Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

1964. március 21. 2 Szombat (Folytatás az 1. oldalról.) új erkölcsű, közösségi felelősség- érzettel felruházott szocialista embert nevel. — Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Barátaink! Nagy és egyben lelkesítő feladataink épp úgy, mint munkánk hiányosságai, a leküzdendő akadályok ismere­tesek népünk előtt. Pártunk, tá­maszkodva a tömegszervezetek­re és mozgalmakra — nem utol­sósorban a Hazafias Népfrontra — társadalmunk nagy kérdéseit nyíltan feltárva, a néppel együtt kovácsolta ki jelenlegi politikán­kat Magyarországon a hatalom egyszer s mindenkorra a népé. — A szocialista forradalom e második nagy győzelmével — a hatalomért folytatott harc ebben az összefüggésben az első — lezá­rult nálunk az osztályharc egy fejezete. Erősebbé vált államunk leg­főbb politikai alapja, a mun­kás—paraszt szövetség, egy­ségesebb lett társadalmunk. E történelmi mérföldkőhöz eljut­va lehetővé vált, hogy államunk a múlt harcait lezárva, általános politikai amnesztiát adj^n azok­nak, akik korábban vétettek el­lene. Ez — mint a tapasztalat is bizonyítja — helyes volt és sem­mit sem változtat azon, hogy szo­cialista rendünk ellen büntetlenül senki sem támadhat semmiféle jelszóval ezután sem. Mi azt gondoljuk, hogy népi demokratikus államhatalmunk­nak, amely a proletárdiktatúra funkcióját tölti be, feladata, hogy erővel, és ha kell, elnyomással védje a nép szocialista vívmánya­it mindenféle kapitalista restau- rációs kísérlettel szemben, akár belülről, akár kívülről indul az ki. De működésében mindinkább előtérbe kerül és döntővé válik a szocialista építőmunka szervezé­se. Ez a mi rendszerünk, állam- hatalmunk döntő feladata, és ezt meggyőződésünk szerint jól be­tölti. Akinek pedig kevés a tudo­mánya ahhoz, hogy vállalja a meggyőzés kissé fáradságosabb és hosszadalmasabb módszerét, és csak a „kizámi-bezárni” recept­ből áll az egész vezetési tudomá­nya, az a mi közéletünkben ma Kádár János beszéde már nem boldogulhat és a jövő­ben még kevésbé szerepelhet. Az ilyen ellen harcolni fogunk. Gon­dolni kell arra is, hogy mi idézte elő azt a súlyos helyzetet, ami 1956-ban volt. Mivel kezdődött az a bomlási folyamat, amely az­után kedvező talajt teremtett mindenféle revizionista és ellen- forradalmi uszítás számára a gyanakvással. Meg kell érteni minden értel­mes embernek, hogy egy nép nem lehet gyanús. Abból kell kiindulnunk, hogy a nép, a mi népünk, mi pedig a népért vagyunk és ha a nép fe­lelős helyre állított minket, azért etette, hogy a javára dolgozzunk. Hogyan lehet a nép ellenére, a nép javára dolgozni? (Nagy taps.), Lenin mondotta annak ide­jén, hogy a szocialista társadal­mat nem lehet elképzelt emberek­kel felépíteni. A szocialista tár­sadalmat csak olyan emberekkel lehet felépíteni, akik vannak, akik élnek. Hogy a legvilágosabb példát mondjam: parasztságunk a szocialista útra lépett. Belépett a termelőszövetkezetekbe és ezzel megteremtette a szocialista mező- gazdaság alapját, de látni akarja munkájának eredményét. Bűn ez? Nem bűn. Nem minden pa­rasztember marxista, és ha a munkaegység 16 forint, akkor a nem marxista parasztember an­nak megfelelő híve a szocialista mezőgazdaságnak, ha pedig 42 forint, akkor olyan híve a szo­cialista mezőgazdaságnak. (Nagy taps.) — Nem szűnünk meg propa­gandamunkát végezni az iskolák­ban és az egyetemeken, mar­xista képzést adni a tanfolyamo­kon, mindennapos agitációt vé­gezni. De nagyon fontos, hogy az eszme fokozódó erejét segítse az ugyanazon irányban ható anyagi érdekeltség. Mi a szocializmus építésének lenini elveként tiszteljük és alkalmazzuk az eszme és az érdekeltség egybeesését. A jobb életért harcolunk és ve­Hétéves a KISZ Hét éve bontott zászlót a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség. Hogy’ múlik az idő! Azok a fia­talok, akik 17—18—19 évesen kö­rülvették e zászlót, már felnőtté szigorodtak, felelős posztokon munkálkodnak szocialista hazánk boldogulásáért. Közülük sokan a párthoz kötődtek, kommunistá­vá érték, s büszkén mondják: a KISZ-ne*k is köszönhetem, hogy idáig jutottam... A KISZ hét éve nagyon moz­galmasan és eredményesen telt el. Dicséretére legyen mondva: mint tömegszervezet, nagyon ak­tív munkát fejtett ki zászlóbon­tása óta. A fiatalok százezreit mozgósí­totta országgyarapító tevékeny­ségre, buzdította tartalmas idő­töltésre, tanulásra, termelési és 'kulturális versenyek garmadát szervezte, bonyolította le, vezető­ket nevelt, látványos megmozdu­lásokat szervezett, melyekre oda­figyelt az ország közvéleménye. A legértékesebb mindezek felett az a tény, hogy a magyar ifjú­ság széles tömegeivel ismertette meg a marxizmus—leninizmus eszméjének lényegét, olyan ifjú­ságot igyekezett és igyekszik ne­velni állandóan és folyamatosan, mely fejlett politikai öntudattal, kommunista világnézettel, jó er­kölcsi tulajdonságokkal rendel­kezik, sokoldalúan képzett és fel­készült arra, hogy kötelességét — hazájával, munkahelyi közösségé­vel, családjával szemben — min­dig teljesíteni tudja. Elvitathatatlan érdeme a KISZ- neik az, hogy szívós nevelő mun­kával a műveltség gyarapítását szorgalmazza. Az ifjúság egyik legfontosabb feladata a jövőre készülés, a tanulás. Művelt em­berfők nélkül nem lehet szocia­lizmust, kommunizmust építeni. S ha arra gondolunk, hogy a mai ifjú nemzedék a kommunizmus építésének vezetéséhez nő fel, akkor érthető meg igazán a KISZ helyes törekvése a tanulás sürgetésére. A ma romantikája a forradalmiság, a munka és a tanulás frontján jelentkezik, ahol az embert a tette méri. A csendes évforduló napján az egész ország elismerését fejezi ki az ifjúsági szövetség vezetőinek, tagjainak. Ugyanakkor jelzi azt is, hogy az új hétköznapokon milyen feladatok várnak a fiata­tokra. Továbbra is becsületes, átér- zéssel, felelősséggel végzett alko­tómunkát, közösségi igyekezetét, szorgalmas tanulást, józan maga­tartást vár el kiszistáinktól. A KISZ-vezetőktől pedig pluszként azt igényli, hogy. még több lelke­sedéssel, ifjonti hévvel, talpra­esettebben munkálkodjanak, nap­ról napra megújuló tennivágyás- sal formálják a közösségi szelle­met, a fiatalok érdeklődését, ízlé­sét, erkölcsét, jellemét. Mai és holnapi ez a munka, s nem is kevés. P. R. lünk jönnek azok az emberek, akik jobb életet akarnak teremte­ni maguknak. Mi, kommunisták, ha kell, tényleg meghalunk pár­tunkért, de tudjuk, hogy népünk­nek nem azért kell a szocialista társadalom, mert élt egyszer egy Marx Károly nevű ember, aki le­írta azt, hogy a kapitalista társa­dalmat szocialista társadalom fogja felváltani és mert egy ro­vatban ki kell pipálni, hogy ez végre van hajtva. (Derültség.) Azért kell, mert a marxizmus tu­dományos világnézet, amely már a gyakorlatban megvalósult, igaz­sága bebizonyosodott, azért kell szocialista társadalom, azért kell Marx, Lenin, az elmélet és a párt, mint fegyver, hogy a szoci­alista társadalmat megvalósíthas­suk népünkkel együtt, népünk javára. —- Immár közel nyolc esztende- je töretlen vonalú és következe­tes politikát folytatunk. Pártunk felelősséggel vette figyelembe a múlt tapasztalatait, a jobb- és baloldali torzítások tanulságait. Számolt adottságainkkal. Mun­kájában a marxista gondolkodás elveit követi és hasznosítja a nemzetközi munkásmozgatom, el­sősorban az úttörő, a Szovjet­unió Kommunista Pártja törté­nelmi tapasztalatait. — A Hazafias Népfront kong­resszusán e nagy nemzeti tömö­rülés jövendő útjára tekintve, a legfőbb, amit én a kongresszus­nak Központi Bizottságunk meg­bízatása alapján és nevében mondhatok, az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak, tár­sadalmunk vezető erejének po- , litikája ezután sem változik. (Taps.) — Nem változik természetsze­rűen népi rontpoli fikánk sem, Az osztályszövetség, mely a mun­kásosztály vezetésével a szocializ­mus építésében létrejött — a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség szoros együttműködé­se —, folytatódik. A társada­lom tényleges szükségleteinek kielégítésében a városi kispolgár­ság is megtalálja a m.aga hasz­nos tevékenységének területét és ezzel saját becsületes munkája révén boldogulását is. — Mai szövetségi politikánkra mindaddig szükség lesz, ameddig j fennmaradnak az egyes dől sózó ; osztályok határai. Nem lehet > jobbra húzni az ország szekerét. Hiú ábrándokban ringatják magu­kat azok, akik azt hiszik, hogy szocialista demokráciánk kitel­jesedése liberalizálódás, és re­ményt nyújt kapitalista elemek visszacsempészésére rendszerünk­be. Szocialista demokráciánkat mi tovább fejlesztjük, de a ter­melési eszközök köztulajdona megmarad és tovább szilárdul. Az embernek ember által való ki­zsákmányolása soha vissza nem tér. Magyarországon szocializmus lesz, s népünk és társadalmunk a kommunista társadalom felé fejlődik. (Nagy taps.) — Mindenkinek meg kell érte­nie azt is, hogy hazánkban a sze­mélyi kultuszt is végképp elte­mettük. Magyarország nem talaj, és a jövőben sem lesz az a bal­oldali kalandorok számára. I Pártunk sem jobbra, sem bal­ra nem változtat politikáján, amelyet súlyos tapasztalatok árán érlelt ki népünkkel együtt. Ezt a politikát egész pártunk egysége­sen vallja, s munkásosztályunk, népünk, a milliók meggyőződéssel követik. — A jobboldal, amikor táma­dott, úgynevezett demokratikus szocializmust,' demokráciát és több szabadságot követelt. De nem mondta meg, kinek. Mi azonban emlékszünk a történe­lemre: az ellenforradalom már Oroszországban, a polgárháború időszakában megkísérelte a fia­tal szovjet állam ellen mozgósí­tani a politikajlag tisztán nem lá­tó embereket azzal a jelszóval, hogy szovjet hatalmat, de kom­munisták nélkül! 1919-ben is az­zal uszították a társadalmi kér­désekkel teljesen tisztában nem lévő embereket a Tanácsköztár­saság ellen, hogy demokratikus szocializmust követeltek. Mint látható, az 1956-os revizionista, ellenforradalmi propagandisták és imperialista sugalmazol nem találtak ki semmi újat. — A baloldal is adott nekünk leckét. Ez is eltartott néhány évig, volt alkalmunk tanulni be­lőle. Érdekes egyébként, hogy a a baloldali elhajlók is a marxis­ta elméleten pontosan el nem igazodó és a társadalmi kérdések­ben pontosan tisztán nem látó emberekre apelláltak, közismert, hogy vannak emberek, akik sze­rint a diktatúra annyi, mint oda­csapni. A diktatúra azonban nem­csak annyiból áll, hogy csapjunk oda. mert az igazság az, hogy amikor ezeket a primitív jelsza­vakat hirdették, még oda sem tudtak csapni, ahová kellett vol­na, sőt, az ellenkező oldalra csap­tak ezzel a „csapjunk oda” jel­szóval. (Nagy taps.) — Lenin, a ml nagy tanítónk nagyon pontosan és világosan meghatározta a proletárdiktatúra lényegét. A proletárdiktatúra rendelte­tése az, hogy erő és hatalom legyen mindenféle kapitalis­ta restaurációs kísérlettel szemben. Továbbá legyen szervezője a szo­cialista társadalom építésének. — Aki primitíven fogja fel a diktatúra kérdését, az persze el l£>;et keseredve manapság, mert a börtönökben nem sok ember ül most nálunk politikai okok mi­att. Akad néhány tucat ilyen ke­serű ember. Most hely is van. (Derültség, nagy naps.), — Néhány szót szólnék mun­kánk módszeredről is. A pártmun­ka módszereire gondolok. Azt mondhatom ennél a kérdésnél is, hogy nincs ok, amely azt kíván­ná, hogy változtassunk a mód­szereinken. Minden tapasztalat amellett szól, hogy azokkal a módszerekkel dolgozzunk, amelye­ket az utóbbi években kezdtünk meghonosítani, s azokat kell még fejlesztenünk, javítanunk, hogy még jobbak legyenek. Hiszünk szocialista eszméinkben, azok meggyőző erejében és végső győ­zelmében. Tudományos világnéze­tünknek megfelelően bízunk a tömegekben és az emberek gon­dolkodásának fejlődésében. Tud­juk, hogy népünk tömegeit meg­ragadta a szocialista eszme, ez kitéphetetlenül él és tovább erő­södik a milliók gondolat- és ér­zésvilágában, szívében és agyá­ban. Szakadatlanul hirdetjük esz- rpéinket, s pártunk a helyzet új vonásait mindenkor és fáradha­tatlanul törkeszik érvekkel meg­világítani, megtárgyalni, megvi­tatná népünkkel, az emberek kü­lönböző foglalkozású csoportjai­val. Pártunk és a nép viszonyá­nak szilárd alapját a kölcsönös bizalomban látjuk, s vezetési módszerünk a meggyőzés. Ez így van ma, és így lesz holnap is. Pártunk történemi küldetését a tömegek vezetésében a munkás- osztály, a nép, a nemzet ügyének szolgálatában látjuk, nem paran­csolgatásban és hatalmaskodás­ban. Népünk maga is jól tudja, tapasztalja és becsüli ezt pár­tunk munkájában, tevékenységé­ben. Tehát e téren, a módszerek tenén sincs és nem lesz változás. — Tisztelt Kongresszus! Ked­ves Elvtársak! — Politikánk tehát nem válto­zik, de változik a helyzet, növe­kednek a feladataink és a lehető­ségeink is. — A Hazafias Népfront III. kongresszusának feladata, hogy felmérje, megvitassa, a maga sa­játos feladatkörében meghatá­rozza a jövendő teendőit. — A szocializmus minden hí­ve, a népfrontmozgatom minden részvevője abban a tudatban vé­gezheti munkáját,, hogy kedvező körülmények között, jó ügyért, a nép szolgálatában a szocialista jö­vőért dolgozik. (Hosszan tartó taps.) A kongresszus második napja Pénteken reggel, az Épitők Ró­zsa Ferenc Művelődési Házában, Csóka Zsigmondné tatabányai építészmérnök elnökletével, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa beszámolója és a műkö­dési szabályzat módosítására elő­terjesztett javaslat megvitatásá­val folytatódott a Hazafias Nép­front III. kongresszusa. Kállai Gyula válaszolt a véle­ménycserében elhangzott észre­vételekre, javaslatokra, majd Kedves jelenet volt, amikor a kong­resszus részvevőinek nagy tapsa kö­zepette az egyik legfiatalabb küldött, Krisztóf Éva, a békéscsabai Május 1 Tsz blrgádvezetője lépett a szónoki emelvényre. — Bár még nagyon fiatal vagyok, a Hazafias Népfront munkájából azonban — tőlem telhetőén — eddig Is kivettem részem — mondotta, majd a továbbiakban a tanyavilágban élő emberek politikai és szakmai képzé­sét akadályozó tényezőkről beszélt. kérte a kongresszust, hogy a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csának, a tanács elnökségének és titkárságának adja meg a fel­mentést. A kongresszus egyhangúlag el­fogadta az országos tanács beszá­molóját, a népfrontmozgalom két kongresszus közötti munkájáról írásban kiadott jelentést. Hozzá­járult a Hazafias Népfront mű­ködési szabályzatának módosítá­sához és megadta a felmentést a mozgatom vezető szerveinek. Mihályfi Ernő, a felhívást szer­kesztő bizottság vezetője jelen­tést' tett a bizottság munkájáról. A jelentést a kongresszus elfo­gadta, s a Hazafias Népfront III. kongresszusának felhívását jóvá­hagyta. A jelölőbizottságnak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tag­jaira tett javaslatát a küldöttek egyhangúlag elfogadták. A Hazafias Népfront újonnan megválasztott országos tanácsa a szünetben megtartatta első ülését és megválasztotta vezető szerveit, az országos tanács elnökségét és titkárságát. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé ismét Kál­lai Gyulát, alelnökévé Dobi Ist­vánt, Erdei Lászlónét, Harrer Fe­rencet, Ortutay Gyulát, Szabó Pált és Z. Nagy Ferencet, főtit­kárrá Erdei Ferencet, főtitkár- helyettessé Bugár Jánosnét, tit­károkká pedig Harmati Sándort és Szatmári Nagy Imrét válasz­tották meg. Szünet után Kállai Gyula mon­dott beszédet. Ezzel a kongresz- szus befejeződött, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents