Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

1964. február 12. 2 Szerda Tűzszünet a kanták és az iraki hadsereg között Nixon — Kubáról 'Philadelphia Nixon, volt amerikai alelnök, akit a köztársasági párt lehetséges elnökjelöltjének tekintenek, hét­főn Philadelphiában sajtóértekez­leten jelentette ki, hogy vélemé­nye szerint az „új kubai válság”, — vagyis a halászhajó-incidens — nyomán keletkezett feszültség nem olyan súlyos, hogy igazolna egy amerikai katonai beavatkvzást Kubában. Nixon ugyanakkor Johnson ma­gatartását is bírálta, és kijelentet­te, hogy az amerikai kormányfő­nek nyilatkozatban kellene meg­határoznia Kubával szemben folytatott politálkáját. Kínának Franciaország részéről történt elismerésével kapcsolatban kijelentette, hogy az Egyesült Ál­lamoknak — ha lehetséges — vétóval kellene megakadályoznia Kína bebocsátását az ENSZ-be. (MTI) Bagdad A bagdadi rádióban hétfőn es­te felolvasták az iraki kormány hivatalos közleményét, amely sze­rint Aref iraki elnök és Barzani, a kurdok vezetője tűzszünet! egyezményt irt alá. A közlemény hangoztatja, hogy a döntésre a nemzeti egység meg­őrzése érdekében került sor. Az iraki kormány — jelentette a bagdadi rádió — a következő intézkedéseket határozta él: a kurdok nemzeti jogainak elismeré­se a nemzeti egység keretében, az összetűzések során elfogott személyek szabadonfoocsátása, az északi területek újjáépítése, a ke­reskedelmi korlátozások megszün­tetése, az elbocsátott alkalmazot­tak visszavétele. A bagdadi rádióban hétfőn este felolvasták Barzaninak, a kurdok vezetőjének féLhivásáft. Válaszolva az elnöknek arra a felszólítására, hogy biztosítsuk Irak egységét és szűntessük be a hadműveleteket — hangoztatja Barzani — elhatároztuk a harcok megszüntetését. Ügy döntöttünk, hogy hazatérünk rendes foglalko­zásunkhoz, lehetőséget adunk a hatóságoknak a békés élet biztosí­tására, felhasználjuk az alkalmat a kurdok nemzeti jogainak Irak keretéin belül történő érvényesí­tésére. (MTI) Odesszában ülésezik Dél-vietnami szabadságharcosok elfoglalták Ba Longot Saigon Saigonban kedden közzétett hi­vatalos közlés a kormánycsapatok újabb vereségéről számol be. A dél-vietnami szabadságharco­sok hegyi zászlóalja támadást in­dított Quumg Tin tartomány te­rületén Ba Long ellen. Az alig né­hány órás csatában a kormánycsa­patok öt halottat, tizenkét sebesül­tet és sok fegyvert, közöttük négy ágyút vesztettek. Harmincegy ka­tonájuk eltűnt — feltehetően a szabadságharcosok oldalára állt. (MTI) A tenger fenekén az ausztrál flotta büszkesége Súlyos hajószerencsétlenség a Tasman-tengeren Camberra A háború óta a legsúlyosabb veszteség érte hétfőn éjjel az ausztrál haditengerészeti flottát. A Tasman-tengeren hadgyakorlat közben összeütközött a 19 ezer tonnás Melbourne repülőgépanya- hajó, a flotta zászlóshajója és a kótezer-nyolcszáz tonnás Voyager, az ausztrál haditengerészet leg­modernebb torpedórombolója. A repülőgépanyahajó parancsnok­iad tájékán derékba kapta a tor- pedórombolót, amely ettől ketté­vált, g egyik fele azonnal, a másik része pedig három óra múlva el­süllyedt. A szerencsétlenséget követő pillanatokban a legénység nagy része a tengerbe vetette magát. Az eddigi jelentések szerint a 319 főnyi legénységből 234-et sikerült megmenteni. Nyolcvanöt sorsa is­meretlen. Minden valószínűség szerint éle­tét vesztette V. H. Stevens, a hajó kapitánya, aki az összeütközéskor a parancsnoki hídon tartózkodott. Nagy veszteség érte a Voyager tiszti állományát is, mert a Mel­bourne kettészelte a torpedórom­boló tiszti kabinjait. A mentésben több repülőgép, 15 helikopter, és számos hajó vett részt. A Voyager legénységének egyik életben maradt tagja meg­mentése után elmondotta, hogy hajóján csak az árbóclámpák ég­tek. Az összeütközéskor, a hatal­mas rázkódástól eszméletét vesz­tette, majd röviddel később ma­gához tért, látta, hogy a hajó ol­dalára billent. Minden úszott az olajtól. A matrózok kétségbe­esetten kapaszkodtak a mentő­övekbe és különböző faalkatré­szekbe, végül is a Melbourne egyik mentőcsónakján őt és többi társát elszállították a hajóról. Né­hány perc múlva a torpedórombo­ló felborult és elsüllyedt. A súlyos haj ószerencsétlenség­ről az első hivatalos nyilatkozatot Menzies ausztrál miniszterelnök adta. Menzies csupán „súlyos em bej-veszteségekről” beszélt, s ki­jelentette, hogy békeidőben Auszt­ráliában még soha sem történt ilyen nagyarányú hajókatasztró­fa. Bejelentette, hogy haladéktala­nul alapos vizsgálatot indítanak. (MTI) Az orosz pravoszláv egyház meg­hívására hétfőn Odesszában ült össze az egyházaik világitanácsa végrehajtó bizottságának üléssza­ka. Ez a világtanács első olyan hivatalos ülése, amelyet a Szov­jetunióban tartanak meg. Az ülésszakon részt vesz a vég­rehajtó bizottság 15 tagja, köztük az egyházak világtanácsa hait el­nöke közül négy. A végrehajtó bizottság U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett távira­tában mélységes aggodalmát fe­jezi ki a Ruandában fennálló tra­gikus helyzet miatt. A végrehaj­tó bizottság reméli, hogy az ENSZ hatékony lépéseket tesz a kiala­kult helyzet megszüntetésére. (MTI) Az üzemek belső tartalékainak felhasználásáról A népgazdaság megyénkre eső fejlesztésére kitűzött alapvető célokat elértük. Terveinket — az építőipar kivételével — 1963. évben általában teljesítettük. Emelkedett a beruházások ösz- szege, a termelésben részt vevők száma, a termelési érték meny- nyisóge, a lakosság fogyasztása. Erősödött a termelést pártellen­őrző munka, javult a munkafe­gyelem. Eredményeink azonban ko­rántsem kisebbíthetik elmaradá­sunkat egyes tervfeladatokban. Egyrészt az előre nem látott ne­hézségek miatt, másrészt a ter­vek végrehajtásának nem kielé­gítő szervezése miatt nem sike­rült teljes értékű munkát végez­ni. Az 1964. évi tervek számsze­rű előirányzatai a temelési érte­kezletek megtartásával nyilvá­nosságra kerülnek, nem szüksé­ges azokat ismertetni. Szükséges azonban éppen a múlt év ta­pasztalatai nyomán hangsúlyoz­ni, hogy az 1964. évi tervek tel­jesítésében, a vezetéssel megbí­zott elvtársak irányító, ellenőr­ző tevékenységüket a lehető leg­jobb hatásfokkal végezzék. Töb­bet szükséges foglalkozni az üzemben szunnyadó tartalékok feltárásával, azok hasznosításá­val. Igaz, hogy üzemeinkben a termelés és termelékenység fo­kozásáról beszélve, főleg a lét­szám növeléséről, a gépesítésről esik szó. Arról azonban, hogy a meglévő géppark jobb kihaszná­lásával, a meglévő létszám ész­szerűbb szervezésével, moder­nebb szervezési eljárással meny­nyivel tudnánk többet termelni — kevesebb szó esik. Pedig a jelenlegi munkáslétszámmai, a jelenlegi termelési szervezetünk­ben meglévő gépparkunkkal is jóval többet és gazdaságosabban termelhetnénk. A fent említett kérdés fontos­ságát támasztja alá a Békés me­gyei Tégla-és Cserépipari Válla­lat esete is, ahol 1963-ban példá­ul a ledolgozott munkaórák szá­mát figyelembe véve, a téglapré­seknél 9,3 százalék állásidőt szá­moltak. Ez azt jelenti, hogy ha csak két százalékkal lett volna kevesebb az állásidő, akkor 4 075 200 téglával tudtak volna többet adni az építőiparnak. De ehhez hasonló helyzet alakult ki a cserépprésnél is, ahol 4,5 szá­zalék az állásidő, s ebből 3 szá­zalék műszaki hibából adódott. Ha a műszaki meghibásodás mi­atti állásidő csak egy százalék­kal kevesebb, akkor 641 793 da­rab cseréppel tudtak volna töb­bet termelni. Vagy meg kell em­líteni a Békéscsabai Kötöttáru­Becsületet A gyakorlatban általában kétféle egységesen jól be­vált munkamérési módot hasz­nálunk. Az egyik: a korábbi gazdasági eredményekhez való viszonyítás, a másik pedig az adott időszak termelési tervé­nek alapul vétele, amelyet a termelés lehetőségeinek ki­használásához szabtak. E két­fajta mérési módot helyesen akkor alkalmazzuk, ha a ki­alakult helyzetet fejlődésében, a maga értékének megfelelően vizsgáljuk. Az események kri­tikai elemzését nem lehet el­vonatkoztatva ítélet tárgyává tenni. Ennek ellenére mégis az a véleményem, hogy a terme­lési tervekben megszabott fel­adatok teljesítésénél — ebben tulajdonképpen már benne van az előző évek termelési szintje — az eddigieknél kö­vetkezetesebben kellene elbí­rálni a termelési terv teljesíté­sét. A népgazdasági igények, az egyes üzemek tervfeladatának teliesítése összességében or­szágos érdek. A lakosság élet- színvonalának alakulásával összefüggd dolog ez még ab­ban az esetben is, ha valami­lyen terméket a kereskedelem exportra szállít. A gazdasági élet folyamatosságának bizto­sítására a népgazdaság előre vállal kötelezettséget a baráti és a tőkés országoktól bizo­nyos cikkek szállításáért, ipari nyersanyagért, gépekért, mű­trágyáért, vegyszerért. Mert elismerten jók nemzetközi kapcsolataink, van úgy, hogy a külföldi áru hamarabb érke­zik, mint a mi árunk, az adott helyre. Bíznak bennünk, tud­ják, hogy jó kereskedelmi partnerek vagyunk. Mégis elő­fordul, hogy a népgazdaság bi­zonyos oknál fogva nem kapja meg, vagy csak késve kapja a tervben ígért árut. Ilyenkor mi történik: külföldi szállítás esetében a belső tartalékok­hoz, néha bizony a lakossági gyárat — bár eredményeik job­bak, mint 1962-ben —, ahol 1963- ban 13 628,5 állásórát fizettek ki. Ez azt jelenti, hogy éves vi­szonylatban mintegy őt fő sem­milyen nemű termelőmunkát nem végzett. Ezek a példák mu­tatják, hogy az ipari termelés, a termelékenység növelése, az üze­men belüli tartalékok feltárása, a szervezési munkák javítása ta­lán soha nem volt olyan paran- csolóan szükséges, mint manap­ság. Egyrészt azért, mert a népgaz­daságnak olcsóbb árura van szüksége, másrészt pedig azért, mert több árura lesz szükség, mint 1963-ban volt. Mi tehát a teendő? Mindenek­előtt a gyártástervezés helyes megszervezése. A jól megszerve­zett gyártástervezésnek töreked­ni kell a legkisebb anyagköltség­re, a minimális hulladékra, mun­kabérköltségre, a megmunkálás módszereinek pontos kidolgozá­sára, a munkaidő lerövidítésére. Törekedni kell a legkisebb mun­kaigényű műveletek, a legkisebb erőkifejtést igénylő munkavégzés kiválasztására, a kézi munka he­lyett — ahol arra lehetőség van — alkalmazzunk gépi munkát az előkészítő és mellékidők csök­kentése céljából. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani az olyan tartalékok felhasználására, mint a munkahelyek jobb szer­vezése, ezen belül is a munka­eszközök és a megmunkálandó anyagok elhelyezése. A termeié­a tervnek! kerethez kell nyúlni, mert az áruk szállítása nemcsak be­csület, hanem vállalt köte­lezettség. Végeredményben egy nehezen megszerzett jó külföldi piacért áldozatot kell hozni, különösen akkor, ha a lekötött áru ellenértékét már feléltük. Bár olykor nehézségekkel küzdünk, mégsem igen mondjuk meg X-nek, Y-nak, hogy a tervhez mérten keve­sebb árut termelt és szállí­tott Elfogadjuk a termelés­ben beállt némi fejlődést, holott az árutermelés lehető­ségei ennél lényegesen na­gyobbak voltak. így volt ez a múlt esztendő második felé­ben is, amikor a takarmány­készletek helyenként jóval meghaladták a tulajdonkép­peni szükségletet. Most még­is kevés a sertéshús és a ba­romfitermék. Csupán egy le­hetőségről van szó, amelyet járási szerveink, községi ta­nácsaink egy része kihaszná­latlanul hagyott A tervnek törvényrangja van, a lehetőségek kedvezőt­len kihasználóival szemben — az utóbbi időben —, még­sem akad ember, aki kissé kiélezze a felelősségérzetet A népgazdasági célok va­lóra váltásának ilyen formán gyakran szubjektív okokból maradnak adósai, de ezek a szubjektumok a nemzeti jövedelem elosztásakor oda tartják a markukat, sőt má­sok elé furakodnak, több gé­pet, műtrágyát, vegyszert, épületet követelnek, hangoz­tatják a jobb adottság még jobb kihasználására való tö­rekvésüket. És az eredmény: a régi dolgok helyenként új­ra kezdődnek, folytatódnak mindaddig, amíg a termelési tervek teljesítése és a szá­monkérés nem kap az eddi­gieknél nagyobb becsületet. Dupsi Károly kenység emelése lehet az is, ha a dolgozó munkáját kevés és rö­vid mozdulatokkal, a legkevésbé fárasztó módon végzi és a mun­kavégzéskor mindkét kezét egy­aránt tudja használni. A termelékenység fokozása céljából vizsgálat tárgyává kell tenni a munkaidőn belüli tarta­lékok felhasználásának lehetősé­gét. Idetartoznak a teljesítendő munkaidőn belül fellelhető tar­talékok, mint a műszaki feltéte­lek elavult módszereinek meg­változtatása, a gépek és szerszá­mok jobb kihasználása, a selejt- csökkentés, a munkások képzett-' ségének fokozása, a munkafelté­telek megjavítása. Különösen fontos ez a Békéscsabai Kon­zervgyárban, ahol a bázishoz viszonyítva a selejt több mint kétszeresére növekedett 1963. ok­tóber 30-ig bezárólag. A műszaki feltételek, a gépesítés, valamint a technológiai folyamatok meg­változtatása a műszaki-szervezé­si intézkedések következtében je­lentkezik. Az állásidők csökken­tését a folyamatos anyagellátás­sal, a szerszámok, rajzok, utasí­tások időbeni biztosításával és azoknak a munkahelyre való szállításával, valamint a gépek tervszerű megelőző karbantar­tásával érhetjük el. A termelékenység egyéb tar­talékainak felhasználása céljából döntő az egész napos és a mű­szakon belüli hiányzások csök­kentése, a szabadságolás arányos elosztása, a balesetelháritás, vé­dőberendezések, védőételek biz-

Next

/
Thumbnails
Contents