Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

1964. február 2. 4 Vasárnap ^Indulj vonat! Nagyon várom a| moccanásod. Fülsértő ez a zsina-j tolás. Nem szeretem a pályaud­vart. Menjünk, vigyél harminckét társammal együtt. Már mindenki elhelyezkedett Pihennek a sport­szatyrok és a bőröndök. Valami megmagyarázhatatlan vibrálás van a levegőben. A hosz- szú útra indulás idegessége ez biztosan. Szeretnénk minél hama­rabb kifutni. Aki akar, az még trécsel vagy intelmeket hallgat. Ezek olyan fe­lesleges dolgok! Unalmas fontos­kodások. Ha nem mondanak, ha nem kötnek a lelkedre semmit, akkor is vigyázol magadra. Mert haza akarsz jönni épen, egészsé­gesen. Még néhány perc. Hét óra tíz lesz nemsokára. Nézz még széj­jel, nézd meg ezeket a félálmos, enyhén gyűrött embereket. Vala­honnan, az ország valamelyik szegletéből érkeztek ide és men­nek valahová. Három hét múlva látod megint őket. Jó lesz elvinni az arcuk, a mozgásuk látomását, a Keleti füstös csarnokát és zsi­vaját, jó lesz tudni valahol Moszkvában, Jerevánban. Szocsi- ban vagy Kijevben, hogy innen in­dultál el, ide tartozol, ezektől is elbúcsúztál és ide vágyói vissza. Ebbe a kikötőbe. Jönnek a kalauzok. Fél lábuk már a lépcsőn. Ez a pozitúra azt jelenti, hogy indulunk. Füttyök. Sürgetőek, elnyújtottak. Most már integethetsz. Elindulunk ... ízlelgeted, mor- molgatod a szót. Most varázsa van. Fellélegzel. Régóta várod ezt a pillanatot, pedig fiatal vagy. A világcsavargás szele már gyer­mekkorodban meglegvintett. Em­lékszel? Afrikába akartál menni — gyerekfejjel. Most már moso­lyogsz magadon. Gambiát és Sier­ra Leonét, kizárólag ezt a két or­szágot akartad látni, mert a tér­kép után ezeket festette sejtel­mesnek kölyökfantáziád ... Aztán elhatároztad, hogy tengerész le­szel, kapitány és földrészek kö­zött bolyongsz. Vonzott a nagyvi­lág. Most elindult veled a vonat, s félig felnőttként, 24 éves fiatal­ként visz. amikor már beláttad hogy Afrika nagyon messze van és nem lehetsz egvcsapásra tenge­részkapitány. Újságíró lettél, s measdatott, hogy mehetsz, utaz­hatsz. Ez az első külföldi utad. A Szovjetunióba, a világ első szocia­lista országába látogathatsz el elő­ször! Mondd, mit tudsz erről a hatal­mas országról? No? Jóformán semmit Az kevés, ami az iskolá­ban, az újságokból, a televízióból, a bédekerekből rádragadt A te­rülete ennyi és ennyi, 15 köztár­sasága van (némelyik hússzor na­gyobb, mint a hazád!), ismered a nagyobb városok, ipartelepek ne­veit, a folyók és tengerek neveit, hegyek és híres emberek neveit, írók, költők, zeneszerzők, festők, reprodukciók, sportolók, eredmé­nyek ... S a Kreml. Számodra a proletárhatalom jelképe, ünnepi felvonulások, katonai parádék színtere, ahol — úgy tudod — galambok is tipegnek. Filme­ket láttál, ahol mindenki nevetett és semmi komolyabb gondja nem volt megrendítőket, melyeknek döbbenetesen igaz és szép. mele­gen emberi kockái bevésődtek az emlékezetedbe. Háborús filmeket láttál és nem vetted észre, hogy a katonák sose töltenek, csak lő­nek. Erre később eszméltél rá. Akkor kezdted megérteni az ösz- szefüggéseket, amikor gimnázi­umba kerültél és szomjasan a vi­lágra csodálkoztál. Ezután kezd­ted megsejteni és bogozni a kusza emberi, lelki viszonyokat is. Em­lékszel arra,, hogy meghalt Sztá­lin és gyászba borult a város. Könyveket olvastál el és feleltet­tél el. S mi maradt meg emlékeid között az apád melegséggel — ki tudja hányszor — elbeszélt front­történeteiből, anvket megszépí­tett a béke csendje és az elmúl­takra való emlékezés? Tudod még azt, hogy Lemberg környékén dumdum golyót kapott a jobb kezébe (kaptak sok ezren), bal kézzel írt, kényelmetlenül, vissza­felé, esetlenül. Mégsem haragu­dott az oroszokra. Azt is elmond­ta, hogy egy csupa havas karácso­nyon együtt kártyáztak és vigad­tak az Ivánokkal, Szergejekkel. Ök nem utálták egymást. Sors­társak voltak. És mit viszel még magaddal szellemi podgyásznak? Újságból olvasott viták tudatát, a tisztuló égbolt, az értelmet! enséaékkél va­ló leszámolás tudatát, űrhajósok elővillanó arcát, ezernyi aprósá­got Egy fő gyakorlattal rendelkező mintakássítő asztalost keresünk azonnali felvételre. Orosházi Üveggyár Útiköltségei felvétel esetén térítünk. 88922 II párlkiadványok terjesztésének 1964. évi feladatai Egy dologgal nagyon tisztában vagy, s ez jó. Nem ünnepre érkezel, nem vár­nak. Nem akarnak mindent meg­mutatni, hogy a végén éLkábulva azt kérdezd magadtól: tulajdon­képpen mi maradt meg bennem? Hétköznapon indulsz útnak, hét­köznapokba érkezel és a hétközna­pok egyszerűségét, fényét és árnyát akarod meglesni, elhozni. A nagy palotákról írtak már ezeregyen, a csodás gyárakról, a határtalan sztyeppékról is, de az emberekről, a dolgos, értelmesen vagy hányave- tien, jól, vagy kevésbé jól élő emberekről, azok gondjairól és örömeiről, gondoskodásáról és vá­gyairól keveset. Ez érdekesebb, mint az, amit minden idegenveze­tő úgy mormol, mint a pap az imádságot. Azt akarod elhozni magaddal, amiről keveset beszél­nek ezek a derék fiatalok vagy egyáltalán nem. Őszinte akarsz lenni, rózsaszín máz nélkül akarsz továbbadni mindent. Ezzel sokat használsz. Sokkal többet, mint a kozmetikázással. Nem járhatsz be egy egész or­szágot, mert köt az Expressz-iroda programja, de megismerkedhetsz sok emberrel, jellemmel, sokat láthatsz és hallhatsz. Ha a nagy egészből elhozod az igazság egy darabkáját, tiszta részét, akkor nem volt felesleges útra kelned!. Kattogva fut veled és társaid­dal a vonat. Elmarad a reggel, el­marad Szolnok, suhannak a ka­lásztavak és ligetes rónák. Lángol a nyár. Debrecenben le sem szálsz. Türelmetlenül várod Zá­honyt és azt a pillanatot, amikor a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége, a kommunizmus földjére lépsz. Járj nyitott szem­mel, érezd jól magad!’? (Folytatjuk) • KEZDŐDHET a riport- sorozat. Pallag Róbert A marxizmus—lenini zmus eszmei offenzívájának sikeres megvívásához nélkülözhetetlenek a pártkiadványok. Ezek terjesztésének múlt évi ered­ményeiről, az 1964. évi feladatokról érdeklődünk a Kossuth Könyvkiadó megyei vezetőjénél, Enyedi • Lajos elvtársnáL — Miben lehetne összefoglalni a pártkiadványok terjesztésének 1963. évi eredményeit? A múlt évben a megyei, valamint a járási és városi pártbizottságok irányító, segítő munkája révén me-\ gyénk pártszervezetei teljesítették azt a feladatot, ajnely 1963-ban reájuk hárult. Ezért ezúton is elismerésün­ket fejezzük ki a pártszervezeteknek, a terjesztő elvtársaknak lelkes, odaadó munkájukért, összességében az 1963- as évben több mint kétszer annyi pártkiadvány került a dolgozók ke­zébe, s bár még nem a kívánt mér­tékben, de így is 1700 pártfolyóirat­tal többet terjesztettek havonta, mint a korábbi időszakban. Megyénk a múlt évi eredmények ér­tékelése alapján országosan a hato­dik helyre került. Járások között a szarvasi és a gyulai járás, városok között Békéscsaba pártszervezetei végezték a legjobb terjesztői munkát. — Milyen feladatok hárulnak a pártszervezetekre az 1964-es ér­ben? — A terjesztés 1964-es évi feladatai közül elsősorban a párt folyóiratai­nak nagyobb arányú terjesztésiét kell megemlíteni. Ebben némileg le va­gyunk maradva az országos átlagtól. Ezzel kapcsolatban felsőbb pártszer­vétől minden alapszervezet megkap­ja majd a folyóiratterjesztés 1964. évi irányszámait, amelyeket bizonyára mindenütt teljesíteni lehet. Fontos feladat lesz ebben az évben a marxizmus—lenini zmus klassziku­sainak nagyobb arányú terjesztése is. Szélesítenünk kell Lenin összes mű­vei n. kiadásának előfizetői táborát, minden pártszervezetbe, könyvtárba, iskolába el kell juttatnunk az alap­vető marxista műveket. Lényeges kérdés, hogy minden pártszervezet kiválassza s pártmun­kaként megbízza a terjesztő elvtársa­kat, akik pontos és rendszeres nyil­vántartással- kell, hogy rendelkezze­nek. Kísérjék állandóan figyelemmel a párttagság és a párton kívüli dol­gozók politikai művek iránti igényét s a megyei kirendeltségen keresztül elégítség is azt ki. — Van-e valamilyen változás m me­gyei kirendeltség belső munkájá­ban? — A terjesztés fellendülése megkí­vánja, hogy bizonyos fokig szabályoz­zuk a kirendeltségen a pártszerveze­tek képviselőinek látogatását. Ezért február 1-től kezdve naponta 9-től 12 óráig, (szombaton 11 óráig), délután pedig 3 és 5 óra között állunk a párt- szervezetek rendelkezésére. Továbbá arra kérjük a pártszervezeteket, hogy el nem terjesztett kiadványokat min­dig a hó 23-ig küldjék vissza. — Milyen új kiadványokat fognak kapni a pártszervezetek február hó­napban? — Most jelenít meg Lenin Összes művei n. magyar kiadásának II. kö­tete, valamint a Világtörténet IV. kö­tete, amelyet a pártszervezetek feb­ruár elején megkapnak. Felhívnánk a szervezetek figyelmét D. Visnyevsz- kij: A hetvenkettedik nap című köny­vére. Mint ismeretes, a Párizsi Kom- mün 72 napig állott fenn. Visnyevsz- kij könyvében leírja, mi történt a szovjet hatalom születése utáni 72. napon. A regényes formában megírt mű igen sok új részletet tár fel az Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme utáni negyedik hónapról. — Most adjuk kézre Kubinyi Ferenc: Egy ballada története, a Tanácsköz­társaság bukása utáni fehérterrorban született, az akkori idők egyetlen népköltészeti emlékének történetéről szóló könyvet. Kiadtuk Marin Pré­da: Pazarlók, a bukaresti Irodalmi Kiadó gondozásában megjelent re­gényt. Megkapják a pártszervezetek a Tények és érvek, közkedvelt kiad­vány 1964. 1. számát is, amely a fő­iskolai és egyetemi felvételek rend­jével foglalkozik. Végül ezúton is eredményes, jő tér* jesztői munkát kívánunk a pártszer­vezeteknek az 1964-es évben — fe­jezte be nyilatkozatát Enyedi elvtársi GEORGIJ MARTINOV: DCaLattd a JHm'wn Sárközi Gyula fordítása (4) Miután átestem az orvosi vizs­gálatokon, egyenesen Kámovhoz siettem, hogy megkapjam tőle az utasítást a munka megkezdés sére. Megörült, amikor megtud­ta, hogy minden rendben van. — ' Ismerkedjenek meg — mondta Kámov és egy magas, sovány férfihez tessékelt, aki az íróasztalnál ült: — Konsztantyin Jevgenyevics Belopolszkij, he­lyettesem az űrhajón. Belopolszkij kezet szorított velem, de nekem akkor úgy tűnt, nogv ezt nagyon is közöm­bösen tette. Hát bizony nem ép­pen a legnagyobb öröm ilyen útitárssal együtt utazni a világ­űrben! Egészen másként fogadott az expedíció negyedik tagja: Ar- szén Georgijevics Pajcsadze, aki­vel két nappal később ismerked­tem meg. Már fiatalon, 35 éves korában messzeföldön úgy is­merték, mint a színképelemzés kiváló szakértőjét. A csillagászat szerelmese volt. Örákhosszat tu­dott beszélni egy csillagról vagy ködfoltról. — Borisz Melnyikov? — kér­dezte. — Hallottam már magá­ról. Részt vett egy sarki expe­dícióban. Akkor a sarkon járt, most meg a Marsra indul. Fél? — Őszintén szólva, kissé. Lehet, hogy másnak talán nem ezt válaszoltam volna, de Pajcsadze azt a benyomást kel­tette bennem, mintha már évek óta ismerném. — Nem csodálom — mondta. — Mielőtt elindultunk volna a Holdra, én is nagyon féltem. Nem aludtam. Nem volt étvá­gyam. — És most már nem fél? — Nem. Az űrrepülés nem olyan szörnyű dolog. Nem kell félni. — Engem csak az nyugtalanít, hogy méltó 1 eszek-e a bizalom­ra. — Ha állandóan erre gondol, nem lesz méltó. Magabiztosnak kell lennie. Nyilván azt hiszi, hogy véletlenül csöppent ebbe az expedícióba. Ujjunkkal rábök­tünk valakire és az éppen maga volt. Téved! Kámov nem vesz az expedíciójába véletlenül senkit. Nem szabad semmiben sem ké­telkednie. Megkért, beszéljek életemről. Aztán ő mesélt magáról. Bará­tokként váltunk el. Két hónap alatt meggyőződtem, hogy ba­rátságos, közlékeny ember és nagyszerű útitárs lesz. Egy fül­kéién lakom majd vele, aminek nagyon örülök. Megfeszített, érdekes munká­val teltek a napok. Óriási mun­kát bíztak rám. Infravörös és ibolyántúli sugaras felvételeket készítettem, ködös, felhős objek­tumokat fényképeztem. Egész tanfolyamot kellett elvégeznem. Kámov megismertetett az űr­hajó berendezésével és a vezér­lőműszerek működésével, Belo­polszkij pedig az űmavigáció alapjaival. Napi 18 órát dolgoz­tam s gyakran megtörtént, hogy hazaérve alvás helyett íróasztal­hoz ültem. így ment ez addig, amíg orvosunk határozottan nem tiltakozott ez ellen. — Nem engedhetem meg — mondta Kámovnak —, hogy Melnyikov pihenés nélkül dol­gozzon. Ha ez így folytatódik, nem engedem felszállni. Felelek érte és valamennyiükért a kor­mánybizottság előtt. — Megértem aggodalmát — felelte Kámov. — De mit tehe­tek? Mi egy évig készülődtünk, Melnyikovnak csak két hónapja volt rá. — Nem számít, akkor is alud­nia kell éjszaka — hajtotta a magáét Andrejev doktor. — Na­ponta nyolc órát kell aludnia. Az összes többi ideje a maga ren­delkezésére áll. Attól a naptól kezdve szemé­lyesen vitt haza kocsiján és csak akkor hagyott magamra, amikor már elaludtam. Aztán hozzám költözött, aminek én na­gyon megörültem, mert rendkí­vül szeretett és lebilinoselően tu­dott mesélni. Szerinte hasznos, ha elvonja a figyelmemet a kér­désekről, amelyeket tanulmá­nyozok. Aztán parancsnokunkról me­sélt. Megtudtam, hogy Kámov külön elvégezte az orvosi egye­temet, hogy ne kelljen egy fe­lesleges embert vinniük maguk­kal, akinek a bolygóközi úton jóformán alig akad majd dolga. Sőt néhány évig a moszkvai kór­házakban is praktizált. Tudta, hogy az expedíciót úgy sem eresztik el orvos nélkül. Ezenkí­vül elvégezd, a polgári repülő­főiskolát, és levelező hallgatója volt az egyetem matematikai-fi­zikai fakultásnak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents