Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-14 / 37. szám
1964. február 14. Péntek á Kedvezőek a kilátások a baromfiiparban A tsz-ek nagyobb mennyiségben vállalnak baromfinevelést — A minőségben is további javulás várható — Fejlesztik, korszerűsítik a békéscsabai BARIS EVÁL-t A Baromfiipari Országos Vá3-1 megkötötte. A naposbaromfi-igény lalat békéscsabai gyáregységének ] igen nagy a tsz-ek és az egyéniek dolgozói a januári tojásfeldolgozási tervükéit teljesítették, baromfiban azonban — szállítási nehézségek (rossz utak) — miatt lemaradás következett be. Februárban már kedvezőbben alakult a helyzet és 10-ig tojásból és baromfiból egyaránt a havi tervnek csaknem 50 százalékát teljesítették. A gyáregység éves terve: baromfiból 2, tojásból 13, házi- nyúlból 15 százalékkal nagyobb mennyiség feldolgozása a tavalyinál. Ennek teljesítésére kedvezők a kilátások, mert a tsz-ek nagyobb mennyiségben vállalnak baromfinevelést és a nyúltenyésztő társulások is mind több árut adnak át a földművessaövetkezeteknek. Baromfiból különösen a pulykát kedvelték meg, amely igen jól jövedelmező, de csirkéből, kacsából és csibéből is több várható. A minőségben évről évre javulás mutatkozik. A felvásárolt csirke átüagsúlya 1962-ben 70 deka, 1963- ban pedig már egy kilő volt. Hasonló az átlagsúly emelkedésének aránya a pulykánál. 1962-ben nem érte él a 4 kilót, 1963-ban pedig az 5 kilót is meghaladta. A mennyiség tehát nemcsak darabra, hanem súlyra is növekszik. Az egyik legfontosabb cél most a libahizlalás fokozása, amit a nemrég megállapított magasabb felvásárlási ár még kifizetőbbé tesz a termelőszövetkezetek, de az egyéni termelők számára is. Az utóbbiak már több helyen tömőközösséget alakítottak. Egyes állami gazdaságokban és tsz-ekben nem engedik meg a gazdaság területén lakóknak a baromfinevelést, különösen a libát tiltják. Helyes lenne, ha a községek vagy a tsz-ek (tagjai számára) libalegelőt biztosítanának, hogy ebből a rendkívül értékes szárnyasból, amely exportra elsősorban számításba jöhet, minél nagyobb mennyiséget nevelhessenek az egyéni (háztáji) gazdaságok is. A Bamevál a körzetében lévő keltetőállomásokkal a szerződést részéről egyaránt. Különösen nagyobb hús- és tojáshozamú baromfit igényelnek a termelők. Már az elmúlt évben igen szép eredménnyel büszkélkedhettek egyes közös gazdaságok, különösen a gyulavári Lenin Hagyatéka, a kétsopronyi Dózsa, a körösladányi Dózsa, a füzesgyarmati Aranykalász, az eleik! Lenin, a békéscsabai Petőfi, a gyulai Magvető, a vésztői Aranykalász Tsz, de szinte kivétel nélkül minden tsz-ben megvolt a törekvés, ami az idén bizonyára még fokozódik. A Bamevál vezetői a fejlődésnek megfelelően a termelékenység nagyobb mérvű növelését akarják elérni. Ezt segíti elő az épülőfélben levő háromszintes korszerű tojásfeldolgozó, s egy pecsenyeka- csa-feldolgozó üzemrész, amely utóbbi pulyka és nyúl íel- dolgozásárá is alkalmas. A termelékenység fokozását és a munka megkönnyítését szolgálják az emelővillás elektromos targoncák és tervezik, hogy a kövéráru-fel- dolgozást dörzsgépes kopasztás- sal oldják meg. A hűtőházba még egy liftet szerelnek be, ami ugyancsak a szállítást gyorsítja meg. A telepen belüli úthálózat további építésére is sor kerül, és felújítják a. vízvezetékhálózatot. Mindezek, a munkakörülmények megjavítása mellett, azt a célt szolgálják, hogy a Bamevál a megnövekedett feladatokat a következőkben létszámemelés nélkül megoldhassa. <P> Újraéled a Körösladányi Gépállomás Csak a kíváncsiság Vitt a Körösladányi Gépállomásra. Olyan kíváncsiság, amely a múzeum előtt kapja el hirtelen az embert: megnézni valami régiséget, valamit, ami a múltra emlékeztet. Ugyanis, mint sokan mások, én is hallottam: megszűnik a Körösladányi Gépállomás. A „hátha valami érdekeset találok” gondolattal léptem be a kapun, megfeledkezve arról a hírről, hogy egy vezetés alá vonták a szeghalmi járásban mind a három gépállomást. Ezért meglepődve néztem széjjel. A megszüntetés jelei helyett a fejlődés jelei tűntek szemembe. Délután négy óra valahány perc lévén a műhelyekből szinte özönlöttek az emberek. Egy ideig számoltam, de mivel újabbak és újabbak jöttek, abbahagytam a számolást azzal az elhatározással, hogy majd megérdeklődöm, hányán is dolgoznak itt voltaképpen. A következő pillanatban már egy hatalmas téglarakáson, aztán két máj vörös falú, új épületen akadt meg a tekintetem. A kapu bejáratánál, a portástól a vezetők holléte iránt érdeklődtem. Azt mondta, hogy csak a főmérnököt, Lőrinczi Gyulát találom bent, mert az igazgató is, a főmezőgazdász is odavan vagy a vésztői, vagy a gyarmati javító- részlegnél. Kerestem hát a főmérnököt, s meglepődtem, amikor az egyik szerelő a nagy csarnok ajtaját kinyitva azt mondta: Erre Áz idén négyszáz literrel szeretnék növelni a tehenenként tejhozamot a csanádapáeai Haladás Tsz-ben A csanádapáeai Haladás Termelőszövetkezetben a múlt évben nagyon gyenge volt a tehenenként tej hozam: átlagosan mindössze 1900 liter. A szövetkezetben célul tűzték ki, hogy az idén 2300 literre növelik az átlagos évi tej- mennyiséget. Ennek az alapja biztosított Elegendő és megfelelő mennyiségű takarmány áll rendelkezésre, és a tehenészetben új premizálási rendszert vezetnek be. A kifejt tej után literenként 25 fillért fizetnek, és ez biztosan ösztönzi majd a tehenészeket a lelkiismeretesebb munkára, ami egyik előfeltétele a tejtermelés fokozásának. szervezni, hogy a községhez közelfekvő közös takarmánytermő területből jelölnek ki 100—400 négyszögölet, amelyet a tagok ma. guk vágnak le és egyénileg vagy többen összefogva a tsz fogatával szállítanak haza. Jól bevált és sokat segít a háztáji gazdaságok takarmánygond- jain a szénabetakarításnak az az országosan alkalmazott módszere, hogy a réti széna 20—30 százalékát kapják a betakarítást végző tsz-tagok. Azokban a szövetkezetekben, ahol gépi kaszálás folyik, helyes megoldás, ha a tehénnel rendelkező tsz-tagok önköltségi áron szálas takarmányt vásárolhatnak. További lehetőséget . jelent a háztáji gazdaságok számára az utak, árkok, partok fűtermésének hasznosítása is. A szövetkezetek vezetői helyesen teszik, ha helyben vagy a környéken felkutatják a fűkaszálás, a szénakészítés említett lehetőségeit és egyben latállomány számára. Még ésszerűbb megoldás azonban, ha nem a közösből adják ki a silót, hanem a háztáji gazdaságok otthon készítik el. Ebben az esetben jelentős szállítási többletmunkát takarít meg a termelőszövetkezet. Általánosan elterjedt formája a téli lédús takarmány biztosításának, hogy a tsz-ék a közösben vetett takarmányrépát részes művelésre adják ki a tsz-tagóknak. Ahol a 'kapásnövényeket családi művelésre osztották ki, és a munkaerőhelyzet lehetővé teszi a gépi kapálás mellőzését, érdemes tanácsolni a tsz-tagoknak, hogy a kukoricaföldön — akár csak 4—5 soronként is — köztesként termeljenek takarmányrépát vagy takarmánytököt. Természetesen ügyelve arra, hogy a közös gazdaság kukoricája ne lássa ennek kárát. Az így megtermelt takarmány lehetőleg teljes mennyiségben legyen a tsz-tagé, és a szövetkezet segítséget nyújtanak, időt biztosi- pedig segítse a hazaszállítást. tanak a betakarításhoz. Sokat segít a, háztáji gazdaságok takarmányellátási gondjain az is. ha a szövetkezet — gondolva az állatállomány téli szükségle- — silót biztosít a háztáji álNem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a háztáji gazdaságoknak nyújtott mindenfajta segítség nemcsak népgazdasági ér-; dek, hanem egyben a szövetkezet tagjainak közvetlen anyagi érdeke. Ezért kellő körültekintéssel úgy kell alkalmazni ezt a segítségnyújtást, hogy — legalábbis közvetve — segítse a közös gazdaság erősödését is. Röviden, arról Van szó, hogy pl. a különféle takarmányjuttatásnál érvényesüljön az az elv, hogy aki a közös munkában nagyobb részt vállal, aki fegyelmezettebben és odaadóbban dolgozik a szövetkezet érdekében, annak nagyobb rész jusson a takarmányból is. Aki pedig csak a zsákot tartani jár a közösbe, annak ezúttal maradjon üres a zsákja. A háztáji gazdaságok takarmányellátása természetesen nem jelentheti a közös állatállomány ellátásának elhanyagolását. A háztáji gazdaságoknak nyújtott bármilyen irányú segítség vagy támogatás nem mehet a közös gazdaság fejlesztésének a rovására. A helyi vezetők feladata és felelőssége abban van, hogy — a központi intézkedésekre támaszkodva — a segítségnyújtás mértékét és formáit úgy válasszák meg, hogy azok eredményeként gyorsabban fejlődjön mind a közös mind a háztáji gazdaság. Dt. DankoviU László tessék, itt a grádicson felfelé. Felmentem, s először egyik, majd a másik manzardszobához hasonló helyiségbe nyitottam be. — Kinek támadt az a jó ötlete, hogy itt, a szerelőcsarnok holtterében műszaki irodát létesítsenek? — kérdeztem Lőrinczi Gyula főmérnöktől, szinte a bemutatkozás után. — Nem tudom, mennyire van tájékozódva, ezért elmondom, hogy január elsejétől összevonták egy vezetés alá a körösladányi, a vésztői és a füzesgyarmati gépállomásokat. Sok töprengés és vita után döntötték el, hogy a központ Körösladány lesz. A három egység vezetésével Enyedi Elemér elvtársat, a Vésztői Gépállomás eddigi igazgatóját bízták meg. Megnövekedett a feladat, s ehhez kicsiny a hely. Enyedi elvtárs ötlete volt ezeknek az irodáknak a kialakítása. Az egyik az enyém, a másik pedig a műhelymémöké, a műhelyvezetőé és az adminisztrátoré. Nagyszerű iroda, mert innen végiglátjuk az egész műhelycsarnokot. Azért is jó az ötlet, mert a korábbi lenti irodahelyiségeket át tudtuk adni a műhelynek. A helyiségben kellemes meleg volt, de kályhát hiába kerestem. A főmérnök elmagyarázta, hogy az ő ötlete alapján vásároltak Mezőhegyesről egy kimustrált kazánt, s annak segítségével megoldották a hatalmas műhelycsarnok központi fűtését. Ezek után az apróságok után a nagy dolgokra terelődött a szó. Elsősorban a jelenleg legfontosabbra, a téli gépjavításra. Lőrinczi Gyula főmérnök elsorolta, hogy Körösiad ár yban a 40 szerelőre és a nekik segédkező 35 traktorosra most a tél folyamán mintegy nyolcvan gumikerekes univerzális erőgép és az ezekhez tartozó munkagépek, továbbá mintegy 50 kombájn javítása vár. Eddig 22 Zetort javítónak meg, s jelenleg tíz áll a nagy csarnokban a szalagon. Ezek javítási ideje körülbelül két hét, aztán tíz T—28-as és 41 nehéz univerzális gép kerül sorra. Bár elsősorban a traktorok javítására szorítkoztak kezdettől fogva, de már kijavítottak 45 műtrágyaszórót, 26 disz- tillert és 20 kombájnt is. Az eddigi 50 mellé terv szerint még 10 SZK—4-es kombájnt kapnak s így annyi arató-cséplő géppel rendelkeznek majd, hogy a járásban a kalászosoknak mintegy 80 százalékát be tudják velük takarítani. Azért, mert nem egyszerre érik a gabona, s élni tudnak az átcsoportosítás lehetőségével. Bár ez nem Lőrinczi Gyula hatáskörébe tartozik, de mégis megemlítette: a meglévő és az érkező kombájnok elosztása már megtörtént a termelőszövetkezeteik között. Ezek után visszaterelődött a szó a legfontosabb javítanivalókra, a traktorokra, s arra, hogy van-e elegendő alkatrész, szerszámgép és helyiség? — Üj feladata megoldásához kicsi a Körösladányi Gépállomás, s kevés szerszámgéppel rendelkezik. Egyrészt azért, mert ami kevés volt, abból is vittek át néhányat más gépállomásra azzal a jelszóval, hogy ez úgyis megszűnik majd. A hiányzó szerszámgépeket most kapjuk egymás után. Többek között egy elektromos próbapadot, egy marógépet, több kézi szerszámot, összesen körülbelül egymillió forint értékben. A hely is szűk, ezért a nagy szerelőcsarnokot egy mellékhajóval, bővítik. A már félig kész két épület egyike szervizműhely, másika pedig munkagép- és autószerelőműhely lesz. Az udvaron tornyosuló téglarakásból pedig egy központi anyagraktár épül az év folyamán. Az új műhelyek lehetőséget adnak arra, hogy a gépállomás vállalja a termelőszövetkezetek tehergépkocsijainak szervi- rozását, s kisebb javításait az úgy. nevezett TMK is. íme így éled fel a korábbi el- parentálásból a Körösladányi Gépállomás, amely a szeghalmi járás termelőszövetkezeti gépeinek központi javítóállomásává válik, s ahol a jelenleginél is sokkal többen dolgoznak majd. Kukk Imre Egyetemi hallgatók, tanárok, kultúrmunkások vesznek részt a mezőgazdasági szakirodalom önkéntes terjesztésében Vésztőn A köztudatban mind elterjedtebbé válik az igazság, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság képzett szakemberek nélkül elképzelhetetlen. A szakiskolai végzettség azonban egymagában nem elég, legyen az akár a legmagasabb fokú is. Szakadatlan kapcsolatban kell állni a legfrissebb irodalommal, ismerni kell minden új elméleti törekvést, gyakorlati tennivalót. Ez az érem egyik oldala, míg a másik az. hogy a különféle tanfolyamok, szakmunkásképzők, mezőgazda- sági technikumok hallgatóinak is állandóan forgatniuk kell a szak- folyóiratokat, mintegy tanulmányaik kiegészítéseként. Ennek fontosságát felismerve határozták el Vésztőn egyetemi hallgatók, tanárok és kultúrmunkások, hogy az egyik legismertebb szaklapnak, a Magyar Mezőgazdaságnak újabb olvasókat szereznek Vésztőn a mezőgazdasági technikumban, továbbá a Petőfi Tsz-ben, az Aranykalász Tsz-ben, a tanácsházán és a művelődési otthonban működő szakmunkás- képzők hallgatói köréből. Napra és órára pontos tervet dolgoztak ki ennek lebonyolítására. Önzetlen munkájukban a vésztői posta is támogatja őket. —h— Az fiM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a megye területén belül változó munkahelyre felvesz rí*-, gás- és fűtésszerelő. valamint hőszigetelő, parkettás, hidegburkoló és festő-mázolá szakmában gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán (Békéscsaba, Kazinczy u. 4.) 93043
