Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-19 / 66. szám

WNB4. március Í9.

2

Csütörtök

' Fekete nap

Húsz éve szállták meg a

fi

Húsz évvel ezelőtt szállták meg Hitler fasiszta csapatai nyíltan és leplezetlenül Magyarországot, amely pedig addig is készséges szövetségesük volt a szovjetellenes rablóháborúban. Ezzel a maradék függetlenség is elveszett, hazánk végképpen a harmadik birodalom csizmája alá került. Nemzeti intézményeink sorra megsemmisültek, a demokratikus erők ellen még az addiginál is kegyetlenebb üldözés kezdődött. És ami ezzel jár: a fiatalságot most már csaknem teljes egészében a frontra küldték, az ország javait gondolkodás nélkül a fasiszták háborújának szolgálatába állították. Szörnyű fenyegetés rémítette az országot: úgy látszott, hogy a biztos bukás felé száguldó Hitler-fasizmussal együtt pusztul el a kis Magyarország is. Ügy tűnt, a döntő csapásokat ezek után a magyarországi hadszíntéren méri a szovjet hadsereg ellenségeire, s ez népünk, javaink teljes megsemmisülésével jár majd.

Joggal sorolja tehát a történelem 1944. március 19-ét a magyar múlt legfeketébb, leggyászosabb eseményei közé. Talán a muhi vagy a mohácsi csatavesztés, a nagymajtényi vagy a világosi fegyverletétel sem idézett fel olyan veszélyt, mint a Horthy— Kállay-klikk akkori kapitulációja a mohó Hitler-fasizmus előtt. Mindegyiknél volt mentség, volt előzetesen egy kísérlet az ország megmentésére, volt az uralkodó csoportnak, a kormánynak egy része, amely tovább harcolt valahol és reményt adott másoknak is, hogy lesz még feltámadás! Itt csak a halálra űzött békepárti kommunisták és más tönkrenyomorított demokratikus mozgalmak tiltakoztak, de ezek hangját elnyomta a horthysta gépezet. Szinte ellenállás nélkül taposott át ezúttal hazánkon — szégyenszemre — az ősi ellenség, a német imperializmus és vonszolta maga után az országot a szakadék felé, amelyről minden, kissé felvilágosult ember látta már akkor, hogy ez „a sír, hol nemzet süllyed el”.

A főbűnösök, Horthy és Kállay Miklós később emigrációban ösz- szetákolt emlékirataikban arra hivatkoztak: a Hitler-fasizmus ereje oly nagy volt abban az időben, hogy a vele való szembeszegülés nem volt lehetséges. De a valóság éppen a fordítottja. A szovjet hadsereg a megvert ellenség üldözése során akkor már elérte a Kovel—Brod—Bucsacs—Kolomea- vonalat. Tehát a Kárpátok külső lejtőin verte a fasisztákat. A német hadvezetőségnek a Kárpátvonal volt az utolsó természetes védővonala. Saját, nagyon is megroppant erejében már nem bízhatott annyira, a magas hegyláncban reménykedett tehát. Ha a magyar kormány akkor kiugrik, lefegyverzi az itt levő kis német sereget, a szovjet hadsereg köny- nyen átkelhet a Kárpátok vonalán.

Ez volt, ami a magyar nagybirtokosok és nagytőkések kormányzóját és kormányát a szégyentelnáci csapatok hazánkat

jes behódolásra késztette. Féltek a szovjet hadseregtől és a magyar néptől, amely annak győzelme nyomán jogot kap, öntudatára ébred, megismerheti az igazi hazafiak tanítását, terveit. A már Kolomeát is felszabadító szovjet csapatok híre minden korábbi ingadozást kiölt Horthyból és cinkosaiból. Horthy, Hitler meghívására, kíséretével március 17-én elindult a „Führer”-hez Klessheimbe és rövid vita után beleegyezett egy teljesen Hitler- barát kormány kinevezésébe és Magyarország német megszállásába. A szovjet csapatok közelléte megtette egyébként is a hatását: a március 19-i minisztertanácsi és kormánytanácsi ülésen egyetlen tiltakozó szó sem hangzott el a megszállással szemben.-Az úri világ képviselői a legszemérmetlenebb hazaárulástól sem riadtak vissza, csakhogy a magyar nép fe- letti uralmukat ideig-óráig megtarthassák.

Horthy úgyis fémjelezte a megszállást, hogy kormányzó maradt. De most már nyíltan is fölébe került a „birodalmi teljhatalmú megbízott”, Von Weesenpiayer, a maga 20—25 ezer főnyi SS-gár- dájával és így három nap múlva kinevezte a német ügynökökből összetákolt Sztójay-kormányt.

Sem Horthyt, sem a magyar úri osztályt, de még Hitlert sem mentette meg a Klessheim- ben történt gyalázatos hazaárulás. Nem a magyar és a német urakon, de a Szovjetunión és a magyar haladó erőkön múlt, hogy J Magyarország és népe megma- j radt s a régi világ romjain új életet épít magának. A nép szabad, akkori árulói régen eltűntek a földről. A második világháborúban legyőzött: német imperializmus azonban újjáéledt és a Német Szövetségi Köztársaságban, nyíltan és titokban régi hatalmának visszaszerzéséről, egykori, megbukott hatalmi terveinek végrehajtásáról ábrándozik. Egyes nyugatnémet diplomaták arról beszélnek, hogy Németország tulajdonképpen sosem kapitulált. S maga Erhardt a „német kérdés megoldásáról” beszél, ami alatt az ott szokásos képletes beszéd szerint csak a szétvert hitleri birodalom erőszakos visszaállítását, a Német Demokratikus Köztársaság és más, szocializmust építő országok bekebelezését lehet érteni. Húsz év alatt újra fenyegetővé vált a német imperializmus veszélye!

Csakhogy az erőviszonyok azóta döntően megváltoztak. Aki azt hiszi, hogy megismétlődhet valaha is, ami 1944. március 19-én történt, az vak vagy bolond.

Fájdalommal emlékezünk a húsz év előtti gyásznapra, s rettenetes következményeire — ez a felháborodás is egyik erőforrásunk mai feladataink elvégzésében. De nem árt, ha a mai revan- sisták is tanulmányozzák a közelmúlt történelmének e körülményeit, kihatásait. Még nem késő, okulhatnak.

Máté György *

U Thant jelentése Csőmbe tevékenységéről

New York

Csőmbe, a katangai szeparatis- ták vezetője korántsem adta fel még terveit. Szakadár tevékenységének fő fészke jelenleg Angola, ahol a portugál gyarma’osítók védőszárnya alatt sok száz katangai csendőrzsoldos talált menedéket.

U Thant, az ENSZ főtitkára a

Biztonsági Tanács elé terjesztett és kedden közzétett jelentésében egész sor tényt vonultat fel ennek alátámasztására. A jelentés ‘öbbek között elmondja, hogy Teixeira de Soza térségében körülbelül ezernyolcszáz katangai csendőr készülődik harcra, fehér zsoldosok parancsnoksága alatt.

, (MTI)

Rácáíoltak

a brit miniszterelnökre a „nukleár s függetlenség“

A közélet vonzásában

London

Köves Tibor, az MTI tudósítója

jelenti:

Lord Jelliooe, az admiralltás első lordja kedden a Lordok Házának „védelmi” vitájában azt a meglepő kijelentést tette, hogy a konzervatív kormány „nem tartja elképzelhetetlennek”, hogy elérkezik majd az idő, amikor Nagy-Britannia nukleáris fegyvereit visszavonhatatlanul átadja a nyugati szövetség közös atomarzenáljába. Lord Ogmore liberális párti főrendi ennél a pontnál felpattant helyéről és kijelentette: a kormány most először mondja ki nyíltan, hogy bizonyos körülmények között hajlandó feladni Anglia sokat emlegetett „nukleáris függetlenségét”.

A vita további folyamán a munkáspárti főrendiek rámutattak, hogy Douglas-Home miniszterelnök a „brit nukleáris függetlenség” jelszavát korteshadjáratának középpontjába állította és eltorzítja a munkáspárt álláspontját, ugyanis az ellenzék sem javasolta, hogy Anglia egyoldalúan mondjon le meglévő nukleáris fegyvereiről.

Kérdésekre válaszolva lórd Jellicoe korábbi nyilatkozatának magyarázataként kijelentette: „A kormány továbbra is el van szánva arra, hogy egyelőre megtartja a nukleáris bombákat hordozó Vulcan légierejét és az ezután elkészülő öt Polaris-tengeralattjá- rót. Nem állítom azonban azt, hogy egyszer s mindenkorra helytálló az a kívánság, hogy Angliának szabad döntése legyen a nukleáris fegyverek felett. A mai bizonytalan világban azonban még nem érkezett el az az ído, amikor véglegesen lemondhatnánk e fegyverekről”.

A szerdai angol lapok vezető helyen foglalkoznak a Lordok Házában lezajlott vitával és egybehangzóan megállapítják: az ad- miralitás első lordjának nyilatkozata aláássa a miniszterelnöknek azt a váltig hangoztatott álláspontját, hogy Nagy-Britannia soha és semmilyen körülmények

Tegnap harminchat választott küldött utazott el a Hazafias Népfront ma kezdődő harmadik kongresszusára megyénkből.

A kis küldöttség egyik tagja, Szaszák Pál, a békéscsabai Petőfi Tsz 40 éves állattenyésztője.

Parasztember. Azok közül való, akik mostanában kerültek be a közélet vonzásába. Békéscsaba V. kerületében jelölték küldöttnek a megyei értekezletre. A munkájával érdemelte ki a megtiszteltetését. A fürjesiek a megmondhatói annak, hogy .milyen szorgalmasan, becsületesén dolgozik. Tavaly 828 munkaegységet szerzett, ezt kevesen csinálták utána.

Annak az embernek a típusa, akiben alkotó energiát szabadított fel az életforma-váltás. 1960- ban, amikor belépett a szövetkezetbe, mozgékony eszét, jó képességeit ismerve iskolára küldték. S ő, aki több mint két évtizeden át „tartózkodott” a tankönyvektől, színötössel végezte el a hódmezővásárhelyi szakiskolát. A szövetkezet vezetősége tovább buzdította: szerezd meg az érettségit is. Különbözetit tett és folytatta tovább a tanulást az Orosházi Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatán. Az idén érettségizik. A reggeltől estig tartó munka után tanul vasszorgalommal. Érzi, hogy szükség van a magasabb szakképzettségre a szövetkezetben. A megszerzett tudást az övéi között akarja mindig kamatoztatni. *

Tegnap délelőtt ünneplőbe öltözötten, derűsen kelt útra a többi megyei küldöttel együtt. Kongresszuson, országos tanácskozáson először vesz részt. Mint mondotta: nagyon figyel, hogy sok mid énről számolhasson be itthon azoknak, akik delegálták. A beszéd nem kenyere, még lámpaláz fogja el, ha sok ember előtt kell szólnia, de igyekszik „hozzámelegedni” az új szerepkörhöz, az új elfoglaltsághoz. Ez nem lesz nehéz. Az emberek, a fürjesiek bátorítják majd, mint ahogy eddig tették.

<p. r.)

Hatmillió francia dolgozó sztrájkja

a, • Párizs

W ' '

A közművek és állami intézmények dolgozói szerdán egész Franciaországban követték a szakszervezetek 24 órás sztrájk- felhívását. A vasúti forgalom hajnali 4.00 órakor leállt, mindössze néhány nemzetközi gyorsvonat érkezett meg rendeltetési állomására. Párizsban szünetelt az autóbuszforgalom, a földalatti vasút, és súlyos zavarok voltak a villany- és gázszolgáltatásban. A sztrájk a magánipari üzemeket is megbénította, a dolgozók egy része nem tudott eljutni munkahelyére. Az iskolákban szünetelt a tanítás. Zavarok voltak a közlekedésben és a postai forgalomban. A csaknem általános sztrájkban mintegy 5—6 millió dolgozó vett részt.

A francia közalkalmazottak ígérete betartására akarják kényszer ríteni a kormányt, amely a múlt év őszéről ez év tavaszára halasztotta az áremelkedések miatt esedékes bérrendezést, most pedig ismét elutasította a dolgozók követeléseit. (MTI)

A munkásosztály a szocialista nemzeti egység fő ereje

A marxizmus—leninizmus

megalapítói nemcsak a kapitalista társadalom ellentmondásait tárták fel, hanem a társadalmi fejlődés és a tőkés társadalom ellentmondásait elemezve megtalálták azt az osztályt, amelynek történelmi missziója a kizsákmányoló rendszer lerombolása, a dolgozó ősz ályok felszabadítása. Ez az osztály, a munká osztály. Ezt az osztályt a tőkés társadalom fejlődése termeli ki, gyarapítja, nagyüzemekben koncentrálja. A tőkés társadalom fejlődéstörvényei a parasztságot differenciálják, tönkreteszik, elűzik földjéről, az iparba kényszerítik. A konkurrencia vastörvényei, a tőkekoncentráció és centralizáció tömegével juttatja csődbe, ítéli önálló egzisztenciájának feladására a városi kispolgárságot, a középrétegeket. A technika és a tudomány fejlődése, a szolgáltató ágazatok szerepének növekedése ezt a folyamatot nem fordítja visszájára, csak módosítja.

A munkásosztály, amelyet létének feltételei kényszerítenek a szervezkedésre, a gazdasági és

politikai küzdelmek, a kemény osztályharcok tüzében edződött meg. A munkásosztály csak úgy szabadíthatja fel önmagát, ha minden dolgozó osztályt felszabadít, ha összefogva a parasztsággal és a középrétegekkel ellenállhatatlan túlerőt hoz létre a tőke hatalmával szemben. A munkásosztály tudományos ideológiája, a marxizmus—leninizmus, ezért a dolgozó ember, a gyár, a föld és a szellem munkásainak közös ideológiája. A szocialista forradalom minden dolgozónak visszaadja a munka értelmét, a társadalom összefogott erejével tervszerűen és tudatosan, az ember javára gyümöle'özteti a termelőerőket, uralma alá hajtja a társadalom és a természet erőit.

Ezeket a feladatokat a munkásosztály a dolgozó osztályok élén csak forradalmi harcokban, osztályküzdelmekben válthatja valóra. A munkásosztály a forradalom vezető ereje, de vezető szerepét pártja nékül, a dolgozók marxista—leninista szervezett élcsapata nélkül nem tölthetné be. A kommunista párt

dolgozza ki a harc tudományos

programját, szervezi és vezeti a lolgozó tömegek osztályharcait.

A harc eredménye az egységes szocialista társadalom. A szocializmus' győzelméhez, a forradalom győzelméhez nem vezet egyenes út. A harc bonyolult feltételei közepette csak tudományos világnézettel, a dolgozó tömegek, az osztályharcok tapasztalatai állandó konkrét elemzésével lehet eligazodni. A munkásosztály stratégiája és taktikája a változó történelmi helyzet, az osztályharcok állandóan módosuló feltételei következtében változik. A magyar munkás- osztály szocialista forradalma, azoknak a társadalmi erőknek összefogása, amelyek győzelemre vitték hazánkban a szocialista forradalmat, az antifasiszta, háborúellenes, demokratikus küzdelmekre nyúlik vissza. A Magyar Kommunista Párt, a magyar munkásosztály volt a kezdeményezője, szervezője és fő ereje a Horthyék nemzetáruló politikája elleni népi összefogásnak, az antifasiszta népfrontpolitikának. Ez az összefogás bontakozott ki a felszabadulás után a földosztásért, a stabilizációért, az újjáépítésért, az ország demokratikus átalakulásáért, a nemzeti függetlenség védelméért folytatott küzdelmekben. Ebben a harcban erősödött ftieg a