Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-06 / 30. szám

1964. február 6. 3 Csütörtök A tizennegyedik zárszámadás 281 fiatal dolgozik a Május 1 Tss-ben A békéscsabai Május 1 Terme­lőszövetkezet február 4-én, a Sza­badság filmszínházban tartotta 1963. évi zárszámadó közgyűlését. A tsz fennállása óta ez volt a ti­zennegyedik zárszámadás és min­den eddiginél jelentősebb. A szö­vetkezet ugyanis 1963-ban tért át a pénzben! elszámolásra, s ez az év bizonyította be, hogy bevált ez a módszer. Nőtt a tagság munka- kedve, s ezzel jövedelme is. A zárszámadó közgyűlésen pedig még egy alkalommal sem jelen­tek meg ilyen nagy létszámmal a tagok, mint most. Andó Pál elnök ismertette a tagság előtt a vezetőség beszámo­lóját, a tsz eredményeit és gond­jait. A gondok közül elmondotta, hogy a szövetkezetnek jelentős ki­esése volt — a rossz időjárás mi­att — kenyérgabonából, ezenkí­vül a tehenészetnél a helytelen gazdálkodás miatt csökkent a fe- jési átlag. Ugyanakkor jó példá­nak említette meg, hogy cukor­répából és kukoricából lényegesen túlteljesítették a tervet. Beszélt a fiatalok helyzetéről is és többék között elmondotta, hogy 281 fiatal dolgozik a tsz-ben, főleg a kerté­szetben, a traktoroknál és a mű­helyben. A tsz megbecsüli őket, ezt bizonyítja az is, hogy egy igazgatósági tagot választottak kö­zülük és hatan különböző funk­ciót töltenek be. A fiatalokkal va­ló törődést bizonyítja továbbá az is, hogy tavaly ifjúsági, valamint háztartási alapot hoztak létre. Az utóbbit a háztájival nem rendel­kező nők és ifjak kapják. Ez azt jelenti, hogy személyenként 450 kilogramm kukoricát osztottak ki közöttük. A tagok jövedelméről elmondotta, hogy a növényter­mesztésben dolgozók évi átlagke­resete 11 ezer, az állattenyésztés­ben dolgozóké 27, és más munka­helyeken általában 15—18 ezer fo­rint. A tsz összvagyona 39 millió 597 ezer forint. Az idén ötmillió 2G0 ezer csibét keltet ki a Békés megyei Keltető Vállalat A békéscsabai, gyomai, oroshá­zi, szarvasi és szeghalmi keltető­állomások összevonásából január elsején megalakult a Békés me­gyei Keltető Vállalat. Az egyesí­tett „baromfi gyár”' ez évi tervei­ről Ungi Imre igazgató a követke­zőket mondta: — Január elején a megyei (párt­bizottság, a megyei tanács mező, gazdasági osztálya és-, a frivás lási osztály, a Karnevál és a M SZÖV segítségével íelmprte a ter­melőszövetkezetek és líaítáji gaz­daságok idei nbpoetíaromfi igé­nyét. A Földművelésügyi Minisz­térium Állattenyésztési Főigazga­tóságának utasítása szerint éven­ként egy géppel 58 ezer csibe­egységet kell kikeltetni. A fent említett szervekkel közösen meg­állapítottuk, hogy a rendelkezé­sünkre álló 73 tízezres keltetőgép- pei 1964-ben csak akkor tudjuk kielégíteni a szövetkezetek és egyéniek igényét, ha gépenként 63 ezer csibeegységet keltetünk ki. | Megyénk százhuszonnégy ter­melőszövetkezete közül csak 71- , ben van. törzsbaroonfi-állomány. j Ez nagyon kevés! A törzsállomány ' növelése érdekében az idén a me­gyében öt szaporítótelepet létesí-! 1 tenek. A füzesgyarmati Aranyka- j lászb*», a füzesgyarmati Vörös: Csillagba, a tótkomlósa Viharsa­rokba és még néhány közös gaz- j dás ágba 1964-bph nyolcvannyolc-1 ezer Hampshire-fajta törzsbarom- j fit szállítanak. így az év végén egy keltetőgépre a jelenlegi 800— 900 höiyett 1500 törzsbaromfi jut. j -y A törzsállomány növelései m^nlett — folytatta Ungi elvtárs az idén még egy jelentős fel­adatot kell megoldanunk. A ME- j SZÖV-ön keresztül a megye tíz1 községében a háztáji gazdaságok baromfiállományát cseréljük Hampshire-fajta törzsb aromf ira. így nyolc éven belül Békés me­gye valamennyi háztáji baromfi- állománya is nemes vérű lesz. d. s. Fialok is jelentkeztek szövetkezeti tagnak a dévaványai Lenin Tsz-be Évek óta nem írtak űj nevet a dévaványai Lenin Tsz tagjainak névjegyzékére. Ebből a tsz-ből in­kább elvándoroltak a szövetkezeti gazdák, minthogy a faluban élő egyéni termelők és fiatalok felvé telüket kérjék. A múlt évi ered­ményes gazdálkodás után megvál­tozott a helyzet. A Lenin Tsz zár­számadó közgyűlésén 20 új ter­melőszövetkezeti tagot vettek fel szövetkezeti tagnak. A szövetkezet régi és új tagjai máris munkához láttak. Naponta csoportosan keresik fel az üzem­egységeket, kémek munkát, hogy a jó gazda gondosságával készít­sék elő az idei termelési évet. Megvizsgálják: hogyan és mikén! lehetne a nagyobb Isz-ekben saját takarmánykeverő üzeme, létrehozni? Megyénk termelőszövetkezetei — egy-két kivételtől eltekintve — megkedvelték a malomipari ér terményforgalmi vállalat takar­mánytápjainak etetését Amióta a szövetkezetek közös állatállomá­nyát a minőségi szabványnak megfelelően előállított táppal ete­tik, lényegesen növekedett az ál­latok termelése. A tapetetés gazdaságossága mellett a hosszútávon tengelyen szállítás növeli a termelés általá­nos költségét. Mivel a szövetke­zetek nem rendelkeznek megfe­lelő kapacitású vontatójárművek­kel és pótkocsikkal, felvetődött egy olyan gondolat: meg kellene vizsgálni, hogyan és miként lehet­ne a nagyobb tsz-ekben saját ta­karmánykeverő üzemet létrehoz­ni? Boros Gergely, a MÉSZÖV el­nöke, országgyűlési képviselő a múlt évben járt Lengyelország­ban és ott az egyik nagyobb gaz­daságban megtekintette a takar­mánykeverő üzemet is. A megyei tanács vezetői rövidesen javasla­tot tesznek a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy a KGST útján vizsgálják meg a lengyel takarmánykeverő berendezések hazai alkalmazásának lehetőségét, s adjanak módot néhány szövetke­zetnek saját üzem létrehozására. támadják a „központosított bü­rokrácia” minden formáját. Ria­dót fújnak az American way of life, vagyis az amerikai „klasz- szikus” életforma védelmében. Ök még az ENSZ létét sem he­lyeslik, mert — amint felpana­szolják — a „kommunista vétó­jog” megakadályozza a jenki ér­dekek gátlástalan érvényesülé­sét. Nekik rokonszenvesebb len­ne ejty világméretű NATO — el nem vitatott USA-vezetésseL Ezt a „konzervatív” politikát mintegy 1000 szélsőjobboldali szervezet és csoport támogatja, de mindenekelőtt a John Birch Társaság és a Minutemam ve­szettjei. És támogatják, termé­szetesen a monopoltőke és a far­merek bizonyos körei, mégpedig dollárral, ami az USA-ban min­den elismerés legfelső foka. ösz- szegezve: a jelenkori amerikai neo-konzervativizmus élesen el­lenzi a teljhatalmú, központosí­tott államvezetést s az eszközei- ‘ ben sem válogatós. Ez a neo- konzervativizmus minden kez­deményezést, döntést, ellenőrzést és nagy üzletet a tagállamok­ra és az érdekelt tőkéscsoportok­ra akar bízni. Nem kétséges te­hát, hogy a mai konzervatívok a régi, szabadversenyes libera­lizmus felújítói s m: " ’en állami beavatkozás ellenzői. Reakció ez a javából: „eszmei” visszaka- nyarodás az 1914 előtti imperia­lizmus stílusához. Mindebből nem az következik, hogy a demokraták pontosan az ellenkezőjét akarnák annak, amit a konzervatívok terveznek. A konzervatívok korábban főleg délen és délnyugaton voltak erősek, a demokraták pedig északon, északkeleten és egyes nyugati régiókban. De amióta az északkeleti nagy iparvállalatok részben áttelepültek délre és délnyugatra — az olcsó mun­kaerő lelőhelyére — azóta a jenki politika földrajzi tagozó­dása átalakulóban van. Konzervatív oldalról Kennedy „liberalizmusát” folyamatosan támadták s a kongresszuson szembeszegültek előterjesztései­vel. Nem tartották őt jellegzete­sen amerikai vezetőnek. Attól féltek, hogy alapvető belpolitikai változásokat tart szükségesnek s ezek érdekében radikális intéz­kedéseket tervez. Hogy ebből mi igaz, mi nem, azt nem lehet tud­ni. Bizonyos azonban, hogy a né­hai elnök adminisztrációja is­merte az amerikai gazdasági élet bajait, látta az ismét kibontako­zó válság jeleit: a munkanélküli­séget, a dollár devalvációját, a fizetési mérleg zavarait, az aranytartalék csökkenését, az automatizálás botrányait és egyebeket. Mindehhez komor hátteret festett a gazdag Ameri­ka 35 millió szegényének léte és az atomháború veszedelmét fel­idéző féktelen fegyverkezés. Végső fokon a demokraták éppúgy az USA-imperializmus érdekeit képviselik, mint aho­gyan a köztársaságiak is ugyan­ezt teszik. Igazában nem az adó- csökkentés, a néger-kéfdés vagy a szakszervezeti probléma vá­lasztja el őket egymástól. A demokrata Kennedy nemcsak a válság következményeit, hanem annak okait próbálta feltárni és a monopoltőke érdekében kiik­tatni. Ezt azonban nem tehette meg egy erős, központosított ál­lamhatalom nélkül. Másképpen sem y mondjuk mi —, de maga a szándék az USA-monopoltőke egy igen befolyásos részét a de­mokrata-adminisztráció dühös ellenzékévé tette. Merre tart most Amerika? Az bizonyos csak, hogy meg­kezdődött a felvonulás az új el­nökválasztó küzdelemre. Ilyen­kor az érdekeltek kirakják leg­vonzóbb portékájukat, ami — az emblémák nyelvén szólva — a szamár és az elefánt politika1 „hintázását” jelenti. F. M. Személyes felelősség, testületi vezetés anapság gyakran felvetődik: * * a termelőszövetkezetekben hogyan lehetne még eredménye­sebbé tenni a testületi vezetést? A gyakorlat ugyanis az, hogy az igazgatósági ülések legtöbbje ab­ban merül ki, hogy a termelés szervezésére, esetleg a beruházá­sokra tett elnöki intézkedéseket megerősítik. Ismereteink szerint több szö­vetkezetben az igazgatóság mun­kája formális, Az elnök intéz mindent. Az elnök tesz javaslatot a beruházásra, a termelésre, az áru értékesítésére. Mindenhol na­ponta csak ő intézkedik. Hogy ez így alakult, nem véletlen: azt a szállóigévé vált mondatot, hogy ..jó elnök, jó szövetkezet”, a szó szoros értelmében értelmezték, holott köztudott, hogy egy 50001 holdas gazdaságban nem csupán az elnökön múlik minden. Az el­nök sizerepét, fontos küldetését egy pillanatra nem vonhatjuk kétségbe, de ma már mindjobban 'Ilik a szó így: Jó vezetés — jó zövetkezet. Jó elnök, jól dolgozó ■'gazgatóság. || ogyan lehetne az igazgatóság ** munkáját a testületi veze­tés irányába fordítani? Ez lénye­ges feltétele a termelőmunka szervezésének és a szövetkezeti tulajdon védelmének. A szövetke- ( zetet érintő dolgok széles körű vi- tatása, a határozatok meghozata- j Iában való aktív részvétel a több szem többet lát gyakorlatával nem gyengíti, sőt erősíti, bizton- -ágossá teszi a vezetést, a szemé­lyes felelősséget Az igazgatóság­nak tulajdonképpen az a feladata, hogy a közös gazdaság előtt álló termelési, beruházási, értékesítési és általában a fejlesztési tenni­valókra, továbbá a szervezeti élet kialakítására két közgyűlés kö­zött javaslatot tegyen, határozatot hozzon. A párts zervezetek serkentő munkája révén több tsz-ben az elnök negyedévenként már ös­szeállítja az igazgatósági ülések napirendjét, ki is jelöli - a napi­rendi pont felelős előadóját. Ahol eddig jutottak, lépjenek egy lé­péssel előbbre, vigyenek követke­zetességet ebbe a munkába, hogy valójában egy egész testület, ne csak az elnök intézze a dolgokat. A z elnök nagy vonalakban ** mindenhez ért. A termelés szervezésére vannak jó elképzelé­sei, a szakkérdések megoldására azonban ott vannak a szakembe­rek. A szövetkezet pénzügyi hely­zetét— az elnök bármennyire is ért a könyveléshez —, mégsem tudja olyan alapos részletességgel, mint a főkönyvelő. A gépek állapotáról a főgépész, a primőrök hajtatásá­ról pedig a főkertész tud lényege­set mondani. Konkrét feladattal — az igazgatósági üléseken — szó­hoz kell juttatni ezeket az embe­reket, hiszen az adott terület ter­melési és szervezési problémáit ők ismerik legjobban. Ebben az esetben a termelés ked­vezőbb ütemet kap, mert a közös ügyeiben úgyszólván mindenki­nek benne van a véleménye. É rdemes lenne elgondolkozni K azdn, hogy az igazgatóság munkáját helyes lenne-e az ál­landó bizottságok munkamódsze­réhez hasonlóan szervezni. Egy- egy termelési ágazatért az agro- nómus, az állattenyésztő, a ker­tész, a gépesítési felelős és a könyvelő mellett — huzamos időn át — legyen felelős két-három igazgatósági tag is. így alkossa­nak egy kisebb munkacsoportot, s mélyrehatóan tárják fel az üzemág fejlődését gátló tényező­ket, s tegyenek javaslatot a fejlő­dés gyorsítására. Az igazgatóság foglalkoztatásának ilyen megvál­toztatása nem könnyű. Helyen­ként a formalitás évtizedes meg- kövültségével állunk szemben. A testületi vezetés lényegében nem új dolog, hanem pusztán a szövetkezeti vezetés itt-ott elfe­lejtett formája. Helyes lenne is­mét felkarolni, hogy a közösben váljon teljesebbé a munka és a szó szerint értelmezendő vezetés demokráciája. Ez a munka azon­ban csak abban az esetben lehet alapos, ha az ' igazgatóság tagjai kellően fel is készülnek az ülé­sekre. Ennek egyik feltétele: jó előre tudják, miről is lesz szó. Éppen ezért az igazgatósági ülé­sek munkatervét negyedéves idő­tartamra kapják meg mindazok, akiket a tagság e szervbe válasz­tott. Az előbb említett módszer nemcsak a vezetés színvonalát növelné, hanem az igazgatóság tagjaiban egy olyan nézőpont ki­alakítását is lehetővé tenné, amely szerint a tagság bizalmát az eddigieknél tevékenyebben kel) szolgálni. Az önálló munkára ne­velés, az állásfoglalás egves dol­gokban tovább mélyítené az egész választott testület felelőssé­gét, növelné az igazgatóság tekin­télyének súlyát, a hozott intézke­dések sokrétűségét és minőségét. A testületi vezetés kiterjesz­** téséhez a felsoroltak pusz­tán főbb vonalakat jelentenek. A helyi vezetésen a sor, hogv a szö­vetkezetekben alakítsanak ki olyan munkalégkört, amelvben egyre jobban erősödik a testületi vezetés. Dupsi Károly Megyénkben huszonkilenc tsz-ben terveznek új rendszerű módon Az idén az országban összesen kétszáz termelőszövetkezetben terveznek új .-l'éáöSrerű fnódonf Békés megye tsz-*' ’ '' kilencben készíl delemszámítási _',. 7itWszen 1984. évi téFfnéíési terméket, ága­zatonként tervezik nx^ a mókát és a költségeket. Az új rendszerű tervezés részletesebb, s egész éCben jobban figyelem- lehejt kísérni a gazdálkodást. Aa^MÍköltségszámításnál az elő- kanruraei^k alkalmazzák, a ter­vek elkészítéséhez segítséget ad- ak kz állapít gazdaságok veze­Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a megye területén belül változó munkahelyre felvesz rí*,* gáz* és fűtésszerelő, valamint hőszigetelő szakmában gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztá­lyán (Békéscsaba, Kazinczy utca 4.). 93043 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents