Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

BÉKÉS MEGYE! Világ proletárjai, egyesüljetekI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG 1964. MÁRCIUS 31., SZOMBAT Ára 50 fillér XIX. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM Hétéves a KISZ I Tervbe vették a panelgyártási kísérleteket | Társadalmi bíráskodás tapasztalatai I Sportműsor Dicső napokra emlékezünk Kádár János beszéde a Hazafias Népfront kongresszusán nafc lényege, a párttagok és', pár­A szemtanúk s a résztvevők nagy serege alkotó erőben mun­kálkodik ma is: sokan közülük a nagyon is megszolgált nyugalmat, pihenést élvezve emlékeznek a dicső napokra. A Tanácsköztársa­ságra, amely — bár emberi élet­korban mérve sincs oly távol a mától — történelemmé vált szá­munkra már régen. Mert nem az időbeli távolsága tesz valamilyen eseményt történelmivé, hanem je­lentősége, nagysága emeli azzá, még azok szemében is, akik része­sei voltak. Történelmi napok emlékét ün­nepli most az ország az első ma­gyar néphatalom létrejöttének negyvenötödik évfordulóján, már­cius 21-én. A magyar munkásosz­tályra emlékezünk, a legjobbak heroikus küzdelmére, kísérletére, hogy megszabadítsák az országot a feudalizmustól, a kapitalista ki- Ksákmányolóktól és megteremtsék a szocialista Magyarországot. Százharminchárom napig állt fenn a Tanácsköztársaság — egy pillanat ez csak a végtelen idő­ben —, mégis olyan alapvető in­tézkedéseket tett, amelyek á dol­gozók helyzetének, életkörülmé­nyeinek radikális megjavítását jelenthették volna A rmmkásha- italom kisajátította a kapitalista kézen lévő gyárakat, bankokat, a földesúri nagybirtokokat,, bizto­sította az állampolgári jogókat ,,a kunyhók lakóinak” is, azok­nak. akik addig szinte minden jogból ki voltak zárva, hozzáfér­hetővé tette a kultúra, a művé­szet, az emberi megismerés egész területét az ország dolgozói szá­mára, hogy az addig tudatlanság­ban tartott: néptömegeket fel­emelje „a tudás, a szépség biro­dalmába”. A Tanácsköztársaság programja a nemzeti felemelke­dés programja volt, amelynek megvalósítása történelmi fordula­tot jelentett volna a nemzet éle­tében. A kérdés még ma is kínzóan fájdalmas sokaknak, azoknak el­sősorban, akik részesei, tanúi vol­tak e történelmi tettnek: miért nem, következett be ez a fordulat, miért bukott el a Tanácsköztár­saság? Az események alapos és szigorú elemzése megadta a vá­laszt erre a kérdésre, semmit sem bomályositva ezzel a nap fényén. S ez a válasz sok tekintetben ta­nulságul is szolgált, s szolgál ma is népünk, valamint a más né­pek számára. Történelmi fordu­lat alapját, lehetőségét teremtet­ték meg akkor, s ha történtek is hibák — nem juttatták földhöz a parasztságot — alapvetően mégsem ez okozta a bukást. A próletárforradalom győzel­mének országunk határain kívül is nagy volt a jelentősége. Túl nagy ahhoz, hogy az imperialista hatalmak nyugodtan szemléühes- sék: Szovjetoroszország létrejöt­te után, annak példáján lelkesül­ve Magyarországon is megdöntöt­ték a kizsákmányolok hatalmát. A népek élőti immár két példa is bizonyította, ami sokáig csak elmélet volt, hogy győzhet a pro­letariátus. A magyar munkásosz­tály, amelyet a világfotrradalom ígéretes távlata lelkesített, forra­dalmi pártja vezetésével nem­csak a magyar néphatalomért szállt síkra, hanem tovább gyen­gítette az imperializmust, amely­re a Nagy Októbert Szocialista Forradalom mért súlyos csapást. Megindult a szervezkedés, a támadás előkészítése. Hiába volt — bár sokat segített — a nemzet­közi munkásosztály szolidaritása, áldozatkészsége: a belső ellenfor­radalmi erőkre támaszkodó im­perialista hatalmak túlereje vé­gül is legyőzte a Tanácsköztársa­ságot. A magyar, dolgozók tizen- kilences hősi kísérletét vérbe foj­totta az imperialista túlerő. A Tanácsköztársaság léte azonban nem volt hiábavaló, kibörölhetet- ien nyomot hagyott a nemzet éle­tében, s a nemzetközi munkás­mozgalomban. Mindez ma már történelem, k ii Ionosén { azok \ számára az, akik könyvek lapjairól, korabeli ké­pekről ismerik csak a tizenkilen- ces eseményeket. Annyira a mesz- szi múltban levő történelem, hogy — kiváltképpen a fiatalok — szinte értetlenül néznek egy- egy megsárgult, régi, s 1919-ben bizony szenzációként ható képet. Gyerekek vonulnak kis batyuik­kal a pesti utcán: nyaralni in­dulnak a Balatonhoz. Miért oly becses dokumentuma ez a Ta­nácsköztársaságnak? Mit jelent az, hogy megnyitották a Margit­szigetet a proletárgyerekek előtt? A mai húszévesek alig értik ezt, hiszen az ő életükben mindez szinte magától értetődőéi termé­szetes. Ezért mondhatjuk hát, hogy- ez a történelem nemcsak könyvek lapjain él, hanem a mában folytatódik tovább, magasabb fo­kon megvalósítva mindazt, amit a tizenkilencen elődök elkezd­tek. Amikor 1919 hősi küzdelme el­bukott, Lenin azt mondta: „Győz­ni fog a második!” Negyedszáza­dig kellett várni az újabb győze­lemre. Erős próbára tette ez a negyedszázad a magyar népet, a magyar munkásosztályt és párt­ját. A proletárdiktatúra bukását a fehérterror követte. Csendőr, detektív — vallatás, börtön és bitófa lesett azokra, akik nem ad­ták fel a harcot. Ügy tűnt, hogy a burzsoázia féktelen terrorjával szemben tehetetlenné válik, meg­bénul a magyar munkásosztály. De a legjobbak sohasem adták fel a harcot, s szinte alig múlt el esztendő, hogy a küzdelem ne kö­vetelt volna súlyos áldozatokat a kommunisták soraiban. Népünk büszkén emlékszik a 19-es hősökre, s az akkori har­cot vezető fiatal kommunista pártra, a KMP-re és azon mun­kálkodik, őrködik, hogy a Ta­nácsköztársaság emléke élőbb maradjon, mint valaha volt, hogy történelmünk e dicső korsza­kát mai sikereink tegyék élőbbé, mint bármikor. Kádár élvtárs - mindenekelőtt átadta a kongresszus tisztikará­nak, küldötteinék, valamennyi részvevőjének a Központi Bizott­ság szívből jövő, forró üdvözletét és jókívánságait, és köszöntötte a kongresszus külfööi vendégeit, majd népünk és hazánk megvál­tozott életéről beszélt. — • Kedves Elvtársak! Bará­taim! Amikor népünk szocialista fejlődéséről, eredményeiről és annak kiapadhatatlan erőforrá­sairól szólunk, akkor tulajdon­képpen szólunk. a Hazafias Nép­frontról is, az eszmérő), amely e mozgalomban testet öltött, azok­nak a fáradságot nem ismerő százezreknek munkájáról, akik a népfront bizottságaiban meggyő­ződésünk szerint, lelkiismeretűk parancsára, a haza javára vég­zik, nemes szolgálatukat, — Itt, e kongresszus színe előtt fejezem ki a Központi Bizottság elismerését pártunk azon tagjai­nak, akik a Hazafias Népfront bizottságaiban végzik eredménye­sen a rájuk bízott munkát. A párt Központi Bizottsága nevében szólok elismeréssel, ég mondok köszönetét azoknak a pártonki- vüli barátainknak és szövetsége­seinknek, akik segítik pártunk harcát, aikik velünk együtt dol­goznak a népfrontmozgalom ke­retében közös céljainkért, népün­kért, a haza virágzásáért — Kedves Elvtársak! A Haza­fias Népfront-mozgalom a helyes úton jár, megtalálta működésé­nek célszerű formáit és a mun­ka helyes módszereit Ezek a for­mák és módszerek természetesen, mint az életben minden, az| új követelményeknek megfelelően maguk is szüntelenül fejlődnek- De állandó a mozgalomban an­tonkívülieik, a különböző foglal­kozású és előképzettségű, egyes kérdésekben esetleg, meg el tér 5 nézetű emberek politikai tömörü­lése a szocializmus építésére. Amikor mi eltérő nézetű embe­rekről szólunk, nem arra gondo­lunk, hogy homlokegyenest el­lentétes nézeteket valló emberek tömörülnék a népfrontba, Iranern arra, hogy sók-sok bonyolult kérdése van az életnek, amelyre az emberek milliói nem 'egyidő­ben és egyformán találjak meg az azonos választ. — Világnézetileg is vannak kü­lönbözőségek, hiszen vannak hí­vő és nem hívő emberek a nép- frontmozgalomban. Az előkép­zettség, a szemlélet, a szokás, a családi nevelés, a hivatás szin­tén eltérő nézeteket szülhet Eszembe jut értől egy Vas me­gyei barátunk — hivatása szerint pap —, aki egyszer így magya­rázta a mai összetalálkozásunkat: Van is különbség közöttünk, meg nincs is. A különbség közöttünk az, hogy az Isten nevét egyikünk kisbetűvel, a másikunk nagybetű­vel írja (Derültség.) A közös az, hogy az ember nevét mindketten nagybetűvel írjuk. (Taps.) Ez jel­képesen kifejezi, hogyan, mikép­pen és miben tudunk együttmű­ködni. — Amikor azt mondjuk, hogy a népfront párttagok és párton- kíviiliek tömörülése egy politikai jellegű mozgalomban, ezt úgy ért­jük, hogy a pártonkivüliség fo­galma sókféle embert rejt maga, mögött. Van közöttük olyan em­ber, aki polgári pártokban tevé­kenykedett, s vannak olyanok — és nagy számban vannak, — akik korábban semmiféle politikai hogy a magyar társadalom poli­tikailag aktív, pozitív erői ma együtt vannak a mi Hazafias Nép­front-mozgalmunkban, — Központi Bizottságunk meg­ítélése szerint a Hazafias- Nép» fronti-mozgalom egészség®, fej­lődő mozgalom, s a jövőben még ! tovább fog fejlődni. Ha a mun­Jiámódszereinket tovább javítjuk, még több embert tudunk és fo­gunk bevonni ebbe az aktív, né­pünkért dolgozó mozgalomba. — A - Hazafias Népfront törté­nelmi szerepe a jelenlegi helyzet­ben éppen abban van, hogy a ki­békíthetetlen osztó ly el lentétek megszűnése adta lehetőségek ré­vén aktívan segítse a szocialista társadalom politikai és eszmei egységének a kialakulását, állan­dóan élessze és fokozza vala­mennyi dolgozó osztály és réteg, minden becsületes állampolgár felelősségtudatát és aktivitását a szocializmus teljes felépítésére. — A beszámoló szólott arról, hogy a Hazafias Népfront szere­pe a következő években növe­kedni fog. Második ötéves ter­vünk sikeres befejezését és a har­madik elindítását, a mezőgazda­sággal, az építőiparral, az ipar- irányítás átszervezésével, a köz­oktatással kapcsolatban feladata­inkat és még számos más felada­tunkat csak akkor oldhatjuk meg sikeresen és nagyobb zökkenők nélkül, ha növekszik a dolgozók aktivitása, a mi legnagyobb erő­tartalékunk. Ez tág teret biztosít a Hazafias Népfront hasznos, or­szágépítő ' tevékenységének. A szocialista építésben végzett de- rekas munka, a közéletben való részvétel mind több új embert, (Folytatás a 2. oldalon.) Teklesz János, a népfront mezőkovácsházi járási titkára a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést veszi, át Dobi Istvántól a parlamentben. \

Next

/
Thumbnails
Contents