Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-12 / 35. szám
1964. február It, 4 Szerda Az idén huszonegy tudományos vízügyi feladatot dolgoznak ki együtt a csehszlovák és a magyar kutatók A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatársai az idén nagymértékben bővítették tudományos kapcsolataikat Csehszlovákia vízügyi kutatóival. Eddig évente egy-két kutatási feladatot oldottak meg közösen, de most szerződést kötöttek arról, hogy ebben az évben együtt dolgoznak ki 21 fontos tudományos témát A közös kutatások legnagyobb részével a csehszlovák—magyar dunai vízierőmű építését készítik elő, amelynek hatása a Félső- Duna környékén úgyszólván a vízgazdálkodás minden ágára kiterjed. Többek között együtt tárják fel a Kis-Alföld talajvizének jelenlegi viszonyait, hogy a vizsgálat alapján fontos összefüggéseket állapíthassanak meg a dunai vízlépcső felépítése után várható állapotokról is., Az erőműhöz vezető kis meder, vagyis csatornaszakasz építéséinek egyszerűsítésével kapcsolatban kerül sor a legjelentősebb kutatási munkára. A korábbi elgondolások szerint betonból épülne a csatorna medre, hogy a laza, kavicsos talaj ne nyelje ed a folyó vizét. A magyar vízügyi kutatók az idén sokrétűbbé teszik a hazad tudományos munkát is. Tudományos osztályokat szerveztek megerősítették a szennyvíz-tisztítással foglalkozó kutatása részleget. A most már országosan is egységes elgondolások alapján hangolják össze a folyók tisztaságának és a szennyvíz elhelyezésének különböző problémáit vizsgáló kutatóintézetek munkáját. A mélységi vizek osztályának megszervezésével ebben az évben már nemcsak talaj, és karsztvízvizsgálatokat végeznek, hanem megkezdik az ország hévíz-kincsének kérdéseivel foglalkozó geotermikus kutatást is. (MTI) Zene, tánc és nem sokkal több a csabai MÁV kultúrotthonban A MÁV Szakszervezet Vécseyj utcai székházénak kivilágított ablakain kiszűrődő muzsika hangjai élénk farsangi hangulatról árulkodnak. Odabenn Andó Mihállyal, a kultúrotthon helyettes igazgatójával találkozom, és vele beszélgetek el az itteni kulturális munkáról. — Legelőször talán a munkás- akadémia előadássorozatait emelhetném ki — mondja Andó Mihály. — Ezeken főként vasutas szakmai ismeretekről esik szó, szolgálati ágazatonként elosztott témakörrel, külön a forgalmi, a kis. és nagyfűtőházi és a pálya- fenntartási személyzet részére. Jó a politikai iskolánk is, ahol kezdő és haladó tagozaton sajátítják el dolgozóink a szükséges politikai ismereteket. Mindezeket a TIT szerződéses előadások foglalják egységes keretbe, amelyek az elmúlt esztendőben ötvenhat esetben kerültek lebonyolításra. Igen népszerűek még az iskolán kívüli gyermekfoglalkozások, amelyeken pedagógus foglalkozik a vasutas- gyermekekkel. — Ezen az oktató jellegű munkán kívül milyen kulturális eszközökkel, művészeti együttesekkel szolgálják az emberek kulturális fejlődését? — kérdezem az igazgatóhelyettest. — Szép könyvtárunk van, több mint 7600 kötetből áll. Olvasóink száma állandóan 380—400 körül mozog. Együtteseink közül, mint legaktívabbat, hattagú tánczenekarunkat említhetem meg, valamint ifjúsági zenekarunkat, amely éppen a működési engedély feltétele, ként előírt zenei vizsga előtt áll. — Mi van a vasutas színjátszóikkal, a MÁV fúvószenekarral, és a természetbarát szakosztállyal? — kérdezem később. — Ami azt illeti, ezeknél nincs minden rendben... Az a vélemény alakult ki, hogy színjátszók működésének nem sok értelme van RómlvBseket, ácsokat, könnyűgépkezelőket, kubikosokat, férfi és női segédmunkásokat (önálló brigádokat is) budapesti munkára azonnal felveszünk. Kedvezményes étkezést, szállást biztosítunk. Különélést, havi egyszeri hazautazási költséget fizetünk. Jelentkezés személyesen ÉM 43. sz. Állami Építőipari Vállalat, Budapest V., Kossuth Lajos tér 4. íszt. 111 olyan városban, ahol színház játszik. Fúvószenekarunk is felbomlófélben van, mivel az egyes szolgálati ágazatok főnökségei nehezen tudják a tagoknak a próbák, a szereplések idejére a szükséges szolgálatmentességet biztosítani. A vasutas természetbarát szakosztály szintén megszűnt, de itt a tagság érdektelensége vezetett fiaskóhoz. Néhány idősebb, komolyabb természetbarát pedig átigazoltatta magát más szakosztályhoz. Bizonyos költségvetési megszorítások is nagyban hozzájárulnak kulturális munkánk egyes ágazatainak hanyatlásához.. Mészáros Istvánná, az otthon gondnoka a következő, akivel elbeszélgetek. Először arról, hogy miért is nevezik a vasutasok kul- túrotthonát „Kolibrf’-nek? A gondnoknő zavartan magyarázkodik: — Nem tudom, honnét kapta a helyiség ezt a nevet, pedig nem is olyan kicsi. Itt mindenki jól érzi magát— A fentiek bizonyítására elő is kerül egy vendég-fiatalember, Mu- csi László, aki minden vasárnap estéjét itt tölti. Amint mondja, sok lány jár ide, lehet válogatni. Este 9 óra körül még nincs „csúcsforgalom”, de a korhadt padlójú, korszerűtlen vilégítású teremben élénk ütemű twist-zene ütemére már vagy 20—25 pár táncol. Ki-ki saját vérmérsékletének és ízlésének megfelelő alakításban. Egy szemüveges kislány derékból előredőlve olyan komoly arccal könyökölget ütemesen a levegőbe, mintha valami rituális szertartás mozdulatait végezné. Olyan fiút is látok, aki egyedül táncol. Kereng, mint egy dervis... Később, távozáskor pedig alig tudom magam keresztülpréselni az ivöhelyiség talponállóinak sűrűjén. Az az érzésem, hogy a fenntartó intézmény rangos volta mindenképpen több kulturális igényességet követelne itt meg minden vonatkozásiban. Ha meg is van a „Kolibri”, de sok mindennek meg kellene változni benne, körülötte- Surányi Sándor A kizségfejlesztési alap felhasználása a mezőkovácsházi járásban — Hogyan használták fél a mezőkovácsházi járásban a község- fejlesztési alapot a múlt évben? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Budácsik Gábort, a járási tanács községfejlesztési csoportvezetőjét. — A napokban értékeljük az eredményeket — mondja, és az íróasztalán fekvő iratokra mutat — Mit építettek 1963-ban a községíejlesztési alapból? «— Mintegy 17—19 nagyobb létesítményt, melyek közül a me- zőkovácsiházi szélesvásznú filmszínház a legjelentősebb* — Költségei? — A községíejlesztési alapból egymillió 100 ezer forintot költöttünk építési munkákra, ezenkívül a felépítéséhez állami támogatást is kaptunk. A községek túlnyomó része nagy gondot fordított a járdaépítésre, és ennek eredményeként a járás területén kilencezer méter, egymillió 100 ezer forint értékű új járda készült. — A járás útviszonyainak javítása, karbantartása, felújítása és műutak építése is igen jelentős eredménye az elmúlt évnek — folytatta Budácsik elvtárs. — Többek között elkészült a bekötő műút Nagybánhegyesre, — Hányán és mennyi ideig dolgoztak társadalmi munkában? — A járás területén 14 900-an, összesen 114 ezer órán át. — Hol volt a legszorgalmasabb a lakosság? — Kevermesen, ahol 136 ezer forint értékű a végzett munka. Mezőhegyesen, Nagy bánhegy esen és Battonyán pedig 128, 127, illetve 107 ezer forint. — Járási szinten összegezve mennyit jelent ez 1963-ben és 1963-ban? — Míg 1962-ben a 900 ezer forintot sem értük el, addig tavaly már csaknem 1,5 millió forint volt járásunkban a társadalmi munka értéke. — Készülnek az általános községrendezési tervek? — Igen. Mezőhegyesé és Bat- tonyáé már elkészült, Kunégo- táét pedig a napokban hagyják jóvá. Folyamatosan kialakítják ezután Mezőkovácsháza, Med- gyesegyháza, Dombegyház, valamint minden nagyobb község rendezési tervét, melyek alapján lehetővé válik a még szervezettebb községfejlesztés — fejezte be tájékoztatását Budácsik Gábor elvtárs. A nőnapi ünnepségek rendezéséről tárgyaltak Március 8-án ünnepeljük a nők nemzetközi összefogásának, a nemzetközi nőnap megrendezésének 54. jubileumát. Az idei évforduló előkészítésére a megyei nőtanács bizottságot hozott létre, amelybe a nőtanács megbízottjain kívül beválasztották a párt, a Hazafias Népfront, a KISZ, az úttörőszövetség, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a MÉSZÖV képviselőit is. A március 8-i ünnepségek előkészítésére alakult bizottság február 10- én tartotta első ülését Békéscsabán. Az értekezleten a jelenlévők megállapodtak, hogy mivel a Hazafias Népfront tavaszi kongreszszusának előkészítése egybeesik a nőnap előkészítésével, a két szerv szorosan együttműködik az előzetes szervezésben. Az ülésen elhatározták: a március 8-i rendezvényeket felhasználják ar. ra, hogy az asszonyok újabb rétegei ismerjék meg a nők moszkvai világkongresszusának határozatait, valamint a részleges atom« csend-egyezmény megkötésének jelentőségét. Általában az idei évfordulónak is az a legfőbb célja, hogy az asszonyok nemzetközi összefogása jegyében erősödjék a népek békés egymás mellett élésének gondolata. (12.) Hapgood tehát teljesen biztos volt sikerében és nyugodtan építette űrhajóját. De ismerve Kámov második űrútjának gyorsaságát, került mindent, ami késleltette volna munkáját. Mivel senkivel sem óhajtotta megosztani a dicsőséget, szándékosan kis méretűre, mindössze két ember befogadására tervezte űrhajóját. Mert egyedül elindulni azért mégis lehetetlen. Kijelentette, hogy az első útjára csak a sajtó képviselőjét viszi magával. Az űrhajó elkészült. Hapgood nyílt levéllel fordult az amerikai lapokhoz, de hosszú ideig senki sem jelentkezett az űrrepülésire. Végre* amikor már nyugtalanítani kezdte a dolog, Bison kopogtatott nála. — Mi késztette ara, hogy eljöjjön hozzám? — kérdezte Hap. good a New York Times fiatal munkatársától. — Őszinte leszek — felelte Bison. — Nagyon szeretnék meggazdagodni, de manapság ördögien nehéz. Ezenkívül nagy a becsvágyam. Nem hagy nyugton Stanley dicsősége. — Értem! Szóval nagy a becsvágya? Hát a magára váró veszélyekre nem gondolt? Lehet, hogy dicsőség helyett halál várja! — Kockázat nélkül nincs győzelem — felelte Bison. Magas növésű, széles vállú fiatalember. Jóllehet arcé nem GEORGIJ MARTINOV: DCaLand a JHiirso Sárközi Gyula fordítása szép, de vonzó. Tipikus fiatal amerikai, aki szeret sportolni, de különleges szellemi képességekkel nincs megáldva. Hapgood elégedett volt. Éppen ilyen útitársra van szüksége. — Én is őszinte leszek magához — mondta. — Fő feladatom: legyőzni Kámovot.fBison bólin_ tort.) Hogy ezt biztosan elérjem, kénytelen voltam űrhajóm felgyorsulását másodpercenkénti 40 méterre növelni. Nem titkolom maga előtt, hogy ez veszélyes az utasokra. Az újságíró arcán a nyugtalanság leghalványabb jele sem látszott. — Keveset értek ezekhez a dolgokhoz — vallotta be őszintén. — Azt mondja, hogy veszélyes. Elhiszem. De ha maga a veszély ellenére is elindul, miért ne követhetném példáját én is? — Hát, ha így van—mondta vidáman Hapgood — én csak örülni tudok az ilyen útitársnak. — Keményen kezet szorított Bi- somnal. — Mikor akar indulni? — kérdezte az újságíró. — Augusztus végén. — S miért nem korábban? — Mert meg kell várni a Mais kedvező állását, hisz csak oda akarok repülni — felelte Hapgood. — Hát akkor kivárjuk! Nincs már olyan messze! A Venus 19.. szeptember 16. Szeptember 15-e örökre megmarad emlékezetünkben: e napon jutottunk be a Venus felhőtakarója alá. Fellebbent a titok függönye, mely a bolygó felszínét takarta. Szeptember 14-én körülbelül 12 órakor érkeztünk a Venus közelébe. Kezdetben keskeny sarló alakban tűnt fel, gyorsan nagyobbodott és 20 órára teljes fázisában pompázott 2 millió ki. lométemyire előttünk. Korongja csaknem olyan volt, amilyennek a Holdat holdtöltekor látjuk. Felszínét sűrű felhők takarták. A csillagos, fekete égbolton a Föld hófehér nővére meseszerűen szép volt. Nem tudtam levenni a szemem a látványról és számtalan színes fényképet készítettem róla. Tizenötödikén reggel 7 ólakor Kámov javasolta, hogy húzzuk fejünkre a sisakot, aztán bekapcsolta az űrhajó fékezőberendezését. Felhangzott az ismert zúgás. Lángnyelvek visszfényé villan tak meg az ablak előtt* Űrhajónk lefelé fordult, a Venus felé, amely most a lábunk alá került. Kellemes volt megint rendes súlyunkat érezni. Átmentem a másik ablakhoz és lefeküdtem melléje. Pajcsad- ze és Belopolszkij elmerül ten dolgoztak a csillagvizsgáló műszerekkel. Kámov a vezérlőpultnál tartózkodott. Szeme a periszkóp nézőkéjéhez tapadt, keze a fogantyún pihent. A Venus korongja közben tízszeresére növekedett. Az űrhajó 40 600 kilométeres magasságból másodpercenként 28 kilométeres iszonyatos sebességgel zuhant fe^ léje. A íékezőmotorok lassan, de biztosan csökkentették sebességét. A lefelé ereszkedés 47 percig tartott, Húsz perc alatt az űrhajó sebessége a másodpercenkénti 16 és fél kilométerre csökkeni és 14 ezer kilométerre közelítettük meg a bolygót, amely csaknem az egész látóhatárt eltakarta. Vajon milyen kép tárul szemünk elé néhány perc múlva? Nagyon izgatottak voltunk. Az emberiség történetében először hatolunk be egy másik világ titkaiba. Űjabb 15 perc telt ex s a távolság már csak 5 ezer kilométer lehetett. Űrhajónk sebessége a másodpercenkénti 7 és fél kilométerre zuhant és továbbra is szakadatlanul csökkent. (Folytatjuk)
