Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

1964. február It, 4 Szerda Az idén huszonegy tudományos vízügyi feladatot dolgoznak ki együtt a csehszlovák és a magyar kutatók A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatársai az idén nagymértékben bővítették tudományos kapcsolataikat Cseh­szlovákia vízügyi kutatóival. Ed­dig évente egy-két kutatási felada­tot oldottak meg közösen, de most szerződést kötöttek arról, hogy ebben az évben együtt dolgoznak ki 21 fontos tudományos témát A közös kutatások legnagyobb részével a csehszlovák—magyar dunai vízierőmű építését készítik elő, amelynek hatása a Félső- Duna környékén úgyszólván a vízgazdálkodás minden ágára ki­terjed. Többek között együtt tár­ják fel a Kis-Alföld talajvizének jelenlegi viszonyait, hogy a vizs­gálat alapján fontos összefüggé­seket állapíthassanak meg a dunai vízlépcső felépítése után várható állapotokról is., Az erőműhöz ve­zető kis meder, vagyis csatorna­szakasz építéséinek egyszerűsíté­sével kapcsolatban kerül sor a legjelentősebb kutatási munkára. A korábbi elgondolások szerint betonból épülne a csatorna med­re, hogy a laza, kavicsos talaj ne nyelje ed a folyó vizét. A magyar vízügyi kutatók az idén sokrétűbbé teszik a hazad tudományos munkát is. Tudomá­nyos osztályokat szerveztek megerősítették a szennyvíz-tisztí­tással foglalkozó kutatása rész­leget. A most már országosan is egységes elgondolások alapján hangolják össze a folyók tisztasá­gának és a szennyvíz elhelyezésé­nek különböző problémáit vizs­gáló kutatóintézetek munkáját. A mélységi vizek osztályának meg­szervezésével ebben az évben már nemcsak talaj, és karsztvízvizsgá­latokat végeznek, hanem megkez­dik az ország hévíz-kincsének kérdéseivel foglalkozó geotermi­kus kutatást is. (MTI) Zene, tánc és nem sokkal több a csabai MÁV kultúrotthonban A MÁV Szakszervezet Vécseyj utcai székházénak kivilágított ab­lakain kiszűrődő muzsika hangjai élénk farsangi hangulatról árul­kodnak. Odabenn Andó Mihállyal, a kul­túrotthon helyettes igazgatójával találkozom, és vele beszélgetek el az itteni kulturális munkáról. — Legelőször talán a munkás- akadémia előadássorozatait emel­hetném ki — mondja Andó Mi­hály. — Ezeken főként vasutas szakmai ismeretekről esik szó, szolgálati ágazatonként elosztott témakörrel, külön a forgalmi, a kis. és nagyfűtőházi és a pálya- fenntartási személyzet részére. Jó a politikai iskolánk is, ahol kezdő és haladó tagozaton sajátítják el dolgozóink a szükséges politikai ismereteket. Mindezeket a TIT szerződéses előadások foglalják egységes keretbe, amelyek az el­múlt esztendőben ötvenhat eset­ben kerültek lebonyolításra. Igen népszerűek még az iskolán kívüli gyermekfoglalkozások, amelyeken pedagógus foglalkozik a vasutas- gyermekekkel. — Ezen az oktató jellegű mun­kán kívül milyen kulturális esz­közökkel, művészeti együttesekkel szolgálják az emberek kulturális fejlődését? — kérdezem az igaz­gatóhelyettest. — Szép könyvtárunk van, több mint 7600 kötetből áll. Olvasóink száma állandóan 380—400 körül mozog. Együtteseink közül, mint legaktívabbat, hattagú tánczeneka­runkat említhetem meg, valamint ifjúsági zenekarunkat, amely ép­pen a működési engedély feltétele, ként előírt zenei vizsga előtt áll. — Mi van a vasutas színját­szóikkal, a MÁV fúvószenekarral, és a természetbarát szakosztál­lyal? — kérdezem később. — Ami azt illeti, ezeknél nincs minden rendben... Az a vélemény alakult ki, hogy színjátszók mű­ködésének nem sok értelme van RómlvBseket, ácsokat, könnyűgépkezelőket, kubikosokat, férfi és női segédmunkásokat (önálló brigádokat is) budapesti munkára azonnal felveszünk. Kedvezményes ét­kezést, szállást biztosítunk. Különélést, havi egyszeri ha­zautazási költséget fizetünk. Jelentkezés személyesen ÉM 43. sz. Állami Építőipari Vál­lalat, Budapest V., Kossuth Lajos tér 4. íszt. 111 olyan városban, ahol színház ját­szik. Fúvószenekarunk is felbomló­félben van, mivel az egyes szol­gálati ágazatok főnökségei nehe­zen tudják a tagoknak a próbák, a szereplések idejére a szükséges szolgálatmentességet biztosítani. A vasutas természetbarát szakosz­tály szintén megszűnt, de itt a tagság érdektelensége vezetett fi­askóhoz. Néhány idősebb, komo­lyabb természetbarát pedig át­igazoltatta magát más szakosz­tályhoz. Bizonyos költségvetési megszorítások is nagyban hozzá­járulnak kulturális munkánk egyes ágazatainak hanyatlásá­hoz.. Mészáros Istvánná, az otthon gondnoka a következő, akivel el­beszélgetek. Először arról, hogy miért is nevezik a vasutasok kul- túrotthonát „Kolibrf’-nek? A gondnoknő zavartan magya­rázkodik: — Nem tudom, honnét kapta a helyiség ezt a nevet, pedig nem is olyan kicsi. Itt mindenki jól érzi magát— A fentiek bizonyítására elő is kerül egy vendég-fiatalember, Mu- csi László, aki minden vasárnap estéjét itt tölti. Amint mondja, sok lány jár ide, lehet válogatni. Este 9 óra körül még nincs „csúcsforgalom”, de a korhadt padlójú, korszerűtlen vilégítású teremben élénk ütemű twist-zene ütemére már vagy 20—25 pár tán­col. Ki-ki saját vérmérsékletének és ízlésének megfelelő alakítás­ban. Egy szemüveges kislány de­rékból előredőlve olyan komoly arccal könyökölget ütemesen a levegőbe, mintha valami rituális szertartás mozdulatait végezné. Olyan fiút is látok, aki egyedül táncol. Kereng, mint egy dervis... Később, távozáskor pedig alig tu­dom magam keresztülpréselni az ivöhelyiség talponállóinak sűrű­jén. Az az érzésem, hogy a fenntar­tó intézmény rangos volta min­denképpen több kulturális igé­nyességet követelne itt meg min­den vonatkozásiban. Ha meg is van a „Kolibri”, de sok mindennek meg kellene változni benne, kö­rülötte- Surányi Sándor A kizségfejlesztési alap felhasználása a mezőkovácsházi járásban — Hogyan használták fél a me­zőkovácsházi járásban a község- fejlesztési alapot a múlt évben? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Budácsik Gábort, a járási tanács községfejlesztési csoportvezető­jét. — A napokban értékeljük az eredményeket — mondja, és az íróasztalán fekvő iratokra mu­tat — Mit építettek 1963-ban a községíejlesztési alapból? «— Mintegy 17—19 nagyobb lé­tesítményt, melyek közül a me- zőkovácsiházi szélesvásznú film­színház a legjelentősebb* — Költségei? — A községíejlesztési alapból egymillió 100 ezer forintot köl­töttünk építési munkákra, ezen­kívül a felépítéséhez állami tá­mogatást is kaptunk. A köz­ségek túlnyomó része nagy gondot fordított a járdaépí­tésre, és ennek eredményeként a járás területén kilencezer mé­ter, egymillió 100 ezer forint ér­tékű új járda készült. — A járás útviszonyainak javí­tása, karbantartása, felújítása és műutak építése is igen jelentős eredménye az elmúlt évnek — folytatta Budácsik elvtárs. — Többek között elkészült a bekötő műút Nagybánhegyesre, — Hányán és mennyi ideig dolgoztak társadalmi munká­ban? — A járás területén 14 900-an, összesen 114 ezer órán át. — Hol volt a legszorgalma­sabb a lakosság? — Kevermesen, ahol 136 ezer forint értékű a végzett munka. Mezőhegyesen, Nagy bánhegy esen és Battonyán pedig 128, 127, il­letve 107 ezer forint. — Járási szinten összegezve mennyit jelent ez 1963-ben és 1963-ban? — Míg 1962-ben a 900 ezer fo­rintot sem értük el, addig tavaly már csaknem 1,5 millió forint volt járásunkban a társadalmi munka értéke. — Készülnek az általános községrendezési tervek? — Igen. Mezőhegyesé és Bat- tonyáé már elkészült, Kunégo- táét pedig a napokban hagyják jóvá. Folyamatosan kialakítják ezután Mezőkovácsháza, Med- gyesegyháza, Dombegyház, va­lamint minden nagyobb község rendezési tervét, melyek alapján lehetővé válik a még szervezet­tebb községfejlesztés — fejezte be tájékoztatását Budácsik Gá­bor elvtárs. A nőnapi ünnepségek rendezéséről tárgyaltak Március 8-án ünnepeljük a nők nemzetközi összefogásának, a nemzetközi nőnap megrendezésé­nek 54. jubileumát. Az idei év­forduló előkészítésére a megyei nőtanács bizottságot hozott létre, amelybe a nőtanács megbízottja­in kívül beválasztották a párt, a Hazafias Népfront, a KISZ, az úttörőszövetség, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a MÉSZÖV képviselőit is. A már­cius 8-i ünnepségek előkészítésé­re alakult bizottság február 10- én tartotta első ülését Békéscsa­bán. Az értekezleten a jelenlévők megállapodtak, hogy mivel a Ha­zafias Népfront tavaszi kongresz­szusának előkészítése egybeesik a nőnap előkészítésével, a két szerv szorosan együttműködik az előzetes szervezésben. Az ülé­sen elhatározták: a március 8-i rendezvényeket felhasználják ar. ra, hogy az asszonyok újabb réte­gei ismerjék meg a nők moszk­vai világkongresszusának határo­zatait, valamint a részleges atom« csend-egyezmény megkötésének jelentőségét. Általában az idei évfordulónak is az a legfőbb cél­ja, hogy az asszonyok nemzetközi összefogása jegyében erősödjék a népek békés egymás mellett élé­sének gondolata. (12.) Hapgood tehát teljesen biztos volt sikerében és nyugodtan építette űrhajóját. De ismerve Kámov második űrútjának gyor­saságát, került mindent, ami kés­leltette volna munkáját. Mivel senkivel sem óhajtotta megoszta­ni a dicsőséget, szándékosan kis méretűre, mindössze két ember befogadására tervezte űrhajó­ját. Mert egyedül elindulni azért mégis lehetetlen. Kijelentette, hogy az első útjára csak a saj­tó képviselőjét viszi magával. Az űrhajó elkészült. Hapgood nyílt levéllel fordult az ameri­kai lapokhoz, de hosszú ideig senki sem jelentkezett az űrre­pülésire. Végre* amikor már nyugtalanítani kezdte a dolog, Bison kopogtatott nála. — Mi késztette ara, hogy el­jöjjön hozzám? — kérdezte Hap. good a New York Times fiatal munkatársától. — Őszinte leszek — felelte Bison. — Nagyon szeretnék meggazdagodni, de manapság ör­dögien nehéz. Ezenkívül nagy a becsvágyam. Nem hagy nyugton Stanley dicsősége. — Értem! Szóval nagy a becs­vágya? Hát a magára váró veszélyekre nem gondolt? Le­het, hogy dicsőség helyett halál várja! — Kockázat nélkül nincs győ­zelem — felelte Bison. Magas növésű, széles vállú fia­talember. Jóllehet arcé nem GEORGIJ MARTINOV: DCaLand a JHiirso Sárközi Gyula fordítása szép, de vonzó. Tipikus fiatal amerikai, aki szeret sportolni, de különleges szellemi képességek­kel nincs megáldva. Hapgood elégedett volt. Éppen ilyen útitársra van szüksége. — Én is őszinte leszek magá­hoz — mondta. — Fő feladatom: legyőzni Kámovot.fBison bólin_ tort.) Hogy ezt biztosan elérjem, kénytelen voltam űrhajóm fel­gyorsulását másodpercenkénti 40 méterre növelni. Nem titko­lom maga előtt, hogy ez ve­szélyes az utasokra. Az újságíró arcán a nyugta­lanság leghalványabb jele sem látszott. — Keveset értek ezek­hez a dolgokhoz — vallotta be őszintén. — Azt mondja, hogy veszélyes. Elhiszem. De ha ma­ga a veszély ellenére is elindul, miért ne követhetném példáját én is? — Hát, ha így van—mondta vidáman Hapgood — én csak örülni tudok az ilyen útitársnak. — Keményen kezet szorított Bi- somnal. — Mikor akar indulni? — kérdezte az újságíró. — Augusztus végén. — S miért nem korábban? — Mert meg kell várni a Mais kedvező állását, hisz csak oda akarok repülni — felelte Hapgood. — Hát akkor kivárjuk! Nincs már olyan messze! A Venus 19.. szeptember 16. Szeptember 15-e örökre meg­marad emlékezetünkben: e na­pon jutottunk be a Venus felhő­takarója alá. Fellebbent a titok függönye, mely a bolygó felszí­nét takarta. Szeptember 14-én körülbelül 12 órakor érkeztünk a Venus közelébe. Kezdetben keskeny sarló alakban tűnt fel, gyorsan nagyobbodott és 20 órára teljes fázisában pompázott 2 millió ki. lométemyire előttünk. Korongja csaknem olyan volt, amilyennek a Holdat holdtöltekor látjuk. Felszínét sűrű felhők takarták. A csillagos, fekete égbolton a Föld hófehér nővére meseszerű­en szép volt. Nem tudtam leven­ni a szemem a látványról és számtalan színes fényképet ké­szítettem róla. Tizenötödikén reggel 7 ólakor Kámov javasolta, hogy húzzuk fejünkre a sisakot, aztán be­kapcsolta az űrhajó fékezőberen­dezését. Felhangzott az ismert zúgás. Lángnyelvek visszfényé villan tak meg az ablak előtt* Űr­hajónk lefelé fordult, a Venus felé, amely most a lábunk alá került. Kellemes volt megint rendes súlyunkat érezni. Átmentem a másik ablakhoz és lefeküdtem melléje. Pajcsad- ze és Belopolszkij elmerül ten dolgoztak a csillagvizsgáló mű­szerekkel. Kámov a vezérlőpult­nál tartózkodott. Szeme a pe­riszkóp nézőkéjéhez tapadt, ke­ze a fogantyún pihent. A Venus korongja közben tíz­szeresére növekedett. Az űrhajó 40 600 kilométeres magasságból másodpercenként 28 kilométeres iszonyatos sebességgel zuhant fe^ léje. A íékezőmotorok lassan, de biztosan csökkentették sebessé­gét. A lefelé ereszkedés 47 per­cig tartott, Húsz perc alatt az űrhajó se­bessége a másodpercenkénti 16 és fél kilométerre csökkeni és 14 ezer kilométerre közelítettük meg a bolygót, amely csaknem az egész látóhatárt eltakarta. Vajon milyen kép tárul sze­münk elé néhány perc múlva? Nagyon izgatottak voltunk. Az emberiség történetében először hatolunk be egy másik világ tit­kaiba. Űjabb 15 perc telt ex s a tá­volság már csak 5 ezer kilomé­ter lehetett. Űrhajónk sebessége a másodpercenkénti 7 és fél ki­lométerre zuhant és továbbra is szakadatlanul csökkent. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents