Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-21 / 68. szám
1964. március 21. 2 Szombat (Folytatás az 1. oldalról.) új erkölcsű, közösségi felelősség- érzettel felruházott szocialista embert nevel. — Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Barátaink! Nagy és egyben lelkesítő feladataink épp úgy, mint munkánk hiányosságai, a leküzdendő akadályok ismeretesek népünk előtt. Pártunk, támaszkodva a tömegszervezetekre és mozgalmakra — nem utolsósorban a Hazafias Népfrontra — társadalmunk nagy kérdéseit nyíltan feltárva, a néppel együtt kovácsolta ki jelenlegi politikánkat Magyarországon a hatalom egyszer s mindenkorra a népé. — A szocialista forradalom e második nagy győzelmével — a hatalomért folytatott harc ebben az összefüggésben az első — lezárult nálunk az osztályharc egy fejezete. Erősebbé vált államunk legfőbb politikai alapja, a munkás—paraszt szövetség, egységesebb lett társadalmunk. E történelmi mérföldkőhöz eljutva lehetővé vált, hogy államunk a múlt harcait lezárva, általános politikai amnesztiát adj^n azoknak, akik korábban vétettek ellene. Ez — mint a tapasztalat is bizonyítja — helyes volt és semmit sem változtat azon, hogy szocialista rendünk ellen büntetlenül senki sem támadhat semmiféle jelszóval ezután sem. Mi azt gondoljuk, hogy népi demokratikus államhatalmunknak, amely a proletárdiktatúra funkcióját tölti be, feladata, hogy erővel, és ha kell, elnyomással védje a nép szocialista vívmányait mindenféle kapitalista restau- rációs kísérlettel szemben, akár belülről, akár kívülről indul az ki. De működésében mindinkább előtérbe kerül és döntővé válik a szocialista építőmunka szervezése. Ez a mi rendszerünk, állam- hatalmunk döntő feladata, és ezt meggyőződésünk szerint jól betölti. Akinek pedig kevés a tudománya ahhoz, hogy vállalja a meggyőzés kissé fáradságosabb és hosszadalmasabb módszerét, és csak a „kizámi-bezárni” receptből áll az egész vezetési tudománya, az a mi közéletünkben ma Kádár János beszéde már nem boldogulhat és a jövőben még kevésbé szerepelhet. Az ilyen ellen harcolni fogunk. Gondolni kell arra is, hogy mi idézte elő azt a súlyos helyzetet, ami 1956-ban volt. Mivel kezdődött az a bomlási folyamat, amely azután kedvező talajt teremtett mindenféle revizionista és ellen- forradalmi uszítás számára a gyanakvással. Meg kell érteni minden értelmes embernek, hogy egy nép nem lehet gyanús. Abból kell kiindulnunk, hogy a nép, a mi népünk, mi pedig a népért vagyunk és ha a nép felelős helyre állított minket, azért etette, hogy a javára dolgozzunk. Hogyan lehet a nép ellenére, a nép javára dolgozni? (Nagy taps.), Lenin mondotta annak idején, hogy a szocialista társadalmat nem lehet elképzelt emberekkel felépíteni. A szocialista társadalmat csak olyan emberekkel lehet felépíteni, akik vannak, akik élnek. Hogy a legvilágosabb példát mondjam: parasztságunk a szocialista útra lépett. Belépett a termelőszövetkezetekbe és ezzel megteremtette a szocialista mező- gazdaság alapját, de látni akarja munkájának eredményét. Bűn ez? Nem bűn. Nem minden parasztember marxista, és ha a munkaegység 16 forint, akkor a nem marxista parasztember annak megfelelő híve a szocialista mezőgazdaságnak, ha pedig 42 forint, akkor olyan híve a szocialista mezőgazdaságnak. (Nagy taps.) — Nem szűnünk meg propagandamunkát végezni az iskolákban és az egyetemeken, marxista képzést adni a tanfolyamokon, mindennapos agitációt végezni. De nagyon fontos, hogy az eszme fokozódó erejét segítse az ugyanazon irányban ható anyagi érdekeltség. Mi a szocializmus építésének lenini elveként tiszteljük és alkalmazzuk az eszme és az érdekeltség egybeesését. A jobb életért harcolunk és veHétéves a KISZ Hét éve bontott zászlót a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Hogy’ múlik az idő! Azok a fiatalok, akik 17—18—19 évesen körülvették e zászlót, már felnőtté szigorodtak, felelős posztokon munkálkodnak szocialista hazánk boldogulásáért. Közülük sokan a párthoz kötődtek, kommunistává érték, s büszkén mondják: a KISZ-ne*k is köszönhetem, hogy idáig jutottam... A KISZ hét éve nagyon mozgalmasan és eredményesen telt el. Dicséretére legyen mondva: mint tömegszervezet, nagyon aktív munkát fejtett ki zászlóbontása óta. A fiatalok százezreit mozgósította országgyarapító tevékenységre, buzdította tartalmas időtöltésre, tanulásra, termelési és 'kulturális versenyek garmadát szervezte, bonyolította le, vezetőket nevelt, látványos megmozdulásokat szervezett, melyekre odafigyelt az ország közvéleménye. A legértékesebb mindezek felett az a tény, hogy a magyar ifjúság széles tömegeivel ismertette meg a marxizmus—leninizmus eszméjének lényegét, olyan ifjúságot igyekezett és igyekszik nevelni állandóan és folyamatosan, mely fejlett politikai öntudattal, kommunista világnézettel, jó erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezik, sokoldalúan képzett és felkészült arra, hogy kötelességét — hazájával, munkahelyi közösségével, családjával szemben — mindig teljesíteni tudja. Elvitathatatlan érdeme a KISZ- neik az, hogy szívós nevelő munkával a műveltség gyarapítását szorgalmazza. Az ifjúság egyik legfontosabb feladata a jövőre készülés, a tanulás. Művelt emberfők nélkül nem lehet szocializmust, kommunizmust építeni. S ha arra gondolunk, hogy a mai ifjú nemzedék a kommunizmus építésének vezetéséhez nő fel, akkor érthető meg igazán a KISZ helyes törekvése a tanulás sürgetésére. A ma romantikája a forradalmiság, a munka és a tanulás frontján jelentkezik, ahol az embert a tette méri. A csendes évforduló napján az egész ország elismerését fejezi ki az ifjúsági szövetség vezetőinek, tagjainak. Ugyanakkor jelzi azt is, hogy az új hétköznapokon milyen feladatok várnak a fiatatokra. Továbbra is becsületes, átér- zéssel, felelősséggel végzett alkotómunkát, közösségi igyekezetét, szorgalmas tanulást, józan magatartást vár el kiszistáinktól. A KISZ-vezetőktől pedig pluszként azt igényli, hogy. még több lelkesedéssel, ifjonti hévvel, talpraesettebben munkálkodjanak, napról napra megújuló tennivágyás- sal formálják a közösségi szellemet, a fiatalok érdeklődését, ízlését, erkölcsét, jellemét. Mai és holnapi ez a munka, s nem is kevés. P. R. lünk jönnek azok az emberek, akik jobb életet akarnak teremteni maguknak. Mi, kommunisták, ha kell, tényleg meghalunk pártunkért, de tudjuk, hogy népünknek nem azért kell a szocialista társadalom, mert élt egyszer egy Marx Károly nevű ember, aki leírta azt, hogy a kapitalista társadalmat szocialista társadalom fogja felváltani és mert egy rovatban ki kell pipálni, hogy ez végre van hajtva. (Derültség.) Azért kell, mert a marxizmus tudományos világnézet, amely már a gyakorlatban megvalósult, igazsága bebizonyosodott, azért kell szocialista társadalom, azért kell Marx, Lenin, az elmélet és a párt, mint fegyver, hogy a szocialista társadalmat megvalósíthassuk népünkkel együtt, népünk javára. —- Immár közel nyolc esztende- je töretlen vonalú és következetes politikát folytatunk. Pártunk felelősséggel vette figyelembe a múlt tapasztalatait, a jobb- és baloldali torzítások tanulságait. Számolt adottságainkkal. Munkájában a marxista gondolkodás elveit követi és hasznosítja a nemzetközi munkásmozgatom, elsősorban az úttörő, a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi tapasztalatait. — A Hazafias Népfront kongresszusán e nagy nemzeti tömörülés jövendő útjára tekintve, a legfőbb, amit én a kongresszusnak Központi Bizottságunk megbízatása alapján és nevében mondhatok, az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak, társadalmunk vezető erejének po- , litikája ezután sem változik. (Taps.) — Nem változik természetszerűen népi rontpoli fikánk sem, Az osztályszövetség, mely a munkásosztály vezetésével a szocializmus építésében létrejött — a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség szoros együttműködése —, folytatódik. A társadalom tényleges szükségleteinek kielégítésében a városi kispolgárság is megtalálja a m.aga hasznos tevékenységének területét és ezzel saját becsületes munkája révén boldogulását is. — Mai szövetségi politikánkra mindaddig szükség lesz, ameddig j fennmaradnak az egyes dől sózó ; osztályok határai. Nem lehet > jobbra húzni az ország szekerét. Hiú ábrándokban ringatják magukat azok, akik azt hiszik, hogy szocialista demokráciánk kiteljesedése liberalizálódás, és reményt nyújt kapitalista elemek visszacsempészésére rendszerünkbe. Szocialista demokráciánkat mi tovább fejlesztjük, de a termelési eszközök köztulajdona megmarad és tovább szilárdul. Az embernek ember által való kizsákmányolása soha vissza nem tér. Magyarországon szocializmus lesz, s népünk és társadalmunk a kommunista társadalom felé fejlődik. (Nagy taps.) — Mindenkinek meg kell értenie azt is, hogy hazánkban a személyi kultuszt is végképp eltemettük. Magyarország nem talaj, és a jövőben sem lesz az a baloldali kalandorok számára. I Pártunk sem jobbra, sem balra nem változtat politikáján, amelyet súlyos tapasztalatok árán érlelt ki népünkkel együtt. Ezt a politikát egész pártunk egységesen vallja, s munkásosztályunk, népünk, a milliók meggyőződéssel követik. — A jobboldal, amikor támadott, úgynevezett demokratikus szocializmust,' demokráciát és több szabadságot követelt. De nem mondta meg, kinek. Mi azonban emlékszünk a történelemre: az ellenforradalom már Oroszországban, a polgárháború időszakában megkísérelte a fiatal szovjet állam ellen mozgósítani a politikajlag tisztán nem látó embereket azzal a jelszóval, hogy szovjet hatalmat, de kommunisták nélkül! 1919-ben is azzal uszították a társadalmi kérdésekkel teljesen tisztában nem lévő embereket a Tanácsköztársaság ellen, hogy demokratikus szocializmust követeltek. Mint látható, az 1956-os revizionista, ellenforradalmi propagandisták és imperialista sugalmazol nem találtak ki semmi újat. — A baloldal is adott nekünk leckét. Ez is eltartott néhány évig, volt alkalmunk tanulni belőle. Érdekes egyébként, hogy a a baloldali elhajlók is a marxista elméleten pontosan el nem igazodó és a társadalmi kérdésekben pontosan tisztán nem látó emberekre apelláltak, közismert, hogy vannak emberek, akik szerint a diktatúra annyi, mint odacsapni. A diktatúra azonban nemcsak annyiból áll, hogy csapjunk oda. mert az igazság az, hogy amikor ezeket a primitív jelszavakat hirdették, még oda sem tudtak csapni, ahová kellett volna, sőt, az ellenkező oldalra csaptak ezzel a „csapjunk oda” jelszóval. (Nagy taps.) — Lenin, a ml nagy tanítónk nagyon pontosan és világosan meghatározta a proletárdiktatúra lényegét. A proletárdiktatúra rendeltetése az, hogy erő és hatalom legyen mindenféle kapitalista restaurációs kísérlettel szemben. Továbbá legyen szervezője a szocialista társadalom építésének. — Aki primitíven fogja fel a diktatúra kérdését, az persze el l£>;et keseredve manapság, mert a börtönökben nem sok ember ül most nálunk politikai okok miatt. Akad néhány tucat ilyen keserű ember. Most hely is van. (Derültség, nagy naps.), — Néhány szót szólnék munkánk módszeredről is. A pártmunka módszereire gondolok. Azt mondhatom ennél a kérdésnél is, hogy nincs ok, amely azt kívánná, hogy változtassunk a módszereinken. Minden tapasztalat amellett szól, hogy azokkal a módszerekkel dolgozzunk, amelyeket az utóbbi években kezdtünk meghonosítani, s azokat kell még fejlesztenünk, javítanunk, hogy még jobbak legyenek. Hiszünk szocialista eszméinkben, azok meggyőző erejében és végső győzelmében. Tudományos világnézetünknek megfelelően bízunk a tömegekben és az emberek gondolkodásának fejlődésében. Tudjuk, hogy népünk tömegeit megragadta a szocialista eszme, ez kitéphetetlenül él és tovább erősödik a milliók gondolat- és érzésvilágában, szívében és agyában. Szakadatlanul hirdetjük esz- rpéinket, s pártunk a helyzet új vonásait mindenkor és fáradhatatlanul törkeszik érvekkel megvilágítani, megtárgyalni, megvitatná népünkkel, az emberek különböző foglalkozású csoportjaival. Pártunk és a nép viszonyának szilárd alapját a kölcsönös bizalomban látjuk, s vezetési módszerünk a meggyőzés. Ez így van ma, és így lesz holnap is. Pártunk történemi küldetését a tömegek vezetésében a munkás- osztály, a nép, a nemzet ügyének szolgálatában látjuk, nem parancsolgatásban és hatalmaskodásban. Népünk maga is jól tudja, tapasztalja és becsüli ezt pártunk munkájában, tevékenységében. Tehát e téren, a módszerek tenén sincs és nem lesz változás. — Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! — Politikánk tehát nem változik, de változik a helyzet, növekednek a feladataink és a lehetőségeink is. — A Hazafias Népfront III. kongresszusának feladata, hogy felmérje, megvitassa, a maga sajátos feladatkörében meghatározza a jövendő teendőit. — A szocializmus minden híve, a népfrontmozgatom minden részvevője abban a tudatban végezheti munkáját,, hogy kedvező körülmények között, jó ügyért, a nép szolgálatában a szocialista jövőért dolgozik. (Hosszan tartó taps.) A kongresszus második napja Pénteken reggel, az Épitők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, Csóka Zsigmondné tatabányai építészmérnök elnökletével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa beszámolója és a működési szabályzat módosítására előterjesztett javaslat megvitatásával folytatódott a Hazafias Népfront III. kongresszusa. Kállai Gyula válaszolt a véleménycserében elhangzott észrevételekre, javaslatokra, majd Kedves jelenet volt, amikor a kongresszus részvevőinek nagy tapsa közepette az egyik legfiatalabb küldött, Krisztóf Éva, a békéscsabai Május 1 Tsz blrgádvezetője lépett a szónoki emelvényre. — Bár még nagyon fiatal vagyok, a Hazafias Népfront munkájából azonban — tőlem telhetőén — eddig Is kivettem részem — mondotta, majd a továbbiakban a tanyavilágban élő emberek politikai és szakmai képzését akadályozó tényezőkről beszélt. kérte a kongresszust, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a tanács elnökségének és titkárságának adja meg a felmentést. A kongresszus egyhangúlag elfogadta az országos tanács beszámolóját, a népfrontmozgalom két kongresszus közötti munkájáról írásban kiadott jelentést. Hozzájárult a Hazafias Népfront működési szabályzatának módosításához és megadta a felmentést a mozgatom vezető szerveinek. Mihályfi Ernő, a felhívást szerkesztő bizottság vezetője jelentést' tett a bizottság munkájáról. A jelentést a kongresszus elfogadta, s a Hazafias Népfront III. kongresszusának felhívását jóváhagyta. A jelölőbizottságnak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagjaira tett javaslatát a küldöttek egyhangúlag elfogadták. A Hazafias Népfront újonnan megválasztott országos tanácsa a szünetben megtartatta első ülését és megválasztotta vezető szerveit, az országos tanács elnökségét és titkárságát. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé ismét Kállai Gyulát, alelnökévé Dobi Istvánt, Erdei Lászlónét, Harrer Ferencet, Ortutay Gyulát, Szabó Pált és Z. Nagy Ferencet, főtitkárrá Erdei Ferencet, főtitkár- helyettessé Bugár Jánosnét, titkárokká pedig Harmati Sándort és Szatmári Nagy Imrét választották meg. Szünet után Kállai Gyula mondott beszédet. Ezzel a kongresz- szus befejeződött, (MTI)