Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-12 / 35. szám
UM. február 12. 3 Szerda Dicsér és bírál a közgyűlés: Legjobb a 4-es brigád — Becsüljék meg az időseket — Nagyobb gondot az állattenyésztésre Megyénik szövetkezeteiben még tartamaik a zárszámadási közgyűlések. Ezeken a dicséret és bírálat is elhangzik. Mértéke attól függ, milyen eredménnyel zárt a tsz, milyen a vezetők és a tagság között a kapcsolat, bátran mernek-e szót emelni akár jót vagy rosszat tapasztalnak az embereik a szövetkezetben. A békéscsabai Május 1 Tsz nemrég megtartott közgyűlésén is elhangzott a dicséret, delényegesen többen voltak az olyan felszólalók, . akik bírálták a vezetőséget, szóvá tették azokat a problémákat, amelyek előfordultak 1963- ban. Jócskán hangzott el javaslat Is arra, hogyan lehetne még jobban dolgozni, még nagyobb eredményeket elérni. A jók között hallottuk emlegetni a 4-es brigádot, melynek tagjai becsületesen, szorgalmasan dolgoznak és munkájukat dicséret illeti. Elhangzott néhány név is a legjobbak emlegetése közben. Beraczka András, Fábián István, Riss András, az asszonyok közül pedig Szlamcsik Istvánná a legjobbak egyike. Ez megmutatkozott a pénz kifizetésénél is, hiszen jó munkájuk után megérdemelten kapták meg a lényegesen nagyobb összeget, vagyis az átlagon felüli jövedelme^ fi( A hozzászólók elmondták többek között azt, hogy a tsz eredményesen gazdálkodott 1963-ban, de még nagyobb termést is betakaríthattak volna, ha többet törődnek az állattenyésztéssel s nagyobb gondot fordítanak a növényápolás időbeni elvégzésére. Sokan elmondták véleményüket a vezetésről. A gépműhely dolgozói többek között elmondták, hogy az ősszel éjt nappallá téve, megfeszített erővel fáradoztak azon, hogy a mag időben a földbe kerüljön, s hogy géphiba miatt ne legyen fennakadás. Megállták a helyüket a nagy munkák idején, többet dolgoztak, mint általában a tagság jó része, mégsem kaptak egyetlen szó elismerést sem a vezetőségtől. Pedig megérdemelték volna! Az ilyen módszer nem serkenti az embereket még jobb munkára. Egy idős asszony hozzászólásában az öregek megbecsüléséről szólt, és arról, hogy nem szabad valakit félreállítani csupán azért, mert idős, holott még bírja a munkát. A megbecsülésről szólt a 4-es brigád egyik tagja is, aki javasolta a vezetőségnek: többet törődjön a szövetkezet idős tagjaival. Szóvá tette azt is, hogy a vezetőség nem fordít kellő gondot az állattenyésztés fejlesztésére.! Kevés a takarmány, nem adják meg a szükséges mennyiséget, az épületek elhanyagoltak, nagy a rendetlenség, nem csoda hát, ha romlanak az állatok, csökken a tejhozam. Javasolta, hogy az arankairtásra többet és idejében gondoljon a vezetőség, úgy nem pusztul el oly sok takarmány, mint tavaly, amikor későn irtották az arankát, s helyenként annyira elterjedt, leszántották a lucernát. A baromfitenyésztés jelentőségéről és jövedelmezőségéről beszélt hozzászólásában egy másik felszólaló, aki javasolta, hogy a vezetőség nagyobb gondot fordítson az asszonyok munkaversenyére, a baromfitenyésztési mozgalom elősegítésére. Az ellenőrző bizottság elnöke hozzászólásában példákkal bizonyította be, hogy a közös tulajdon védelmével bizony baj van a szövetkezetben. Az üzemanyagraktár nincs megfelelő biztonsági zárral ellátva, csak az nem visz el onnan értéket, aki nem akar. A gépek szanaszét hevernek az üzemegységekben. Különösen Nagyfényesen és a Dózsa-majorban tapasztalható ilyen hanyagság. A közgyűlésen elhangzott dicséretek és bírálatok arról tanúskodnak, hogy a szövetkezetben egyre többen érzik át: a közösség érdeke az egyén érdeke is, s mindnyájan együttesen felelősek azért, hogy a szövetkezet tovább fejlődjön, nagyobb eredményeket érjen eL Kasnyik Judit Egy este Kovalcsikéknál Hívatlan vendégként érkeztünk, s ezért meglepődött idős Koval- csik Jártos és családja. Különösen a felesége, mert látogatókat nem váró széjjelség volt: ki kukoricát morzsolt, ki újságot olvasott, ki pedig a tankönyvet böngészte. Sebtében félre akartak* tenni mindent, de azt mondtuk: éppen azért jöttünk, hogy lássuk, mivel foglalkoznak a hosszú téli estéken. • Amint a fentiekből kiderült, valamennyien hasznosan töltik az időt. A háziasszony, a legényfiú és a család két legfiatalabb tagja a háztáji hízónak morzsolja a kukoricát. Hármat már levágtak, egyet, a negyediket nagylányuknak, Ilonkának a lagzijára hizlalják. Termelőszövetkezetek és művelődési otthonok kővetik az orosházi példát Akadnak termelőszövetkezete-[ riasztja attól, hogy szórakozni, ink, melyeknek központja nem a J művelődni bemenjenek a faluba, községben, hanem távol a tanya- ! Arra lenne pénze a szövetkezetvilágban van. Az ott élőket a tá- ] nek, hogy kint a tsz-kiubhan zevolság és a rossz idő gyakran eltosítása, valamint a műszakon belüli időkedvezmények pontos betartása. Az egész napos hiányzások csökkentése különösen fontosnak látszik a Békéscsabai Ruhagyárban, ahol — éves tervüket nem teljesítették — 5572 munkanap esett ki igazolt és igazolatlan hiányzások következtében. Az említett tartalékaink jobb kihasználását célozza a szocialista munkaverseny különböző formáinak helyes megszervezése. A vezetés feladata, hogy a versenyszervezés egybeessék a vállalat tervfeladataival. Ennek szolgálatába kell állítani az újítómozgalmat, a munkamódszer- átadások, tapasztalatcserék helyes megszervezését, az ésszerűsítést, az üzemszervezés minden újszerű elgondolását. A tartalékok jobb kihasználásának feltétele továbbá a munkafegyelem javítása, a munkaidő Jobb kihasználása. Ez nemcsak azáltal javítható, hogy kevesebben mulasztanak, hanem azáltal is, hogy a munkahelyen megjelentek jobban használják ki a rendelkezésre álló munkaidőt. Bőven van itt tennivaló, például az üveggyár-építkezésnél, ahol a munkahely ugyan téliesített, de délelőtt 10 órakor még kártyacsaták folytak. A munkaidő jobb kihasználása természetesen nemcsak a fizikai munkásokra vonatkozik, hanem a műszaki, adminisztratív dolgozókra is. Az említett néhány példa, úgy gondolom, eléggé megvilágítja, hogy a termelés növelésének mekkora tartalékát jelenti a munkafegyelem emelése: a munkában való pon'.osabb megjelenés, a munkában eltöltött idő intenzívebb kihasználása. Minden dolgozónak, de különösen a gazdaságvezetőknek elsőrendű feladata, hogy kitartó munkávgl állandóan javítsák üzemükben a munkafegyelmet. Sok gazdasági vezető azonban meglehetősen húzódozik a feladattól, s elsősorban nem is azért, mert a feladat népszerűtlen, hanem azért, mert nehéz megértetni a dolgozókkal, hogy az órakiesés, a munkafegyelem lazítása, vagy az anyagra való várás nem órákat, hanem napokat is elvesz a terv időarányos teljesítésétől. Olyan munkaszervezés mellett, amikor a negyedév végi rohammunka „mindent bele” munkatempóját a tétlenség, a kapun belüli munkanélküliség időszaka követi. Igencsak nehéz a dolgozónak megmagyarázni, miért kell fegyelmezettebben, a munkanap minden percét kihasználva dolgozni. És fordítva, miként a rossz munkaszervezés melegágya a fegyelmezetlenségnek és lógásnak, a korszerű üzemszervezés, a modem termelési eljárások rendkívül megnehezítik a munkafegyelem ellen vétők dolgát. Nemcsak azért, mert például a korszerű munkaszervezés automatikusan szabályozza a munkatempót, hanem azért is, mert azok a dolgozóik, akiknek nem kell munkájuk közben anyagra, szerszámra hosszú időket várakozni, hanem minden kérés nélkül, automatikusan, idejében biztosítják számukra a tempós munka összes feltételeit, másként néznek a kártyázásra fordított órákra, mint azokra, akik, ha megfeszülnek az igyekezettől, sem tudnák — rajtuk kívül álló okok miatt — a napi nyolc órát maradéktalanul ledolgozni. A munkafegyelem és a munkaszervezés ilyen összefüggéseit azért is fontos vizsgálnunk, mert nálunk — szocialista országban — nem élhetünk a dolgozók fegyelmezésének olyan eszközeivel, mint a múltban. Teljesen helytelen volna olyan fegyelmi rendelkezéseket hozni, hogy hány cigarettát szívhat el egy munkás, és kivel beszélhet munka közben egy mérnök stb... Éppen ezért, még a kapitalista üzemeknél is fontosabb a mi számunkra, hogy a munkafegyelem nevelésére a termelés jobb megszervezésével ösztönözzünk, olyan munkafeltételeket és körülményeket teremtsünk, amelyben a lógás feltűnő dolog és érezhetően hátráltatja a termelés megszokott ütemét. Az ilyen termelésszervezet minden agitá- ciónál jobban segíti elő a dolgozókban annak az önkéntes szocialista munkafegyelemnek a kialakulását, mely alapvető feltétele a szocializmus felépítésének. Veszelka György a megyei pártbizottság munkatársa nés, műsoros klubesteit, népszerű előadásokat, tanfolyamokat tartasson, csak éppen ideje és ráérő embere nincs a szervezésre, rendezésre. Ez adta az ötletet az orosházi Petőfi Művelődési Ház vezetőség gének, hogy a várostól 8 kilométerre levő Szabadság Termelőszövetkezettel szocialista szerződést kössön klubestek, műsoros rendezvények, előadások, filmvetítések, tsz-akadémiák tartására. A példát olyan községekben is követték, ahol nincsenek távolsági problémák. Füzesgyarmatom a művelődési otthont, a Vörös Csillag Tsz és az Aranykalász Tsz évente igen jelentős összeggel segíti. Eleken a Lenin Tsz és a Hunyadi János Művelődési Ház ugyancsak kötött ilyen értelmű szerződést. A szövetkezet itt Is több tízezer forinttal támogatja azt a munkát, amit a művelődési ház a tagság szórakoztatására és továbbképzése érdekében kifejt. Békéscsabán, Békésen és a megye sok más helyén készülnek követni a példát. Ilonka tavaly egész nyáron a kaszaperi Lenin Tsz dohánykertészetében dolgozott, s 245 munkaegységet szorgalmaskodott össze. A váratlan látogatáskor tanulás közben találtuk: a Kaszaperen Szervezett mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamra. Minta család többi tagja, ő is nagy könyvbarát, kéthetenként 3—4 könyvet hoznak a helyi könyvtárból Kedvenc szórakozása azonban a mozi. Annyira, hogy még propagandistának is megválasztották, s hetenként sok mozijegyet ad el a szomszédoknak s az ismerősöknek. Idős Kovalcsik Jánosnak a Nép- szabadság és a Szabad Föld a kedvenc olvasmánya, immár 18 év óta. Azért a könyveket is olvassa legényfiával, Jánossal együtt. Együtt dolgoznak a kaszaperi Lenin Tsz sertéstelepén, ö 768, Jancsi pedig 489 munkaegységet szerzett. Arra a kérdésre, hogy menynyi volt a család jövedelme az elmúlt évben, röviden — mintha ez magától értetődő volna — az volt a válasz, hogy 78 ezer forint, csak a közösből. A háztájiból származó jövedelmet nem is nagyon számolják, legfeljebb az eladott 20 hízott kacsa árát meg azt a 4300 forintot, amit egy tehénért kaptak. — Mire költik a sok pénzt? — Már elköltöttük. Vettünk egy olyan nagy házat, hogy Ilonka is meg Jancsi is családot alapíthat benne. Ilonkának megvettük a szoba- és konyhabútort és az ezekkel járó staférungot is. ■¥ m ■J «1yp * ; m V> */, y::.ÍXÍ gigT •"> • — Ez már a második ház, amit vásároltam — tette hozzá id. Kovalcsik János. — Ezt, amelyikben lakunk, még 1956-ban vettem. Hat évvel azelőtt, mikor beléptem, mindössze három hold földem, egy tehenem, néhány malacom és egy kicsiny szoba-komyhás örökölt házam volt. . Most pedig nemcsak az a ház nagy, amit az idén vettek, hanem az is, amelyben laknak, s amelyből mint a szövetkezeti parasztcsaládok házának többségéből, nem hiányzik a nagy rádió és a mosógép sem. K. L ÉM Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz: kőműves, ács, festő, épületlakatos, épületasztalos, központifűtés-szerelő, vízvezetékszerelő, bádogos szakmunkásokat, építőipari segédmunkásokat és kubikosbrigádokat. Munkaruhát, munkásszállást, üzemi étkezést biztosít. Jelentkezés: Szeged, Bocskai u. 10— 12, munkaerőgazdálkodáson. 15002
