek. Igaz, a szociáldemokraták követelésére különböző „feltétele­ket” vettek be a kormánynyilat­kozatba. Ezeknek az lenne a fel­adatuk, hogy megpróbálják „ösz- szeegyeztetni” a Közös Piaccal való társulást az osztrák semle­gességgel. Ez azonban meglehető­sen gyenge kísérlet. Egyelőre az a helyzet, hogy a Közös Piac semmi hajlandóságot nem mutat az osztrák „különálláspont” elfo­gadására. A Pravda az EAK alkotmánytervezetéről Gömöri Endre

Next

/
Thumbnails
Contents