Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-06 / 30. szám

M(. február 6, 6 CsütSrtSk Újjá választói iá k n épfvon thizot í&á$*u hat az I. kerület lakéi Országos kongresszusra ké­szül a népfront, melyet március­ban hívnak majd össze Budapes­ten. Előkészítése azonban már februárban megkezdődött a helyi népfrontbizottságok újjáválasztó gyűléseivel, amelyeken felmérik azt az utat, amit a legutóbbi kong­resszus óta megtettek. Békéscsa­bán elsőik között tartották meg választási gyűlésüket az I. ke­rület népírontbizottságának akti­vistái. A kerületi pártház zsúfo­lásig megtelt, 150-en hallgatták végig Kékes Pál elnöknek, (a Magyar Nemzeti Bank helyi fiók­ja dolgozójának) beszámolóját. Terjedelmes volt ez a beszámoló — hiszen négy esztendő népfront- munkáját elevenítette fel —, de, mert a részvevők saját tevékeny­ségüket ismerték fel benne, mind­végig érdeklődéssel, figyelemmel hallgatták. Négy esztendő alatt bizony a (la­posan megváltozott ennek a kör­zetnek is az arculata. Üj városne­gyed épült a Körös-parton, a régi, sáros utak, járdák aszfalt- vagy betonburkolatot kaptak, sok utcá­ba bevezették a vízvezetéket, köz- használatú vízcsapokat állítottak fel, korszerűsítették az áramszol­gáltatást és sok helyen — főleg az új lakótelepen — pázsitos, virág­ágyás, újonnan fásított parkok te­szik egészségesebbé a levegőt, kul­turáltabbá a környezetet. £s mindezekben így vagy úgy benne van a kerület lakóinak társadalmi munkája. Antiikor Kékes elvtárs so­rolja: százhúsz aktivistánk segí­tett a legutóbbi országgyűlési és tanáosválasztások lebonyolításá­ban; kis gyűlések szervezésében; társadalmi munkában, a Dózsa György út, a Kölcsey, a Kastély, a Bánát, az Arany, a Tessedik, a Gagarin, a Csányi stb. utcák la­kói ültükben is szinte kiegyene­sedtek, Igen, ott voltak minde­nütt nők és férfiak, értelmiségi­ek és kétkezi munkások, ahol körzetükben fásítani, úttestet bon­tani, árkokat ásni vagy befedni kellett. A város többi dolgozójá­val együtt 800 ezer forintot taka­rítottak meg ilyen módon a köz­nek. Csak a kerületből 80 nép­frontaktivista kapta meg a Társa­dalmi munkáért jelvény arany-, ezüst- és bronzfokozatát, sokan pedig oklevelet, könyvjutalmat vettek át. Kékes Pál szólott arról is, miként segítettek Békéscsaba ter­melőszövetkezeteinek a népfront különböző akcióbizottságai, ame­lyeknek egyikében-másikában a kerületbőil is dolgoznak. Hasonló tevékenységet fejtenek ki az akti­visták a kultúrforradalom céljai­nak megvalósításában is ismeret- terjesztő előadások szervezésével,- az olvasómozgalom szélesítésével, irodalmi estek, békegyűlések és egyéb rendezvények' tartásával, amelyeken az I. kerület sok la­kója találkozott és barátkozott össze. Segítik a tanács munkáját is. Különösen azzal a kezdemé­nyezéssel, hogy minden tanácstag mellé egy állandó bizottsági ak­tivistát állítattak, akik támogatják a tanácstagok tevékenységét. Mindent egybevetve meg lehet állapítani: az elmúlt években so­kat tett az I. kerületi népfront­bizottság, hogy ösztönözze a lakó-1 kát — jó gazda módjára úgy gon­dolkozzanak, hogy sajátjuk a vá­ros, a kerület. Ennek révén jó öt­letek, javaslatok születtek a mun­kaihelyeken is: maként lehet kor­szerűsíteni a termelést, jobban ki­használni a helyi lehetőségeket, egyeztetni az egyéni és az orszá­gos érdekeket. Fnneli a jegyében hangzot­tak el a hozzászólások is a beszá­moló után. Papp elvtárs a társa­dalmi munka jelentőségéről be­szélt, s ígéretet tett: társaival együtt a jövőben is részt vesz a társadalmi munkában. Csergő elv- társ indítványozta, hogy tartsák jobban rendben a Bartók Béla úti kutat, mert állandóan elromlik. Másrészt a vízadó ügyében tett észrevételt. Síeíanik bácsi javasol­ta: hozzák előbbre a Kerek!-siká­tor járdajavítását, mert az négy utcára nyílik, s inkább az Egressy utca járdájának másik felét csi­nálják meg később. Volt, aki ar­ra kérte a megválasztandó nép- frontbizotiságot: járjon majd el, hogy a lakók egyéni érdekeit fi­gyelembe véve szabályozzák a fürdő melegvíz-szolgáltatását. Legalább úgy, hogy függesszék ki, mikor van meleg víz. Javasolták: az új nópfronfbizottság a kerület legforgalmasabb útján, a Dózsa György és a Bartók Béla út sár- i kán állítson fel faliújságszerű nép­front-híradót, amelyre írják ki a legfontosabb'-közlendőket s amely­re a lakók is írhatnának.« A gyűlés befejező aktusa­ként a jelenlevők megválasztották a kerület 61 tagú népfrontbizott­ságát, amelynek elnöke újólag is Kékes Pál lett, titkára pedig An­tal Gyula. Ugyanakkor a városi ] bizottságba kilenc tagot választot­tak és kijelölték a héttagú kül­döttséget a megyei választási gyű­lésre is. V. D. Szarvasi Építőipari Kisipari Szövetkezet a lakosság szolgálatában. Család! la’óházafe, sorházak és társasnak éqí’éséi az e.őjeyvzése^ sárrétid'ében vállaljuk a járás e^ész tsrii.efén. Az építkezéseket vállaljuk az építtető által adott anyagból,? munkaerő-hozzáadással vagy csak szakmunkaerő biztosítás-^ sál, ahol a segéderőt az épít­tető adja. Költségvetést, tervkészítést el-, készítjük, építési engedélyt: megszerezzük. Az építkezést kulcsátadásig vállaljuk OTP kölcsönnel vagy anélkül. Részletes felvilágosítást 155 ős telefonszámon a legnagyobb készséggel adunk! Utcák, terek, emberek Még idején megboldogult diákéveim olvastam valahol, hogy egy várost, egy tájat csak gyalo­gosain lehet megismerni igazán. Ez az intelem — bárhová mentem — mindig elkísért, mindig vissza­csengett, s maszkálásra, elmélyült nézelődésre biztatott. Moszkvában sokszorosan. Hamar rájöttem, hogy az autó­busz ablakából látott, elő. és elvil­lanó arcok, képek úgy elillannak a fejemből, mint a gyerekek a szembekötősdinél, s röpke, felszí­nes meglátásokra késztet a tech­nika. Éppen ezért, amikor csak le. hetett, hagytam metrót, buszt, taxit és gyalogosan vágtam neki az ismeretlen utcáiknak, tereknek. A ,(mélytengeri” mozgásit, az ut­cát és az embereket csakis így le­het közelről jól megfigyelni eb­ben a több milliós városban. Persze, mindent meglátni kép­telen az ember. De azt, ami ki­mondottan érdekli, azt megláthat, ja... Őszintén megvallva, az első két napon úgy éreztem magamat, mint akit bedobtak a mély vízbe, s bár tud úszni, nem érzi bizton­ságban magát. Lebegtem a csodál­kozás hullámain, kapkodtam a fe. jem a rengeteg újdonság miatt. Aztán, amikor eljutottam az em­berekig, beszélgettem, diskurál- tam velük — gyenge orosz nyelv­tudásommal, de hallatlan igyeke­zettel —, akkor kezdtem azt érez­ni, hogy már otthonosabban moz­gok a „bolsája gyerevnyá”-ban, a nagy faluban... Óriási ez a város, alapterClet- ben is, lélekszámban is, mégis lépten-nyomon az az érzésem, hogy nem nagyvárosias. Nem olyan zakatoló élet kavarog utcá­in, amilyet vártam. A főbb tere­ken, utcatorkolatokban nagy a forgalom — főleg, ha a hivatalok­ból kiömlik a tömeg —, de más­különben komótosabb az élet, ha az emberek mozgását figyelem. Nincs olyan rohanás, mint ná­lunk. Temperamentum teszi? Le­het. Az utcák annak idején össze­visszaságba épültek. Hétszáz év­vel ezelőtt Moszkva csak a Kreml­ből állt, ahol a kereskedők, neme­sek laktak. Az első városrész a „kínai város” volt, majd a „fehér város”-ban a bojárok és tehető­sebb kereskedők, a mai Kuznyec- káján az iparosok, a Kremllel át- ellenben a kertészek, Luzsnyiki- ban pedig a juhászok ütöttek „ta­nyát”... A múlt század végén és e század elején a rosszmájúak „vá_ szón Moszkvának” titulálták a vá­rost, arra célozva, hogy csak tex­tilgyárai voltak... Az építkezés — igazán rapszo­dikusan — úgy történt, hogy a birtokukról behúzódó nemesek körülkerítettek egy telket és házat emeltek. Ahol tudtak. Ily módon lett úrrá a rendetlenség. A szoci­alista forradalom győzelme után rengeteg pénzbe és fáradságba került, míg ezeket az egyenetlen utcákat „kipofozták”, kiszélesí­tették, városiassá tették, több, kevesebb sikerrel. Nem egy utcában található még ma is föld­höz ragadt faházikó a több emele­tes épület árnyékában. Ezeket a „kacsalábon forgó kunyhókat” gyors ütemben bontják le. Lakóik a város peremén, az új negyedek­ben kaptak tágas, napfényes, em­beri lakást. Persze, nehezen, nehéz i szívvel búcsúznak el a régitől... [ Többszőr csatangoltam a „Krasznaja Plosagy”-on, a Vörös téren. Az embereket figyeltem a bástyák tövében, s a tér gránit­kockáin. Megható tisztelettel néz. nak mindent. És otthonosan mo­zognak. A Vörös tér — jó érzés volt rá­jönni — nem bűvös sziget, nem egy fenséges, csendes tér, hanem a város egyik legforgalmasabb pontja. Éppúgy zajlik rajta az élet, mint nálunk a Nagykörúton. Az egyik ember sort áll Lenin mau­zóleuma előtt (lehet kamcsatJkai vagy kazah), a másik valamilyen utazó alkalmatosságot igyekszik szerezni, a harmadik virágcsokrot szorongatva valakit vár, a negye­dik a GUM-áruházba igyekszik, az ötödik felcsap amatőr fényké­pésznek és így tovább. Ha nem esik az eső, rengeteg itt a gyerek (szépek a moszkvai gyerekek és jól öltöztetik őket, itt is gyerek­kultusz van!), viháncolnak, galam­bokat etetnek, méláznak, bámul­ják az alkalmi piktorokat, akik a Kreml bástyáit, a Blazsennáj-szé- I kesegyház meseszép tornyait igye_ keznék két dimenzióba és sok színibe ötvözni, tehetségükhöz mér. ten. Elitöprengtem azon, hogy efflhal- ványult-e a Vörös tér fensége a hétköznap látott élete miatt előttem. Nem. Továbbra is megmarad a szovjetihatalom szim. bólumának, sőt, egyre inkább úgy érzem, hogy ezzel a meglesett egy­szerűségével, valóságával még na­gyobbra nőtt a szememben. Most már tudom, hogy a Vörös tér nemcsak a katonai parádék, fel­vonulások tere, de a hétköznapok, wpjgm'". ... g ának tartják 33 rubelre taksált kincsét, amin túl akart adni. Hogy honnan szedte azt a behe- mót nagy bibliát, máig sem tudom, csak sejtem, hogy családi örökség lehetett. Vagy a pénz kellett, vagy kiutálták otthonról a moly- szagú régiséget, s ezért jutott az eladás sorsára. Mindenesetre fel­tűnt mindenkinek. Iván Szergeje- vics Markov egyetemista (nagy könyörgésre elárulta a nevét) igazán szánnivaló teremtésnek hatott ott a Gorkovón, pár száz méterre a Vörös tértől, ahogy bibliájával cipekedett. Egy har­minc év körüli, tisztviselő kiné­zetű ember epésen jegyezte meg: — Ki lesz az a tökkel ütött, aki erre pazarolja a rubeljét? A mi bibliás polgártársunk ha­mar elunta az üzletkötés késését és duzzogva („majd megveszi az antikvárium!”) a faképnél hagyott bennünket. Cinkosan összemoso­lyogtunk néhányan, s ebben a mosolygásban beryie volt, hogy nem nagy keletje van manapság már a bibliának Moszkvában ... Azt mondják, hogy egy város üzleteinek kirakatai visszatük­rözik a város életszintjét. Ezt nem tartom teljesen igaznak. Moszkvában aránylag jól élnek az emberek, a kirakatok viszont gyengécskék, még a Gorkovón is. Nem csalogatják úgy az embere­ket, ahogy kellene. Kevés az öt­let, a sziporkázó, ügyes reklám. A jó bornak nem kell cégér? Dehogynem. Az árunak annál in­kább. Bár az utóbbi évekhez vi­szonyítva van javulás, még min­dig nem kielégítő. Élénk érdeklődéssel tanukná- nyozgattam a moszkvaiak öltöz­ködését. Megmondom azt is, hogy miért. Az ötvenes évek közepén több mesét hallottam arról — Moszkvát járt émberektől —, hogy mennyire szürkén, silányul öltözködnek itt a nők és a férfiak. Hát, őszintén szólva, a mi ruház­kodásunkhoz viszonyítva még most sem valami elegánsak a moszkvaiak, annak ellenére, hogy óriási fejlődés zúdult végig a vá­ros divatjának frontján. (Ennek főleg a lányos mamák az áldoza­az emberek, a gyerekék tere is. És mindinkább azoké. A város legforgalmasabb utcá­ja a Gorkij utca, a Gorkovo. Üz­let üzletet, kirakat kirakatot, autó autót ér. Külföldi márkájú kocsik nem nagyon futkorásznak Moszk­vában. A motorkerékpár kevés, biciklit alig látni. Minden taxi- kocsi Volga és nagyon olcsó. A „pilótával” még alkudozni is lehet a vitalárról... A Gorkovón már az első nap láttam egy idegen nyelvű könyv- kereskedést és a kirakatában magyar könyveket. Megindítóan jó érzés vett erőt rajtam. Ez a tai.) Az uniformizált ruhákat le­vetették a férfiak, de az olcsó konfekciót tömegesen kedvelik. Inkább a fiatalabbak körében hódít az új divat, ám itt az a baj, hogy sokan túlzásokba esnek. Nem egy kamaszt láttam igen festői öltözékben... Ami a lányokat, fiatalasszonyo­kat illet), sokkal csinosabban öl­tözködnek, mint akár két évvel ezelőtt is. Rengeteg Moszkvában a divatbemutató, s lejárt annak az értelmetlenségnek az ideje, hogy pl. a francia divat „kapita­lista divat”, tehát tartsuk magun­kat távol tőle. Akinek türelme van hozzá, az a moszkvai utcán könyvesbolt az internacionaiiz- , számtalan csinosan öltözött nő mus kis fészke, az értelem ba- j után fordulhat meg. Kár, hogy rátkozásának melegágya. Sokan ; egyelőre nagyon drága a jó szövet léptek be ajtaján, míg a könyve- j és a szép cipő. Lesz az még ói­két bámultam. Itt, a Gorkij utcában omlott rám egyik legnagyobb élményem. Mindmáig cipelem és felvillan előttem, ha bibliát látok. Az egyik antikvárium előtt is szokatlan volt. Éjfélkor (itthon esőbb is. Az utcák és a terek a késő esti órákban elcsendesednek, korán aludni térnek az emberek. Ez számomra is, barátaim számára amolyan pesties csoportosulásra í figyeltem fel. Birizgált a kíván-1 csiság: mit bámulnak annyira az emberdk? Közéjük furakodtam és ! nagy ámulatomra a kör közepén tíz óra van) már csak az ügyeletes rendőrök poroszkálnak és a „hámból kirúgott” emberek bak­tatnak haza. Alszik a város. Egészségesen él, hogy másnap egy hatalmas bibliát szorongató,1 kipihenten kezdje az új napot... ölelgető fiata’ember állt és alku-l (Folyta*ink) dozott. Méltatlankodott, hogy drá-i Pallag Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents