Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
ZM4. február 2. 2 Vasárnap Befejeződött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) elsősorban a békés egymás mellett élésre, az általános. és teljes leszerelésre való törekvés jellemezte, s igen kedvezően hatott a Moszkvában aláírt részleges atomcsend-egyezmény. Először történt meg, hogy az unió ülésszakán — dr. Molnár Erik személyében — szocialista ország képviselője elnökölt. Küldöttségünk aktívan és eredménye en vett részt a konferencia munkájában. — A konferencia határozatai is mutatják, hogy az Interparlamentáris Unió munkásságának mindinkább a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásában van növekvő szerepe, jelentősége. A Magyar Népköztársaság a többi szocialista országgal együtt eddig is nagy fontosságot tulajdonított az Interparlamentáris Unió munkájából reá háruló feladatoknak és a jövőben is mindent elkövet, hogy az unió a népek békeakara- ‘ának hatékony szócsövévé váljék. Vass Istvánné beszámolóját az országgyűlés elfogadta. Ezután az elnök szünetet rendelt eL Interpellációk A szünet után került sor a har-I madik napirendi pontra: az inter- j pellációkra. Az elnöklő Vass Istvánné bejelentette, hogy Kántor Lajosné képviselő a két gyermek ] után járó családi pótlék felemelése tárgyában tervezett interpellá- ciójától elállt, mert kérdésére Tímár Mátyás pénzügyminiszter expozéjában már választ adott. Ezután Nagy Zoltán Borsod megyei képviselő az Országos Tervhivatal elnökéhez interpellált. Kifejtette, hogy a jelenlegi kutak vízhozama nem fedezi a gyorsan fejlődő Ózd igényét. Azt kérdezte: mit tesznek az illetékesek a város vízellátásának megjavítására? dr. Ajtai Miklós válaszában megállapította, hogy a kérdés indokolt, és jóllehet megépül a bánpataki felszíni vízkivétel! mű, ennek üzembe helyezi- e sem szünteti meg a gondokat. Ezért felül kell vizsgálni az ózdi körzet teljes vízellátási tervét és ennek alapján kell dönteni a gyökeresebb változást eredményező lázbérci víztároló ügyében. Kérte az országgyűlést: járuljon hozzá, hogy az Országos Tervhivatal az Országos Vízügyi Főigazgatósággal együtt elvégezze a tervek felül vizsgá1 a tát és utána, de legkésőbb egv hónapon belül, adjon választ Nagy Zoltán kérdésére. Varga Károly Somogy megyei képviselő a kohó- és gépipari miniszterhez intézett interpellációt a Somogy megyei ipartelepítés tárgyában, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter válaszé ban elmondotta, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium az elmúlt években a Kaposvári Transzvill Vállalat fejlesztésére 25 millió forint beruházást fordított. A cél az, hogy alkalmassá tegye az üzemet — amely eredetileg tanácsi vállalat volt — bizonyos erősáramú cikkek, transzformátorok, kapcsolók, bitcsítók stb. gyártására. A minisztérium az eredeti megállapodás szellemében a tömegszerű gyártást a Budapesti Transzvill Vállalattól fokozatosan telepítette és telepíti át. A megkezdett profiláttelepítést folytatni kívánja és a vállalat termelési értékét — k'sebb beruházási keret felhasználásával — a jelenleginek körülbelül kétszeresére kívánja növelni. A világítástechnikai vállalat fej'esz lésére — mondotta a to- vább'nkban — a Kohó- és Gépipari MinisztArium az elmúlt három évben körülbelül 11 millió forint beruházást fordított. A szükséges beruházás összege pontos gazdasági és műszaki felmérések alapján — körülbelül 120 millió forint, és ezzel 1200 fő foglalkoztatása érhető el. Miután azonban a második ötéves terv ilyen nagyságú beruházást nem tett lehetővé, ennek mesva- lósítása csak a harmadik ötéves tervben történhet meg. A miniszter ezután elmondotta, hogy a megállapodás 3. pontját, amely a Budapesti Drótháló-, Fémszövet- és Fonatgyámak Nagyatádra történő áttelepítését irányozta elő, nem lehet végrehajtani. A felmérések alapján ugyanis a terület nem alkalmas ipartelepítésre, mert fekvése, épületei és nem utolsósorban a szállítási körülmények nem teszik lehetővé ilyen típusú gyár odatelepítését. Varga Károly képviselő a viszonválasz jogával élve hangoztatta, hogy a miniszter által a két vá’lalat fejlesztésével kapcsolatban mondottakat megnyugvással vesz5 tudomásul. Az országgyűlés az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul vette. Hensperger Péter Szabolcs megyei képviselő a nagyüzemi mezőgazdasági beruházás k tervezésének és kivitelezésének megjavítása érdekében interpellált a földművelésügyi miniszterhez. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter válaszában egyetértett azzal, hogy az elmúlt években sok hiba volt a mezőgazdasági épületek tervezésében és kivitelezésében, — A mezőgazdasági beruházások tervezésének és kivitelezésének megjavítására — mondotta a miniszter — már a közelmúltban több határozatot hoztunk. 1963- ban intézkedtek arról, hogy a termelőszövetkezetekben ezentúl a korábbi ideiglenes épületeit helyett korszerű, időtálló és műszakilag megfelelő, az állattenyésztés igényeit jól kielégítő épületek létesüljenek. A tervezőirodáknak, elsősorban a Földművelésügyi Minisztérium tervezőirodájának feladatává tettük, hogy a mezőgazdasági beruházásokhoz egységes szerkezetű, jó elrendezésű, a mezőgazdaság céljainak megfelelő típusterveket alakítsanak ki. A földművelésügyi miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyhangúlag elfogadta, dr. Bélák Sándor Veszprém megyei képviselő a talajjavító anyagok szállítása és biztosítása tárgyában interpellált a közlekedés- és postattgyi miniszterhez és az Országos Tervhivatal elnökéhez. dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter válaszában elmondotta, hogy bár a mintegy félmillió tonna javítóanyag szállítása a vasút teljes feladatához képest nem jelentős mennyiség, mégis figyelembe kell venni, hogy a vasút teljesítménye nem növelhető korlátlanul. Ha a vasutat a tényleges kapacitásánál nagyobb teljesítményre akarják kényszeríteni, könnyen előállhat az a helyzet, hogy a néngazdaság termelési terveit a vasút teljesítőképessége determinálja. Ennek a megelőzésére már tettek egy sor fontos intézkedést, lgv az idei terv már több új kapacitást növelő műszaki lé.esítmény megvalósítását irányozza elő. Ezenkívül ko- mo’y erőfer-zítések történnek a vasút munkájának jobb megszervezésére, rejtett tartalékainak kiaknázására. — Mindezek alapján — mon- ; dotta a miniszter — remélem, hogy a vasút teljesíteni fogja 1964. évi szállítási tervét és ezen beiül a talajjavító anyagok szállításának előirányzatát is. dr. Ajtai Miklós az Országos Tervhivatal elnöke válaszában kifejtette, hogy a kitermelési, szállítási költségeket Az országgyűlésen dr. Tímár Mátyás a költségvetésről szóló beszámolóját tartja. egyaránt figyelembe véve, s hatóanyagban számolva, a lápi mész és a mészkőőrlemény ára lényegében azonos, ez tehát nem indokolja a sümegi mészkőőrlő üzem bővítését. Emellett gondolni kell arra is, hogy talajjavítási programot akarnak megvalósítani az ország több más vidékén is, ahol még lápi mésziszap sincs. Blilák Sándor képviselő mindkét választ elfogadta, az ország- gyűlés a közlekedés- és postaügyi miniszter válaszát 11 ellenszavazattál, az Országos Tervhivatal elnökéét egyhangúlag tudomásul vette. Kántor Lajosné Borsod-Abaűj-Zemplén megyei képviselő azoknak az idős pedagógusoknak a nevében Interpellált Veres József munkaügyi miniszterhez, akik az új nyugdíjtörvény életbe léptetése előtt mentek nyugdíjba, s akiknél nem veszik figyelembe az 1945 előtt munkában töltött éveket. Veres József munkaügyi miniszter válaszában megemlítette, hogy az interpelláció nemcsak az idős pedagógusokat, hanem más nyugdíjasokat is érint, akik szintén joggal vethe' tik fel nyugdíjuk visszamenőleges rendezését. Utalt arra, hogy | az új nyugdíjtörvény mellett még többféle régi rendelkezés is élet- I ben maradt, s a más-más rendel- ! kezesek alapján megállapított nyugdíjak között jelentékenyek a különbségek. — Egyetértek tehát interpelláló képviselőtársammal; igaza van abban, hogy a nyugdíjkérdés még nem oldódott meg teljesen. Feltétlenül szükséges, hogy alkalmas időpontban az öss.zes nyugdíjra vonatkozó rendeleteket összhangba hozzuk az új nyugdíjtörvénynyel, és ezzel együtt az összes régi problémát is rendezzük. A feltett kérdésre azonban meg kell mondanunk: erre a rendelkezésre a közeljövőben nem kerülhet sor, mert anyagi kihatása rendkívül nagy. Ha gazdasági eredményeink tovább javulnak, akkor természetesen e kérdés rendezése is közelebb kerül a megvalósuláshoz — fejezte be válaszát Veres József.. A választ az interpelláló képviselőnő és az országgyűlés elfogadta. * Az országgyűlés ezzel befejezte munkáját. Az ülésszakot Vass Istvánné elnök zárta be. (MTI) Egyén - közösség - népgazdaság A múlt héten már országszerte megkezdődtek a termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlések és ugyanebben az időszakban jutott el az újságolvasó emberek kezébe az ország tágabban vett zárszámadása, a Központi Statisztikai Hivatal jelentése a tavalyi népgazdasági terv teljesítéséről. A sok ezernyi tsz helyzetének alakulását és az egész népgazdaság fejlődését tucatnyi szál fűzi egybe. Így nálunk már megszokott dolog, hogy, amint á terv jelentés egészen az egy lakosra jutó fogyasztásig, reáljövedelemig levezeti a gazdasági mutatókat, úgy a tsz-ek zár- számadási közgyűlésein is nemegyszer hangzik el: mit kíván az ország érdeke, hogyan igazodhat hozzá jobban a szövetkezet és a tagság. Ahol ez a helyes, egészséges szellem kialakult, ott az alapokat már régebben lerakták. Megteremtették az összhangot a közösség és az egyén érdekei között.... Sok szövetkezetben halljuk, hogy a vezetők azzal dicsekednek: „nálunk akármelyik tagot kérdezhetik, mindenki meg tudja mondani, mennyi a tervezett munkaegység értéke, milyen hozamokat tűztünk ki célul vagy még azt is, mennyit számlál a szövetkezet jószágállománya”. Jogos büszkeséggel azt is hozzáteszik, hogy náluk bizony van demokrácia, mindent megbeszélnek a tagsággal, nemcsak közgyűlésen, hanem kisebb, cső. portos beszélgetéseken is tájékoztatást, felvilágosítást adnak az embereknek a tsz dolgairól, a gazdálkodás számadatairól. A tájékoztatás valóban nagyon fontos, anélkül nem lehet szövetkezeti életről beszélni. De ez a munka kölcsönösséget feltételez: azt, hogy a vezetőben meglegyen a hajlandóság, a tagokban viszont az érdeklődés a közös dolgok iránt. Az utóbbihoz természetesen a felvilágosító szó is hozzájárul, de azért, ahol a tagok jól ismerik a szövetkezet dolgait, ott elsősorban az van az érdeklődés mögött, hogy magukénak érzik a tsz-t, megtalálják benne számításukat, mert a vezetőség mindannyiuk érdeke szerint kormányozza a szövetkezetei. Az ilyen tsz-ekben kevesebb munkaszervezési gond akad, mert mindenki szívesen jár dolgozni és jól is dolgozik. Megérti, hogyan fonódik össze a közösségi és az egyéni érdek. A ma már gyenge szövetkezetekben — a sok alapvető hiba mellett — éppen az a legnagyobb baj, hogy a tagok nem helyesen értelmezik a közös munka fogalmát. Most is akadnak, akik a szövetkezeti munkáról így vélekednek: „Azelőtt, egyéni koromban, egyedül mentem ki reggelente a mezőre, most meg a munkacsapat vezető toboroz össze bennünket és együtt indulunk él, aztán kint egy táblán dolgozunk. Ennyi az egész...” Pedig hát ez csak külsőség. Sőt, számos tsz-ben — főként ahol családokra osztanak ki művelésre egy-egy földdarabot — nem is mindig közösen mennek ki az emberek. A közösségi mun. kának nem ez a lényege. Hiszen azelőtt is előfordulhatott, hogy parasztemberek találkoztak az úton és társaságban gyalogoltak vagy szekereztek a mezőre. És az is megtörténhetett, hogy mondjuk, nyolc asszony ugyanazon a földterületen kapált, mint most a tsz-ben, csak éppen mezsgyék választották el egymástól a parcellákat. Az óriási különbség, a nagy választóvonal azonban nem is az a mezsgye volt! Régen ugyanis, ha az egyik gazda rosszul művelte a földjét, elkésett a vetéssel vagy nem törte le idejében a kukoricát, az csak az ő baja, csak az ő kára volt. A másik ember jövedelmét, életét ez sehogy sem befolyásolta. A tsz-ben azonban egészen más a helyzet. Ka ott valaki nem végzi el rendesen a rábízott feladatot, akkor azt az egész tagság megérzi. Kevesebb lesz a jövedelme a másiknak is És minél több a hanyagság, annál kevesebb az egyéni jövedelem. Viszont, ha mindenki szorgalmas, igyekvő, akkor mindenkinek az élete, a bevétele kedvezőbben alakul. Sokkal hatvá- nyozottabb mértékben, mint régen, mert a nagyüzemi gazdálkodás előnyei ott érvényesülnek egészében, ahol minden tennivalót időben és jól elvégeztek. Ez a közös munka lényege, nem a formai külsőség. A belső tartalmi mozgató érő teremti meg az összhangot a közösségi és egyéni érdek között. A felvilágosító szó mellett ezt szolgálják a jól bevált anyagi ösztönző javadalmazási módszerek is. Ezekben hűen megnyilvánul az egyéni és közösségi érdek harmóniája, éppen ezért, adott körülmények között minden formája hasznos és célravezető. Sajnos, akadnak még itt-ott ellenfelei az ilyen ösztönző jövedelemelosztásnak. Főként annak a módszernek, amikor az össztermésből, százalékarányban történik a munkaegységen felü-
