Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
1964. február 9. 4 Vasárnap Jó a munkakedv, élénkül a munkaverseny a Férfi Fehérneműgyár békéscsabai gyáregységében ■6cjze£. Film Január utolsó és február első hetében több mint húsz termelési tanácskozást tartottak a Férfi Fehémeműgyár békéscsabai gyáregységében. Külön-külön tanácskoztak a szalagok, termek kollektívái, a karbantartók, gyártáselőkészítők, szabászok, szóval a kis termelési egységek. Nem új ez a gyűlésszervezésd mód, tavaly is alkalmazták, bevált Ha összevont termelési tanácskozást tartanának, kevesebb ember jutna szóhoz, így viszont mindenki szólhat, mert egy összejövetelen legfeljebb huszonöt—harminc ember vesz részt. Ezek a mostani tanácskozások amolyan munkaértekezlet jellegűek voltak. Mindenütt szó esett a tavalyi küszködésről, a munkaszervezési, anyagellátási gondokról, mindenki magyarázatot kaphatott arra, hogy miért nem sikerült teljesíteni a tervet. Emellett az első hónap eredményei és az első negyedév teendői kerültek terítékre. Mindenki felőlegezve vehette hírül, hogy az idei start jól sikerült. A Januári tervet — már, ami a mennyiséget illeti —» túlteljesítették. Az előirányzott 276 ezer darab fehérnemű-féleség helyett 292 ezer darabot gyártottak az orosházi teleppel együttműködve. A forintérték-tervtől viszont egy kicsit elmaradtak a szabvány- készlet csökkenése miatt, de nem olyan mértékben, hogy azt ne lehessen hamarosan pótolni. Mindenkinek az a véleménye az üzemben, hogy a munkakedv jó. A megismert idei tervek teljesíthetőségének tudata, az anyag, ellátás folyamatossága hangolja bizakodásra az embereket, feszültségmentesre a légkört. PerHajsza a jeges úton Jó az út, másfél gépjármű szélességben már elolvadt a jeges hó, de két oldalt még jócskán maradt belőle. Vastagsága sok helyen a 1®—IS centimétert is eléri. Óvatosságra van szükség. Ilyen viszonyok között nehéz előzni. Az előttünk haladó tehergépkocsi vezetője azonban tudja, mi Ülik. Lelassít és teljesen jobbra tér, ráhajt a jeges hóra. Amikor a vezetőfülkével egyvonalba érünk, kezünk felemelésével jelezzük: köszönjük. Hamarosan egy másik tehergépkocsit érünk be. Rendszáma: FC 60—15. Az előző jelenet megismétlődik. Derék dolog. A harmadik esetben azonban már nem ilyen könnyű a helyzet. Az FC 55—66 rendszámú tehergépkocsi vezetője nem tér ki, sőt Igyekszik még fokozni a tempót. Nemsokára felbukkan mögöttünk az MA 14—50 rendszámú mentőautó. Nagy sebességgel közeledik, nyilvánvalóan sürgős a dolga. Jobbra térünk, hogy helyet adjunk. Az FC 55—66-os vezetője azonban nem enged a negyvennyolcból- Hajmeresztő verseny- futás bontakozik ki előttünk. A mentőautó az út bal oldalán lévő jeges havon „bukdácsol**. Mindenáron előzni akar. A nyomába szegődünk. Két kilométeren át tart ez a hajsza, mig végre a tehergépkocsi vezetője „megadja” magát és lelassítva az út jobb oldalára tér. A gépkocsik száma mellé még feljegyzem: történt 1964. február 6- án, reggel fél 9 órakor a csanád- apácai műúton, Békéscsabától 8—10 Kiloniétérre. i=or. sze, ez korántsem jelen.fi azt, hogy apróbb súrlódások sincsenek. A termelési tanácskozásokon sok szó esett a munkaszervezés hiányosságairól. A vasalóterem Zöld-műszakjának asszonyai, lányai például azt panaszolták, hogy a műszak elején kevés a va- saküvaló, nem tudják jól kihasználni az időt, a műszak végén viszont zúdítják az anyagot Jobb, összehangoltabb kapcsolatra van szükség a vasaló- és speciál terem kollektívája, de főleg vezetése között. Ugyancsak ezen a termelési tanácskozáson került szóba, meglehetősen sokszor a minőség ügye. Legyen ez mindenki szívügye! — szóltak különféle hangszerelésben , az asszonyok. A gombozók gondosabban dolgozzanak, hogy ne kelljen visszavinni hozzájuk az inget utójavításra, a vasalóteremben és a varrodákban mindenki vigyázzon arra, hogy ne legyen sok visszavetés, ismételt javítgatás, a szortírozok ne dobálják a vasalt inget, mert kicsúszik a nyakléc, gyúródik az anyag. Több száz észrevétel, egy-két mondatos vélemény hangzott el a tanácskozásokon, s mindegyikből a jó minőségért való aggódás, a még tökéletesebb munka iránti igény csendült ki. A dolgozók kijelentették, hogy rajtuk nem múlik a terv teljesítése, ha a műszaki vezetés gondoskodik anyagról. Minden tanácskozáson egyetértettek azzal a javaslattal, hogy (10) A Venus közel van a Naphoz s emiatt több fényt és meleget kap, mint a Föld s az átlagos hőmérséklete magasabb, a földinél, A tömör félhőtakaró jelenléte úgynevezett „melegházi hatást” vált ki a felhő alatt. Feltételezik, hogy a bolygó felszínén a hőmérséklet magasabb, mint a földi trópusoké. Légkörének fel_ só rétegeiben a földi színkép- elemző készülékek sok szénsavgázt fedeztek fel, de oxigént egyáltalán nem találtak. Ez minden, amit a földi csillagászat mondani tud. Valószínű, hogy a Ven üst óceánok és el mocsarasodon szárazföldek borítják. Viszont való. színűtlennek tartják, hogy élet van a bolygón. Belopolszfkíj szándékosan hangsúlyozta a „földi színképelemző készülékek” és a „földi csillagászat” szavakat, mert az SZSZ- SZR—KSZ2 csillagászai lényegesen helyesbítették ezt a képet Pajcsadze rendkívül fontos tényt állapított meg, mégpedig azt, hogy a Venus légkörében van oxigén, méghozzá elég sok és ebből azt a következtetést vonták le, hogy a Venus felszínét növénytakaró borítja, mivél a szabad oxigén jelenlétét nehéz valami mással magyarázni. Ez pedig az élet jelenlétét bizonyít, ja. A tudomány szerint pedig, ha valahol megvannak az élet keletkezéséhez szükséges feltételek, ott az élet ilyen vagy olyan módon megszületik. A Venuson megvannak ezek a feltételek s • csillagászaink már most magabiztosan állítják, hogy ezek növények formájában az élet keletkezéséhez vezettek. De hogy ez az élet felvetette e más, általunk jesítse túl a gyár. Ez több mint hárommillió forintos „ráadást” jelent az év végén. Hogy a tavalyinál lendületesebb < legyen a termelés. az üzemben megkezdték a versengést. Január közepén az I-es varroda 112-es szalagjának Petőfi brigádja április 4 tiszteletére vállalást tett. A kollektíva azt vállalta, hogy minden hónapban 100 százalékra teljesíti tervét, három százalékkal csökkenti a belső visszavetést, intenzíven végigdolgozza a nyolc órát, nem tűr fegyelemsértést, takarékoskodik az anyaggal, villamos energiával, mindig tisztán tartja gépparkját és munkahelyét. A kezdeményezés nem maradt visszhang nélkül. A II-es varroda November 7- brigádja, a III-as varroda 133-as és 134-es szalagja máris csatlakozott a versenyhez. A nemes igyekezet, a versengés jó hatással lesz a tervteljesítésre, a munkakedvre, a kollektív szellemre egyaránt. Az idén csak időszaki versenyeket rendeznek a gyárban. Az április 4-i értékelés után május 1-ig, ezután augusztus 20-ig, majd november 7-ig versenyeznek a brigádok. A gyár gazdasági, mozgalmi vezetői és a dolgozók úgy vélik, hogy ez a rövid lejáratú versenysorozat élénkebbé teszi a munkát, jobban mozgósítja a kollektívákat, mozgalmasabbá formálja a versenyt. P. R. Szeretünk mindannyian moziba járni... különösen akkor, ha kedvünkre való jó filmet vetítenek. A mozibajárás azonban még nagyobb örömet okoz a gyerekeknek, s különösen akkor, ha tanítási idő alatt mehetnek együtt. Az elmúlt napokban Békéscsabán több általános iskola diákjai együttesen tekintették meg a nemrégiben elkészült új magyar filmet, a Hattyúdalt Nincs szándékomban a filmről kritikát írni, hiszen azt megtették már mások, de annyit mégsem árt elmondani, hogy már azon magam is meglepődtem, hogy a film korhatár nélküli. Az történt ugyanis ezzel a filmünkkel, hogy a nagyon nemes szándék, amellyel a csavargó életmódot kívánta elítélni és a „Villa Negra” lakóinak tarthatatlan életformáját kívánta bírálni egy csodálatos színészi alakítás révén, pont a visszájára fordult. Emlékeznek a film befejező képsorára? Egy hatalmas gép feltartóztathatatlanul megy a „Villa Negra” felé, s az recseg-ropog, s por száll az ég felé, megtört deszkáin, ledőlt falán gázolt keresztül a gép és Tamburás kicsiny motyójával vissza se nézve indul el valahova, de ott áll a kép szélén egy kisgyerek, aki biztosan újra „talál” valamit és már valahol újra keresi Tamburást Igen. Ez szinte a jogfolytonosságot bizonyítja, azt... hogy Békéscsabán már volt második és harmadik osztályos kisdiák, aki így szaladt haza apukájához: — „Villa Negrát” játszunk. Nem akarok én ebből valami általános következtetést levonni, de könnyen feltételezhető, mint ahogy a filmnézés közben is hallható volt, hogy néhányan szipogtak a befejezés láttán, valami édes-bús romantikát sejtve most majd a tíz- és tizenöt évesek valóban „Villa Negrát” fognak játszani. Nem tudom kinek volt az ötlete vagy milyen filmforgalmazási gondolattól sugározva nem jelöltek ki ezen a filmen korhatárt. Pedig az előbb elmondottak nyilván arra is figyelmeztetnek, hogy legalább a tízéves korhatár alatt kár bemutatni ezt a filmet. Bár még a tízéves gyerektől sem lehet várni, hogy azt a mondanivalót vonja le ebből a filmből, amit az alkotók szerettek volna. Inkább arra a következtetésre jutnak, hogy bár egyszer hopp, máskor kopp az élet a „Villa Negrában”, de azért valahogy nagyon swp, nagyon jó a társadalmankívüüiség, Furcsa, hogy pedagógusaink hozzájárultak Békéscsabán a filmnek ilyen közös megtekintéséhez. Igen, bármilyen nagynak látszanak is ezek a szavak, e fiira kapcsán mindezt él kellett mondani, mert, ha valamiről beszélnek, most erről a filmnézésiét igenis sokan elítélőleg nyilaikon- nak. oust is? -Majd meglátjuk! «• Papírt vett élő, szétterítette aa asztalon, aztán körzőt és logarlécet fogott és rajzolni kezdte a naprendszert. Bison felállt és gazdája kezét figyelte. — Ez a Föld, Venus, Mars helyzete a mai napon — mondta Hapgood. — Itt pedig a Föld tartózkodik majd visszatérésük napján: február 11-én. Feltételezhetünk egy leggazdaságosabb repülési útvonalat. — Pontozott vonalat húzott a papíron. — Eb. bői pedig következik... — Elhallgatott s belemerült a számolásba. Bison türelmetlenül várta az eredményt. Kezébe vette az imént készült vázlatot. Hirtelen eszébe jutott az űrhajón tartózkodó újságírónak a rádióból hallott neve — Melnyikov — és csak nehezen tudta visszatartani magát, hogy össze ne tépje a rajzot. Mindennek vége... Minden terve összeomlott... A pénz, a dicsőség, amelyet már a zsebében érzett, menthetetlenül odaveszett. — Ebből következik — folytatta Hapgood —, hogy sebességük legalább 28 kilométer másodpercenként, ha nem szállnak le a Venus vagy a Mars felszínére. Másképpen útjuk megvalósíthatatlan. Mást nem tudok elképzelni. Nem gondoltam, hogy ekkora sebességet el tudnak érni. — Sok mindenre nem gondolt, Főnök! — Bison már nem is lep. lezte rosszindulatát. — Kámov nem először koppintott az orrára. — Nincs még minden elveszve! Még felvehetjük ellenük a harcot. Még van remény! (Folytatjuk) GEORGIJ MARTINOV: DCaLeutd a JHar&ö n Sárközi Gyula fordítása ismert formákat, természetesein pontosain annyi ideig tartózkodunk majd a Venus légkörében, nem állíthatják. Megkérdeztem Kámovtól, meqpyi ideig tartózkodunk a Venus légkörében. — Nem többet, mint tíz—tizenkét óráig — felelte a parancsnok. — Azt hiszem — fordult Belopólszkijhoz — az űrhajót úgy kell beszabályozni, hogy a terminator vonalán jussunk a légkörbe és egész nappali felén repüljünk keresztül rajta. Ha a bolygó forgása valóban oly lassú, mint ahogy feltételezik, alig tíz óra szükséges ehhez. Előfordulhat, hogy a felhők elérik a bolygó felszínét. Ebben az esetben sűrű ködbe kerülünk. Akkor „Csili ágit apitány" Ralph Bison, a New York Times című lap munkatársa berontott Charles Hapgood szobájába. Szinte belezuhant a fotelbe és a sűrű zihálás közben csak egyetlen szót tudott kdnyögni magából: — Felszálltak!... Hapgood letette a tollat, felhúzta szemöldökét és Bisonra bámult. — Hogy mondta? — kérdezte aztán. — Felszálltak. Az előbb mondta be a rádió. Ma, moszkvai idő szerint tíz órakor Kámov csillaghajója felstartolt! Hapgood elővette zsebkendőjét s megtörölte homlokát. — Hová? — kérdezte szinte már krákogva. amennyi Mednyikov elvtársnak a felvételek elkészítéséhez szükséges. Maga — fordult isimét hozzám — legyen felkészülve erre. Infravörös sugarakkal kell majd fotóznia. Nekem pedig gondom lesz, hogy a bennünket a bolygó felszínétől elválasztó ködréteg lehetőleg minél vékonyabb legyen. — Ködben könnyem hegynek ütközhetünk — jegyezte meg Beiopolszkij. — Kockázat, természetesen van, de már nem olyan nagy, remélem, hogy a rádiófényszóró időben előrejelzi majd az akadályt. — A Marsra. Megelőztek bennünket — A Marsra? — Hapgood kis ideig elgondolkozva nézett Bisonra. — Furcsa ez, Ralph — mondta. — Azt tudtam, hogy Kámov készülődik a Marsra, de a bolygó most kedvezőtlen helyzetben áll ahhoz, hogy olyan sebességgel szállianak le rá, amellyel szerintem Kámov űrhajója ren- deikezik. Itt valami nem stimmel! Azt nem mondták be, mikor szándékoznak visszatérni? . — Jövőre, február 11-én. Azt is közölték, hogy Kámov útközben széjjel akar nézni a Venuson. Hapgood ismét felhúzta szemöldökét: — No, lám! Még a Veaz idei tervet egy százalékkal telDóczi Imre
