Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
ML február 9, s Vasárnap ................V ' * Tová bb erősíti az érettségi társadalmi rangját az új vizsgaszabályzat Közelmúltban Jelent meg a .gimnáziumok érettségi vizsgáinak új szabályzata, amely, mint a középiskolai reform része, jelentős változásokat hoz, tükrözi a reform eszmei, pedagógiai tendenciáit. Közeledik március elseje is, az érettségire jelentkezés Ideje. Érthető tehát a fokozott érdeklődés szülők és tanulók körében. Az érettségi vizsga-rendszer megtartásának ténye a ma gimnáziumában bizonyítja az érettségi megbecsült társadalmi rangját, tekintélyét Az általános iskolát, majd gimnáziumot végzett, ifjúvá érett tanulók életének jelentős mozzanata, s később is, a megismétlődő érettségi találkozók, mint egyre szépülő emléket őrzik tovább az érettségivel az ifjúkort. Múltban az érettségi sokak számára elérhetetlen volt, a sétapálca és „tekintetes” cím viselésén kívül sok esetben a dolgozók gyermekeinek osztályuktól való elszakadását, vagy diplomás munkanélküliséget jelentett. Ma sok megbecsült, magasabb képzettséget igénylő termelő szakma, s a továbbtanulás számos lehetősége vár az érettségizettekre. Megyénk gimnáziumaiban évről évre növekszik az érettségizők száma: amíg pl. 1953-ban 736 volt a szá- muk, az idei tanév végén már több mint 1100 fiatal áll- a bizottságok elé (csak a nappali tagozatokon). A felnőtt tagozatok egyre gyarapodó létszáma is az érettségi társadalmi megbecsülését bizonyítja. Könnyebb lesz-e? Az új szabályzat rendelkezéseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy igerii Könnyebbitést jelent maga az a tény, hogy az eddigi öttel szemben négy tárgyas lesz az érettségi. Ezen belül is.a három kötelező tárgyon (magyar, történelem, matematika) túl a negyediket a jelölt választhatja ki hajlaménak, érdeklődésének megfelelően a következő tárgyak közül: orosz nyelv, második idegen nyelv, biológia, fizika, kémia. (Természetesen a speciális, pl. orosz nyelvi tagozatokon az illető tantárgy is kötelező). További újítás az, hogy a kötelező és kötelezően választható tárgyakon túl szabadon választható legfeljebb két tárgy a gimnáziumban tanult rendes (amit két éve már tanult legalább) vagy rendkívüli (amit három éven át tanult) tárgyakból. A tárgyak fenti rendszerével kapcsolatban három gondolat részletezése látszik indokoltnak: a) A kötelező tárgyak az alapvető műveltség hordozói, alkalmasak a társadalom- és természettudományi gondolkodás módszereinek kialakítására, s nem véletlen, hogy éppen ezeket a tárgyakat tanulják pí. négy éven át, aránylag a legmagasabb óraszámban. b) A választható tárgyak rendszere szolgálni hivatott azt a követelményt, hogy a szocialista iskolában messzemenően vegyük figyelembe az egyéni érdeklődést, hajlamot c) Megszűnik egy sor tárgy indokolatlan lebecsülése (pl. biológia, földrajz, testnevelés) olyan címen, hogy nem érettségi tárgy. Most elvileg és gyakorlatilag minded, gimnáziumban tanított tan tárgy lehet „rangos”, tehát érettségi tárgy. Bátran mondhatjuk, hogy minden tárgynak egyforma súlya van az általános műveltségben. További könnyítés — méltó jutalom a jó tanuló számára —, hogy, aki a II., III., IV., osztály végén jelest kapott azon tárgyakból, amelyekből írásbeli is van, mentesül az írásbeli alól. Jelentős újítás továbbá az is, hogy a magyar írásbeli dolgozatokat két jeggyel kell osztályozni: az irodalmi ismereteket, eszmeiséget „tartalom”, a szerkesztésit, helyesírást pedig „nyelv” címen. Ez feltétlenül ösztönző lesz mindkét vonatkozásban gondos munkára, figyelmességre. Továbbra is érvényben marad a tételeknek a jelöltek által való húzásán, s egyéb, már eddig is bevezetett könnyítés. Nehezebb lesz-e7 Különösen hangzik ez a kérdés, hiszen az előbbiekben éppen azokat a vonásokat emeltem ki, amelyek könnyítést jelentenek. Mégis úgy gondolom, nehéz lesz annak, aki a felkészülést nem veszi komolyan, aki értelmes, ez anyag lényegét, összefüggéseit megragadó, azt alkalmazni próbáló tanulás helyett leckékben gondolkodik, vagy (sajnos, ilyen is akad) mások által kidolgozott kész tételszövegeket magol be. Sokszor találkozunk olyan jelölttel, aki „folyékonyan” elmondja a tételt, mégsem kap jelest, mert adott esetben nem tudja alkalmazni ismereteit a megoldásnál, vagy pl. a történelemben csak események sorát látva, nem észleli a társadalmi fejlődés rugóit, stb. Pedig a tételek ilyen átfogó jellegűek, önálló gondolkodásra ösztönzőek lesznek. Nehéz lesz annak, aki idejét helytelenül beosztva, az utolsó hetekben „mindent bele” jelszóval és sok serkentő gyógyszerrel vág neki az érettséginek. Az érettségi komoly erőfesz! tést, becsületes helytállást követel, hiszen nevelő hatásainak egyike éppen ez, de nem félelmes Szerves folytatása és méltó befejezése a négy évnek, mozzanata az ifjúvá válásnak. Meg kell tehát szabadítani az érettségit minden misztikumtól, babonás, ijesztő jellegétől: ez a tanulókra, szülőkre, bizottságokra egyaránt vonatkozik. A jó felkészülésihez a tanárok minden segítséget megadnak. Gimnáziumokban e napokban sok szó esik az érettségiről, most dönti el minden végzős tanuló a maga választott tárgyát vagy tárgyait. Ügy gondolom, e választásban döntő motívum a négyéves tanári munka is, amely érdeklő dóst, kedvet tudott támasztani a tanulókban a tárgy iránt, annyira hogy hajlandók érettségizni is a „kedvenc” tárgyakból. Az új Gimnáziumi Érettségi Szabályzat alapja lesz a technikumokban s egyéb szakjellegű középiskolákban később bevezetendő képesítő-vizsgái reformnak Is. Az új szabályzatnak a gimnázium: felnőtt tagozatokon való alkalmazásáról röviden megjelenő külör rendelkezés intézkedik. Kálmán Gyula középiskolai tanúim felügyelő MII „Elvárjuk az esküvőre!” Még álmomban sem sejtettem, hogy valaha esküvőn veszek részt Moszkvában. Hogy mégis így történt, azt pusztán a szerencsének köszönhetem. A megérkezést követő negyedik napon valaki azt találta elkoty- tyantani a Turiszt-szálló halijában (ahonnan minden reggel útra keltem), hogy tudomása szerint valahol a Béke sugárúton boltot nyitottak a fiatal házasoknak. A hír felvillanyozott: micsoda figyelmesség! Ezt nem lehet elbliccelni ... Gyalog vágtam neki az utcának, amely nem messze nyújtózkodott a szállótól. A boltot nem volt nehéz megtalálni. Két kilométernyi séta után bukkant elő kirakatsora, a sugárút jobb oldalán. A habkönnyű esküvői ruhák, mértéktartóan ízléses tartozékok meglehetősen sok csodálót, főleg ámuldozó, sóhajtozó bak fist csaltak a kirakatok elé. Nézelődött az utánpótlás... Most már őszintén megvallha- tom, hogy egy kicsit pirulva léptem be az ajtón. Feszélyezett az a tudat, hogy esetleg naiv vőlegénynek könyvelnek el és titokban kuncognak majd az elfogódottságomon. A pillanatnyi zavar azonban, amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is illant. Elragadóan kedves fogadtatásban volt részem. Egyszerre ketten termettek mellejtem (kecses, bájos elárusító lányok), s vallatni kezdtek vásárlási szándékom felől. A meglepődéstől nem valami folyékonyan mondtam el, hogy magyar újságíró vagyok, vásárolni nem akarok, de a választék és minden, ami itt van, az módfelett érdekel... „Ahá, előtanulmányutat végez!” — örvendeztek kedves lelkesedéssel, de jó hangosan, hogy a horogra akadt csodabogarat bemutassák kartársnőiknek is. Mondanom sem kell, hogy felengedett komolyságom. Anna Lebegyeva gondjaira bíztak, aki elárusítóként, s egyúttal Komszomol-titkárként dolgozott a kínosan tiszta kalaposztályon. Nem néztem többnek húszévesnél. Határozottan csinos volt (s biztosan ma is az). Miközben körbekalauzolt a tágas, világos áruházban, természetes közvetlenséggel (és egy kicsit az eladók gráciájával) mesélte el, hogy boltjukat három évvel ezelőtt nyitották meg, nagy népszerűségnek örvend az egész országban, de különösen Moszkvában. A fiatal házasok, illetve azok, akik igazolni tudják, hogy jegyesek, hathónapos részletre vásárolhatnak itt. Mindent megkapnak, amire csak szükségük van a szívdobogtató pillanatokhoz vagy az első trónörökös méltó fogadásához. Szebbnél-szebb ruhák, cipők, ékszerek közül választhatnak szüleikkel együtt. Nem tehettem róla, de ott, Anna Lebegyeva jobbján szüntelenül arra gondoltam, hogy nálunk sem lenne bolondság egy ilyen üzletet nyitni. A népszerűség előre garantálva van ... A nem mindennapi (de a legjobbkor jövő) figyelmesség nagyon tetszett a moszkvai fiataloknak és persze a szüleiknek. Nem kell egyszerre nagy összeget kiadni a szelíd pompáért, több jut a nélkü’özhetetlen bútorra, konyhai felszerelésre. Naponta több százan fordulnak itt meg, szinte állandóan nyílik, csukódik az ajtó. A körséta után elvegyültem a válogatók között. Az egyik tükör előtt, egy kis családi tanácskozásra lettem figyelmes. Nosza, odasodródtam, hogy lássak Is, halljak is, fotózzak is valamit. A félkömyi család azt igyekezett eldönteni, hogy a 19 éves Váljának jól áll-e a barna hajkoronára illesztett fátyol vagy sem. A döntés nem volt egyszerű, ami nem csoda a lányok, asszonyok között. Válja nem nagy érdeklődést tanúsított a vita iránt, őt a fátyol érdekelte. Illegett, jó mesélt a magyarokról, egy családról. Nagyon megszerette őket..s — lelkendezett egyvégtében Válja mamája. Melegem lett ettől a váratlan elismeréstől. Ezután történt az, amire nem számítottam, összebúgtak, összesúgtak, s egy perc múlva így állt elém a tündén kis asszony jelölt: — Meghívjuk az esküvőre. Boldoggá tenne bennünket, ha eljönne. Feltétlenül elvárjuk! — csicseregte, s már írta is a címet, ahol másnap este megtalálom őket. Mire felocsúdtam, már nagy boldogan el is viharzottak, hogy folytassák a bevásárlást, az otthoni előkészületeket Hát erre igazán nem számítottam. Sokáig dilemmáztam, már az utcán, hogy illik-e csak úgy idegenül elmenni egy ilyen meghitt családi ünnepségre vagy sem. Végül is úgy döntöttem, hogy elmegyek. Legfeljebb rövid időt töltök ott, virágot, matyóbabákat viszek és melegen gratulálok. Másnap elkapott a készülődés láza, izgalma. A bevásárlás köny- nyen ment, az öltözködés is, ellenben nehezen találtam meg őket. A város szélén laktak, új lakótelepen. Hogy hány embert kérdeztem meg a házuk felől, azt magam sem tudom, de valahára sikerült megtalálnom a lakodalmat. Kitörő őrömmel fogadtak. Éppen az ünnepi vacsorához készülődtek. Italtól, ételtől roskadozott a két szoba minden asztala, és kipirult hangulat, vidám élcelődő zsibongás töltötte be a levegőt. A bemutatkozás, sok vállvere- getés után végre megismerkedhettem az ifjú férjjel. Jóképű, barna legény volt, technikumban tanul. Jövőre végez. Addig is, míg nem dolgozik, a Válja tanítónői fizetéséből élnek és itt laknak Válja szüleinél... Nem foglalhattam le őket sokáig, így dikjálta az illem is, sok vidám, boldog órát kívántam hát a baltikumi nászúthoz, aztán a vacsorához ültünk. Meglehetősen gyakran éltettük — poharunkat koccintva — az Ifjú párt, a boldogságot, a derűs jövőt, a békét és a magyar—szovjet barátságot Egyre emelkedett a hangulat. A rokonok, munkatársak tán©* ra perdültek és táncba vitték Vál- ját is. Nem bújhattam ki a tánc Negyvenöt éve a katedrán Ritka meleg hangulatú ünnepség színhelye volt a battonyai 1. számú Állami Általános Iskola egyik tanterme február 1-ón. A szakszervezet rendezésében Szaoa- dos Elemért, a nevelőtestület köztiszteletben álló Elemér bácsiját köszöntöttük 45 esztendős tanítói munkássága alkalmából. Az úttörők kedves műsora foglalta keretbe a szívből jövő, keresetlen szavakkal elmondott köszöntőket, amelyekből kiderült, hogy az ünnepelt kartárs keze alól körülbelül háromezer thnuló került ki eddig; hogy jóban, rosszban kitartott, hű maradt községéhez. Most is fiatalos lendülettel foglalkozik az ifjabb nemzedékkel, akiknek szüleit és nagyszüleit is tanította. A járási tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője, Tóth Zoltán pénzjutalommal is kifejezésre juttatta a művelődésügyi osztály bizalmát és megbecsülését az idős kartárs iránt, aki bebizonyította, hogy a szocializmus építésének szolgálata nem | függ az évek számától. Aki előre tud > nézni, mindig fiatal marad. Vannak Ifjan is vének: e sorok írójának ez a í véleménye. Hisszük, hogy kedves emlék marad ! Elemér bácsi számára ez a megemlékezés. Az ünnepséget vacsora követ- j te, ahol a nevelőtestület jó hangulatban, egyetértésben szórakozott. Bíró Eszter néhányszor jobbról balról belevillantotta tekintetét a tükörbe, aztán elégedetten sóhajtott fel: — Szerintem ez jó lesz, anyuka! — Hát te tudod kislányom ... — mondta a termetes mama, aztán bizalmasan hozzám fordult: — Magának is tetszik? — Ocseny kraszivüj — tértem magamhoz, amilyen hirtelen csak tudtam. Azt hiszem a kiejtésem nem stimmelt tökéletesen, mert Klepova mama összevonta szemöldökét. — Maga nem moszkvai édesem? — Hát nem éppen ... Magyar vagyok, ha meg nem sértem. — O, magyar?! A férjem a második világháborúban járt Magyarországon. Ott sebesült meg szegény a főváros mellett. Sokat alól magam sem. Körbeálltak s úgy tapsoltak bennünket. Annak ellenére, hogy először forgattam meg jó pattogósán Ifjú asszonyt, duettünk jól sikerült. Az újrázást már nem vállaltam, inkább Va- szilij gondjaira bíztam ifjú feleségét. Csak hosszas könyörgésre, éjféltájban engedtek el, de akkor is minden jóval felpakolva. A meghatottságtól nehéz volt búcsúszavakat mondani. Végtelenül jólesett közöttük lenni, akiknek voltaképpen Idegen voltam. Ezen az estén nagyon megszerettem általuk az egyszerű moszkvai embereket. (Folytat)ufe) Ballag Róbert
