Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-15 / 38. szám
1964. februSr 15. 2 Szombat f I 3 Évtizedek óta a nómozgaiomban Régi újságok <— Nőmunkás és Asszonyok sárgult példányai — évtizedes iratok, a húszas években nyomtatott Marx, Engels, Babel és Jaunés-képek közt kutat, közben bontogatja emlékeit. Panaszkodik, hogy a régi iratokból már alig maradt valami nála, a többit elkérték különböző kiállításokra, múzeumokba. Most 60 éves és a tisztes, kontyba csavart ősz haj keretezte arcról képzeletben megpróbálom eltüntetni a ráncokat, s tókék szeme köré újjáalkotni fiatal vonásait. Milyen lehetett 17 éves varrodai lány korában, mikor a háborúban elesett édesapa keresetét pótolni, anyjára és hat testvérére dolgozni ment a békéscsabai szövőgyárba? A régi munkakönyvben ez áll: termete — növőben; arca — ovális; haja — szőke- orra, szája — rendes. A kis tanyai ház szobájának falán fénykép. Csinosan, karcsún, habos menyasszonyi ruhában áll szép szál, bajuszos, fiatalember férje oldalán. Lejjebb egy másik kép; a középkorú házaspár két serdülő gyerekkel, arrébb meg Mária néni őszen, fekete kendővel borított karjait széttárva, mint egy kotlÓ6mama a négy kis unokával. Tudja, hogy látogatásom több évtizedes nőmozgalmi múltjának szól, azonban, mint mondja, a nőmozgalom az ő életében elválaszthatatlan volt a munkásmozgalomtól, főként a felszabadulás előtti évtizedekben, mikor a nők jobbára csak a munkahelyi érintkezés kapcsán vagy a szakszervezetben és az illegális munkásmozgalmon belül szervezkedtek az egész Viharsarokban. A Tanácsköztársaság alatt még kislány volt, — már ekkor is részt vett az agitálásbam, a röplapok terjesztésében — munkás- mozgalmi (nőmozgalmi) tevékenységének kezdete igazában a fehér- terror idejére esett. A textilgyárban jobbára nők dolgoztak, filléres órabérért. A bérkövetelésekben kovácsolódtak össze az asszonyok, s a bérharcok előzetes szervezésében mindenütt ott volt Kiss Jánosné, a gyár egyik legjobb A nőtanács hírei Február 16-án délután a békéscsabai városi nőtanács a Fegyveres Erők Klubjában Vidám vasárnap címmel műsoros estét rendez, melynek bevételét a március 8-i nemzetközi i nőnap ünnepségeire fordítják. ! Február 20-án, csütörtökön értekezletet tart a megyei nőtanács végrehajtó bizottsága. Február 21-én, pénteken a megyei nőtanács helyiségében beszámoló ülésre gyűlnek a megyei pedagógiai bizottság tagjai. A megbeszélésen a gyomai pedagógiai bizottság számol be munkájáról. Kiállítás az alkoholizmusról A szakszervezetek művelődési házában Budapesten pénteken érdekes és tanulságos kiállítás nyílt meg az alkoholizmus elleni küzdelemről. A kiállításon rajzok, fényképek mutatják be az iszákosság okozta károkat. Különösen meggyőzőek a szemléltető grafikonok, statisztikai összeállítások, amelyek bizonyítják a túlzott alkoholfogyasztás kihatásait a társadalmi és a magánéletre. Például egy liter Dock-rum ára egy napi hétvégi balatoni pihenés költségeit fedezi, két deci szekszárdi vörös kadar árából két személy megvásárolhatja a Népstadion egyik érdekes mérkőzésének belépőjegyeit (MTI) 1 dolgozója, mert annak kellett lennie, már csak azért is, mivel ez a mondás járta a munkások között: j „Aki nem tud dolgozni, ne politi- jzáljon.” Csak a legjobb szakmunkásaknak lehetett sikerrel ági. tálni, azoknak, akik életükkel, munkájukkal cáfolták meg a horthysta jelszót: „Azért izgat, bújto- gat, mert lógós, munkakerülő.” Az agitáción múlott minden, a sztrájk, a bérharc sikere. Mire odáig jutottak, hogy küldöttségük bemenjen követeléseikkel az irodába — kockáztatva az elfogatási, a megtorlást, hiszen ilyenkor a főnök első mozdulata a telefon- kagylót emelte — maguk mögött kellett tudniuk az egész gyárat. A „nem” válaszra következett az egységes sztrájk, amelybe „a tömeg belevitte azt is, aki nem akart” — fogalmazza meg saját módján a forradalmiságról alkoután meg a veszély elmúltával — ez Is a segítő emberek mindenkori tulajdonsága — legtöbbjük nem hivalkodott a tetteivel. Mária néni nagy nehezen elárulja, hogy egy sárga csillagos fiatal lány — akit nem is ismert személyesen — értékeit rejtegette ekkoriban. Félt, de tett.» a zsidóvagyon rejtegetése ezekben az időkben komoly kockázattal járt. I felszabaduláskor rengeteg tennivaló akadt A kifosztott kórházak berendezését pótolni, házról házra jártak, asszonyok, tányérokat poharakat, ágyneműt takarót, ruhát gyűjteni. A hazatérő katonákat az állomáson várták meleg étellel, ruhával. De hát ebben az évben már minden más volt! Ami ettől kezdve történt, az már egy következő fejezetbe tartozik. „1945. március 8-át már tott lenini tételt Kiss Jánosné. Az j nyilvánosan ünnepeltük meg, viagitátorok jól dolgoztak, a sztrájkok legtöbbször eredménnyel jártak. 1923-ban négyhetes sztrájkra került sor, amelynek eredményéül a szövőgyár! munkások 85 százalékos béremelést értek eh Volt egy kis szoba a Trefort utcai munkásotthonban — meséli Mária néni — itt rendeztük meg í a harmincas években, nagy titok- S ban a nemzetközi nőnapot Knur ! Pálnéval, ki Pestről járt le agitál- : ni és Botyánszkinéval, kinek ! nagy szerepe volt a békéscsabai • asszonyok szervezésében. Itt, eb- | ben a kis szobában hallottak a : textiles a^zonyok először Klára : Zetkinről, a nemzetközi nőmozga- • lom szervezőjéről, kinek javasla- : tára a világ békeszerető asszonyai : 1910-től megünnepllk minden ! márciüs 8-án a Nemzetközi Nö- | napot Kiss l^nosné, ki évtizedek { óta a veszéllyel sokszor szembe- : nézve harcolt a munkásmozga- : lomban és a nómozgaiomban, egy- S szerű ember, s épp olyan emberi j tulajdonságai vannak, mint min- • denki másnak. Mikor a fasizmus S éveihez érünk a beszélgetésben, s : a német megszállással kapcsolat- j ban kérdem, mit tették ezekben : az években, válaszul első monda- : ta: „Nagyon féltünk”. (De hát a S legtöbb ellenállást mindig is ez j jellemezte: féltünk, de mégis tét- | tünk.) Ezekben az években még a • legjobb barátaik előtt is titkolták, • ha bármiféle segítséget is nyúj- • tottak az üldözötteknek. A háború { harsarki aszonyok, s 45 óta mindig mozgunk” — fejezte be beszélgetésünket Kiss Jánosné, s miután kikísért a kapuig, benyit a konyhájába, hiszen már közeledik a dél, s ebédet főz a férjének. Padányi Anna Hruscsov beszélt a plénumon Moszkva Az SZKP Központi Bizottságának plénuma pénteken folytatta ülését. A délelőtti ülés első szónoka Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára volt. (MTI) Külföldi kaleidoszkóp MOSZKVA A közrendvédelmi kérdések tanulmányozására jugoszláv küL döttség érkezett a szovjet főváros, ba. A küldöttség vezetője Szvetisz. lav Sztefanovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács belügyi bízott, ságának az elnöke. PÁRIZS A párizsi magyar intézetben csütörtökön este ünnepség volt, amelynek keretében Bátd László, az intézet igazgatója a magyar irodalom klasszikus és új műveiből álló könyvtárt adott át a párizsi keleti nyelvek főiskolája képviselőinek. A könyveket h Kulturális Kapcsolatok Intézete adományozta a főiskola magyar tanszékének. EAGDAD „Teljes mértekben támogatom Hruscsov miniszterelnöknek azt a javaslatát, hogy az összes területi és határkérdéseket békés úton rendezzék. Az országok között felmerülő vitás kérdések rendezésének ez a legjobb módja” — mondotta a Bagdadban tartózkodó ománi imám. RANGOON Csou En-laj, a Kínai Népköz- társaság államtanácsának elnöke pénteken néhány napos hivatalos látogatásra a burmai fővárosba érkezett. MOSZKVA Az SZKP Központi Bizottsága rendes tagként felvette a Szovjetunió Kommunista Pártjába Pavel Lukjanenko akadémikust, aki nagy terméshozamé búzafajtáik kitenyésztésével tette ismertté a nevét (MTI) Az angolok időmként nemcsak Londonban, a Wembley stadionban lőnek gólokat és öngólokat, hanem Kelet- Aírikában is. Ezt a tényt bizonyltja ezá Kenyában készült felvétel. E szerint szabályos angol és fehér katonák nagy ügybuzgalommal fogdossák össze a nem angol és nem fehér kenyai „lázadók”-at. Az angol és fehér katonák sportszeretetét és ügybuzgalmát ml sem jellemzi jobban, mint az, hogy a nem angol és nem fehér „lazadókat” egy futbaUkapu hálójában gyűjtögetik. A kép zamatát a következő tények szolgáltatják: a hálóba „lőtt" négerek a saját hazájukban vannak, az angolok nem. Egy kapu — öt „lázadó” — komoly ez? Hány kapura lenne szükségük az angoloknak, ha valamennyi „lázadót” a hálóba akarnák lőni? Es mennyit ér mindezek után ama angol politikusok szavalása, akik „tiszteletben” tartják a népek szabadságát? Bizony, a mellékelt kép ékes bizonyítéka annak, hogy az angol politika ezúttal megint szabályos öngólt lőtt. Vajon meddig tűri ezt a brit gentlemanlike? Es a kenyai nép türelme? Hitler már tízezrével pusztította Németországban a szabadság híveit — egy esztendeje dühöngött rémuralma, amikor Ausztriában a keresztényszocialista kormány még a fasizmus „mérsékelt” módszereit' alkalmazta: lépésről lépésre fosztotta meg a munkásosztályt a korábbi évtizedben szerzett vívmányaitól. Dolfuss volt a kancellár, s erről az »apróka emberről eleinte inkább tréfálkozva beszéltek a bécsiek, mint félelemmel. Hamarosan kiderült, hogy a kis növésű kancellár és a mögötte felzárkózott reakciós burzsoázia nem akar lemaradni a német és az olasz fasizmus mögött, maga is elérkezettnek látja az időt, hogy a nép megmaradt demokratikus jo. gait vérbe tiporja. Az osztrák munkásosztálynak ugyanis az első világháborút követő években sikerül kiharcolni az önálló segélyszervezeteket, a biztosítási önkormányzatot, munkás lakótelepeket új, modem iskolákkal és kórházakkal, sőt egy legális munkásmilíciát a köztársaság védelmére. Dolfuss a hadseregre és a Heimwehr nevű fegyveres fasiszta szervezetre támaszkodva már 1931 Harmincéves tanulság Az osztrák munkásfelkelés évfordulója óta készítette élő a leszámolást. Feloszlatta a parlamentet, életbe léptette a rendeleti kormányzásit, betiltotta a kommunista pártot, aztán a szociáldemokrata schutz- bundot (a fegyveres munkásmilíciát). 1934 elején frontális támadásba kezdett a szociáldemokrata. szervezetek ellen is, lefoglak ta a nyomdákat, bezáratta a munkásotthonokat, szétzúzta a munkásosztály békés úton létrehozott intézményeit. Február 16-án az osztrák munkásság fegyveresen szembeszállt a fasisztákkal és elvérzett a túlerővei vívott hősies küzdelemben. Kiderült, hogy Otto Baer és a reformista osztrák munkásvezérek nem készítették fel a munkásosztályt a fasizmus részéről várható támadásra, megátalkodotton eile, nézték a munkásegységfrontot, ezzel is gyengítették a proletariátus sorait. Fontos és bizalmas tisztségekbe megbízhatatlan embereket állítottak, s a kritikus órákban ezek az árulóik hátba támadták a munkásokat. Mégis, az osztrák proletariátus legjobbjai, elrejtett, megmentett fegyvereikkel szembefordultak az ágyúkat felvonultató ellenséggel, halált, megvető bátorsággal védelmezték jogaikat, családi otthonaikat. Bécsben, Linzben, Grazban mintegy kétezer munkás esett el ezekben a napokban, ötezren megsebe. sültek, negyvenezren kerülték börtönökbe és sok ezren kénytelenek voltak külföldre menekülni. Miután elhallgattak az ágyúk, romos, üszkös falakkal meredtek az égnek a kapitalista rendszerben született munkásházak és intézmények épületei. Meghalt a re. formistáknak az az illúziója is, hogy az ereje teljében levő fasiszta burzsoázia alkotmányos, demokratikus úton átengedi hatalmát a munkásosztálynak. A stájerországi Wallisch Kálmán vasúti mérnök, Wecssel a florisdorö ' űzcitók szociáldemokrata parancsnoka és sok-sok más mártír a vesztőhelyen, utolsó szavával figyelmeztette az osztrák proletariátust: csak saját erejében bízhat, csak a Szovjetunió oldalán, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szellemében vívhatja ki győzelmét. Az 1934 februári ausztriai események, amelyekkel Dolfuss — csakúgy, mint Horthy Magyarországon — a maga „nemzeti fasizmusát” akarta megszilárdítani, következményeivel ugyanazt bizonyította be, amit a magyarországi fasizmus is beigazolt az utókor előtt: a munkásosztály erejének megtörése, a demokrácia minden vívmányának ettdprása akadály- mentessé tette az utat a náci fasizmus előtt Mint ismeretes, Hitler ügynökeinek golyói nem sokkal később kioltották Dolfuss életét is, s Ausztriát, amelynek nemzeti függetlenségét s önállóságát a legkövetkezetesebb hazafiak elnémítása, lefegyverzése és elpusztítása után már nem lehetett megvédeni, a fasiszta harmadik birodalom tartományává tették. Az Anschluss és annak minden tragikus következménye egyenes folytatása volt az 1934 februári eseményeknek. Vadász Ferenc
